Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-16 / 13. szám
4 MÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. január 16. Az új iskola és a „régi" templom A Szent István utca tisztogatása Decsen meccsen Decsre mentünk, azzal a céllal, hogy egy barátságos kézilabda meccset játsszunk az ottani sulival. Felálltunk a pályára. Az alacsony, szemüveges bíró belefújt a sípjába. A kézilabda szabályait nem ismerte. Amit tudott, az csak a sípolás és a kiállítás volt. A meccsen végig a Decsnek fújt. A játék nagyon változatos volt. Két hetes között egy kiállítás, tőlünk. A decsiek kb. négy gólt lőttek támadásból, a többit hetesből. így lett az eredmény 20:17, nekik. A tizedik kiállítás és a tizenötödik hetes között a tanár bácsi is megunta. Beszólt a pályára, hogy megyünk haza. A jegyzőkönyvet négy darabba összetépte, és elhajította. Szóval, ha Decsre mentek játszani, akkor figyeljetek a „szabályokra", amiket a bíró alkotott. A félpályánál történő szabálytalanságokért és a keményebb védekezésért hetes jár. A kiállítást azzal érhetitek el, ha a kapus egy kicsit mérgesebben adja ki a labdát, ha futtok és ha nem futtok az induló után, illetve minden olyanért, ami nem kedvező a decsiek- nek. Németke 5* Köszöntjük az egyéves a Iu- ventustl Ebből az újságból - a tolnai és Tolna környéki iskolák diáklapjából - való a fenti írás: egy bogyiszlói tanuló „élménybeszámolója." Egy téli Zengő-túra ... ... és egy nyári kajaktábor, Domboriban megszervezését is. Az infor- mosok a pénzügyi dolgaink rendezésével, tagnyilvántartással, számítógépes plakát- és meghívókészítéssel foglalkoznak. (Bevételeink a tagdíjakból és különféle pályázatokból származnak.) Számítástechnikát tanítok a gimi- ben, s mivel a tananyagban szerepel a kiadványszerkesztők, szövegszerkesztők használata is, arra gondoltam, mért ne lehetne ezt „élesben"? így jött létre a Iuventus, a fiatalok lapja, melynek készítésében a környék több általános iskolája is részt vesz. Végül, de nem utolsó sorban itt a Spes klub, évi két nagy rendezvényével - karácsonyi és március 15-ei koncert -, valamint számos családias összejövetelével. Zeneszerető diákok hozták létre, s tetszett nekik, hogy olykor a tanár úr is elénekel néhány Illés-számot. Nyitottak ezek a rendezvények, bár mostanában mintha túl nyitottak volnának. Bárki bejöhet, ami nem mindig tesz jót az együttlétnek, úgyhogy a jövőben szeretnénk a klub jelleget erősíteni. Pámer Jakab tengelici születésű. Ez akkor derült ki, amikor arról kérdeztem, hogyan lesz valaki ilyen izgő-mozgó, nyüzsgő, szervező örökifjú alkat, tán otthonról hozta magával ezt a sokrétű érdeklődést? Csak legyint, 17 éves volt, amikor a faluja villanyt kapott. Ez van, mondta, ő olyan alkat, aki egyvalamire sose tudott túl sokáig ráállni. Gimis korában is mindennel foglalkozott: fotózott, szavalt, rajzolt, spirituálékat énekelt, tornázott, irodalmi színpaduk, zenekaruk volt, stb. S felnőttként, tanárként, apaként is ezt csinálja „TOVÁBB". Wessely pontja kötött, s aztán tovább indulunk. — Hányezer kilométer van már a csapat mögött? — Eddig 11 túránk volt. Jártunk már Ausztriában is. Mindenkinek jó minőségű, váltós kerékpárja van, oldaltáskával, így már azért köny- nyebben vagyunk. Körülbelül ötezer kilométert tudhatunk magunk mögött, 120 nomád napot. — Es az anyagiak? Most már azért támogatják az ilyen kezdeményezéseket ... — Igen, '85 táján megjelentek a pályázati lehetőségek. Csakhogy hamarosan problémát okozott, hogy mi legyen a „kiöregedett" gimisekkel? A pályázati pénzekhez csak jogi személy - például az iskola - juthatott hozzá, de ha a suli kapja, akkor mi jogon támogatná belőle azok túrázását, akik már nem ide járnak? Ezért vált szükségessé, hogy egyesületet alakítsunk. — A „TOVÁBB" úgy tudom, nemcsak a bringásoké, hanem zenészek, diákújságírók is tagjai. — Az egyesületnek négy csoportja van: a turisztikai, az inform, a Iuventus és a Spes klub. Nézzük sorban! A turisztikai csoport legkedveltebb programja a nyári kerékpáros túra. Tulajdonképpen ebből nőtt ki minden más. Tartunk még egy évadnyitó gyalogtúrát a Zengőben, egy augusztusi vízitábort Domboriban, és a sort egy őszi óbányai gyalogtúrával zárjuk. De tervezzük egy lovastábor bői; az ilyesmire akkoriban támogatást- nem adtak. Márpedig Tolnáról el kell utazni ahhoz, hogy szép tájakat lásson az ember. Jártunk Szek- szárd környékére, a Sötétvölgybe, de az is unalmassá vált egy idő után. Ekkor jött az ötlet: mi lenne, ha megpróbálnánk kerékpárral egy hosz- szabb túrát tenni? És 1982-ben eltekertünk tizenketten, Szegedre. Csepel biciklikkel, hátizsákokkal „faltuk a kilométereket" a másodikosokkal, július első hetében. Az a mag azóta is megmaradt, visszajárnak, és az időpont is hagyománnyá vált, minden esztendőben ugyanakkor indulunk. Egyik évben a Dunától jobbra, másikban a Dunától balra választunk uticélt. A túrák tíz nap körüliek, a táv 4-800 kilométer közötti, a napi penzum 40-50 kilcsi. Általában éjszaka tekerünk, tízig-ti- zenegyig, harmincan-har- mincöten, de 8-10-es bolyokban, hogy a kocsik tudjanak előzgetni bennünket. Baleset még soha nem történt, a közhiedelemmel ellentétben biztonságos ez így, mert a sok kivilágított kerékpár, a fénykígyó, óvatosságra inti az autósokat. Tehát megtesszük a tervezett utat, aztán egy olyan település közelében, ahol fürdési lehetőség is van, sötétben felverjük a sátrakat (nagy gyakorlatunk van már ebben), reggel bemegyünk a városba, strandolunk, múzeumot nézünk, szabadon, kit mi érdekel, de a vacsora közös, időNapjainkban reneszánszukat élik a „kenyérgázzal" hajtott masinák, a kerékpárok. Kényszer szülte divat ez, kísérlet, harc, mely a légszeny- nyezés csökkentését, megállítását célozza. Emlékezzünk most a pionírokra, akik már akkor a drótparipa nyergébe pattantak, amikor a többség még Trabantra gyűjtött a kies Magyarországon. Tettük dicső, még akkor is, ha az ő vállalkozásukat is kényszer szülte: amikor túrázni indultak, egyszerűen nem volt pénzük arra, hogy más közlekedési eszközt vegyenek igénybe. Bringára szálltak hát, s immár tíz esztendeje minden nyáron azt teszik, a tolnai fiatalok. A „TOVÁBB" - Tolna Városi Bringások és Barátaik - szabadidős társaság megelőzte korát. Igaz, hogy ilyen formában, egyesületként, mindössze három éve működnek, de hasonló módon tevékenykedtek, hasonló programokat kínáltak korábban, már a KISZ-es időkben is. Tíz éve szálltak nyeregbe, de „őstörténetük" a még korábbi gyalogtúrákig visszavezethető. Az egyesület atyamestere Pámer Jakab, a tolnai gimnázium tanára. Vele beszélgettem, róluk. — Hogy is kezdődött? — 1978-ban, mint az Országjáró Diákok Körének (ODK) tanárvezetője elvittem a gimiseket ide-oda. Túrázgat- tunk kéthavonta gyalog, busszal, összedobott pénzekMözsi képek (Ki sp ál Mária felvételei) Ötezer kilométer kétkeréken, éjszaka A „TOVÁBB" megelőzte korát Olykor a tanár úr is elénekel néhány Illés-számot Helyiség pedig lenne ... Aki nem volt tag, az is kaphat ebédet Papír-írószer bolt a város központjában Testületi ülés Tolnán Alapvető rendeletek megalkotása, elfogadása várható a tolnai képviselő-testület idei első ülésén, mely január 25-én, 15 órakor kezdődik. A napirendi pontok között szerepel a város '93 évi költségvetési rendeletének, az új szervezeti és működési szabályzatnak, a polgármesteri hivatal ügyrendjének, valamint a testület 1. félévi munkatervének a megvitatása, megtárgyalása. Kiállítás a nyugdíjasok munkáiból Tolna város művelődési központja a helyi nyugdíjas klub tagjainak munkáiból rendez kiállítást. A tárlatot január 19-én, 17 órakor nyitja meg Pócs Margit, az önkormányzat művelődési csoport- vezetője. Látogatható: február 5-éig, naponta 10-18 óráig. Jócskán túl a hetvenen, de a nyolcvanon is. Ebédre várva gyülekeznek, kezükben éthordó. Hányán lehetnek a faluban nem tudom, mert csak az „én öregjeimet" látom, azokat akik a környékünkön élnek, Medinán. Várják az ebédet a hét öt napján. A téesz kedvezményesen juttatja volt tagjait az ebédhez. Jóval a déli harangszó előtt jön a kis furgon. Aki nem volt tag, az is kaphat ebédet, de jócskán a zsebébe kell nyúlnia. Várják az ebédet. Botladozva jönnek, kerítésekbe kapaszkodva, hogy ledolgozzák a „napi edzés adagjukat" az ónosesővel leterített járdán. Várják az ebédet mínusz tizennyolc fokban, várják akkor is, amikor a hőn\érő higanyszála közel jár a negyven fokhoz. Ez utóbbi elviselhetőbb, mert egy nagyra nőtt hársfa alatt „menedéket" találnak. Sőt, virágzás idején a méhek zsongása az elviharzott élet egy-egy pillanatát is felidézheti. Amikor még működött a kis fűszerbolt, melegedőhelyül szolgált és búvóhelyül az eső elöl. Törvényszerű-e, hogy az idős kor gyötrelmeit még tudatosan tetézzük?! Hallomásból tudok arról, hogy vagy tíz évvel ezelőtt, „felmérést" készítettek: ki lenne lakója egy öregek gyülekezőhelyének? Á közösbe hajtás, a mindenáron végbevitt kolhozosítási törekvések nem éppen édes szájízt hagytak az emberekben - s így gondolkodás nélkül mondtak nemet. Közben meglódult az idő, a közös „gyűjtőfogházból" öregek klubja lett, aztán öregek otthona, sok településen. Az egyik aprócska községben például már jó tizenöt esztendővel ezelőtt sem ismerték a tétlenséget az öregek: varrtak, fonalat gombolyítottak a nők, a férfiak ajándékokat készítettek és árusítottak. A bevételből futotta kirándulásra, bejárták az országot. De Medinán még nem figyelt fel az idősekre senki. Nem a betegekre gondolok - mert van gondozójuk - hanem azokra, akik talán szívesebben fogyasztanák el ebédjüket egy terített asztal mellett, tányérból, mint az éthordó dobozából, akik talán beszélgetésre is szívesen összegyűlnének, meg újságolvasásra meg melegedésre. így az orvos is rájuk tekinthetne. Ez emberileg nagyobb megbecsülést jelentene az időseknek, mint az a mai gyakorlat, hogy az év vége felé közeledvén egyikük-másikuk, egy-kétezer forintos „jutalmat" kap a nagyhatalmú elosztóktól. Igaz, könnyebbnek ez a könnyebb, s letudva minden gond! Emberileg ez a megalá- zóbb, amikor a falu magára hagyja az éppen gyámolításra szoruló idős magányosokat. Helyiség pedig lenne ... Évek óta üresen áll - a valamikor valóban kultúrát látott!- művelődési ház, hacsak egy-egy cipőbörze nem okoz némi zajt benne. Évek óta üresen, kihasználatlanul áll a volt közös iskola, a benne szépen rendbehozott pártszobával és a hozzátartozó valamikori tanítói lakással. E kettő nagyjából a falu közepén is van. Áz étkeztetés is a megoldható problémák egyike, hisz' az iskolai napközis konyhája naponta főz. Az egyre kényesedő, idős gyomornak a nem túlontúl fűszerezett ebéd még jobban is esne. Egy falunak nem lehet nagyobb gondja annál, mint segíteni azokon, akik egy élet- de milyen élet! - munkájával bizony nem keveset tettek le Medina község nagy asztalára. Ebédre váró öregek. Fagyban, esőben, forróságban, égzengésben is a szabadban ácsorgók .. . Kikre egyenlőre nem gondol a falujuk! Konrád László Az Ezer-egy Kft. Vitéz utcai nyomtatványboltja után megnyitotta új papír és írószer boltját (menedzser shopját) Tolna központjában, a zeneiskola földszintjén. (Az épület korábban pártház volt.) — Ezt a helyiséget az iskolától béreljük - mondotta Ezer Antalné üzletvezető. — A bolt nagyon jó helyen van, a városközpontban. Elsősorban az iskolásokat és a magánvállalkozókat várjuk, hisz itt minden tanuló, és minden üzletember megtalálja, amire szüksége van. De boltunkban lehet kapni rendőrségi nyomtatványokat, megrendelőtömböket cégeknek, nyugtákat, számlákat. Ha valaki nagyobb mennyiséget akar rendelni, mi összeállítjuk a paksamétát, és leszállítjuk. Tovább szeretnénk majd bővíteni a választékot, menedzsereknek szánt kínálattal. Úgy néz ki, hogy lesz német árunk is, mivel felvettük egy német céggel a kapcsolatot. Kép és szöveg: Kövesdi János Boltbelső
