Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-18 / 14. szám
1993. január 18. SZEKSZARDES KORNYÉKÉ MEPUJSAG 5 Népművelők egymás között Egy szövetség élni akar Alapszabályát kellett módosítani a Tolnatáji Szövetségnek - adta hírül lapunk a közelmúltban. A hangsúly a kellett szón van: valamilyen igény tette szükségessé. Tehát a Szövetség él! Erről beszélgetünk az újonnan megválasztott elnökkel: Halmai Gábor- néval, a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház munkatársával és Jóföldi Gabriellával, a Tolna Megyei Önkormányzati Hivatal munkatársával, a szövetség titkárával. — Azért kellett módosítani az alapszabályt, mert az 1990-ben alakult szövetség másfél év után nem úgy működött, ahogy kellett volna - kezdi a beszélgetést Jóföldi Gabriella. A megyei művelődési központ megszűntével másfajta tartalmat kellett adni a Tolnatáji Szövetségnek. — Mit várnak e szövetségtől az érintettek? — A megyében hetvenöt művelődési ház vezetője közül szép számban vesznek részt e szövetségben. Ók érzik szükségét a rendszeres találkozónak, hogy megfelelő információkhoz jussanak. Más megyében, ahol nincs művelődési központ, ott megyei információs iroda működik, mondjuk a Pedagógiai Intézetben, vagy az önkormányzati hivatalon belül. Tehát ott nincs olyan űr a közművelődésben dolgozók körében, mint Tolna megyében. Ezért van szükség a szövetségre. — Az is indokolta a szövetség létrejöttét - kapcsolódik a gondolatokhoz Halmai Gá- borné -, hogy a népművelők kevésbé ismerik egymást. A kistelepüléseken dolgozók egyedül maradtak. A szövetségben szakmai segítséget adunk egymásnak. Tapasztalatokat, eszméket cserélünk. Nem a városi, vagy a nagyobb települések művelődési házainak népművelőinek elsődleges igénye az ilyen együttműködés, hanem hangsúlyozom a kistelepüléseké. Ugyanakkor ezeken a helyeken vannak olyan önálló szakmai törekvések, amelyek figyelemre méltóak. Györköny, Kisszékely, Szálka. — Elsősorban a népművelőkről beszélünk, de a szövetségbe másokat is hívnak! — Bárkit, aki úgy gondolja, hogy neki feladatai vannak a közművelődésben, legyenek azok polgármesterek, civil szerveződések, egyesületek, társaságok, vállalkozások. — A szövetség gazdálkodik is? Tehát rendelkezik valamilyen anyagi háttérrel? — Pályázatok útján eddig is nyertünk pénzt - válaszol Jóföldi Gabriella - például olyan célra, hogy a falusi népdalkörök, kórusok egymáshoz eljuthassanak. Ugyancsak a Tolnatáji Szövetség programjában szereplő szakmai képzésre nyertünk meghatározott összeget. Nagyon sok ötlet van, amit megyehatárokon belül lehet, kell megvalósítani. Ezért a jövőben is szeretnénk minden pályázati lehetőséget kihasználni. — Abban is biztosak vagyunk - folytatja Halmai Gá- bomé -, hogy valamilyen érdekképviseleti formát is kell találnunk a szövetség tagjai részére. A népművelők egyesülete ezt nem látja el és a kamarának is más feladatai vannak. Most a kezdeti lépésekkel a lehetőségekről való tájékoztatást akarjuk megteremteni. A szakmai gazdasági pályázati lehetőségekre gondolok. Közreadjuk a megyében jól működő tevékenységek listáját. Fontosak azok az informá-. ciók is, hogy az ország más pontjain milyen szakmai fórumok, tanácskozások, konferenciák vannak. Nem beszélve azokról a bennünket érintő gyors változásokról, amelyek a törvények, jogszabályok, rendeletek útján jutnak hozzánk. Ami a mindennapi munkában jelentkezik. — Mi lesz az első szövetségi rendezvény? — Hagyománya volt a megyében a népművelők találkozójának - mondja Jóföldi Gabriella - márciusban szeretnénk egy ilyen napot tartani, azon a „veterán" népművelők elmondanák azokat a tapasztalataikat, melyekből a fiatalabb nemzedék sokat tanulhat.- DKJ Rejtett értékeink TTM | 1 * •• | A *1 -| / Közlekedésünk lejlodese Világbanki követők Mi lesz veled szakközépiskola? Az egészségügyiben egyelőre marad a négy osztály Van-e jövője a szakközépiskolai oktatásnak? - kérdeztük Varjas Lászlót, a szekszárdi egészség- ügyi szakközépiskola igazgatóját, miután bejelentették, hogy a felsőfokú ápolóképzés beindítása nyomán fokozatosan megszüntetik a szakközépiskolai képzést Magyarországon. — A mostani struktúra nem tartható. Korábban ugyanis azt a célt tűzték az iskola elé, hogy érettségit és szakmát adjon. Mindegyik feladatot azonban nem tudja megoldani. Az egészségügyi szakközépiskolák közül az első három között szoktunk szerepelni. A nálunk végzettek 8-15 százalékát veszik fel egészségügyi felsőoktatási intézménybe, míg a gimnáziumokból továbbtanulók aránya 40-90 százalék között mozog. A másik probléma, hogy a szakközépiskolában felkészített szakembereknek - széles tapasztalat alapján - nagyon jó az elméleti, ugyanakkor hiányos a gyakorlati felkészültségük. Ki tudja, mitől megy fel? Ez a képzés szerkezetéből adódik: első osztályban 30, negyedikben ötven százalék a szakma aránya. Nyugat-Eu- rópában lényegesen magasabb a gyakorlati képzés aránya. Meg kell határozni, hogy milyen szakemberekre van szükségünk: akik a gyógyításhoz vagy akik az ápoláshoz értenek. — A jövő évtől új típusú osztályt indítanak. Mit változtat ez a jelenlegi struktúrán.? — Beindult a diplomás ápoló képzés -, az ott végző hallgatók az orvos közvetlen segítői lesznek, mi pedig azokat képezzük, akik az ápolásban mesterek. Jelenleg van szakiskolai képzés, amely ugyanazt a szakmát adja, mint a szakközépiskola, ez utóbbi még egy érettségi bizonyítványt is ad. Ehhez jött most az Európában már elterjedt modell, amelyet mi „világbankos kísérletnek" nevezünk, ehhez szeretnénk csatlakozni „világbankos kísérlet-követő" gyanánt. — Mit jelent az, hogy „követő"? — Az oktatás tartalmára vonatkozik és nem a finanszírozásra. A jövő tanévben két hagyományos képzésű osztály mellett ezzel a típussal is elindulunk, már csak „egy pecsét" hiányzik az engedélyről, a Munkaügyi Minisztériumé, a helyi önkormányzattól már megkaptuk a támogatást. — Ez egy hat esztendős képzésiforma. Mit kell tudni róla? — Az első két évben zömében közismereti tárgyakat tanulnak a diákok, és feltűnnek számunkra újnak tűnő tárgyak: tanulásmódszertan, informatika, önismeret. Ezt az időszakot alapismereti vizsga zárja, ekkor dől el, hogy ki haladhat tovább. Az igazi szakképzés ezek után indul, a következő két évben az összóraszám negyven százaléka szakmai, de ez oly módon, hogy megmutatjuk, hogy milyen az egészséges ember, tehát négy évig szó nem esik arról, hogy mi történik a kórházban. Ez a két év érettségivel zár - egy idegen nyelvvel - majd aki marad az iskolában, kétfajta képzés közül választhat: az egészségügyi és a szociális tagozatok közül. ‘A jelenlegi struktúra nem ad befejezett képzést a hallgatóknak. Külföldön sehol nem ismerik el a bizonyítványunkat, csak ha „megfejelik" munka mellett végzett tanfolyammal. Az új rendszerben az utolsó két évben az egészségügyi vonalon a diákok előbb a beteg emberről tanulnának „általában", majd a beteg emberről speciálisan. így születne az a szakember, akit úgy hívnak, hogy röntgenasszisztens, onkológiai asszisztens és húsz más szakember. — A felsőfokú oktatásban zajló szociális munkás képzés, mennyire lesz „beszélóviszony- ban" a középiskolaival? — Világosan meghatározható, hogy a felsőfokon végzők feladata nem az úgynevezett „manuális" szociális munka. Az a nálunk végzők feladata lesz. Ugyanakkor a szekszárdi főiskolától mi kapunk szakmai segítséget, tehát egy nyelven fogunk beszélni. — Módosít-e a beiskolázási körzeten az új típusú képzés? — Remélem, hogy bővül a körzetünk: jelenleg minden környező megyéből van tanítványunk. Több, mint négyszáz tanulónk van, közülük csupán negyvennyolc a szekszárdi, alig több, mint a fele Tolna megyei. Tehát regionális intézményként működünk. Az új módszer szerint oktató iskola csak Kecskeméten, Székesfehérváron és Komlón lesz. Valószínűnek tartom, hogy ezt a huszonegynehány specializációt nem tudja minden intézmény megvalósítani, ezért nem tartjuk lehetetlennek, hogy akár a képzés végén - az utolsó tanévben - cserélődjenek a hallgatók. Tehát részben versenyzünk a tanítványokért, részben pedig egymásra vagyunk utalva. A hatosztályos képzési forma fokozatosan váltja fel majd a négyéves képzést. - Hangyái - Fotó: Ótós Réka A véletlen úgy hozta, hogy több dátum is kerek évfordulóval emlékeztethet bennünket közlekedésünk történetére, illő tehát megemlékeznünk röviden a sokszor évszázadokig zajló küzdelem egyes állomásairól. Már a római korban kialakult a közel másfélezer évig legfontosabb két útvonal: az egykori hadiút, amelyen még II. Lajos is Mohács felé menetelt seregével, és a Sió csatorna, amelynek első szabályozása - valószínűleg a kereskedelmi hajózás miatt - a rómaiaknak köszönhető. Ugyancsak ők létesítettek kikötőt Dunakömlőd táján, de ennek Szekszárd közelében aligha lehetett állomása, mivel a mocsaras ártér és a vándorló népek egyaránt veszélyt jelentettek. Száztíz éve az éppen 35 éves Perczel Dezső születésnapját is felhasználta, hogy a sokáig vajúdó vasúti közlekedés gondját megoldja: Perczel Lászlóval, nagybátyjával, a híres vasútfejlesztő térképésszel latolgatta egy konzorcium létrehozását s a jövendő vaspálya útvonalát. Negyedszázaddal előtte, 1858-ban, Au- gusz Antal a városi századosok (képviselők) ülésén szorgalmazta már „Szegzárd világkereskedést igénylő bora" miatt a legkorszerűbb közlekedési mód meghonosítását. Perczel a legjövedelmezőbb megoldást választotta, ezért az egykori nagybirtokok mellé, azok gazdasági érdekét előtérbe helyezve húzták a vonalat, jelölték ki az állomásokat, nem pedig a rövidebb, Paks felé eső területen. Ez utóbbi a hajózás érdekeit is sértette volna: A Duna Gőzhajózási Társaság, (amelynek személy- és áruszállító gőzösei Keselyűsig ringatták a helybelieket), sokáig komoly vetélytársa volt a zötykö- lődő vagonoknak. Az sem véletlen, hogy járatait Gemencbe éppen akkor szünteti meg 1898-ban, amikor már a Sárközön át Perczel Dezső a vasútépítő is sínek vezetnek az előző év őszétől, s persze a szállítás javát lefölözik. A vasút valóságos diadalát jelentette, hogy 1909-re megépült a Baja-bátaszéki híd, amelynek avatásakor nem ok nélkül éljenezték Simontsits Elemér tolnai alispánt, hiszen ő kezdeményezte és sürgette évek hosszú során át megyéje újabb kapcsolatát. Ugyanebben az évben azonban már kiütköznek a vasút egyeduralmának bajai is. A szekszárdiak arról panaszkodnak, hogy csigalassúságú a vonat, és viszonylag drága a személyek utaztatása, ráadásul a vasút illetékesei „magas lóról beszélnek velünk". Ezért már ekkor úgy döntenek, hogy megvalósítják a társas- autó-közlekedést, vagyis a mai autóbusz- járatok ősét. Mindez azonban nem ment egyszerűen. Igaz, hogy 1902 óta ismerik az autót a megyeszékhelyen, 1905-ben pedig Adler Nepomuk János - elsőként a helybeliek közül - meg is vesz egy masinát, s ugyanebben a évben a Kissebesi Gránitkőbánya Részvénytársaság ki is kövezi a mai főútvonal elődjét (két emberöltőig koptattuk ezeket a kiskockákat!), de mégis idegenkednek az emberek a robbanómotoros járművektől. Azt sem lehet mondani, hogy a korabeli buszok túl olcsók lettek volna, de még a forgalom sem kecsegtetett gyors megtérüléssel. Mindez együtt eredményezte, hogy csupán nyolcvan éve, 1913. január 23-án közölhette az alábbi hírt a Tolna vármegye és a Közérdek: „Autójárat. Paks és Szekszárd között, mint már megírtuk, régebben engedély adatott, hogy automobil-közlekedést létesíthessenek személy- szállításra. A hatalmas automobil nemrégiben bemutatkozott Szekszárdon is, néhány utast hozva magával. Az autóközlekedés menetrendje még nincs meghatározva, a menetdíj személyenként Paks és - Szekszárd között 5 korona". Azt mondják azóta már semmi nem változott, legföljebb zsúfoltabb lett a közlekedés, az elkerülő út pedig még csak álom, amin talán unokáink sem fognak járni. . . Dr. Töttős Gábor Légből kaptuk Kacsa Kázmér jelentette, hogy a bátaszéki médiatörvény összegerjedt a szeks/ard kdló/radibval. A(zát) mentési Munka folyamatban van, „csupán" az esélyegyenlőség került veszélybe. Kis(?)korzó(?)tér(?) Három kérdés, a válaszok száma tetszés szerint keresztezhető a kérdőjelek köbgyökével. Akinek ez bonyolult, annak egy egyszerűbb kérdés: Mitől tér a korzó? Ettől még a pohár is fejre áll. (Vagy a korsó.)
