Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-04 / 2. szám

4 »ÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1993. január 4. Kérdések a polgármesterekhez: Mit vár és mit nem az új esztendőtől? Ma egy hete szek­szárdi képviselők nyi­latkoztak lapunkban ar­ról, mit remélnek az új esztendőtől. Megkér­deztük a városkörnyéki települések polgármes­tereit is: mit várnak és mit nem az 1993-as év­től? íme a válaszok: Bogár Dezső - Alsó­nyék Az elkezdett intézmé­nyek fejlesztésének befe­jezését várom. Korata­vasszal szeretnénk in­dulni a gázprogrammal, mely az önkormányzat négyéves ciklusának legnagyobb beruházása lesz. A szűkös anyagi helyzet ellenére is a szo­ciális gondoskodást sze­retnénk az időseknek és a fiataloknak is biztosí­tani. Úgy gondolom, hogy ez a két feladat komoly erőpróba lesz az önkormányzat számára. Nem várom azt, hogy az ígéretünket ne tudjuk betartani az 1993-as év­ben. Szulimán Ferenc - Zomba Az új esztendőtől azt várom, hogy az emberek egymás felé fordulva tiszta lelkiismerettel nyújtsanak egymásnak kezet. E kéznyújtás jel­képezze a megbékélést és a megértést, a toleran­ciát és a konszenzus-ke­resést. Figyeljünk má­sokra, hogy mások is fi­gyeljenek ránk. Ha. ezt megtesszük Önmagun­kért és másokért, a ne­héz is könnyebbé válik. A faluban azt várom, ■hogy mindennapjainkat továbbra is a kiegyensú­lyozottság, a közös gon­dolkodás és a közös cse­lekvés jellemezze. Lakó­társaim lelkiismeretes és becsületes munkája tisz­tes megélhetésben és családi békességben tölt­sön testet.'Eddigi közös munkánk tanúbizony­sága annak, hogy falu- közösségünk alkalmaz­kodni tud a megválto­zott körülményekhez és biztos vagyok abban, hogy bölcs előrelátással, dolgos hétköznapjaink­kal megvalósítjuk közös céljainkat. Nem várok semmi olyan eseményt, ami e közös boldogulást nehe­zíti vagy akadályozza. Nagy Ferenc - Szálka Mindenekelőtt azt vá­rom, hogy béke lesz, nem növekszik tovább a munkanélküliség, javul a szociális biztonság és az emberek közérzete. A gazdaságban pozitív fo­lyamat indul el, meg­szűnik a hanyatlás mind az iparban, mind a me­zőgazdaságban, hiszen ez a .létalapunk. Várom, hogy az ön- kormányzat nem lehetet­lenül el, működtetni tudja intézményeit és nem válik szociális segé­lyeket elbíráló testületté. Várom, hogy a pályáza­tunkat elfogadják, és községünkben megkez­dődhet a szennyvízcsa­torna és a, tisztítómű megvalósítása, a jövő­beni fejlődés egyik alap- feltétele. Nem várom, hogy a vad gyűlölködés tovább folytatódik országon be­lül és a szomszéd orszá­gokkal, mert megértés és tolerancia nélkül nincs társadalmi béke és együttműködés, ami nélkülözhetetlen. Nem várom továbbá, hogy az önkormányzatokra to­vábbi anyagi fedezet nélküli feladatokat meg­állapító törvényeket hoznak. Nagy Zoltán - Decs Szeretném, ha tökéle­tesebb lenne a világ! A szomszéd országokban béke legyen, hogy mi is abban élhessünk. Nyug­talanságuk ránk is hat. Várom, hogy a kormány ígéretei valóra válnak. Nem várom, hogy az ideinél rosszabb költ­ségvetés legyen. Az lenne jó, ha'a gazdaság olyan helyzetbe kerülne, hogy a szociális problé­mák megoldódnának ál­tala. Amit mi tudunk se­gíteni, az csak a napról napra éléshez elegendő. Ez nem sok! ^ Szalma Gábomé - Őcsény Amikor a kérdések el­hangzottak, nálunk még a költségvetés tervezeté­vel találkoztunk. Ha csupán néhány dolgot sorolok, ami nagyon ne­hezen elérhető szá­munkra, akkor azt mon­dom, ezeket várom az új esztendőtől. Tehát tele­fon, szennyvíz. Utat épí­tünk, ami megkerüli az orvosi rendelőt. Konyhát szeretnénk, ami az idő­sebb embereknek is főzne. Ez a bölcsőde he­lyén lesz. Remélem és várom - igaz, hogy az 1994-ben esedékes - a repülő klub pályázott a világbajnokság helyszí­nére. Számunkra ez lé­pés lenne előbbre. Nem várom és nem szeret­ném, hogy tovább nőjön a szegények száma. Azt azért látni kell, hogy né­hány sikeres ember mel­lett nagyon sok a szeren­csétlen. Krachun Szilárd - Bá- taapáti Úgy érzem, hogy az állami támogatás nem elég biztosíték a kistele­püléseken az iskolák fenntartására. Nálunk egy gyerek iskoláztatása 80-100 ezer forintba ke­rül. Ha megszűnik az is­kola, tudjuk, hogy mit hoz magával! Látjuk, hogy két és félmillió fo­rinttal kevesebb lesz a költségvetésünkben. Kell-e hangsúlyozni a kistelepülések jelentősé­gét? Biztos vagyok benne, hogy a városok­ból ki fog vándorolni az ott lakók egy része, mert a 25-30 küométerre fekvő faluban a megél­hetés inkább biztosított. Várom tehát, hogy jobbra fordul és nem vá­rom, hogy ennél rosz- szabb legyen. Málinger József - Sió­agár d Az önkormányzatom nevében olyan stabil költségvetést kívánok, melyből az önkormány­zatok gazdálkodni tud­nának és nemcsak „ön­kormányozni". Kívá­nom még a cél- és a cím­zett támogatások kedve­zőbb elbírálását vala­mint a lakosság életszín­vonalának stagnálását, majd emelkedését és a reáljövedelmek vásárló erejének megőrzését. Az árakat a kereslet és kíná­lat határozza meg. Egyes áruféleségek túlterme­lése esetén árcsökkenést és ne áremelkedést érez- zen a fogyasztó. A lakos­ság közbiztonságának megőrzését kívánom. A felszerelt szirénák hang­ját csak az előre bejelen­tett szirénapróba esetén szeretném hallani. Vöő József - Báta Elsősorban békét ha­zánkban és az ország ha­tárain túl. Ne éleződjön tovább a nemzetiségi kérdés. Javuljon a politi­kai és gazdasági helyze­tünk. Szeretném ha 1993 egy boldogabb, jobb élet lehetőségét hozná el kis és nagycsaládosoknak, fiataloknak, időseknek nemzetiségüktől függet­lenül. Polgármesterként, vá­lasztópolgáraimnak kí­vánok erőt, egészséget, munkájukhoz sok sze­rencsét. Mit nem várok az 1993-as évtől? Mind­ennek az ellenkezőjét. Kollár László - Alsó- nána Azt tudom elmon­dani, hogy mit várok, várnék 1993-tól, s ebből már látszik, hogy mit nem: természetesen az ellenkezőjét. Várom a gazdaság enyhe növekedését, s ennek következménye­ként az önkormányzatok gazdasági helyzetének javulását. Akkor is ezt szeretném, ha tudom a költségvetési törvény­ből, hogy erről szó sincs. Mivel ez egyre nagyobb gondot jelent szá­munkra, várom a mun­kanélküliség csökkené­sét, vagy legalább segít­séget az enyhítéséhez. Várom, hogy jobban tá­mogassa az állam vala­milyen formában a kis települések infrastruktu­rális fejlesztéseit. Gondo­lok itt útépítésre, tele­fonfejlesztésre. Várom, hogy vissza­kapják végre az önkor­mányzatok régi területe­iket, például erdeiket. Nagyon várom, hogy béke legyen határainkon kívül és más vonatko­zásban itthon. Wemer Mihály - Báta- szék Az új esztendőben biztonságos kül- és stabü belpolitika légkörben, bölcs törvénykezés, és felelősségteljes kor­mányzás mellett egy emelkedő életszínvonal kezdetét várom. Az ön- kormányzatok számára olyan szabályozási rend­szert (ingatlanértékesítés egyszerűsítése külföldi­eknek, kedvező hitelfel­tételek a befektetőknek), hogy a vállalkozók meg­találjanak bennünket, és munkalehetőséget, biz­tos jövedelmet a nélkü­lözőknek. A községün­ket meghatározó mező- gazdaságban a privati­záció sikeres befejezését remélem, melynek során ki-ki választása szerint (egyénileg vagy szövet­kezetben) találja meg boldogulását. Az ön- kormányzati és helyha­tósági munkánk során fokozottabban érvénye­süljön az egymás iránti tűrőképesség, megbe­csülés, a közszolgálati felelősség valóra váltsa hasznos célkitűzésein­ket. A kölcsönös előnyö­kön alapuló bel- és kül­földi kapcsolataink fej­lődésében és elmélyülé­sében bízom. A magáné­letben a család számára egészséget, megértést, hogy annak pihentető melege adjon bíztatást, újult erőt a feladatok si­keres megoldásához. Végül a legfontosabbat: az emberiségnek szere- tetet és békét. Hogy mit nem várok, többnyire optimista lé­vén ezzel nem szoktam foglalkozni, de nyilván­való lehet abból, amit várok. Haj dán 120 éve, 1873. januárjában az Újfalusy nyomdában elkészült a majdani első Tolna megyei újság előfizetési felhívása, amelyet nagy izgalommal és meglepetéssel fogadtak a vármegyében. 100 éve, 1893. január elején a két napig tartó hófúvás miatt a vonatok sem közlekedtek. A Tolnamegyei Közlöny január 8-án tudatta, hogy megválasz­tották a Szekszárdon tevé­kenykedő 31 hegypásztort és 12 mezei csőszt, akik 120, il­letve 100 forint fizetést kap­nak évente: ezt a lap kevésnek tartja, mert napirenden van­nak az ínséges időben a pin­cebetörések, de ennek ellenére a számos jelentkező közül vá­lasztani kellett. 90 éve, a Tolna vármegye hí­rül adta, hogy Csók István Őcsényi menyecske című festményét, amely Kis Jánosné született Lovas Évát ábrázolja, a vallás- és közoktatásügyi miniszter megvásárolta a Szépművészeti Múzeum gyűj­teménye számára. Za 75 éve, 1918. január elején temették a másodikén elhunyt Nagy György Hangonyit, aki Szekszárd utolsó bírója volt. Ötödikén - három év után - műsoros est keretében kifli­napot tartottak s örömmel vet­ték az amúgy betiltott péksü­teményt. Nyolcadikén meg­halt Farda Vince betűszedő, aki több mint három évtizedig a helybeli nyomdákban dol­gozott, Bodnár István verssel búcsúzott tőle: „Mérges gáz­zal az ólomkatonák/Harminc évig vívtak csatát Veled/. Végre legyőztek, im a porban már/ harcos életed, küzdő fegyvered/. De lásd, halálod szép azért nagyon/, bár nem búcsúzik Tőled Ciceró,/ Bar- gis, Petit könnyet ejt e napon/ s toliam hegyén megreszket im a szó". Krónikás Más a beszéd és más a csele­kedet. Talán nem is mindig kell a szó írva, kimondva. Elég a puszta látvány. Nem árt vi­szont, ha minél többen hallat­ják hangjukat, akik a település jövőjéért felelősséget éreznek. Egy asztal mellé ül beszélge­téshez a polgármester, a jegy­zőnő, az iskolaigazgató és a lelkész. Erlich János, Sánta Istvánná, Kovács János és Vincze Áron. Valamennyien abban az életkorban vannak, akik fiatalságukat egy más társadalmi rendszerben, álta­lában vezető beosztásban töl­tötték. Mindig közösségek élén voltak. Most is! Egy jegyzet formája eltér a Érzékelések Sárpilisen Egy kisközség a Sárközben, Sárpilis az 1980-as évek köze­pén azt latolgatta, hogy mi­ként lehetne önálló. A Decs- hez való csatlakozásukat ki­mondatlanul is idegen kap­csolatnak érezték, amit lát­szatra békességgel elviseltek éveken keresztül. A hat évvel ezelőtti újrakezdési, függetle­nedési törekvéseik rózsaszín álmodozásnak tűntek. Apró híradásokból értesültek olva­sóink a sárpilisi változásokról. Történt hazánkban egy rend­szerváltás, amit a sárpilisiek is megéltek. Mit lehet látni, hal­lani, olvasni a faluban? Erre voltunk kíváncsiak e kiskö­zségben 1992. utolsó napjai­ban. Látni A tél marasztaló sarát ke­rülgetve érdemes sétát tenni a településen, ha a változásról akar tapasztalatot az ember. Múlt és jelen. Az idő kemény­sége az öreg házak itt-ott le- omló vakolataival, vagy egy-egy beszakadt járdasza­kasszal újabb és újabb felada­tokat ad az érdekelteknek. Ám a falújítások és a megkezdett, a befejezés előtt álló építkezé­sek azt jelzik, hogy a hat évvel ezelőtti álmodozók nagyon is két lábon állnak. Legfeltűnőbb látvány a faluközpont átalaku­lása. Iskola épül. Ez a mondat külön kiemelve hosszas viták alapja is lehet. Olyan gondola­tok elindítója, ami messze visz a múltba, egészen addig, ami­kor egy virágzó falu herva- dása érzékelhető. Talán ma már nem tartja senki indo­koltnak a múlt mindenáron való emlegetését. Sárpilisen, akik a jövőt építik aligha ma­rad energiájuk azzal foglal­kozni, hogy elszámoltassák a tegnapok felelőseit. Az álmodozóknak hihetet­len belső erőre is szüksége van, mert bátorság kell beindí­tani a valóságot! Ezen a tele­pülésen valami olyan történik látszatra, amit az utókor tisz­telettel fog emlegetni. Hang­súlyozni kell, hogy látni mi­lyen hatalmas lépéseket tett az elmúlt két évben a falu. A központtól távolabb kissé egy csöndes utcában felújított ház ad otthont a kultúrának. Ez a felújítás is elegendő lett volna a legutóbbi két év könyvelé­sében ahhoz, hogy az önkor­mányzat igazolni tudja tenni is akaró szándékát. Tovább sé­tálva a szociális otthon épüle­tének bővítése látszik, másutt a pedagógus szolgálati lakás várja fiatal lakóját. Mindezek összegezése csu­pán pillanatfelvétele egy kicsit kíváncsiskodó sétának. Ha semmivel sem adnánk több információt, akkor érdemes volna a látvány részletezésére, bővebb elemzésére kitérni. Vi­szont az olvasás adta élmény­ről sem feledkeztek meg a sárpilisiek. Tudják, hogy az írott szavak milyen súlyúak és az információ áramoltatásban szerepük nem lehet statiszta csupán. Olvasni Sárpilisi Sárrázó. Ezzel a címmel jelent meg három lap­száma a helyi újságnak, a ne­gyedik fele terjedelemben és más hangvételű mint elődei. A novemberi szám első ol­dalának „Visszajelzések" és a „Döntések suba alatt" című Írásai a közélet, pontosabban a közigazgatás, még pontosab­ban az önkormányzat munká­ját tűzik tollvégre. Válaszolat- lan kérdésekről lehet olvasni, ami érzékelteti, hogy e szel­lemes címet viselő hírmondó újság a politikai értelemben vett ellenzék lapja. Ilyen mi­nőségében tehát sokakat ültet esti olvasáshoz, asztal mellé. Első olvasatra merész hangvé­tele kér további időt. Az olva­sók Sárpilisen, vagy más nagyvárosban mindig szíve­sen lapoznak ilyen sorok közé. Magyarázható és veszélyes! A sarat le kell rázni! Sárpilisen van ez ügyben tennivaló, amint azt a sárrázó szerzői jel­zik is. Legtöbb olvasni valót az iskola és a földgáz prog­ram kínálja az említett lap­számból, melyet Figler Csaba szerkesztett és adott ki. Vincze Áron református lelkész „Sár­pilisi Sárrázója" a karácsonyi készülődést jelzi: „Dicsőség Istennek, Békesség az Ember­nek" bibliai idézettel a címol­dalon. Nem tudni, lesz-e folytatása a helyi újságnak, de az ön- kormányzat az objektív tájé­koztatás érdekében szeretne havonta egy alkalommal rendszeresen jelentkező, a falu életét bemutató vi­deó-magazinnal a község elé állni. Illetékes műsorszerkesz­tőkkel tárgyalások kezdődtek. Ez viszont a harmadik érzéke­lésünk témája lehet. Hallani Amit látott és olvasott az ember, arról beszélnek a falu­ban. Azt lehet hallani is! így aztán természetes, hogy akadnak kétkedő hangok. Sok-sok értékes, jószándékú gondolat van minden kimon­dott szavukban. Csak,... ? riportétól és távolabb áll az in­terjútól is. Valamennyi műfaj­ban érdemes visszatérni a sárpilisi változások rögzíté­sére és minden hangadót megszólaltatni, mert jó hall­gatni a beszélőket. Az ellen­zékét éppen úgy, mint az ön- kormányzatot képviselőkét. Sok közös gondolatot hor­doznak. Leginkább, hogy fél­tik a települést ahol élnek. Olyan erőfeszítésekkel szor­goskodnak, hogy példaadó. Türelmetlenek és gyorsítaná­nak miden cselekvést, hogy az elmulasztottakat pótolják. Keveset tekintenek hátra, nem a múlt emlékeiből élnek, ha­nem pontosan tudják a jövőt. Amikor az iskolaigazgató be­szél a tartalomról, amivel a hatalmas épületet meg akarják tölteni, egy farmerképző in­tézmény körvonalait látni. A jegyzőnő pontos számításai az előrehaladást diktálják. A polgármester eddigi tapaszta­lásairól hallani, a holnapok valósága szinte kézzel fog­ható, hiszen a hat évvel ez­előtti önállóvá válás kezde­ményezője, hangadója volt, aki akkor ellenzékinek számí­tott. * Sárpilisen látni, olvasni, hal­lani annyit jelent, hogy az em­ber számot vet ügyes bajos apró dolgaival és felméri saját helyzetét. Lerázza kívül, belül a sarat és úgy gondolja tisz­tábban könnyebben léphet to­vább. Nyugodtabban hajtja éj­szakai órákra a fejét és meré­szebb álmokat szőhet, amit akár sárpilisi módra megvaló­síthat. - Decsi ­Iskola épül

Next

/
Thumbnails
Contents