Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-23 / 19. szám

1993. január 23. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 G Kis----­e neráció ^ Ifjúsági oldal «•* Két héttel ezelőtti felvéte­lünkre, mi tagadás, nem túl sok helyes megfejtés érkezett szerkesztőségünkbe, így a szokásosnál hosszabban ele­mezzük a tippeket és a való­ságot. Volt, aki Bartók Bélára tip­pelt. Négy ugyanazon kéz­írással íródott levelezőlapot is kaptunk. Ezek mindegyikét Szedresen adtak fel, s feladó­ként szedresi, szekszárdi és kiskunhalasi személyt tüntet­tek fel. Sajnos, a négy levlap - bár volt a tippek között Babits Mihály és Vas Lajos népzene- kutató is - egyike sem a helyes megfejtést tartalmazta. Volt, aki Luis De Funes-t vélte fel­fedezni a „portrén", de ez sem talált. Ha szegény Liszt Ferenc tudná, hogy ily kevéssé isme­rik fel szűkebb hazájának la­kói, bizony megfordulna a sír­jában. Ugyanis a kép Liszt Fe­rencet ábrázolta, ám csalafinta módon. Igaz, hogy a szerencse Herbszt András kedves olva­sónknak kedvezett, de a lega­laposabb választ Schmidt György várdombi olvasónktól kaptuk. íme a válasza: A kép Liszt Ferencet ábrázolja. Az eredeti kép ellenkező irányba néz és tisztább, mint az újság­ban, de így is látszik, hogy há­rom női akt szerepel rajta. Az egyik háttal van felénk, feje és válla alkotja Liszt állát. A má­sik összekuporodva ül, s bal könyöke alkotja a zeneszerző orrát. A harmadik személy pedig a kép felső részén fek­szik szemben, hosszirányban. Az eredeti kép egyébként né­met eredetű, és németül van Liszt Ferenc neve aláírva kéz­írással. Hát ez lett volna a tökéletes megfejtés, s ha már Fortuna nem vette kegyeibe a választ leírót, hát vegye úgy, hogy megfejtésének közreadásával próbáltuk kárpótolni. Eheti feladványunk Ótós Réka felvétele, s aki kitalálja, hogy mit ábrázol, két hét múlva megtudhatja, hogy he­lyesen tippelt-e. Várjuk a megfejtéseket! Önéletrajz XI. Nos, valóban csodálkoz­tunk egy pillanatig, hogy nem a temetőbe megy látogatóba, bájos családtagjaihoz Vámpír, de aztán hirtelen borzalmas felismerés öntötte el gyermeki testem minden porcikáját ad­renalinnal, ugyanis - olvasott­ságom kiemelkedő lévén tár­saim között - egyedül nekem ötlött eszembe, hogy a bor­zalmas Drakula is fiatal leá­nyok vérét kívánta. Persze volt némi kétségem a Markos Bözsi (ő lakott a meseilluszt­rációnak vagy valami sziru­pos film díszletének beillő há­zikóban) szűziességével kap­csolatban, mert a faluban ép­pen róla tartották, hogy bár bájai nem igazán lenyűgö- zőek, de legalább igen olcsón számítja meg a kósza férfi né­peknek. Mondhatom, teljesen összezavarodtam. Egyrészt nehezen tudtam lemondani egy mindent elsöprő vámpír- gyilkolászási akcióról, más­részt örömmel konstatáltam, hogy szebbeket álmodom majd a leskelődés után, mintha vérszívást látnék. Szó se róla, tényleg erősen be voltam gazolva, de mit számít az, ha az ember nagy titkok tudójává válhat. De hát a lényeg az, hogy hőn szere­tett, új tanítónk hamar megta­lálhatta volna a Markos Bö­zsihez vezető kiskaput, ám ő nagy vehemenciával vetetté át magát a kerítésen, s nem a be­járati ajtóhoz közeledett, ha­nem a házat megkerülve el­bújt egy bokorban, ahonnan kisvártatva a szerelmes tücs­kökre oly jellemző, szaggatott, mélabús ciripelést lehetett hal­lani. Ekkor minden kétségem eloszlott afelől, hogy igazi vámpírral van dolgunk, sok­kal inkább csődörnek képzel­tem az úriembert. Mi ekkor a fészer sarkánál voltunk, ahová Winnetout megszégyenítő ügyességgel, észrevétlenül ju­tottunk el. Igaz, hogy Töcök kezére véletlenül patkány­csapda csapódott a négykéz- lábas menetelés közepette, s Pupus kénytelen volt megis­merkedni egy magát ki nem világító rekettyebokorral, de szánkat árulkodó jajszó, vagy pisszenés nem hagyta el. Szó­val a fészer sarkánál hasalva mindent tisztán hallottunk, és pontosan láttunk. így lettünk figyelmesek a ciripelésre vá­laszként érkező légyzümmö­gésre, ami alig hallhatóan szű­rődött ki Bözse ablakán. Több se kellett Vámpírnak. Felug­rott rejtekéből, s Szandokán módjára hatalmas tigrisugrás­sal bevetette magát az abla­kon, amit Mézga Géza mód­jára Bözse természetesen elfe­lejtett kinyitni. A csörömpölés hatalmas volt, hát még a lát­vány. Vámpír arca vérbe bo­rult, Bözse feje pedig lilába a pipától. Ám az asszonyság, aki álnokul még mindig lány­kori nevén szerepeltette ma­gát, nagy lélekjelenlétről tett bizonyságot. Fél percbe telt, s máris elsősegélycsomaggal kezében tért vissza a szobába, aminek falát turbékoló ga­lambpárt ábrázoló falikép dí­szítette. Bözse valamikor ápo­lónői tanfolyamon vett részt, ám a vizsgáig nem jutott el, mert véletlenül épp azokban az időpontokban kapott két idős beteg szívinfarktust, amikor ő volt segédszolgálat­ban. Szegény nem tudta, hogy a testi terápiának az a módja, amiben ő leginkább jártas nem gyakorol túlzottan kedvező hatást a potenciájukat rég el­veszettnek tartó bácsikáknál. Hát igen, a felfedezés öröme így juttatott két embert idő előtt koporsóba Markos Bözse szolgálatkészségének köszön­hetően. Szó, mi szó, Vámpír jobban bírta a test a testhez gyógyítás módszerét, de az csak az ak­kurátus sebtisztítás és a kötö­zés után világosodott meg számunkra, annak ellenére, hogy az orvoslást sötétben végezte Bözse. Ahhoz, hogy mindent tisztán lássunk, - vagy legalább véljünk látni - igen közel kellett merészked­nünk a kitört ablakhoz, de ké­sőbb nem bántuk meg bátor­ságunkat. Leginkább izgalmas párbe­szédük lepett meg bennünket, amiből a jobb részeket sikerült megjegyeznem, s íme közzé teszem. — Csak a férjem meg ne tudja! — Ugyan már Bözsém, úgy leitattam, hogy két napig nem tud hazaténferegni. — De a múltkor is ránk nyitott. Emlékszel, milyen ne­héz volt megmagyarázni neki, hogy csak a bélyegalbumomat mutattam meg neked. — Hagyjuk már azt az ese­tet, törődjünk inkább egymás­sal! Ekkor valami elfúló hangot hallottunk, aztán már csak az ágy recsegését. Több se kellett nekünk, nem voltunk kíván­csiak a folytatásra, s hazaira­modtunk. Természetesen a temetőt kikerültük, hiszen nem szándékoztunk szívtágu­lást kapni a félelemtől. Másnap reggel kissé gyű­rötten ültünk be az iskola­padba merész társaimmal, hogy Vámpír újabb - ha már annyi állatot említettem, le­gyen egy újabb - görénységeit már egészen másként érté­kelve könnyedén elviseljük. Volt ok bőven a félelemre, mármint az oszifőnek, csak hatalmas helyzeti és informá­ciós előnyünkről ő nem tudott és hozta szokásos formáját. Az osztály legjobb magavi­seletű tanulóját - a már me­moáromban egyhelyütt emlí­tett Hü-Ye Ya-No lenne az - se szó se beszéd úgy fejbe­dobta krétával, hogy szegény fiú enyhe agyrázkódással kórházba került. Mindez az első órán történt, és azért, mert Ya-No tekintete véletle­nül túlszaladt a matematika füzet szélénél, s Vámpír ezt a feladatmegoldás szabotálásá- nak tekintette. A második órán a nagy, fából készült szemetesláda fedelének - csu­pán számítógép és lézersugár együttes felhasználásával ki­deríthető - pontatlan vissza­helyezése miatt szabadult meg pármillió hajszálától Hajfo Natália, s emiatt ide­gösszeomlást kapott. Nem vé­letlenül, hiszen a nálam két évvel fiatalabb, tehát hatéve­sen iskolába kerülő leányzó haja addig még csak fésűt Iá­Heti cáfolat(ok) Nem igaz, hogy Antall József jelenlegi magyar miniszterelnök Sir Wins­ton Churchill volt angol miniszterelnök közép-eu­rópai reinkarnációja. Valamint az sem igaz, miszerint a sütőipari ter­mékek áremelkedését a nemzetközi olajárcsökke­nés begyűrűzése tette szükségessé. Slágerlista a tengeren túlról END OF ROAD BABY GOT BACK SAVE THE BEST FOR LAST JUMP PM TOO SEX TEARS IN HEAVEN BABY-BABY-BABY TO BE WITH YOU 9. RED HOT CHILI PEPPERS UNDER THE BRIDGE 10. PATTY SMYTH SOMETIMES LOVE JUST AIN'T NOUGH 1. BOYZIL MEN 2. SIR MIX-A-LOT 3. VANESSA WILLIAMS 4. KRIS KROSS 5. RIGHT SAID FRED 6. ERIC CELPTON 7. T.L.C 8. Mr.BIG tott, de ollót nem. Ezzel a haj­tépéssel pedig meghiúsulni látszott az a terv, hogy a világ leghosszabb és legszebb haj­zatának tulajdonosaként Na­tália bekerüljön a rekordok könyvébe. A harmadik óra sem telt el balhé nélkül. Ez környezetis­meret volt és a jég tulajdonsá­gait vizsgáltuk. Tű Zoltán nevű osztálytársam - aki ter­mészetesen tűzoltónak ké­szült - különös érdeklődést mutatott a jégdarabkák iránt. Egy Superman filmből elleste a jéggeloltás technikáját, s ezt emberi léptékben szerette volna tökélyre fejleszteni, amíg más nem szabadalmaz­tatja az ötletet, s maszek kísér­letekbe kezdett. Vámpír nem igazán örült, hogy a nagy lel­kesedéssel dolgozó nebuló kü­lönleges légzési technikával a szájában tartott jégdarabot harminc percen át kétszer ak­korára növelte (a nyálát is a jégkockához fagyasztotta), és megbüntette a fiút. A szankci­ónak lényege az volt, hogy Tű Zoltán orrát befogta, mire a fiú nagyra tátotta a száját. Ek­kor Vámpír hihetetlenül hosz- szú, csontos ujjaival a srác szá­jából a torka felé kezdte tusz­kolni a jégdarabot, ami tisz­tességesen megakadt a nyelő­csövében. Amikor Zoli feje li­lába, majd haragos zöldbe bo­rult Vámpír kénytelen volt a Heimlich féle metódust al­kalmazni életmentés ürügyén ám ennek az lett a vége, hogy a jégdarab hatalmas sebess­éggel iramodott kifelé a fiú torkából, majd elhagyta a szá­ját és a falon apró darabokba tört. Ez rendjén is lett volna, ám ez a feledhetetlen aktus Zolit néhány fogától is meg­szabadította az életmentő ak­ció, úgyhogy mehetett a száj- sebészetre. Az osztálylétszám a negye­dik órára jelentősen csökkent, s így egyre nagyobb volt a va­lószínűsége annak, hogy az utolsó negyvenöt percet sem én, sem a leskelődésben részt­vevő Pupus és Töcök nem ússzuk meg komoly baj nél­kül. Tudtuk: valamit tenni kell, de erről majd legköze­lebb. (Folytatjuk.) Okoska Kitűző Akinek van célja, el fogja érni. Akinek nincs, az is. Eggyel többször Aki eggyel többször kel fel, mint ahányszor elesik, azt úgy hívják: sikeres ember. A sikertelen csu­pán abban különbözik tőle, hogy eggyel keve­sebbszer kel fel, mint ahányszor elesik. Válogatott versezetek Hajnalpír A NAP, bíbor palástjában hozzá megy az éjhez. HOLD, s CSILLAGOK asszisztálnak alkonyi frigyéhez. Erdők, mezők tücsökhada rázendít a tusra, még a nász tart szép hajnalig szakadatlan húzza! kinek békalencse a szép koronája! Hogyha adsz egy csókot királyfivá leszek, minden szép leányzót udvarhölggyé teszek, de Te szép Evuska, Te leszel a párom! Azt, hogy megcsókoljál bizony alig várom! A hajnalpír megjelenik a keleti égen, a vőfély HOLD és koszorúsok lepihennek szépen. A NAP mint ifjú ara szétteríti fátylát, ezüstpalásttal sejteti meg a boldogságát, azt, hogy sikeres volt az ellentétek násza, új reményt és új életet hint szét a Világra! (Sz.L.) Békarománc Bre-ke-ke Evuska! Maradjunk a szónál! Ugráljunk egy nagyot a kékvízű tónál! En vagyok a békák hatalmas királya Elhidegülés Miként a téli tejfehér ködben sejtelmes árnyak látszanak, Akként az éj, álomtengerben felém evezni láttalak! De ez az álom véget nem érő szivet meggyötrő vágy marad, Hiába várlak! jég fedi el a ködbe enyésző árnyadat! Úgy érzem vége! elfásult szíved az enyém többé nem marad, De tudom, párja nem fogja bírni, így árván biztos megszakad!- állá ­Piroska Volt nekem egy osztálytársam csinoska, úgy van írva a naptárban: Piroska! Pont most folyó hetünknek az elején a zimankós januárnak közepén! Azt üzenem, menj már férjhez Piroska, mert tán később nem leszel ily csinoska, és biz' a férj akkor nem megy tilosba Amig a kis választottja csinoska! A szeretet mi belőlem kihozza: azt kívánom, legyél boldog Piroska!- állá ­A lebukott ügynök A CIA számítógép segít­ségével választja ki azt az ügynököt, aki jól beszél oro­szul, jól balalajkázik, jól bírja a vodkát és a hideget. A be­táplált adatok alapján egyet­len alkalmas embert talál­nak, s így a tajgába ő érkezik meg titkos ügynökként. Né­hány napos gyaloglás után találkozik egy öreggel, aki­vel elbeszélget. Az öreg egy idő után azt mondja: Fiam, te jobban beszélsz oroszul, mint én, de szerintem ame­rikai kém vagy. Dehogy vagyok kém - ér­kezik a válasz. Tovább mennek és az öreg viskójában mindketten balalajkáznak. Az öreg meg­szólal: Fiam, Te jobban be­szélsz oroszul, mint én, job­ban balalajkázol, mint én, de akkor is amerikai kém vagy. Dehogy vagyok amerikai kém - hangzik ismét a vá­lasz. Időközben vendégek ér­keznek a viskóba, s mind­annyian rengeteg vodkát vedelnek. Az öreg meg­jegyzi: Fiam, Te jobban be­szélsz oroszul, mint én, job­ban balalajkázol, mint én, jobban bírod a vodkát, mint én, de akkor is az a gyanúm, hogy amerikai kém vagy. Dehogy vagyok én ameri­kai kém - ismétli eddigi vá­laszát a titkosügynök. A vendégeket alsónad­rágban kísérik ki a mínusz huszonöt fokos hidegbe, majd fél órát társalognak még. Visszatérve a kalyi­bába, az öreg fogvacogva rebegi: Fiam, Te jobban be­szélsz oroszul, mint én, job­ban balalajkázol, mint én, jobban bírod a vodkát, mint én, s jobban bírod a hideget, mint én, de biztos vagyok benne, hogy amerikai kém vagy. Hát jó! Bevallom, hogy az vagyok. De honnan jött rá? — Hát onnan, hogy néger vagy fiam - válaszolja az öreg. Törd a fejed!

Next

/
Thumbnails
Contents