Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-16 / 13. szám
1993. január 16. HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 7 Nem fáj a lézer A gyógyítást szolgálja a korszerű technika Repülő orvosok a képernyőn és a valóságban A műtétekkel járó fájdalomtól, a vértől, a komplikációtól mindenki fél. Szerencsére itt a lézer, ami mindezt kiküszöböli. Dr. Kólát Zsuzsanna fiatal szekszárdi bőrgyógyász-koz- metológus szakorvos rendelésén három hete gyökeresen megváltozott minden. Karácsony előtt két nappal megérkezett a várva-várt lézerkészülék. — Gondolom, az nem úgy van, hogy egy fiatal, szakmáját szerető, a jövő technikája után érdeklődő orvos megálmodja, hogy milyen jó lenne lézerrel dolgozni, aztán bemegy a boltba és vesz magának egyet karácsonyra. — Régóta foglalkozom a lézerrel. Végeztem lézertanfo- lyamot, azzal a céllal, hogy ha a kórház vesz egy készüléket, azonnal tudjak vele dolgozni. Erre a közeljövőben nem sok remény van. Miután számomra a hivatásom, a betegek a mindent jelentik, elhatároztam, veszek egy lézert. — Kik voltak a segítők, a hitelezők? — Pályázatokat írtam, kölcsönökért folyamodtam, minden családi, rokoni, baráti segítséget igénybe vettem, aztán végső segítségként jött a vállalkozói központ, amely a gép vételárának a 10 százalékával segített hozzá a műszerhez. — Időben milyen hosszú volt a folyamat, a tervtől a megvalósulásig? — Rövidebb, mint gondoltam. A nyáron kezdtem el, azt azonban még álmomban sem mertem gondolni, hogy „karácsonyi ajándékként" december 22-én a rendelőmben lesz a műszer. Annyira örültem, hogy 23-án és 24-én már dolgoztam is vele, és igazán sajnáltam, hogy a többnapos ünnep miatt meg kellett szakítanom a munkát. — Milyen betegségekkel fordulhatunk Önökhöz, illetve az Önnel együtt dolgozó dr. Németh Lajos sebész szakorvoshoz? — Már a gép megjelenése előtt úgy éreztem, hogy szükségem van egy olyan sebész szakorvosra, akivel jól együtt tudunk dolgozni, egymást segítve, kiegészítve, hisz a saját szakmám, a bőrgyógyászat-kozmetológia mellett így a kisebb műtétek elvégzését is vállalhatjuk. Németh doktor úrral az együttműködésünk még azért is fontos, mert így tudjuk egymást helyettesíteni, ha szükséges, konzultálhatunk. A fentieket azért mondtam el, mert azt, hogy milyen betegségekkel fordulhatnak a betegek hozzánk, természetesen nagyban befolyásolja, hogy a munkában egy sebész szakorvos is részt vesz. A lézerben „több van" annál, hogy „csak" szemölcsök, anyaje- gyek, tyúkszemek eltávolítására használjuk. Az említett bőrelváltozásokkal kapcsolatban szeretném megjegyezni, nagyon lényeges, hogy a beteg miden olyan bőrelváltozással, amely panaszt okoz, forduljon orvoshoz. Sőt, azzal is, ami nem okoz panaszt. Inkább tízet nézzünk meg feleslegesen, mint hogy valaki már akkor jöjjön, amikor az elváltozás komolyabb beavatkozást igényel. — Melyek a leggyakoribb bő- relvátozások, amelyekkel fel lehet keresni Önöket? — A benőtt körömtől a szemölcsig minden, sőt a „megunt szerelmek", a tetoválás eltüntetését is vállaljuk. Azonkívül a lábszárfekély, az érdaganatok, a műtétek utáni hegek gyógyítását. — Hogyan működik a lézerkészülék? — Különféle sebészi lézerek ismertek. Ezek közül az égjük az általunk is alkalmazott széndioxid lézer, amely a szövetekkel való mechanikai érintkezés nélkül, ezeket vágja vagy elgőzölögteti. A vágás kíméletes, gyorsan végezhető, a metszett seb steril, nem vérzik. Ez a gép a LASRAM által gyártott lézer kategóriájában világszínvonalú, precíz, nagyon hatékony, mégis egyszerűen kezelhető műtéti eszköz. Még annyit, hogy a széndioxid lézer infravörös fényét a testszövetek jól elnyelik, így a lézernyaláb ezeket elpárologtatja, ugyanakkor a kicsiny vérereket is elzárja. Kevesebb komplikációval, fertőzésveszély nélkül, gyors gyógyulással a műtétek többsége, a betegek munkából való kiesése nélkül megoldható. — Ön óriási vállalkozásba fogott. Nagy értékű műszert vásárolt. Vehetett volna ezen a pénzen, mondjuk egy szép új rendelőt is. — A mi hivatásunkban, a szakmai tudás mellett, nagyon fontosnak tartom a modern technika megismerését, alkalmazását. Ügy gondolom, ezzel biztosíthatjuk a betegek legmagasabb szintű ellátását. Dr.Németh Lajos kollégámmal olyan célt tűztünk ki, hogy a beteg a legkisebb traumával élje meg ezeket a kis műtéteket. Szeretnénk egy olyan rendelőt vinni, ahol a betegek legnagyobb megelé- gedésésre dolgozhatunk. Az új, szép rendelő sem lenne rossz, annál viszont sokkal jobban érdekel bennünket, hogy a beteget fájdalommentesen, traumamentsen segítsük át a számára nehéz perceken. Sas Erzsébet Hetven esztendővel ezelőtt, ha valakinek Ausztrália gyéren lakott belső vidékén sürgős orvosi segítségre volt szüksége, „yabbét" indítottak: az őslakók nyelvén ez egyfajta hírláncolatot jelentett, amikor a települések stafétaszerűen egymást értesítették, s ha megtalálták a legközelebbi doktort, az lóhátra pattant. Néha sajnos már későn érkezett. Egy ilyen lovagló orvos, John Flynn agyában született meg az ötlet, hogy a fejlődő rádiótechnika, a repülőgépek és a tapasztalt orvosok hármas összefogásával hozzák létre a légiorvosi szolgálatot. 1928 májusában szállt fel az első gép, s azóta a Royal Flying Doctor Service, a Királyi Repülőorvosi Szolgálat igazi nagyüzemmé vált. 313 főnyi személyzete - orvosok, ápolók, pilóták, rádiósok stb - egy év alatt 153 ezer beteget látott el, 14 ezret szállított kórházba és összesen 8 millió 298 ezer km-t repült. 12 bázisa van és 400, a legtöbb esetben amolyan szükség repülőtér áll rendelkezésére. A repülőorvosok több televíziós sorozatnak adtak témát, az egyik éppen most fut hazánkban is. Ezekről David Greening doktor, miután a repülőgép fedélzetén, 4800 méter magasságban életre segített egy újszülöttet, így nyilatkozott: „Hát a mi életünk nem úgy zajlik, mint a képernyőkön, ahol reggel gondtalan derűvel állunk munkába s kellemes flörtök zajlanak a csinos nővérekkel. Ez a tevékenység rendkívül fárasztó s különösen nagy erőfeszítéseket követel. Igaz, csodás élményekkel jár és jó keresetet biztosít". Fegyelem, hivatástudat, a sokszor rideg körülmények és a magány elviselése is hozzátartozik ehhez a foglalkozáshoz. Nagy tapasztalat kell az első táv-diagnózishoz, amikor a rádiótelefon beszélgetés alapján próbálja az orvos meghatározni a bajt. Az elszórtan élő családoknál ugyan ott a legalább 150 féle különböző gyógyszert tartalmazó orvosságos ládikó, de a tégelyek, dobozok csupán számot viselnek, az öngyógyítás megakadályozására. Az orvos is úgy rendeli: „A negyven hetesből kell naponta kétszer két tablettát bevenni, étkezés után." A repülő orvosok tevékenysége - a gépek javítását és pótlását is számolva - nem kis költségekkel jár. Az állami hozzájárulás mellett a közvetlenül érintettek is fizetnek bizonyos hozzájárulást. Ennek összege a gazda vagyonától függ. 4000 birkáig 52, 10 ezerig 110, 20 ezerig 200 dollár a gyógykezelési díjátalány. Ennek ellenére paciensekből nincs hiány. Ferenczy Europress Lesz még nyár Domboriban A karácsonyi koncertkörút után Tábort vissza nem adunk? Ajándékozók és ajándékozottak Nehéz helyzetbe került a Tolna Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány, méghozzá egyik tulajdona, a dombori volt KISZ-tábor miatt. A létesítmény felújításra szorul, ehhez pedig sok pénzre, hozzávetőlegesen 20-25 millió forintra lenne szükség. Talán mondanunk sem kell, hogy az alapítvány nem rendelkezik ezzel az összeggel. Már a múlt év nyarán felmerült az a lehetőség, hogy a tábort esetleg átvenné a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány: a tervért azonban érthető módon nem túl nagy a lelkesedés, jóllehet a Mirgay Sándor főosztályvezető által aláírt levél kilátásba helyezi: „A Fadd-Dombori Ifjúsági Tábor a szorosan vett jövőben komolyabb pénzeszközök mozgósítását igényli. Mivel a tábor azon ingatlanok közé tartozik, amelyek elsősorban és közvetlenül alkalmasak gyermek- és ifjúsági programok megvalósítására, szükséges - a lehetőség szerinti ön- fenntartás biztosítása mellett - a folyamatos felújítási munkák elvégzése. A tulajdonjog esetén a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány ezen feladatokat vállalja és a szükséges munkálatokat elvégzi." Csábító ajánlat, ám mindazok, akik megvitatták a tábor további sorsát - köztük a fadd-domboriban megtartott polgármesteri találkozó résztvevői -, úgy döntöttek: a létesítményt nem szabad visszaadni a budapesti székhelyű Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Alapítványnak, annak továbbra is a Tolna megyei gyermek és ifjúsági korosztályt kell szolgálnia. Ezzel a véleménnyel összecseng a megyei alapítvány kuratóriumának álláspontja is. — Egyelőre nem folytatunk tárgyalásokat az ingatlan átadásáról - ismertette a testület álláspontját Jendrolovits Gábor, a kuratórium titkára. — Megpróbálunk támogatást szerezni ahhoz a tervünkhöz, melyet a fadd-dombori polgármesteri találkozón dolgoztunk ki. Ennek értelmében a megye települései lakosonként 10-15 forinttal járulnának hozzá a finanszírozáshoz. így közel 3 millió forint lenne az az összeg, mellyel a lakosság támogatná a felújítást. A megyei közgyűléstől az alapítvány 6,5 millió forintot kért, a saját bevételek pedig elérhetik a 2,5 millió forintot. Ez azt jelenti, hogy az idén 12 millió forint állna rendelkezésre a gazdálkodáshoz. Ezzel már el lehetne kezdeni a renoválást, az adósságállomány visszafizetését, az üzemeltetést. S hogy ez - tehát a helyi működtetés és az ezt feltételező tulajdonjog - miért lenne kiváltképp előnyös a Tolna megyei táborozok számára? — Azért - hangsúlyozta Né- ber Tibor kuratóriumi tag -, mert egyfajta pozitív diszkriminációt alkalmazunk a megyei diákokkal szemben, illetve érdekükben, azaz a kidolgozott kettős tarifarendszerből adódóan számukra célzatosan olcsóbban biztosítjuk az üdültetést. Ennek eredményeként tavaly 80 százalékot ért el a helykihasználás, ami igen jó aránynak nevezhető. A dombori tábor egykor az országszerte közkedveltek közé tartozott, s vonzerejét ma sem vesztette el. A Tolna Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány kuratóriuma - mint arra riportalanyaim felhívták a figyelmet - nagy ívű fejlesztési elképzelésekkel tekint a jövő elé. Lehetne sorolni az egyébként valóban jobbnál jobb - és megvalósítható - ötleteket, ám mindeközben nem árt ismételten emlékeztetni arra, hogy a jövő hamarosan jelenné válik. Ha nem valósul meg a támogatási tervezet, akkor nincs más hátra, mint valóban átadni a tábort a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági alapítványnak. S ez az, amit bizonyára sokan szeretnének elkerülni. Szeri Árpád Hírt adtunk róla, hogy a szekszárdi városi kamarazenekar, Földesi Lajos vezetésével és a Szekszárd i Pedagóguskórus, Szily Lajos vezetésével, karácsony előtt hangversenyt adott Medinán, Decsen, Szekszárdon, Dombóváron, Tolnán, minden helységben templomban. Dr. Rosner Gyulát, a szekszárdi kamarazenekar elnökét és Szily Lajost, a pedagóguskórus karnagyát a sikeres hangversenykönítról kérdeztük. Dr. Rosner Gyula: — A szekszárdi városi kamarazenekar 8 évvel ezelőtt, egy régi álom megvalósításaként alakult meg. Thész László, Pálma Ilona, jómagam beszélgettünk róla és a beszélgetésből tett lett. Földesi Lajos hegedűművész, aki állandóan járja a világot, ám - madocsai születésű lévén - szívügyének tekintette első perctől a zenekar sorsát, bármerre jár éppen a világban, minden fellépésünkre megjön, hogy vezethesse a zenekart. Célul tűztük ki, hogy a klasz- szikus zenét ne csak a szekszárdi zeneszerető közönségnek játsszuk, hanem a környező települések lakóinak is. Thész László halála mindany- nyiunkat megdöbbentett. Úgy gondolom, a nélküle játszott első hangverseny a zenekar életének legnehezebb percei közé tartozik. Az élet azonban megy tovább, szerencsére a zeneiskola új vezetése továbbvitte a zenekar ügyeit. A zeneiskola új igazgatója átvette a pedagóguskórus vezetését, amelyből nagyon jó irányban fejlődő kórus lett. Ebben, az elmúlt decemberi hónapban, adva volt egy zenekar, és egy énekkar, valamint egy zeneiskola-igazgató, aki mindkét együttesben „érdekelt". így jött létre az ötlet, hogy adjunk közös hangversenysorozatot. Úgy érzem, ez a két együttes azért tud zeneileg együtt ilyen jó lenni, mert összeérett, amihez idő kellett. Ennek a közös „összeérett" munkának volt nagyon szép eredménye a sikeres karácsonyi koncertkörút. Szily Lajos: — Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy a Babits Művelődési Ház a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közművelődési osztályához benyújtott pályamunkájáért kapott 120.000,- Ft-ot ajánlott fel, valamint a szervezést azért, hogy ez a koncertkörút létrejöhessen. A kórus részére nagy erőpróbát jelentett, s úgy érzem összekovácsolta az együttest. Műsorunkat igyekeztünk úgy összeállítani, hogy méltó legyen a közeledő ünnep hangulatához. A szerzők között: Bach, Vivaldi, Telemann, Dvorak, Bárdos és Farkas művek kerültek előadásra. Ahol jártunk, mindenhol templomokban léptünk fel szép számú közönség előtt, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy nagy sikerrel. Külön szeretném kiemelni azt a kedves fogadtatást, amelyben a hangversenyek után a parókiákon részesültünk. Felejthetetlen számunkra a decsi kolbászos szendvics, a dombóvári forralt bor, a tolnai sütemény, a szekszárdi evangélikus templom „melegsége". A medinai református lelkész úrtól kaptunk egy nagyon szép köszönő levelet, amelyből nagyon szeretnék most idézni és csak azért nem tehetem, mert már a kórus archívumában őrizzük, féltett kincsként. Ezek a kedvességek, többet jelentettek számunkra minden fellépési díjnál. (A két együttes a hangversenykörutat ingyen zenélte, illetve énekelte végig.) Karácsonyi ajándéknak szántuk ezt a hangversenykörutat azoknak, akik eljöttek a templomokban, hogy karácsony előtt egy rövid időre, a zene, az ének segítségével megmártózzanak az ünnep- várás hangulatában. Ajándéknak szántuk, azonban úgy érzem, mi mindannyian megajándékozottaknak is éreztük magunkat. Sas Erzsébet
