Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-10 / 291. szám
4 KÉPÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1992. október 10. „Város-képek" Pakson A Dózsa György úti bazársor igazi kisvárosi hangulatot áraszt A rácegrespusztai első boltos Segélyről A krízishelyzetbe került családok részére az év második felében bevezetett segélyt idén Pakson 117 alkalommal vették igénybe. Mintegy 95 ezer forint került ilyen jogcímen kifizetésre. Bezár a könyvtár! A paksi városi könyvtár értesíti olvasóit, hogy technikai okok miatt december 11-én, pénteken, és december 14-én, hétfőn, zárva tart. Régi fényképeket nézegetünk a hetvenegy éves Tóth Lajos bácsival, aki hosszú évtizedeket töltött el a Nagydo- rog és Vidéke Afésznél, illetve annak elődjénél. Lajos bácsi Rácegrespusz- tán született, azon a Ráceg- respusztán, melynek léte örökre összefonódott Illyés Gyulával. A régi képeket forgatva előjönnek olyan emlékek, mint például mikor a pusztán először gyulladt ki a villany, vagy amikor új házhelyeket osztottak, s Illyés Gyulát Déry Tibor is elkísérte. Lajos bácsi édesapja juhász volt, majd az első világháború után béresgazda lett, s egészen az ispánságig vitte. A háború után pedig földhöz jutott, s újgazda lett belőle. — Én 1947-ben jöttem haza az orosz fogságból. Édesapá- mék addigra összeszedelőz- ködtek már egy kicsit, volt már gazdasági felszerelésük, ez-az. Június 15-én érkeztem haza, 30-án már meg is alakítottuk a földművesszövetke- zetet a pusztán. Később bolt is nyílott, s én lettem a boltvezető. — Milyen volt az élet akkoriban? — Körülbelül 52 család élt itt, már mindenki újgazda Fiókgyógyszertár kialakítása van folyamatban a községben. Az önkormányzat épületében 26 négyzetméteres terülevolt, földhöz jutott. Hogy milyen volt az élet? Egyszerűen, becsületesen éltünk. De nagyon összetartó volt itt mindenki. Ez a pusztai emberekre mindig is jellemző volt. — Mit lehetett vásárolni a boltban azokban az időkben? — Mindent, amire szükség volt. Elmentem én mindenféle áruért, hol Paksra, hol Simon- tornyára, hol Szekszárdra. Mindig odatartozónak mondtam a mi kis pusztánkat, ahonnan éppen a szükséges árut be lehetett szerezni. Három évig vezettem a boltot, akkor SZÖVOSZ iskolára küldtek, ennek elvégzése után pedig Nagydorogra kerültem üzemág-vezetőnek. Később Paksra is áthelyeztek, ahová a rossz közlekedési viszonyok miatt biciklivel kellett bejárnom, úgyhogy visszakértem magam Nagydorogra 1953-ban, s egészen nyugdíjazásomig ott dolgoztam. — Mivel foglalkozott egy föld-m úvesszövetkezet ? — Felvásároltunk, hizlaltunk, szeszt főztünk, savanyítottunk. Az államosítás után sok tevékenység került hozzánk, ami a különböző vállalatok alakulásával később kivált a földművesszövetkezetek tevékenységi köréből. ten találják majd meg a háziorvos által felírt patikai cikkeket. Várhatóan még idén birtokukba vehetik a fiókgyógyszertárat az itt élők. — Lajos bácsi szerint mikor ment legjobban az áfésznek? — A legszebb időszak a hatvanas évek vége felé volt. Az országban akkoriban olyan hangulat uralkodott, hogy úgy éreztük, ha dolgozunk, annak igazán lesz eredménye, haszna is. Ez egészen 1975-ig tartott. Szépek lettek a boltjaink, jutott korszerűsítésre. Aztán jött az az időszak, mikor úgy tűnt, hogy szinte féltek, hogy a szövetkezetek igencsak kinövik magukat az állami vállalatok kárára. Ennek az volt a magyarázata, hogy a szövetkezetek több lábon álltak, rugalmasabbak voltak, mint a nehézkes állami vállalatok. Gyorsabban reagáltak a változásokra, az igényekre és az újdonságokra. Amikor nyugdíjba mentem 1981-ben, a mi áfészünk 9,5 millió forint nyereséget termelt. Ez akkoriban nagyon szép eredmény volt. — Tehát tizenegy karácsonynyal ezelőtt hagyta abba az aktív munkát. Ám ha jól tudom, nem bírt otthon maradni. — A feleségem még dolgozott, a gyerekeink iskolába jártak, sehogysem találtam fel magam. Ügy éreztem, sok mindent tudnék még én a szövetkezetnél csinálni. Így, Az jövő évi településfejlesztés eredményeképpen várhatóan 150 házba kötik majd be a telefonvonalat 1993-ban. A telefon bekerülési költsége állomásonként 40 ezer forint, s ebből a MATÁV-val kötött szerződés alapján három éven mint nyugdíjas, félműszakban elvállaltam a szövetkezetpolitikai állást. Szinte az országban egyedülállóként társadalmi elnök lettem a Nagydo- rog és Vidéke Afésznél, ezt a funkciót idén tavaszig töltöttem be. Használni tudták a hosszú évtizedek során felgyülemlett tapasztalataimat, s én ezt örömmel adtam át. — Amikor 45 évvel ezelőtt belépett a földművesszövetkezetbe, mennyi volt a részjegy? — Tíz forinttal kezdtük annak idején, ma pedig kétezer forintnál tartunk. — Mi a véleménye a közelmúltban a szövetkezeteknél bekövetkezett változásokhoz? — Ma már csak csendes szemlélődéssel figyelem a történteket. Örülök, hogy az ellátás egyre jobb lesz a községekben, mindegy hogy szövetkezeti vagy magánkereskedő révén. Kell a verseny. — Ön szerint, itt Nagydoro- gon melyik az a terület a kereskedelemben, amelynek erősödnie kell? — A ruházatra gondolok első esetben, és ahogy én látom, a műszaki boltnak is lehetne nagyobb forgalma itt Nagydorogon. belül 20 ezer forintot telefon- számla formájában kell „visz- szatéríteni", azaz „le kell telefonálni". Az OTP közműfejlesztési kölcsönként a teljes bekerülési összeget meghitelezi annak, aki ezt a fajta kölcsönt igénybe kívánja venni. Eördögh Kajdacsi hírek Együttműködés VVER-erőművek között Az elmúlt héten zajlott a paksi atomerőmű első blokkjának tizedik évfordulóját ünneplő eseménysorozat. A december negyedikén tartott sajtótájékoztató vendége volt Jussi Helske, a finnországi Loviisa Atomerőmű igazgatója, Ebben az erőműben két blokkot üzemeltetnek, az első 1977-ben, a második 1980-ban indult. Jussi Helske elmondta, hogy kezdettől fogva keresték a kapcsolatot a hasonló, WER típusú erőművekkel, ami nem volt könnyű, hiszen ezek zöme a volt szocialista országokban működött, és a Szovjet-únió „fennhatósága" szinte lehetetlenné tette a kapcsolattartást, netán az együttműködést. Amikor a paksi atomerőmű épülni kezdett, látogatóba mentek a hazai szakemberek Finnországba, és nagyon jó emberi és szakmai kapcsolatok alakultak ki, amik máig is tartanak. A WER-klubot 1987-ben alapították Lovüsá- ban, amikor az ő atomerőművük ünepelte tízéves fennállását. Loviisa, Bohunice és Paks az alapító tagja a klubnak, később csatlakozott hozzájuk Dukovany és Mochovce. Ez az „ötösfogat" a mai napig sikeresen működik. A klub célja, hogy elsősorban a hibákon okulva együttműködésük nyomán megelőzhető legyen, hogy a hibák megismétlődhessenek egy másik erőműben. A másik nagyon lényeges dolog, a biztosnság növelése. Mint Jussi Helske megjegyezte, ezen a téren a paksiak kezdettől fogva a legjobbak között vannak. Juraj Kmosena, a Cseh és Szlovák Köztársaságban található Bohunice Atomerőmű ex-igazgatója, úgy is, mint a WER-klub másik alapító tagja, elmondta, hogy 1972-ben indult erőművük első blokkja, és éppen az elmúlt hónapban ünnepelték húszéves jubileumukat. S bár „idősebbek", tudás és tapasztálát dolgában paksi „klubtár- suk" sem marad el mögöttük. venter Fotó: gottvald A kép jobb szélén Jussi Helske Arany céggyűrű az erőmű legjobbjainak A múlt héten tartott jubileumi rendezvények egyikén osztották ki ünnepélyes körülmények között első ízben a frissen alapított arany céggyűrűt húsz személynek. Mint az a sajtótájékoztatón elhangzott, a céggyűrűvel juAz arany céggyűrű talmazottak névsorát nem a erre az ünnepi eseményre em- vezetés, hanem a kollektíva ál- lékezünk, lította össze. vm Alábbi két felvételünkkel Fotó:gk A kép bal szélén dr. Lévai András akadémikus, az arany céggyűrűvel kitüntetett húsz személy közül az egyetlen, aki nem a PA Rt munkatársa. Lévai professzor keze alatt tanult az atomerőműben dolgozó mérnökök zöme, tehát a Pakson felhalmozódott szakmai tudás nagy része tőle ered. Lévai András a hazai atomenergetikai oktatás legjelentősebb alakja. Nukleáris érem Az idei évtől kezdődően ünnepük december 2-át a nukleáris energia napjaként. Kereken ötven esztendeje ugyanis e napon indították Chichagoban az első atomreaktort. Mint arról már szóltunk, magyar jubileum is kapcsolódik a dátumhoz, mivel a paksi erőmű 1-es blokkját pontosan tíz évvel ezelőtt helyezték üzembe. A kettős évforduló kapcsán, Lenkei István szekszárdi éremgyűjtő ötletére - aki egyébként az erőmű rendszer- technikai főosztályvezetője - emlékérmet bocsátott ki a Paksi Atomerőmű Rt. A nukleáris érem ezüst és bronz változatban készült, 1500-1500 példányban, a jónevű szegedi művész, Fritz Mihály műhelyében. Egyik oldalán a tíz, másikon az ötvenéves jubileumra emlékeztet a veret: itt az erőmű képe, amott Szilárd Leó portréja látható. Azért éppen Szilárd Leóé, mert egyrészt tagja volt annak a bizonyos chicha- gói csoportnak, másrészt ő szabadalmaztatta a láncreakció elvét, Angliában.-Wy- Fotó: Ótós A jubileumi érme „paksi" oldala „Kirakatban" Kalocsán A múlt pénteki sajtótájékoztatón a kalocsai városi televízió munkatársa azt kérdezte dr. Petz Ernőtől, a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság vezérigazgatójától, hogyan ismerhetné meg a lakosság az éppen aktuális háttérsugárzás adatait. Petz Ernő válaszában elmondta, hogy hamarosan egy olyan készüléket helyeznek üzembe, mely folyamatosan mutatja a háttér- sugárzás adatait, amit bármely helybeli bármikor leolvashat, a készüléket nem a PÁ Rt, hanem Kalocsa városa üzemelteti majd, mert ahogy a francia szólásmondás is tartja, az emberek legjobban az orvosnak, a tanítónak és a papnak hisznek, erre a helyzetre alakítva a mondást: jobban elfogadják saját városuk önkormányzatától az adatokat, mint a PA Rt-től. Az erőmű egyébként támogatja az önkormányzatok hasonló törekvéseit, ezzel is kimutatva, hogy bátran kész bármikor a nyilvánosság elé állni. vem
