Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-08 / 289. szám
4 »ÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1992. december 8. Pénz, pénz, pénz Hatvanhét éve együtt A városházán hallottuk Elkészült a tájékoztató az önkormányzat költségvetésének háromnegyedéves teljesítéséről, ami szerint a gazdálkodás kiegyensúlyozott, a pénzügyi helyzet stabil. A tervezettnél több bevételt realizáltak, míg a kiadásokat - az áremel(ked)ések ellenére - siPolgárőrök Regölyben November 16-tól huszonöt polgárőr vigyáz a regölyiek nyugalmára és a kemény munkával megszerzett értékeire, mivel Hajnal Gyula megszervezte a községi csoportot. Munkájukat a termelőszövetkezet egy CB-vel ellátott autóval segíti, havi száz liter benzin ellátmánnyal, az ön- kormányzat pedig rádióval látja el őket. Ez-utób- binak köszönhető, hogy közvetlen kapcsolatot tudnak teremteni a tamási polgári védelmi parancsnokkal és bármilyen katasztrófa, illetve bűn- cselekmény esetén rajta keresztül értesítik a rendőrséget. Okos elgondolást valósítanak meg azzal, hogy együttműködnek a gyönld polgárőrökkel és az is figyelemre méltó, hogy az éjszakánként járőröző három polgárőr munkáját meghatározott időpontban rendőr is segíti. * Az oldal anyagait most is Ékes László írta, a fényképeket ismét Gottvald Károly készítette. Köszönjük az észrevételeiket, segítségüket, kritikájukat és azt, hogy ezúttal is velünk tartottak. került a tervezett szinten tartani. Ugyancsak tárgyalta a képviselő-testület a jövő évi költségvetési koncepciót. A számítható bevételek nominálisan és kismértékben meghaladják ugyan az ideit, de a re-álértéket tekintve egyértelmű a csökkenés. Sokszor és sok esetben kell önmérsékletet tanúsítaniuk a döntéshozóknak, hogy minden szükséges helyre jusson a kevés pénzből. Hogy ne csak negatívumokról számoljunk be, azért elmondjuk, ismét módosították az idei költségvetést azon okból, hogy több mint ötmillió forint többletbevételhez jutott az önkormányzat. Ennek fő forrásai a következők: állami Bizony így van. A Simon- tornyai Közüzemi Önkormányzati Vállalatnak adósságai vannak, és nem látják biztosítottnak az ötvenhat dolgozó folyamatos munkával való ellátását - csak az ön- kormányzati munkákat végezték el, önmaguknak nem tudtak más feladót szerezni, nem tudnak versenyképesek lenni, magukat eltartani, fokozatosan nőtt a veszteségük, a vezetésben is hibák, hiányosságok vannak, nincs megfelelő programjuk a kilábalásra ezért az önkormányzat felszámolást kezdeményezett a vállalat ellen. Bárdos László jegyző szerint a dolgozókkal egyenként támogatás 2,3 millió, helyi adóbevétel 2,2 millió, intézményi bevétel 0,7 millió. Ezeknek az összegeknek a rendeltetése az intézményi feltételek javítása, a városüzemeltetési- és fejlesztési kiadások fedezése. Novemberi ülésén néhány intézményben pénzügyi vizsgálatot rendelt el a testület. Megállapították, hogy nem szabálytalan módon és nem feladatelmaradásokból keletkeztek a pénzmaradványok. Ugyancsak elfogadták a képviselők azt az előterjesztést, ami szerint a jövő évtől az intézményvezetők nem részesülhetnek a bérmegtakarításból, számukra külön jutalom- keretet állapítanak meg. elbeszélgetnek, hogy kit tudnak átvenni, kinek kell végkielégítést fizetni, aztán meglátják, hogyan tovább. Az már biztos, hogy a tornacsarnok villanyszerelési és a szellőző- rendszer kialakításának munkáit nem a vállalat végzi el, meghirdették és zártkörű versenytárgyaláson dől el, hogy kinek adják ki. A kisebb kőművesteendőket azonban továbbra is a vállalat végzi. Ha megszűnik a cég, később dönt arról az önkormányzat, hogy lesz-e helyette másik. Az már biztos, a szemétszállítást az önkormányzat elvégezteti, a többi munkát - az útkarbantartást, a felújításokat - kiadják vállalkozóknak. A zöld fejkendő, az ugyanilyen színű kardigán, a barna, mintás szoknya, a kékfestő kötény, az imára kulcsolt, dolgos kéz, a figyelő tekintet a kop- pányszántói Varga Lajosnéé, míg a kék nadrág, a színben vele harmonizáló nagykockás ing, a „melles kötény", az érdeklődő tekintet, a higgadt tömör beszéd, a tenyérben nyugvó tenyér pedig a férjéé, a fehérhajú Varga Lajosé. Elnézem őket, ahogy ülnek egymás mellett és jólesik a meglepetés: november 22-én volt hatvanhét(l) éve, hogy kimondták egymásnak a boldogító igent.- Két évig udvaroltam, aztán '25-ben megesküdtünk - emlékezik Varga Lajos. - Akkor a Templom utcában laktunk.- Hogyan zajlott le a lánykérés?- Abban az időben sehogyan. Gyorsan ment.- Miért választotta a Mariska nénit élete párjául?- Ott lakott a szomszédban, egymásra találtunk. Aztán meg ölég nyelves volt, hajlandó volt mindenre.- A tizenhatodik évemet betöltöttem én akkor - a papa a huszonkettedikben járt - és félárva voltam, mert az édesapám, aki Értényben kocsisként dolgozott a Kohnnál, vérmérgezésben meghalt. Muszáj volt férjhez menni - kapcsolódik a beszédbe felesége, miután megigazítja a hallókészülékét.- Aztán jó is volt, meg rossz is - vélekedik Lajos bácsi.- Elsőben akkora házat vettünk, mint egy kis disznóól, de én akkor éreztem magam a legjobban - sóhajt Mariska néni. - Két borjút neveltem - mert ez szolgált - néz a férjére -, meg egy nagy disznót és abból kikerült minden. A takaréktól nagyon féltünk.- Mikor már kezesek költöttek, az nem volt jó - magyarázza Lajos bácsi -, inkább én is elmentem Hékútra dolgozni. A pénz így csak nevelődött.- Lajos bátyám földműves volt?- Nyárosban - tudja, Értény mellett volt - kovácsnak tanultam, de majdnem megszöktem, mivel „jobb" nevelésben részesültünk, aztán földmunkás lettem, majd dr. Gere Gábor szántói körzeti esperesnél voltam tizenöt évig kocsis. De azt is elmondom, ezt az időt nem számították be a nyugdíjba. Jártam a tsz-be is, három évig éjjeliőrködtem a „Citadellán".- Akkor most felveti a nyugdíj - évődöm.- Először háromezer volt, most 11 ezer 700 kettőnké.- A hatvanhét év együtt- lét, de egész életük alatt sokmindent megértek, hiszen felsorolni is nehéz az országban bekövetkezett változásokat, a nehézségeket.- Emlékszem - gondolkodik el Lajos bácsi -, a második háború alatt karácsony éjjel lövészárkot ástunk Somogya- cSán. Akkor kezdtek bugyiba - nadrágba (A szerző) - járni, lenni az asszonyok. Abban az időben, amikor az oroszok átvonulása volt, az asszony betakarta a húst a hóval, hogy el ne vigyék, a kutyák meg kibontották.- Rejteni kellett mindent - toldja meg Mariska néni. - Mindig pakoltunk a rossz pincébe valamit.- A Rákosi alatt nemcsak a padlást söpörték le, hanem - a Mérei volt a bíró - még a zsí- rosvéndőt is ki kellett tenni. Jól van, de azért mindig eldugott valamit az ember.- Most milyen világ van?- Nem sok jót lehet mondani róla, hiszen hiába van mindenféle, sehogyan sem akarnak megegyezni. Még azt mondom - vélekedik Lajos bácsi -, '14-ben a királyság jobb volt, mint ez. Én csak azt tudom javasolni, értse meg egyik a másikat.- Ehhez az együtt töltött hatvanhét évhez is kellett a megértés, ugye?- De kellett ám! Meg aztán abban az időben nem volt ilyen könnyű a válás.- Igaz, jól mondja - helyesel Mariska néni. - Megértettük egymást és én megbocsátottam mindig, ha kellett.- Most itt az újságban, a nyilvánosság előtt mit köszönnének meg egymásnak?- Én a-mama szorgalmát, a nyugodt házasságot és azt, hogy megértéssel volt mindenben.- Mit köszönjek meg, hogyan?- Megcsókolsz és kész.- Látják, ez még mindig tud bolondozni! Nincs már nekem kedvem csókolózni.- Mariska néni, milyen legény volt a Lajos bácsi?- Volt jó is, rósz is. Nem nagyon lehetett neki szólni. De nem ám, hogy részeg volt! Énnékem nagyon jó volt mindenhogyan.- Hogyan telnek a napjaik?- Fekvéssel, pihenéssel, rádióhallgatással, olvasással. Sehova nem megyünk. Én még szemüveg nélkül el tudom olvasni a Szabad Földet, meg a Népújságot. A mama reggel elvégez a ház körül, aztán mivel nincs különélés, megfőz a családnak. Most mákos tészta volt az ebéd.- Mert a papa világ életében édesszájú volt.- Ha hátranéznek mégegy- szer, akkor hogyan összegzik az elmúlt éveket?- Érdemes volt a családért.- Csak annak élt az ember. * Majd elfelejtettem mondani, de úgyis tudják: mindez - és még sok más - ott van a bevezetőben leírtak mögött. Ekés László Fotó: Gottvald Károly Levél a szerkesztőnek Tisztelt Újságíró Úr! Örömmel tapasztaljuk, hogy a Tamási és környéke összeállításban rendszeresen helyet kapnak a felsőnyéki embereket érintő gondok, problémák és a faluban elért eredmények is. Éppen azért, hogy az összkép minél teljesebb legyen, egy kiegészítést szeretnék tenni a november 10-én megjelent Nyéki diskura című cikkéhez. Amire a legbüszkébbek vagyunk: a nyári szünetben jelentős beruházás történt Felsőnyéken. Az iskola felsőtagozatos épületében 2,5 millió forint értékben elkészült a központi fűtés, a vizesblokk, az iskola épületében működő könyvtár műanyagpadló burkolatot kapott, valamint kész a szén behordását megkönnyítő, gazdaságosabbá tevő útszakasz is. A szünet utolsó hetében az iskola valamennyi dolgozója és néhány segítőkész szülő együtt takarítottak, hogy szeptember 1-jén zökkenőmentesen kezdődhessen a tanítás. Amennyiben ezekről a munkákról már jelent volna meg az újságban tudósítás és az elkerülte volna a figyelmemet, úgy kérem, kiegészítésemtől tekintsen el. Tisztelettel: Fábián Tiborné önkormányzati képviselő Adós, felszámolják Köszönet a falugyűlésen Új helyen a galéria Mai világunkban csak elvárni illik, de a köszönet nem divat. Ezért is volt kellemesen meglepő az ozorai falugyűlésen a nyitott szemmel járó polgárok megnyilatkozása, az, hogy a jól végzett önkormányzati munkáért köszönetét mondtak. Ne vágjunk azonban a dolgok elébe. Megvallom - bár sok esetben tudósítottunk róla, de - jólesett hallgatni Schranz Istvánné polgármester beszámolóját, hiszen abban olyanról volt szó, hogy az utcák nyolcvan százalékát szilárd burkolatúvá tették, járdák készültek, két sportpályát felújítottak, jelentős összeget fordítottak a vízelvezetésre, parkosítottak, fát ültettek - igénylik, értékelik az emberek a szépet -, tatarozták a kis iskolát, a kultúrházat, a postát, a takarékszövetkezetet, az áfész-boltokat, fafaragótábort szerveztek - a játszótér és a csodálatos díszkapu az ott végzett jó munkát dicséri - és országos Illyés-ünnepséget rendeztek - sikerrel. Ez utóbbi költségeinek a fedezésére a Soros Alapítványtól, illetve a Szerencsejáték Kezelő Rt-től pályázat útján nyertek 300 ezer, illetve 400 ezer forintot. Kiadták - már egy kicsit a jövőre koncentrálva - az Ozorai kalauzt, amiben fontos tudnivalókat közölnek a településről, Ford tehergépkocsit vásároltak a pályázat útján nyert pénzből. December 31-ig ingyenes a napközis ellátás, a jövő évi lehetőségeket még nem ismerik, de az ideihez hasonló megoldáson gondolkodnak, segélyt kocsmára viszont nem adnak. A nehézségek felemlítésénél az egyház és az önkormányzat között volt nézetkülönségről szólt a polgármester és hangsúlyozta: szükség van az együttműködésre, ám nem szabad senkire ráerőltetni a másik akaratát. Ezután megköszönte mindazok munkáját, akik segítették a feladatok megvalósulását. Az Ozorai kalauz írásáért Siklósi János- nénak, Kovács Ferencnének, Szappanos Józsefnek, Schranz Istvánnak, a tervek megvalósításában nyújtott segítségért Kiss Gyula plébánosnak, az Illyés-ünnepség sikeres megrendezéséért Győrfi Ferencnek, Kocsis Józsefnek, Nagy János vállalkozónak - az utóbbi egy másfél mázsás hízót adott a vendéglátáshoz - és Várni Józsefnének adott át díjat, a Cs. Kiss Ernő tatai fafaragó népi iparművész által faragott ozorai címert. Ugyanezt kapta a sportért végzett munkájáért Kozma József, a polgár-őrségben kifejtett tevékenységéért Biczi József és a jó együttműködésért a simon- tornyai Enesei Józsefné vállalkozó. A jutalmazottak nevében Kiss Gyula plébános mondott köszönetét. Rövid, tartalmas beszédében kitért arra hogy az egyház igényt tart az iskolára, és az ezeréves hagyománynak megfelelően erkölcsiségre, tisztességre, becsületre kívánja nevelni a fiatalokat. Nagyon jónak értékelte az ön- kormányzat munkáját, jó egészséget, bölcsességet és kitartást kívánt a további tevékenységükhöz. A hozzászólók közül volt, aki a vár helyreállítását szorgalmazta, más az adóval kapcsolatosan tett fel kérdést vagy éppen az út-, illetve járdaépítők munkáját kifogásolta jogosan, volt ki az útépítés befejezését sürgette vagy az állatvásár - piac - megtartását óhajtotta. Több közös dolog akadt a hozzászólásokban: hiányolták ezúttal is a fiatalokat, megköszönték a munkát és további összefogásra buzdítottak. Ezért volt érdemes végighallgatni a kétórás falugyűlést. Az előzőeknél jobb körülmények közé került a Tamási Galéria nemrégiben, hiszen új helyre, a Szabadság utca 54. alá, a volt járási pártbizottság nagytermébe, a jelenlegi Budapest Bank mellé költözött. A helyi önkormányzat aktív közreműködésével megvalósult helyváltoztatás nemcsak azt jelenti, hogy jobban a városközpontba, így jobban az emberek - jó értelemben vett - útjába is került a galéria, hanem azt is jelenti, hogy most már egész évben folyamatosan szolgálja a művészetet pártoló, ahhoz értő közönséget. Itt jegyezzük meg, eddig télen zárva tartották a galériát, mivel nem volt fűtés az épületben. Az új helyen a terület egy részén a Könnyű László által adományozott gyűjtemény látható, a többi részben pedig időszaki kiállítások várják a látogatókat. Az első ilyen egy kínai házaspár akvarelljeit és papírmetszeteit mutatta be, december 9-től január 10-ig pedig Könyv István János grafikus alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. Berkesné Imre Erika és Czink Judit népművelők szerint jövő évi terveikben havonta egy-egy kiállítás megnyitása szerepelláthatnak majd tűzzománcot, festő munkáit, kerámiát és babakiállítást többek között -, ugyanis a jelenlegi hely lehetőséget ad a többre, jobbra. De az anyagiak meghatározóak. Megjegyzésünk: mivel a tamási önkormányzat nem kultúraellenes, van, illetve lehet ok a bizakodásra. December 31-ig ingyenes a napközi, és talán jövőre is
