Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-23 / 19. szám

10 MÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. január 23. Előre megtervezte a kerítést Saját kedvtelésre munkálja a fát A kerítés három hónap alatt készült el A nemrégiben készült ka­pun belépve az udvaron fa ülőalkalmatosság, asztal tűnik az ember szemébe. Egy - nyá­ron hús árnyékot adó - fa tö­vében állították fel őket. Az udvartól a kiskertet egy, X-alakzatban összerakott fá­ból készült, alacsony kerítés választja el. A ház végében, a bejárat mellett új madáretető, a rajta játszadozó cinegék csi- vitelésétől hangos a környék. Müller József mőcsényi ott­honát gondos, aprólékos munkával készült kerítés ve­szi körül. A házigazda eredeti szakmája vasesztergályos, ám a kerítés készítésénél nem a rideg vasat, hanem a mele­gebb, barátságosabb anyagot, a fát választotta. — Nagymányokon láttam hasonló kerítést, mint a mi­énk. Nagyon megtetszett, megragadott az egyszerűsége, s az, hogy ilyen nincs min­denkinek. A rendkívül munka- és idő­igényes kerítéshez fenyőt használt. Egyedül csinálta - ugyanúgy, mint a többi, fából készült alkotást -, csak a lába­zatnál kellett segítség, a beto­nozáshoz. Saját kedvtelésére munkálja meg a fát, kigon­dolja mi legyen belőle. A sza­badidő hasznos eltöltése mel­lett nagyon sok pénzt takarít meg. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy a kerítés ér­téke nyolcvan ezer forint, ami valójában a negyedébe került. — Egyik gyerekkori bará­tom édesapja asztalos volt, és gyakran barkácsolt, tőle les­tem el a mesterség néhány fo­gását. A gondos munkát a még ennél is körültekintőbb előké­szítés előzte meg. Mielőtt ne­kilátott volna, előtte megter­vezte, milyen is legyen a kerí­tés, a bejárati kapu. A térará­nyokat is figyelembe vette, hogy a környezetbe illeszked­jen, és kiemelje a szép családi házat a környezetből. Úgy gondolta, hogy magas lábazat és alacsony kerítés lesz a leg­megfelelőbb. Az anyagot még a télen beszerezte, s előkészí­tette a munkára. Gondosan ki­számolta, hogy huszonöt fo­lyóméter hosszúságú kerítés­nek hány lécet kell készíteni. A 187 kislécet körfűrésszel ki­fűrészelte, és gyaluval igazí­totta simára . Aztán 1992 má­jusától megindult a tényleges munka, elkészült a lábazat, a tíz kicsi és a három nagy osz­lophoz horganyzott csavarok­kal erősítette föl a léceket. Az oszlopokra a kúpokat azon­ban már szakemberrel eszter- gáltatta. — Nem szeretem a túlmin­tázott darabokat, a kerítést sem mintáztam, csak annyira, hogy két léc slicceit, a harma­dik sima, így raktam egymás mellé. Hogy miért pont bar­nára festettem? Úgy gondo­lom, a kerítéshez a sötét szín illik. Díszítést csak annyit hasz­nált, ami hangulatosabbá teszi a kerítést és kiemeli a formá­ját. Aki egy kicsit is tud a fával bánni, hamar rájön, hogy ér­demes dolgozni vele. (p-teri) Ha szakemberrel csináltatom, nagyon drága lett volna Egészségünkért Miért fáj a nők lába? A nők gyakrabban panaszkodnak a lábukra, vagy a cipőjükre. Egy nagyobb séta előtt ag­gódva válogatnak cipőik között, utazáskor pe­dig leginkább a lábbelik száma növeli poggyá­szuk terjedelmét: amiben járni, járkálni tudnak, az számukra nem elég szép, amiben csinosnak érzik magukat, az többnyire nem kényelmes. Az évek múltával pedig egyre inkább fáj a lá­buk. Próbáljuk megfejteni ennek az okait. A női test anatómiája sok tekintetben eltér a férfiakétól: ennek látványos külsőségeit nem is kell hangsúlyozni. Viszont vannak finom elté­rések, amelyek a női csont-, izom- és szalag­rendszer lágyabb és rugalmasabb voltából származnak. A méretre is kisebb, lazább Ízületekkel és lá­gyabb izomzattal rendelkező női láb alkatilag eleve hátrányban van a férfiakéhoz képest, pe­dig feladatai csak elvétve voltak kisebbek, ré­gen is. A mai „egyenjogúság" miatt a terhelés az egész női nemet illetően megnőtt. Az első ok tehát alkati. A sportolás valamennyire kiegyenlíti ezt a hátrányt, s fiataloknál Örömmel látjuk a jeleit. Ám eljön a párválasztás, a családalapítás ideje. A terhesség, a szülés, a gyermekgondozás megannyi olyan elváltozással járhat, amely egy életre meghatározó lehet a női lábfájást ille­tően. A magzatát édes teherként hordozó kis­mama lába fokozottan van igénybe véve. Ezen­felül a folyadék-visszatartás okozta duzzana­tok, a növekvő testsúly okozta megterhelés és netán visszértágulat kialakulása okozhatnak bajt. Mindennapos látvány a gyermekét és cekke- rét cipelő édesanya, akire otthon vár a nehéz háztartási munka, nem ritkán minden segítség nélkül. A nap nagy részében talpon kell ma­radnia. Mindezek a bokasüllyedés és egyéb de­formitások kialakulását segítik elő. A második ok tehát szociális. Hölgyeink vonzó tulajdonsága, hogy tet­szeni akarnak. Ebben segít a sokszor elátkozott és mégis áhított divat. Ä szép láb hatását kie­meli egy magas sarkú, jó formájú cipő, ami nem elsősorban ortopéd szempontok alapján készül, s többnyire nem könnyű benne állni-járni hosszú órákon át. Arról nem is szólva, hogy évről-évre változik, ezért hozzá sem lehet szokni. A divat nem áll utolsó helyen a lábfájás okai között. Itt áll előttünk az átlagos középkorú nő, süllyedt talpboltozataival, többé-kevésbé el­formátlanodott lábával, némi testsúlytöbblet­tel. Örülhet, aki a kivételhez tartozik. Ez a kivé­telezett réteg részben szerencsés, mert örökölte kedvező adottságait, de részben tudatosan vált ilyenné. Ezt a tudatosságot szeretném serkenteni né­hány tanáccsal. Óvjuk kisgyermekkortól lábunkat (ez termé­szetesen a szülő dolga). Ha valami rendelle­nességet tapasztalunk, próbáljuk azt elhárítani. Forduljunk szakemberhez, idejében vegyük igénybe a szükséges gyógyeljárásokat: betétek, gyógycipők, torna, esetleg műtét lehetőségét. Nagyon fontos a jó cipő kiválasztása. Gyer­mekeknél ez is a szülő feladata, hiszen ismerős . az ábra: nem hajlandók mást viselni, csak a ne­kik tetsző, divatos, egyen-lábbelit, pénztárcát és lábukat nem kímélve. Persze felnőtt korban sem könnyű a döntés, hogy miként találjuk meg az egyensúlyt a praktikus és az esztétikus között, ami gyakran nem is ellentétes egymással. Ha mégis az lenne, gondoljunk arra, hogy nemcsak a szép. és divatos cipőnkért szerethetnek. Inkább le­gyen kevesebb cipőnk, de az hagyományos anyagokból, jól elkészített legyen. Jó lenne, ha az ipar és a kereskedelem is ügyelne a külcsín mellett az egészségre is. Fontos a rendeltetésnek megfelelő viselet. Ne járjunk utcán estélyi cipőben. Nem tanácsos a divatos sportcipő állandó használata sem. Túrázáshoz, sporthoz magas szárú cipőt ve­gyünk fel. Otthon lehetőleg gyógycipőt vagy gyógypapucsot viseljünk. Ne szégyelljük a talpbetétet. Idejében szokjunk hozzá, s olyan cipőt vásároljunk, amibe belefér. Ezzel sok baj megelőzhető: lúdtalp, bütyök kialakulása, nem is szólva a késői elváltozásokról, mint a porc­kopás. Ä terhesség kiemelt figyelmet érdemel. A tanácsadáson minden panaszát mondja el a kismama, a lábára vonatkozókat is. A visszér­tágulat is megelőzhető, idejében kezelve visz- szafordítható. Ide tartozik a testsúly kérdése is. Szülés után sürgősen adjuk le a terhesség alatt ránk rakódott fölös kilókat. Az elmondottakat betartva, többen állhat­nánk jó lábon. Dr. Marties Anna Pecabottal A számvetések ideje Nemrégiben kétszer is ír­tunk arról - egyrészt a Peca- bottal című rovatunkban, másrészt a rendőrségi ösz- szeállításban -, hogy az egyik egyesület pénztárosa ellen sikkasztás bűntette mi­att nyomozást indított a Ta­mási Rendőrkapitányság. Most a rosszul olvasó jólér- tesülteknek elmondjuk, nem a tamási egyesület egyik tag­járól van szó, tehát ne tőlük érdeklődjenek, és főleg ne róluk feltételezzenek ilyes­mit. Ha az ügy olyan stádi- uba jut, hogy biztosat lehet róla írni, megtesszük. Addig csak annyit: a Ta­mási Rendőrkapitányság területéhez több község is tartozik. Rendszeres olvasóink ta­pasztalhatták, hogy meg­kezdődtek az egyesületi közgyűlések. Az már most, a kezdet kezdetén kiderült, nagy a differencia alakult ki az egyesületek között. Akadnak nagyon jól mű­ködő, igazi egyesületi életet élő és helyileg meghatározó szerepet betöltő horgászkö­zösségek, de éppen csak ve­getálok, csupán jegykia­dásra szorítkozók is. Az üzemi háttérrel rendelkező pecásokat most, számvetés idején leginkább a privatizá­ció és a további működési lehetőségük foglalkoztatja, míg a saját vízzel rendelke­zőknél leginkább a környe­zetvédelem — a vizek szeny- nyezettsége -, a halasítás és a helyi horgászrend kerül szóba. Szinte valamennyi egyesületnél fásultan vették tudomásul a horgászjegyek és a halárak emelését, vala­mint a kétkulcsos áfából adódó áremeléseket, amiben csak az a pozitív, hogy a gyermek horgászjegyek ára 530-ról 330 forintra mérsék­lődött. Még egy tapasztalat a közgyűlésekről: a jól mű­ködő, erősebb egyesületek örömmel vették, hogy a kí­vülállókat is érdekli ez a mozgalmi munka, közgyű­léseiken résztvesznek - Duna mentieknél - a vízi rendőrség, másutt a pol­gármesteri hivatal és az úgynevezett társszervek képviselői. A közgyűlések tapasztalataira később bő­vebben visszatérünk.-él­CSAHOLÓ A testbeszéd megértése Sok örömet lelhetünk a kutyákban, ha okosan szeret­jük őket. Állatunkkal akkor bánunk igazán jól, ha nem tartjuk őt afféle négylábú embernek, azaz nem „antro- pomorfizáljuk" őket. A ku­tya iránti közömbös vagy negatív magatartás konflik­tushelyzetben komoly ne­hézségeket okozhat. Meg kell tanulnunk, ho­gyan érthetnénk meg jobban a kutya viselkedését, legyen az a kutya a sajátunk vagy másé. Az ember - állat kölcsönös jó viszonyának kulcsa ter­mészetesen az embernél van, ám ennek megfelelő zárba helyezése gyakran nehézsé­gekbe ütközik. Nem szabad elfogadni azt a hiedelmet, hogy a kutya nem képes megértetni magát. Éppen el­lenkezőleg, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az állat kifejezési lehetőségei nem szegényesek: ez a hangos ér­zelemkinyilvánítástól egé­szen a hangtalan figyelésig terjed. Hallása és szaglása az emberénél sokkal kifinomul­tabb, viszont szavak nem állnak rendelkezésére, hogy a környezetében tapasztalt sokféle benyomást velünk is közölni tudja. Ehelyett kü­lönböző testjeleket vonultat fel, ezek: a feltűnő zajkelté­sen, testtartáson, szimatolá­son, pillantásokon keresztül, a szőr borzolásáig még sok egyéb érzelmi megnyüvánu- lásig terjednek. Ez az állati testbeszéd és más kommunikációs eszköz veleszületik a kutyával, de az emberrel való együttélés során tovább gazdagodik. A tanulás és idomítás közben a gazda és kutyája egyre erő­sebb kötődésre, egyetértésre talál. Ez nem a külsőségekre, mint inkább a kölcsönös, - szavak nélküli megértésre vonatkozik. Nekünk, embe­reknek is megvan az a ké­pességünk, hogy egy másik, nem emberi értelemvilágot is megértsünk. A nyelv és a logikus gon­dolkodás az ember sajátja, de ez nem minden a bennünket körülvevő világban. Más kommunikációs csatornák is léteznek, erre példa az állat­világ. Amit meg kellene értenünk Fontos betartandó sza­bály, hogy soha ne mered­jünk tágranyitott szemmel a kutya szemébe. Ez ugyanis kutyanyelven nem más, mint felszólítás a támadásra. Nem vezet sehová, ha a ku­tyát erőszakosan, szigorú te­kintettel lábhoz parancsol­juk, így remélve, hogy szót fogad, hiszen ennek jelenté­sét az eb nem tudja helyesen értelmezni. Ugyanis számára az erőteljes „fixírozás" fe­nyegetést jelent, ezt bizo­nyítja a szőrborzolás és a fül hegyezése. A farok és/vagy a fülek állásából jól meg tud­juk állapítani a kutya hangu­latát: a behúzott farok a ku­tya félelmét jelzi, s ha egyide­jűleg hátrasunyja a füleit is és felhúzza az ínyét, a fogai kilátszódnak, jobb, ha egy lépést sem teszünk feléje. Félelmében és teljes kétség- beesésében gondolkodás nélkül támadni fog, ha a sze­rinte kritikus határt átlépjük. Különösen az őrző-védő ku­tyák esetében fontos ez az in­telem, hiszen ezeket táma­dásra képezték ki. Felemelt karra azonnal támadnak. Az ember ugyanakkor - és kü­lönösen a gyermek - ösztö­nösen az arca elé kapja a kar­ját. Az izgatott állapotban lévő kutya ezt a védekező karmozdulatot parancsként értelmezi és támadásba len­dül. Ezzel ellentétben a kutya nem azért ugat, hogy táma­dási szándékát kinyilvánítsa. Vannak fajták, melyeket eredetileg ugatásra tenyész­tettek ki, ilyen például a spitz, a terrier több típusa, a dakszli. Az ugatással a kutya azt is „elmondja", örül, hogy végre kiszabadulhat a napi bezártságból. Az emberre ugrálás, mely, valljuk be, nem minden esetben okoz túláradó örömet a gazdának - normális esetben szintén nem jelent támadási szándé­kot, sokkal inkább az állat életkedvének és játékossá­gának megnyilatkozása. Honnan is kellene a kutyá­nak tudnia azt, hogy man­csai nyomot hagynak a ru­hánkon? Ő ugyebár nem ké­pes az emberi gondolko­dásra, csupán a viszontlátás okozta örömét és jókedvét kívánja a gazdi tudtára hozni. Gyakran láthatjuk, amint egy kutya félrebillentett fejjel enyhén mozgatja az orra he­gyét, mintha szimatolna va­lamit. Ez nála a feszült figye­lem jele. így ellenőrzi egy másik kutya felbukkanását a környezetében, felismeri en­nek alapján a kutyatárs ne­mét, korát, de talán még nagyságát is. Szaglása révén olyan illatvilágban él, amely nekünk, embereknek felfog­hatatlan. Az állat hosszan kilógatott nyelvvel lihegve sem a vé­rünk után ácsingózik, hanem egész egyszerűen melege van és így hűti magát. Ha fájdalmai vannak, összegör­bíti a hátát, ha az éhségtől érzi nyomorultul magát, za­varos tekintettel lógatja a fe­jét. Milyen más eszközökkel, mint ezekkel a testjelekkel hozhatná tudomásunkra a közlendőit, ha egyszer be­szélni nem tud? Tipikus emberi jellemvo­nás mindent saját, „ember­centrikus" szemellenzővel nézni. Mégis legalább meg kellene kísérelnünk egy má­sik, bár a rangsorban alat­tunk álló, ám sok tekintetben magasrendű, értékes élőlény világának tökéletesebb meg­értését.

Next

/
Thumbnails
Contents