Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-08 / 289. szám
1992. december 8. TÁJOLÓ MÉPÚJSÁG 5 Beszélgetőpartnerünk: Thália papnője Tolnai Klári színpadról, filmről, a pálya buktatóiról, szerelemről, csábításról, boldogságról Innenonnan Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési házban szerdán 15 órakor a nyugdíjasklub tagjai Télapó ünnepséget tartanak. Az eszperantó-klubosok hétfői napokon 17 órától jönnek össze, a vasutmo- dellezők szerdánként 17 órától, míg csütörtökönként a díszítőművész szakkörösök találkoznak 3 órától. A Biblia a társművészetekben előadássorozat következő programjára december 10-én, 18 órakor kerül sor a Művészetek Házában. A „Polgári tör- vények"-ről dr. Reisinger János irodalomtörténész tart előadást. Az ezt követő beszélgetésnek a művelődési ház ad otthont. A Koszorúcska, a tánciskola befejezése 13-án, vasárnap lesz 18 órától. * Szekszárdon, a Gyermekek Házában ma 13.30- kor és 14.30-kor Minden napra sok játék és a Karácsonyi játszóban ismerkednek a gyerekek szobai játékokkal, és az ünnep eseményeivel. December 9-én 13.30 és 14.30- kor ismét játék, 14.30- kor pedig Barátunk a múzeum címmel az I. világháborús előadássorozat döntője. 10-én, csütörtökön 13.30-kor népi sportjátékok, 14.30-kor Minden napra sok játék és Karácsonyi játszó. 15.30-kor Irodalmi előadás Mit tehetünk a harag elen? címmel dr. Reisinger János tart előadást. December 11-én ismét lesz Karácsonyi játszó 13.30 és 14.30-kor. December 13-án, vasárnap 9 órakor Szekszárdi 7x7, avagy Itt élsz... címmel a várostörténeti vetélkedő döntője, levelezős játék díjkiosztója. December 14-én, hétfőn 15 órakor a filmklubban Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője című film vetítése. * Szekszárdon, a Művészetek Házában december 14-én, hétfőn 12.45, 13.45, 14.45 és 16 órakor a Barangolás Zeneországban sorozatban Mozart: Szök- tetés a szerájból című opera keresztmetszetét láthatják. Május vége óta nem láthattuk színpadon. „A kis városunk” és az „Aranytű” Mensá- ros László betegsége miatt nem tűzhető műsorra, ezért Tolnay Klári, aki most csak ebben a két darabban játszik, otthon tölti az idejét. Főz, bevásárol, takarít. Szerencsére a szinkrongyárakban nem felejtik el, többé-kevésbé rendszeresen hívják, így ha Mensáros László a telefonban aggódva kérdezi: „Mondd, van pénzed?" nyugodtan válaszolhat: „Egyelőre még van, és a jövő héten megint megyek a szinkronba". Bár mindezeket derűsen közli, az ország egyik legnagyobb színésznője mégis máról holnapra él. — Több mint ötven éve áll reflektorfényben, a 30-as években forgatott filmjeit a mai fiatalok is láthatták. Két nagy alakítását - a „Vágy villamosa” Blanche és a „Rómeó és Júlia” Júliáját nem rögzítették. Nem sajnálja? — Akkoriban a minisztérium „illetékese" nem akarta. Például a Vágy villamosát azért, mert amerikai darab, meg az a nő, akit én ott játszottam, az egy félvilági „k" és azt mondta, hogy erre ő nem ad pénzt. Hogy a többit miért nem vették fel? Nem tudom. Sajnos, hosszú a sor, Pécsi Sanyi, Gábor Miki, Kiss Manyi, Mezey Mária nagy alakításai, az akkori Madách-gárda jobbnál jobb előadásai örökre elvesztek. — De megvannak a régi filmjei ... — Ahogy elnézem azt a kis Tolnayt, ahogy jön-megy a régi filmeken, hát megvan a véleményem róla! Hirtelen „sztárlett" (csillagocska) lett belőlem. Mai szemmel nézve nagyon éretlen voltam. Persze, lehet, hogy ma szigorúbban nézek mindent, hiszen már tudom, hogy mi minden kell egy jó alakításhoz. — Sok buktatója van egy színészi pályának? — A buktatót úgy érti, hogy a pályán kívül? Annyi buktatója egy privát asszonynak is van, mint egy színésznő nek. Nem is lehetne valaki jó színésznő, ha nem élné át mindazt az asszonyi sorsot, amit át kell élni. Tehát bátran vállalni kell az élet buktatóit, és azután felmutatni őket a színpadon. — Nem bánta meg, hogy színésznő lett? — Nem, nem! — El tudna képzelni egy civil Tolnay Klárit? — Egészen fiatalon apáca akartam lenni. Ezen ma már nevetünk, de ha egészen komolyan belegondolok, nem érzem túl messze a színészi hivatástól. Én ugyanis nem elvonult apácára gondoltam, hanem tanító/ nevelő, ápoló apácára. Tevékeny életre vágytam. Ha jól belegondolok, nincs is messze attól, amit végülis csináltam, hiszen Thália papnője lettem. — Az apácaságba sok minden belefér, kivéve a szebeimet. De Tolnay a szerelmet is csodálatosan alakította ... — Nem tudom ... A szenvedő szerelmet el tudom játszani, a kokett szerelmet soha nem tudtam. Azt igen, hogy otthagynak, ha szenvedek, ha öngyilkos leszek tőle, azt el tudtam játszani. De a kacért, azt nem. Talán mert szemérmes voltam hozzá. Talán mert az életben sem voltam olyan. Soha nem csábítottam el senkitől senkit, nem kacérkodtam senkivel. De szeretni, azt tudtam. — Megkapott mindent, amire vágyott? Szerelmet? Boldogságot? — Igen. Általában az egész életemmel elégedett vagyok. Ez volt rám kiszabva, az én életem rám illett. Biztosan ismeri azt a tanmesét, hogy meghal az öregember és fölmegy a mennyországba. Ott találkozik Szent Péterrel és azt mondja neki, nem érdemelte meg azt az életet, amit kapott, túl nehéz keresztet kellett cipelnie. Szeretne visszamenni a földre, de valami könnyebb sorsot kér. Akkor Péter apó bevezeti egy terembe, ahol sokféle kereszt található. Azt mondja az öregnek: No válassz egyet, fiam! Az öregember sorra próbálja a kereszteket, míg végre az egyik megfelel. Ez jobb lesz, mint ami volt, ezt választom, mondja. Erre Péter apó: Fiam, ez volt a te kereszted ... László Zsuzsa Ferenczy-Europress Pályázati figyelő! • 1./ A Benned a Lehetőség Alapítvány és a Munkahumanizáció GM pályázatot hirdet azok számára, akik saját kezükbe akarják venni sorsuk irányítását, illetve akik támogatni kívánják dolgozóikat, klienseiket az önálló életformaváltásban. A pályázatra jelentkezők, azt elnyerők az Alapítvány támogatásának jóvoltából kedvezményes díjért vehetnek részt az autonómia-vállalkozásfejlesztő tréningeken és tanácsadásokon a következő időpontokban: 1993. II. 01-05., III. 01-05., IV. 05-09., V. 03-07. Beküldési határidő: 1992. december 30. 2. / Valutatámogatás csoportos diákutazáshoz-ÚT '93. Pályázhatnak általános- és középiskolai, illetve egyetemi diákcsoportok és közösségek 1993-ban saját szervezésű, tanulmányaikhoz szorosan kötődő, ismeretszerző külföldi tanulmányutak, illetve csereprogramok konvertibilis valutafedezetének elnyerésére. Beadási határidő: 1993. január 15. 3. / A Magyar Narancs szerkesztősége pályázatot hirdet tényfeltáró újságírásra. Olyan pályamunkákat várunk, amelyek egy konkrét eset kapcsán szélesebb társadalmi-politikai-gazdasági összefüggéseket lepleznek le. Pályázatunkra NEM irodalmi, NEM tanulmányokat, NEM szociográfiai, NEM eszmefuttatásokat várunk. Beküldési határidő nincs, a pályázat folyamatos. 4. / Ösztöndíjak tanulmányok folytatására, továbbképzésre és kutatómunkára Svédországban az 1993/94-es akadémiai évben, a közép- és kelet-európai országok állampolgárai számára. Az ösztöndíjakat végzős egyetemi hallgatók (IV-V. éves), illetve végzett szakemberek, kutatók számára hirdeti meg a Svéd Intézet kizárólag olyan személyeknek, akik nem kívánnak tartósan letelepedni Svédországban. Pályázati határidő: 1993. január 15. 5. / A Phralipe irodalmi és közéleti folyóirat pályázatot hirdet szociográfiai riport, tanulmány, dokumentum műfajokban. A cigányság életével, helyzetével, kilátásaival kapcsolatos írások terjedelme max. 20 gépelt oldal lehet. Beküldési határidő: 1992. december 31. Női filmrendező A filmszakmában nagyon kevés a női filmrendező. Aki nagy nehezen megkapaszkodik, az is napi harcot vív a lehetőségért, hogy dolgozhasson. Ez így van az egész világon. Ennek ellenére választotta hivatásának a filmrendezést Diane Kurys. Első filmje óriási sikert aratott - világhírességekkel forgatott. Filmjének címe „Szerelem után". Főszereplői Yvon Attal, Isabelle Huppert és Hippolyte Girardot. Tv-napló Éhségsztrájk A világon naponta több millió ember hal éhen. Nem tüntetésből, hanem egyszerűen azért, mert nincs mit ennie. A világ lelkiismerete ezt elviseli, a nagy számok mögött egyébként sem lehet látni az ötéves Szomáliái kisfiút vagy a boszniai aggastyánt, mert csak összesítve jelennek meg, a statisztikai adat részeként. Azt azonban senki nem veszi lelkére, hogy miatta haljon éhen valaki, márpedig a mai éhség-- sztrájkolok mindig megnevezik azt, aki életveszélybe vitte őket. A létminimum alatt élők társaságának elszánt képviselői is ezt teszik, Báthory Gábor riportfilmjének azonban nem ők a hősei. A szerkesztő-riporter két másik éhségsztrájkoló napjait kísérte végig: az egyik országgyűlési képviselő, a másik a rádió elbocsátott szerkesztője. Olyan ez a fim, mint egy szenvtelen jegyzőkönyv, csak tényeket közöl, a kommentár a néző dolga, véleményét egy árva szóval sem befolyásolják. Az első képeken a képviselőt látjuk, aki bejelenti szándékát a Parlamentben, majd ünnepélyesen kivonul. Az ok: a köztársasági elnök nem mentette fel a rádió és a televízió elnökét. A néző feszeng, nem érti, miért lenne ez alkotmányellenes, s miért kellett emiatt a tiltakozásnak ezt a módját választani? De nincs időnk töprengeni, már a képviselő ceglédi otthonában vagyunk, mellette a rádió elbocsátott szerkesztője, látjuk az orvosi ellenőrzést s hallgatjuk érvelés nélküli véleményüket az alkotmánysértésről. Nincs kommentár, ami a képen kívül történik, a néző dolga. Legföljebb az utolsó képsorok sejtetnek valamit: a két éhségsztrájkoló - a képviselő ezúttal Bocskai ruhában - a parlament előtt beszél, majd elindulnak, ketten s magányos alakjuk lassan eltűnik a Duna-parti forgatagban. A film a tárgyilagosság példája, nem áll ki hősei mellett, nem is ítéli el őket, még csak azt sem mondja, hogy ezek után olcsóbb lett a kenyér vagy a tej. Ez történt és így történt. Érjük be mi is ennyivel. Kakuk Marci Tersánszky Józsi Jenő a magyar irodalomban egyedülálló regényhőst teremtett Kakuk Marci alakjában. Közvetlen ősei a pikareszk regények lapjain mozognak, s mint azok, Kakuk Marci nem az eszményi hőst testesíti meg, nincsenek nemes ideáljai, Kakuk Marci közönséges csavargó, akinek egyetlen igazi ellensége van, a rendőrség. Életében ez a legfőbb bizonyosság, ami ezen kívül van, kaland, szélhámosság és szerelmeskedés, mert ez a szívtipró külvárosi csavargó ugyancsak szereti a nőket, s ők sem húzódoznak tőle. Tersánszky- nak végtére a lehetetlent sikerült megvalósítani: Kakuk Marcit szívünkbe zárjuk, mert minden rossz tulajdonságával együtt van benne valami kedvesség, s vele együtt örülünk, ha sikerül egy-egy csínytevése. A Kakuk Marci ifjúsága 1923-ban jelent meg, s Tersánszky gyakran visszatért szeretett figurájához, aki az egész életmű jelképe is lehet. Nem egybefüggő regény, epizódok laza sorozata, mert ezzel a nyugtalan léhütővel mindig történt valami. Színpadra vitele is ezért kockázatos, s Gothár Péter majdnem a lehetetlenre vállalkozott, amikor a kaposvári színház dramatizálta, rendezte, sőt a díszleteket is maga tervezte. A színpadkép kicsit bonyolult. Háromszintes pajtára emlékeztető alkotmány, ami arra is alkalmas, hogy a színészek esetenként valóságos akrobatamutatványokat produkáljanak. Nem kelt illúziót, mert nyomortanyát épp úgy kellene jelképeznie, mint elegáns éttermet, így gyakorta elveszik a játék a bizonytalan térben. Az is igaz, hogy nem lehet minden kalandhoz külön díszletet csinálni, márpedig Gothár az egész Kakuk Marcit akarja, ami egy klasszikus alkotásnál rendjén is van, de a történetet csak a főhős alakja kapcsolja egybe, Kakuk Marci útját Tersánszky szeszélyes ötletei határozzák meg. Ettől a darab egyenetlen lesz, s bár a színház sok formabontást elbír, a belső egységet nem nélkülözheti. Kalandok sorát látjuk, de Gothár Péternek a legfontosabb nem sikerült, nem tudta megőrizni Tersánszky hasonlíthatatlan kedvességét, az elbeszélés szeretetreméltóságát. Nagyon sok szereplő váltja egymást a színpadon, mindenki mondja, amit mondania kell, igazán meggyőzőnek azonban elsősorban Bezerédi Zoltánt éreztük, aki olyan hiteles, mintha egy Móricz-vígjátékból lépett volna ki. Nagy vállalkozás a kaposvári Kakuk Marci, de mint az átdolgozásoknál gyakran tapasztaljuk, nem ad igazi színházi élményt. Csányi László „Egy kiállítás képei"- 44 zongorán Alighanem bekerül a rekordok könyvébe az a hangverseny, amelyre az alsó- szászországi zenebarátok azzal csalogatják a közönséget, hogy jövő májusban, a 6. Nemzetközi Braunschweigi Kamarazenepódiumon egy- szererre 44 zongorista adja elő 44 zongorán Musszorgszkij „Egy kiállítás képei" című kompozícióját. Az 1993. május 23- hangversenyt a rádió és a televízió egyenes adásban közvetíti. Hans-Christian Wille, a fesztivál intendánsa elmondta, gyermekkori álma, hogy egyszer megfelelő számú zongora pótoljon egy zenekart. Emlékeztetett az 1988-as Los Angeles-i Olimpiára, ahol több mint 80 zongorista kísérte a megnyitó ünnepséget. Megjelent A Világtörténelem nagy alakjai sorozatban megjelent a Kínai császárok és alattvalók. Gaal Mózes: Magyar hősök és királyok. Pais István: Bibliai érde- kességek-történetek-aforiz- mák. A szerző másik újdonsága: Antik bölcsek- gondolatok-aforizmák. Ottlik Géza: Iskola a határon. Szerb Antal: A Pendragon legenda. Mindkettőt a Magvető Könyvkiadó adta ki. A Magyar Költészet Kincsestára első és második kötete Arany János költeményei, díszkivitelben adták ki. Jókai sorozatában A damo- kosok és az Öreg ember nem vén ember. Mindkettő bőrkötésben, aranyozott díszkiadásban. A Buci Maci decemberi száma segítséget nyújt a gyerekeknek a karácsonyi készülődésben. (Az újdonságokat a szekszárdi Kossuth könyvesboltban vásárolhatják meg.)
