Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-25 / 20. szám
6 KÉPÚJSÁG GAZDASÁG 1993. január 25. A privatizáció dilemmája: Hiteljegy vagy tőkebefektetés? Az SZDSZ gyors intézkedéseket sürget A mezőgazdasági válság megoldásra vár Nagy port kavart a két gazdasági miniszter apparátusa házatáján az a szakmai vita, amelyik a privatizáció lehetséges új útjai körül kirobbant. A privatizációs miniszter- két újabb technika bevezetése mellett tette le a voksát: teljes cégekhez, részvényekhez, vagyontárgyakhoz, tulajdoni részekhez, ingatlanokhoz lehessen jutni hiteljegyek illetve hitellevelek révén. Mit jelent ez a két privatizációs technika? A hiteljegy olyan értékpapír lenne, amely 1 millió forintot érne azoknak a kezében, akik állami vagyont vásárolnak, de bárki megvehetné a névérték két százalékáért. A hitellevél ennél valamivel drágább lenne. A „papírok" akkor kezdenének el „dolgozni", amikor tulajdonosuk beváltja őket valamilyen vagyontárgyra: ebben az esetben átalakulnak 12-15 esztendőre szóló hitellé, amely a névérték és a már kifizetett összeg különbségére szól, s amelynek fedezete a hiteljegy esetében maga a vagyontárgy, hitellevélnél a vásárló személyes vagyona is. A kamatláb az egzisztencia-hitelekével volna azonos. A hiteljegyekhez bárki hozzájuthatna állam- polgári jogon, a hitellevelet elsősorban a vállalkozóknak szánják, ezért keményebbek a feltételei, drágábban lehetne megvenni, a személyes vagyonnal kellene helytállni érte. Amennyit e szakmai vitából a külső szemlélő leszűrhetett, sajátos vonása a tervezett konstrukciónak, hogy az adós valójában nem fogja tudni előre, mennyivel tartozik az államnak, mert a visszafizetendő összeg nagyságát nem a hiteljegy névértéke határozná meg, hanem az iránta megnyilvánuló kereslet. De ma még nem egészen világos, hogy miként találkozik a hiteljegy iránti kereslet a kínálattal. A konstrukció még kevéssé kiérlelt, s talán kicsit korai is volt eben az állapotában a nyilvánosság elé tárni. így joggal váltotta ki a pénzügyminisztériumi szakértők rosz- szallását, akik méltán hábo- rogtak, lévén ők felelnek az államadósság csökkentéséért, részben az önkormányzatok finanszírozásáért is, s még egy sor olyan kiadás fedezetéért, amelynek forrását a privatizációs bevételek alkotnák. Tartanak a „jegycsinálta" kisrészvényesek rövidtávú mohóságától, osztaléksóvárgásától, eredendő rövidlátásától is, ami könnyen keresztezheti a vállalatok távlati beruházási érdekeit. A kisrészvényesek ugyanis az osztalékból szeretnék törleszteni az adósságukat, még azon az áron is, ha ezzel csődbe viszik a vállalatot. Az így keletkező, fedezet nélküli adósság könnyen öszszezavarhatja akár az egész ország pénzügyeit. Arról nem is beszélve, hogy a jelenleg eladható állami vagyon értéke sokkal kevesebb, mint az állampolgári jogon járó 8000 milliárd forintnyi vagyon iránt mesterségesen keletkező kereslet. Miről szól tehát a kedélyeket oly széles körben felborzoló vita? Elsősorban arról, hogy létrehozható-e mesterségesen és tartósan egy kistulajdonosi középosztály? Mennyire tudná elviselni a társadalom, ha a volt állami vagyont négyötödében külföldiek, egyötödében hazaiak kapnák meg? Hogy volna-e becsülete az ingyen kapott vagyonnak, amikor a törlesztési kötelezettséget sem máról holnapra kellene az embernek nyakába vennie? Vajon visz- szatérülne-e valaha is a kincstárba az az érték, ami ma közprédává válna? És persze az sem közömbös, miként válaszolnának egy ekkora kihívásra a spekulánsok? Ha az idén jól halad az előprivatizáció, ha kedvezőbbek lesznek az E-hitel kamatai, ha meglendül a lizing-pri- vatizáció, ha beindul a munkavállalói résztulajdonosi program, a vezetői kivásárlás, ha .. . Akkor talán feleslegessé is válik egy újabb kísérlet. Bácskai Tamás Ferenczy Europress „A mezőgazdaság 1991-ben kirobbant válságáért a történelem és a világpiac, a válság tartóssá válásáért viszont a kormány okolható" - állítják a szabad- demokraták. Szerintük a mezőgazdasági törvények erőszakoltak, átgondolatlanok, a kormány nem segíti kellően az élelmiszeripart, az új szövetkezeti formák kialakulását, a mezőgazdasági vállalkozásokat támogató hitelek, pénzügyi források megteremtését. Hogyan látja az SZDSZ a termelési gondok megoldási lehetőségeit? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Juhász Pállal, az SZDSZ parlamenti frakciójának mezőgazdasági szóvivőjével. — Mit tenne az SZDSZ a gazdaságos tejtermelés fellendítésért, a tejfogyasztás növeléséért? — Mindenekelőtt stabilizálni kellene mind a keresleti, mind a kínálati piacot. Az előbbit szociálpolitikai akciókkal, a kínálati oldalt politikai eszközökkel viszonylag könnyen lehetne stabilizálni. A termelők híján vannak az üzemi biztonságnak, ezért jó volna ha a telepeknek földet juttatnának, ha bevezetnék a tejkvótákat és elfogadható árakat alakítanának ki azokhoz. Meg kell szüntetni, hogy a tej minőségét a nagyüzemekben a fehérjetartalom szerint, a kistermelőknél pedig a tejzsír alapján vizsgálják. Az lenne a megoldás, ha azonnal beindítanánk a magántermelők társulásait, amelyeknek közös, mozgó fejőházaik, hűtőik lesznek. Ha azt akarjuk, hogy hosszú távon rendeződjön az üzemi struktúra, akkor ezeket a lépéseket sürgősen meg kell tenni. — Hogyan lehetne ismét gazdaságos a hústermelés, mit lehetne tenni versenyképességünk növeléséért, az elveszített húspiacok visszaszerzéséért? — Más minőséget kíván a német, mást az amerikai és megint mást az olasz megrendelő. Ez a sokféleség összezavarja a magyar hústermelői rendszert. Ha ezen változtatni akarunk, akko^ elsősorban közvetlen kapcsolatba kell hozni a feldolgozó üzemeket és tenyésztelepeket, hogy ne kerülhessen bizonytalanságba se a termelő, se a feldolgozó. Rontotta a húsipar verseny- képességét a megbízhatatlan takarmányozási rendszer is: vizenyős húsokat termeltek a gazdaságok. A 80-as években igazán azért volt exportképes a magyar hús, mert gabonából voltunk jók. A mostani válságnak azonban pozitív hatásai is vannak. Kiderült, hogy meg kell szüntetni két-három vágósort, mert megengedhetetlen, hogy a húsipari vállalatok tönkretegyék egymást, ál-piaci kapcsolatokra építsenek. Kiderült, hogy szükség van a tulajdoni összefonódásokra, az átszervezésekre, aminek eredményeként a húsipar végső üzemei nem a vágóhidak, hanem a készterméküzemek lesznek. — Mit tart a legsürgetőbb teendőnek? — A mezőgazdaságban 1,4 millió család végez árutermelő mellékfoglalkozást. Különböző esélyekkel. Az a tragikus a dologban, hogy meg- rendelőszervgzetek és információs rendszer nélkül a kistermelői szféra nem tud mozogni, egyeseknek megtérül a befektetés, másoknak nem. A magyar agrárpolitika legnagyobb baja az, hogy az utóbbi években a környezet alakítása elmaradt, helyette a föld tulajdonviszonyait változtatták, pedig fontosabb lett volna a környezet megváltoztatása: hitelszövekezetek kialakítása, megrendelő és értékesítő szervezetek létrehozása. És nem utolsósorban külföldi tőke bevonása a feldolgozóiparban ahhoz, hogy stabilizálni lehessen a közel másfél millió egyénileg gazdálkodó család helyzetét. Újvári Gizella Ferenczy-Europress Nincs ember, aki megmondhatná Hol tart a privatizáció a megyében? Világgzdaság - sorokban A Magyar Nemzeti Bank valuta (bankjegy és csekk) árfolyamai Pénznem vételi eladási angol font 126,04 128,84 ausztrál dollár 55,64 5638 belga frank (100) 249,78 254,44 dán korona 1337 13,63 finn márka 14,93 1533 francia frank 15,22 15,50 görög drachma (100) 38,41 39,25 holland forint 45,71 46,57 ír font 136,46 139,06 japán yen (100) 66,25 67,45 kanadai dollár 64,38 65,78 kuvaiti dinár 270,71 276,21 német márka 5139 52,35 norvég korona 12,11 12,35 olasz líra (1000) 56,05 57,33 osztrák schilling (100) 730,67 744,27 portugál escudo (100) 57,04 58,14 spanyol peseta (100) 72,62 74,14 svájci frank 56,10 57,18 svéd korona 11,46 11,72 USA dollár 8237 84,43 ECU (közös piac) 100,78 102,74 Sok az olaj, veszélyben az ára Összeomolhatnak az olajárak a világpiacon, amennyiben a Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) nem fogja vissza komoly mértékben kitermelését - jósolja a Globális Energiaügyi Tanulmányok Központja. A londoni központú kutató- intézet még azt is kétségbe vonja, hogy az árzuhanás egyáltalán elkerülhető az OPEC-kiter- melés tervezett csökkentésével. Az intézet jelentése szerint - amelyet a The Wall Street Journal idéz - a szervezet túlkínálata sokkal inkább hozzájárul az árzuhanást kiváltó feltételek megteremtő- déséhez, mint a gyön- gécske kereslet. Az olajárak október közepe óta már hordónként 3 dollárnyit csökkentek a világpiacon, és jelenleg általában 18 dollár körül mozognak. Tulajdonképpen egy men- tegetődzésféle kis írásra készültem. Gondoltam, tájékoztatom az olvasót a sarokszámokról, arról, hogy hol is tart a privatizáció Toína megyében, és megjegyzem, hogy minden cég minden átalakulásánál nem tudunk jelen lenni, mert az fizikai képtelenség, mert van belőlük a régióban vagy kétszáz, vagy ötszáz, vagy valamennyi, s ezért csak a „legizgalmasabb" színhelyekről (Kajdacs, Szákcs, Fadd, Szekszárd) van szerencsénk tudósítani. Szóval azok a bizonyos sarokszámok érdekeltek volna - ismerve a honi információáramlást, nem fillérre, csak nagyjából -, de kitől is szerezzem be a „közelítő" adatokat? Először Andrási Imrénéhez, a megyei önkormányzati hivatal közgazdasági osztályvezetőjéhez fordultam. — Van-e valamiféle nyilvántartás az átalakulás előtt álló, s a már privatizált vállalatokról, szövetkezetekről, stb. a megyében? — Nincs rendszerezett információ. A megye gazdaságának összefoglalásával senki nem foglalkozik. Én is KSH-kiadványokból gyűjtöm a szükséges ismereteket. És azt se mondhatom, hogy elnézést kérek ezért, mert nem a mi hibánk, hogy nem futnak be hozzánk az adatok, hogy nincs jelentési, jelentkezési kötelezettségük a cégeknek. Sajnos, ez az új felállás sok szempontból nem kedvező: gyakorlatilag intézményfenntartó megyévé váltunk. Ezt követően Kolos László- nét kerestem meg, a megyei földművelésügyi hivatal szak- felügyelőjét, hogy legalább a mezőgazdasági üzemekről adatokat kaphassak. — Megtörtént-e a szövetkezetek átalakulása Tolna megyében? — Eredetileg 63 szövetkezetünk és 5 állami gazdaságunk volt. Már megtörtént az átalakulás 57 szövetkezetnél. Egyéni gazdák kiválására szinte mindenütt sor került, de több helyen maga a mező- gazdasági üzem is részekre szakadt. Jelenleg van 60 újtípusú szövetkezet és egy részvénytársaság a megyében. Az állami gazdaságok privatizációjáról pontos ismereteink nincsennek. Nem baj, ez is valami, de az összkép szempontjából kevés. Hol is tarthatnák számon a cégek mozgását? Ott, ahol érdekük a figyelés, ahol a pénzük, a bevételük függ ettől: az adóhivatalnál. Dr. Gál Józsefnél, az APEH megyei igazgatóságának tervezési és elemzési csoportvezetőjénél érdeklődtem. — Hol tart a cégek tulajdonosváltása ? — A változások ma már nem követhetők nyomon. Sok többszörösen átalakult cég létezik. Viszonylag konszolidált év volt 1983. Akkor még, a „klasszikus" módon gazdálkodó vállalati, szövetkezeti körbe 198 cég tartozott. Évvégén legalábbis ennyi - megyei székhelyű - egységtől kaptunk mérleget. Ézt követően kezdtek alakulgatni a gmk-k, vgmk-k (Tolna megyében 485), de ezek 80 százaléka megszűnt, más alakot öltött a továbbiakban: kft.-vé, rt.-vé, bt-vé váltak. Az 1991-es esztendő végén mintegy 860 ki- sebb-nagyobb megyei céggel voltunk kapcsolatban. És ez a szám 1992-ben tovább nőtt. Hogy hol is tart a privatizáció, az, mint említettem meghatározhatatlan, annál is inkább, mert még olyan üzemek „lógnak a levegőben", mint a szekszárdi húsipar, vagy a simontornyai bőrgyár. * És most közelítsük meg a témát egy másik irányból! Onnan, hogy természetesen örülünk, meg hurrá, meg minden, hogy a privatizáció nem központi vezényléssel, direkt módon megy végbe, hanem szabadon. (Egyesek szerint: szabadosán.) De azért akadhatna Tolna-szerte „valaki", aki rálát az eseményekre, aki hivatalból „informálva van" arról, hogy mi történik a megyében. Mint a jó apa. Aki nem szól bele abba, hogy kivel haverkodik a fia, kivel barátkozik a lánya, de ismeri minden lépésüket, tudja, hogy merre csavarognak .. . Wessely Tokió - A Suzuki ötven százalékra szeretné felfuttatni a Magyarországon összeszerelt autóihoz a helyben beszerzett alkatrészek arányát. Az idén egyben igyekeznek megerősíteni pozícióikat a magyar autópiacon, hogy aztán az év végétől beindítsák a Nyugat-Európába irányuló kivitelt. A helyszínen gyártott alkatrészek aránya jelenleg harminc százalékos, főképp akkumulátorból, a belső kárpitozásból, ülésekből áll, de már tárgyalnak arról, hogy az Itocu közvetítésével, a Daikin kuplung-gyártó cég és egy taMiközben hazánkban soha nem látott hirdetés- és reklámhadjárat folyik, az Európai Közösség szakértői mind szigorúbb tilalmakat sürgetnek. A recept nélkül kapható gyógyszerek reklámjának korlátozását, a dohányipari termékek népszerűsítésének csaknem teljes betiltását, a csomagküldő szolgálatok hirdetéseinek visszaszorítását javasolják. A külföldi kereskedők véleménye szerint: a reklám alapjog, része a szabad véleménynyilvánításnak és egyúttal a nyitott gazdálkodás egyik biztosítéka. Ha lehet, még ellentmondásosabb a hazai helyzet. Nagy Péter, a Magyar Reklámszövetség főtitkára a jogszabályok mielőbbi módosítását sürgeti: — A szocializmus feltételei között megfogalmazott előírásokat nem lehet alkalmazni a piacgazdaságban. Az egyetlen szempont, amit figyelembe kell venni, a vásárlók érdeke. Vagyis a megtévesztő, vagy a megtévesztésre alkalmas reklám esetében a hatóság következetesen lépjen föl. — Melyik hatóság? — A reklámszövetség elnöksége a Versenytanácsra és az Országos Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségre gondol. A két szervezetnek kellene egyértelműen értelmeznie - új rendelkezések híján - átmenetileg a régi jogszabátabányai vállalat közös céget alapítson tengelykapcsolók helyi gyártására. New York - Az American Telephone and Telegraph távközlési cég csütörtökön az élre került a világ legértékesebb vállalatainak mezőnyében - jelentette az AP- DJ. A korábbi világelső az Exxon olajcég volt. A végleges adatok ugyan még nem ismeretesek, de a szakemberek úgy számítják, hogy az AT and T törzsrészvényeinek összértéke csütörtökön 73,47 milliárd dollár volt, míg az Exxoné csupán 72,12 milliárd. lyokat. A végleges megoldás az új törvény. Amíg ez elkészül, addig egy országos reklámtanács felállítását szorgalmazzák. Már hozzáláttunk az új reklám-etikai kódex kidolgozásához. — Napjainkban a dohány- és a szeszesital reklámok váltják ki a legnagyobb vitát. Mi erről a reklámszövetség véleménye? — Nehéz határvonalat húzni a márkák, védjegyek, cégek, vagyis a választék lehetőségeinek ismertetése és közvetlenül a fogyasztásra történő ösztönzés között. A cigaretta és az alkohol reklámozását tiltja az 1978-as törvény, azóta viszont számos gyár külföldi kézbe került, megszűnt az állami monopólium. A magyar nézők milliói nézik a műholdas adásokat, ahol bőven látnak szesz- és dohányreklámot. A külföldi sport- és egyéb események televíziós közvetítésekor is mindig látni ilyen témájú plakátokat. Mi a magunk részéről azt mondjuk, hogy az eladási helyeken - a trafikokban, a szállodákban, a vendéglőkben, az élelmiszerboltok kirakatában - igenis be lehet mutatni az ott kapható termékeket. Hasonló a helyzet a szponzorálással is. Ha a Hun- garoringen betiltanák például a cigarettareklámot, egyetlen világhírű versenyző sem állhatna rajthoz. - Szabó Reklámjog Mit lehet, mit szabad? A simontornyai bőrgyár pnvatizacios szempontból meg „a levegőben log"
