Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-18 / 14. szám

6 »ÚJSÁG GAZDASAG 1993. január 18. Szociális piacgazdaság, avagy „ a gazdasági fejlődés új problémái A szociális piacgazdaság elméletének alapja az a szán­dék, hogy ötvözze a jóléti ál­lammal szembeni követelmé­nyeket a piacgazdaság törvé­nyeivel. Azokban az években, ami­kor a német keresztény pártok a szociáldemokratákkal együtt nagykoalícióban kor­mányoztak, ez a gazdasági modell működött. Az ered­mény? A szociális, jóléti ele­mek erősebben érvényesültek, miközben a piaci elemek rendre háttérbe szorultak. A munkahelyek mesterséges biztonsága aláásta a pénz­ügyeket, gyengítette az ország versenyképességét. Amikor a hatalomban a li­berális párt váltotta fel a szo­ciáldemokratákat, módosul­tak a gazdasági jelszavak is. „Több piac - kevesebb állam!" - hirdette az új vezetés, és egyben nagyobb teljesítményt követelt mind a munkáltatók­tól, mind a munkavállalóktól. Ez azonban nem mindig esett egybe a társadalom értékrend­jével, hiszen a mértékadó ré­tegek kezdtek a mennyiségi növekedés helyett jobb élet­minőséget, egészségesebb környezetet, magasabb mű­veltséget és alaposabb képzést kívánni. A 80-as években a gazda­sági növekedés már nem ve­zetett a munkanélküliség csökkenéséhez, de a szociális piacgazdaság iskolájának még szembe kellett néznie azzal a közfelfogással, amely a mű­szaki haladást egyre inkább a munkahelyek gyilkosának te­kintette. A gazdasági fejlődés soha nem tapasztalt új problémákat vetett fel. Elárasztották a vilá­got fel nem bomló, újra fel nem dolgozható hulladékok; egyre terebélyesedik az ózon­lyuk; emelkedik a világ átlag- hőmérséklete; az erőforrások fogytán vannak ... Már-már a világ békéjét is veszélyezteti az a mind szélesebbre nyíló szakadék, ami a gazdaságüag fejlett országokat a fejlődők­től, a lemaradóktól elválasztja. Terjed az abszolút nyomor, amelyen - úgy tűnik - nem lehet a piacgazdaság elvei alapján változtatni. A szociális piacgazdaság híveinek táborát ezek az új gazdasági gondok csak tovább szélesítették. Mert ez az elmélet látszik a legru- galmasabbnak ahhoz, hogy magába fogadja a társadalmi értékrendben és a tudatban végbemenő változásokat, to­lerálja a másként gondolko­dást, valamint - megfelelő kri­tikával - be tudja építeni a sa­ját elmélet-rendszerébe mind­azokat az elemeket, amelyek a társadalom gazdasági haladá­sát szolgálhatják. Ezért van az, hogy napja­inkban mind többen és mind szélesebb körben hirdetik: össze kell kapcsolni a társada­lom szociális érdekeit a piac- gazdaság érdekeivel. Okulva a német kudarcból, kiküszö­bölve az akkori tévút hibáit, a gazdasági fejlődés új feladata­inak megoldását mind többen a szociális piacgazdaságtól remélik. Bácskai Tamás Ferenczy-Europress A Magyar Nemzeti Bank valuta (bankjegy és csekk) árfolyamai Pénznem vételi eladási angol font 128,65 131,45 ausztrál dollár 55,67 56,91 belga frank (100) 249,38 254,04 dán korona 13,27 13,53 finn márka 15,31 15,71 francia frank 15,13 15,41 görög drachma (100) 38,23 39,07 holland forint 45,59 46,45 ír font 135,57 138,17 japán yen (100) 66,12 67,32 kanadai dollár 64,85 66,25 kuvaiti dinár 272,16 277,66 német márka 51,29 52,25 norvég korona 12,01 12,25 olasz líra (1000) 55,19 56,47 osztrák schilling (100) 729,34 742,94 portugál escudo (100) 57,07 58,17 spanyol peseta (100) 72,29 73,81 svájci frank 55,98 57,06 svéd korona 11,26 11,52 USA dollár 83,04 84,60 ECU (közös piac) 100,56 102,52 Világ­gazdaság Az utasok kegyeinek elnye­réséért újabb árháború rob­bant ki az amerikai légitársa­ságok között. Egyebek között a NorthEast Airlines légiválla­lat olyan programot indított útjára, ha ketten utaznak, 20 százalékos kedvezményben részesülnek. Egyszerre három jelentkező esetén a megtakarí­tás személyenként 30 száza­lék. A győztes viszont az, aki eléri, hogy legalább negyed­magával vegyen egyszerre je­gyet: fizetni ebben az esetben ugyanis csak 60 százalékot kell. A Delta Airlines pedig arról döntött, hogy jegyárai a hétfő és csütörtök közötti na­pokon 40 százalékkal lesznek olcsóbbak. Pénteken és a hét­vége két napján a kedvez­mény 30 százalék. Magyar-EK Energiaközpont nyílt T akarékoskodni tanítanak Az energiafelhasználás csökkentéséért szerte a vilá­gon óriási erőfeszítéseket tesznek a szakemberek. En­nek egyrészt környezetvé­delmi okai vannak, másrészt az energiahordozók (szén, olaj) mennyiségének véges­sége kényszeríti az embere­ket takarékosságra. Ma­gyarországon különösen fontos és mielőbb megol­dandó probléma az energia- gazdálkodás korszerűsítése, hiszen nyersanyagokban igen szegények vagyunk. Hiányosságinkat szakérte­lemmel és a rendelkezé­sünkre álló energia jobb ki­használásával ellensúlyoz­hatjuk. Ebben nyújt segítséget az EK támogatásával Budapes­ten felállított Magyar-EK Energiagazdálkodási és Technológia-átadási Köz­pont. Létesítéséhez az EK a Phare-program keretében 400 ezer ECU-t bocsátott rendelkezésre, amelyet rek­lámra, hirdetésre, felvilágo­sító munkára lehet fordítani. A magyar kormány az ala­pítvány működtetéséhez 7,3 millió forinttal járult hozzá. Az intézmény közvetítésé­vel a magyar energiaipari szakemberek és közvetlenül a felhasználók is megismer­kedhetnek a nyugat-európai tapasztalatokkal és a gya­korlati megoldásokkal. A legelső konkrét prog­ram a távfűtés országos rendszerének átalakítása lesz. Az állam által évtize­dekig támogatott, s ugyan­akkor technikailag és szer­vezetileg rosszul felépített fűtési rendszer hétszázezer lakást érint. Ebből százhú­szezer egycsöves megol­dású, vagyis lakásonként egyáltalán nem szabályoz­ható. A program szerint olyan technikai átalakításra van szükség, amely lehetővé te­szi, hogy mindenki igényei­nek megfelelően fűtsön és aszerint fizessen is. A központra - a technikai megoldások felkutatásán túl - fontos szerep hárul a la­kosság felvilágosításában: be kell bizonyítani, hogy a takarékosságra van megol­dás. Nemzetközi kapcsolatai révén a takarékossági mód­szerek kivitelezési költsége­inek fedezetére külföldi for­rásokat is keres. A központ foglalkozik majd a szénszektor gondjai­val, a bányabezárásokkal, valamint feltárja bizonyos térségek általános energia­helyzetét. Elsőként Baranya megye teljes átvilágítását végzik el az intézmény munkatársai. (domi) Ferenczy-Europress A Realbank megállapodik a Müszivel A Müszi Rt.-vel való megál­lapodás az ingatlanok lízinge­léséről közel áll az aláíráshoz. Ezzel az ingatlanlízing-ügylet- tel a Müszi Rt.-nek lehetősége lesz arra, hogy fennálló összes adósságát rendezze a közeljö­vőben - mondotta Czakó András, a Realbank vezéri­gazgatója. A lízingszerződést a vezérigazgató elmondása szerint tíz évre kötnék meg. Első lépcsőben a bank három ingatlant venne meg 450 mil­lió forint összegért a Mü- szi-től, majd a cég azt tíz év alatt visszakapná a lízingszer­ződés értelmében. Évente egyenlő részleteket, azaz 45 millió forintot fizetne vissza az rt., a fennmaradó tartozá­sok - a jelenlegi kamatszint mellett - évi 26 százalékkal kamatoznának. E kamat ter­mészetesen változó, a jövőben a piaci kamatszinthez igazo­dik. A lakossági készpénzforgalom, a betétek és hitelek alakulása, a lakásépítés Tolna megyében A MNB Megyei Igazgatósá­gának adatai szerint a kilenc hónap során - a folyó bevéte­leken túl a felvett megtakarí­tásokat és hiteleket is figye- lembevéve - 28,9 milliárd fo­rint készpénzbevételhez jutott a lakosság a gazdasági szer­vezetektől. Ezen összeg 41,5 százaléka személyi jövedelem, 20 százaléka társadalombizto­sítási kifizetés (zömmel nyug­díj) volt, a megtakarítások fel­vétele pedig 19 százalékát adta az összes bevételnek. A személyi jövedelmek 35 százalékát vállalatok, 30 szá­zalékát költségvetési szerve­zetek, 19 százalékát szövetke­zetek és 16,8 százalékát jogi személyiségű gazdasági társa­ságok fizették ki. Összességé­ben a személyi jövedelem 86 százaléka volt adóköteles, 14 százaléka pedig adómentes. Az adómentesen kifizetett személyi jövedelmek arányát tekintve azonban jelentős kü­lönbségek vannak gazdálko­dási formánként, a két szélső pólust a költségvetési intéz­mények (7,7 százalék), illetve a jogi személyiségű gazdasági társaságok (34 százalék) kép­viselik. A lakossági készpénzkiadá­sok összege 29,2 milliárd fo­rint volt, 43 százalékát áruk és szolgáltatásokvásárlására for­dították, 21 százalékát - ér­tékpapírban és betétben - megtakarították. A többi kia­dási tétel (valutavásárlás, in­gatlanvásárlás, hiteltörlesztés, stb) egyenként kisebb arányt képvisel. Az OTP Kereskedelmi Bank RT és a takarékszövetkezetek adatai alapján 1992. szeptem­ber 30-án 10,2 milliárd forint volt a lakossági betétállomány összege; az év elejétől szá­mítva közel 940 millió forint­tal növekedett. Kiugróan ma­gas volt a harmadik negyed­évi betétnövekedés, amiben az év végéig lekötött folyószám­laösszegek nagyarányú gya­rapodása és az - OTP által forgalmazott - értékpapírok kamatcsökkentése miatti be­tétnövekedés is szerepet ját­szott. A készpénz-megtakarí­tásokon belül idén főként a fo­rint megtakarítások nőttek, a deviza megtakarítások gyara­podása csak fele volt a tava­lyinak. Az OTP megítélése szerint a megtakarítások szer­kezete változik: a hosszabb távra szóló betétek helyett in­kább a rövidlejáratút részesíti előnyben a lakosság; deviza­betétek helyett sokan a maga­sabb kamatú értékpapírokat vagy betéteket választják: a 300 USD-s utazási valutakeret bevezetésének hatása - a kere­tet felveszik és devizaszám­lára helyezik - a harmadik negyedév végén kezd jelent­kezni. A lakossági hitelállomány szeptember végén 4,4 milliárd forint volt, év eleje óta több, mint egy milliárddal csök­kent, ez azonban csak har­mada a tavaly első háromne­gyedévi - a kedvezményes la­káshitelek visszafizetése mi­atti - csökkenésnek. Az új fel­tételű hosszúlejáratú építési, értékesítési hitelek iránt mér­sékelt az érdeklődés, főként az új lakások magas bekerülési költsége miatt; a fogyasztási hitelek csökkenése pedig azt jelzi, hogy a rosszabbodó anyagi feltételek mellett égyre kevesebben gondolnak előre­hozott vásárlásokra. Tovább folytatódott a laká­sépítések számottevő csökke­nése. 1992. első kilenc hónap­jában 303 lakást adtak át a megyében, ez alig 80 száza­léka a tavaly I-III. negyedévi­nek. A visszaesés kisebb mér­tékű az országos átlagnál. KSH Tolna Megyei Igazgatósága Épülő és új lakások Szekszárdon Interjú a munkaügy helyettes államtitkárával Biztosított az állástalanok járandósága A Munkaügyi Minisztérium prognózisa mintegy 700.000-re becsülte a munkanélküliek '92 végére várható számát. Az erre az esztendőre szóló előrejelzésük szerint '93 végén a munkanélkü­liek tábora körülbelül 900.000-res lesz. Meg van győződve az előre­jelzés pontosságáról? - kér­deztük dr. Kovács Gyulát, a Munkaügyi Minisztérium he­lyettes államtitkárát. — Erre határozott igen-nel válaszolhatok. A tavalyi szá­mítások reális és szakszerű mérlegelések alapján, a gaz­daság tényleges állapotából kiindulva készültek - számba véve mindazokat a lehetősé­geket és eszközöket, amelyek a munkanélküliséggel össze­függésben rendelkezésünkre álltak. Ugyanez áll az idei prognózis hátterében. A 93-as kilátások kapcsán is igyekez­tünk minden - a munkanélkü­liség alakulására kiható - kö­rülményt figyelembe venni, így pl. a csődeljárásokat, a mezőgazdasági szövetkezetek átalakulásának, a privatizáció folyamatának hatásait. E munka során nemcsak a fővá­rosra, hanem az ország min­den megyéjére vonatkozóan is megfogalmaztuk az előrejel­zéseket. Várakozásunk szerint a 900-950.000-es munkanélkü­liség számszerű növekedést jelent ugyan, de az arányokat, illetve a területi megoszlást il­letően az ország különböző régióiban, a megyékben a helyzet lényegében megegye­zik a jelenlegivel. Ismert, hogy vannak olyan vidékek - gon­dolok itt Szabolcs-Szat- már-Bereg, Nógrád és Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyére -, ahol a munkanélküliek száma már most nagyon ma­gas. Győr-Sopron, Vas, és Zala megyében viszont az átlagos­nál jóval alacsonyabb ez az arány. Sajátos a főváros hely­zete, ahol viszonylag mérsé­kelt, 6 százalékos a munka- nélküliség. Ennek a csaknem 1 milliós munkanélküliségnek a kezelésére képes lesz-e a kormányzat? — Meggyőződésem, hogy igen - tehát mindazokat a munkanélkülieket el fogja látni, akik jogosultak a mun­kanélküli járadék folyósítá­sára. Ezt az elfogadott költ­ségvetési törvény garantálja! — Az ehhez szükséges mint­egy 120 milliárd forintot honnan biztosítják? — Mindenekelőtt a Szoli­daritási Alapból, amely köz­tudottan három forrásból táp­lálkozik. A munkáltatók a bé­ralap 7, a munkavállalók a burttó bér 2 százalékát fizetik be, a költségvetés pedig több tízmilliárddal egészíti ki e be­fizetéseket. Számszerűen: az első két forrás mintegy 52, az utóbbi több mint 60 milliárd forint. — Mire számíthatnak azok, akik már nem jogosultak a mun­kanélküli járadékra, de még nem tudnak elhelyezkedni? — A decemberben elfoga­dott törvény szerint szociális jellegű ellátást kapnak, amelyben - s ez újdonság - ja­nuártól kezdve nem a Mun­kaügyi Központok, hanem a helyi önkormányzatok része­sítik őket. Az önkormányza­tok egyébként nem elsősorban saját eszközeikből, hanem kü­lönböző központi pénzalapok segítségével tesznek eleget e kötelezettségüknek. Az ehhez szükséges összeg körülbelül 5,5-6 milliárd forint. Míg ko­rábban szociális ellátás címén egy főre számítva 4.000 forin­tot folyósítottak, az idén az érintettek szociális helyzetük­nek megfelelően differenciált támogatást kaphatnak, amelynek mértékéről az ön- kormányzatok döntenek. — A megyék között milyen elvek szerint osztják el a rendel­kezésre álló pénzt? — A legfőbb szempont a munkanélküliség mértéke, te­hát annak figyelembe vétele, hogy az adott megyében hány járadékra jogosult munkanél­küli van. (A járadékot min­denki névre szólóan kapja meg, függetlenül attól, hogy melyik megyében vált mun­kanélkülivé). A források el­osztásának másik fontos szempontja a foglalkoztatási helyzet, illetve e helyzet jobbí­tásának elősegítése. Erre első­sorban a Foglalkoztatási Alap szolgál, amely ez évben több mint 18 milliárd forint. Az alap központi és úgynevezett decentralizált részre oszlik. Ez utóbbival - ami a felhasznál­ható rész 75-80 százaléka - a megyék közvetlenül rendel­keznek. Következésképp a fennmaradó 20-25 százalék marad központi elosztásban. — Számolnak-e azzal, hogy egyik-másik megyében esetleg a feltételezettnél nagyobb mérték­ben nő a munkanélküliség? — Igen, hiszen nyilván­való: mindig kell lennie olyan tartaléknak, amely a rendkí­vüli helyzetek kezelésére szolgál. Ha tehát valamelyik régióban ilyen körülmények alakulnak ki, megvan a lehe­tőség kiemelt segítség nyújtá­sára. -B. Szabó- FEB

Next

/
Thumbnails
Contents