Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05 / 287. szám
1992. december 5. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 c 1 Kis--ór eneráció 1' fjúsági oldal Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvéte- olvasónknak kedvezett. Aki lünk disznófejet ábrázolt. kitalálja mit ábrázol Ritzel A helyes megfejtést bekül- Zoltán fenti képe, két hét dők közül a szerencse ezúttal múlva tudja meg, helyesen Mózer Erzsébet iregszemcsei tippelt-e. A sztárvilág hírei Megjelent az Erasure „The First 20 Hits" című válogatás-nagylemeze. Andy Bell és Vince Clark egy csokorba gyűjtötte a legnagyobb slágereket. Igazi party-pop lemez. * Mint mindig, most is szokásos régebbi dalok újbóli feldolgozása. Kylie Minouge vádi új kislemeze, a „Celebration", egy régi Koll And The Gang siker. * Régen hallottunk Jason Do- novanról, aki a stúdióban dolgozik mostanában. Megjelent nemrégiben egy kislemeze, „As Time Goes By" címmel. Most készülő nagylemezének keverési munkálatai folynak. * Arnold Schwarzenegger több filmet is forgat mostanában, többek között az Ikrek II.-t és a Sergant Rock című háborús filmet. A Duke And Fluffy című produkcióban például egy emberré vált kutyát alakít. S még egy újdonság: készül a Terminator III. * Boomerang a címe Eddie Murphy legújabb filmjének. Ebben Eddie egy hatalmas kozmetikai cég reklám-menedzsereként dolgozik. Arany Zsolt Füzesi virágai „Füzesi, mi maga, méhecske, hogy folyton virágokat rajzol?" Kérdezte a matektanár Füzesit, mikor rajtakapta, hogy a példa megoldása helyett egy virág rajzolásával bíbelődik, aztán kiküldte a táblához. Mostanában ösztönszerűen rajzolta a virágokat, szinte automatikusan húzta a keze a vonalakat. Virágkomplexus. Vagy mert annyira hiányoztak neki. Egyre többször gondolt arra, hogy ő igazából tényleg virágok közt él, és nem a kréta- szagú iskola’a valóság. Füzesi a 3. b-ből úgy érezte, hogy ehhez az egészhez semmi köze sincs. Vele csak történnek a dolgok, sodródik, de nem érezte fontosnak, hogy beleavatkozzon, hiszen a nagy dolgok úgysem rajta múlnak. Füzesi állt és kifejezéstelen tekintettel bámulta a táblát, hátha a zöld festék mögött feltűnik a példa megoldása is. De manapság olyan snassz a csodákban bízni, így emberünk is szembenézett a valósággal, aki matektanár képébe bújva ott tornyosult mellette, s egyre türelmetlenebbül törölgette náthától dagadó orrát. Kezdte magát kényelmetlenül érezni. Miért őt, miért pont őt kellett kihívnia, ő igazán nem tehet arról, hogy influenzajárvány van. Füzesi nem szerette a kényelmetlen helyzeteket, az iskola pedig tele van ilyertekkel, s éppen ezért az iskolát sem szerette. Sétálni, azt igen, azt nagyon szeretett, de az ilyen hideg, nyirkos idő mindig lehangolta. A múltkor látott egy döglött rigót a földön. „Halott a nyár", gondolta, és nagyon szomorú lett. Eddig nem tudta megfogni a gondolatot, a halál számára valami félelmetes, távoli fogalmat jelentett, s ahogy beleérzett, nem értette, hogy hogy múlhat el egy élet ilyen egyszerűen, ilyen természetesen. Füzesi rengeteget elmélkedett, s így arra a nagyszabású felismerésre jutott, hogy az élet nem más, mint állandó keresés, valami megfoghatatlan hiányérzet megszüntetésére. Még nem tudta magának pontosan megfogalmazni, hogy ez a hiány tulajdonképpen miből is áll, de a felismerésig eljutott, s erre egy kicsit büszke is volt. Lehet, hogy ezt előtte már mások sokkal jobban megfogalmazták, de erre ő, saját Önéletrajz IV. Miután behatóan ismertettem kedves - és igen kitartó - olvasóimmal reggeli napirendem, valamint egyébként is rendkívül érdekes és bájos személyem általános tevékenységét, és első osztálybeli alapvető magatartásomat, térjünk rá az „Első napom az iskolában" című fejezetre. Mint arról már szót ejtettem, kissé nehezen sikerült beverekedni magam az általános iskolába. S kissé túlkorosként is. Mégis, mikor eljött a Nagy Nap, s hátamon a mintegy 32,417 kilogrammos táskámmal megálltam az alsófokú oktatási intézmény kapujában, elfogott a félsz. Kissé izgultam, legalábbis miután magamhoz tértem a kórház intenzív osztályán, tetőtől-tal- pig kényszerzubbonyban és fiziológiás sóoldatban, ezzel magyarázta a Főorvos Úr néhány órával korábbi viselkedésemet. Szemtanúk állítása szerint ugyanis egy darabig csöndben álldogálltam az iskola kapujában, majd hirtelen rángógörcs vett erőt rajtam, vitustáncot lejtettem, szám habzott, hajam égnek állt, s több jövendő iskolatársamat haraptam meg, miközben igen élethűen interpretáltam az oroszlán bömbölését. A felzaklatott idegzetű járókelők mentőt hívtak, s több markos ember segítségével tudtak csak elhelyezni a kényszerzubbonyban. Kórházi tartózkodásom szerencsére nem bizonyult hosszúnak, két nap múlva kiengedtek, s mostmár különösebb zökkenők nélkül beülhettem az utolsó padba az 1. c. (nem korrekciós!) osztályban. Bár elmúltam már nyolc éves, magasságom, pontosabban alacsonyságom miatt valahol előrébb lett volna a helyem, de mint afféle demográfiai hullámhegy csúcsán született gyermeknek, örülhettem, hogy egyáltalán jutott helyem az osztályban. Tanítónőnk, a Csámpás Juci néni, (a személyi igazolványában egyébként más családi név szerepelt, de ahhoz képest a Csámpás még mindig igazán hízelgő), kitörő örömmel fogadott. Sajnos, ez az öröm minden az iskolában eltöltött napommal csökkent, két hét múlva pedig átment negatívba. Mivel már az oviban megtanultam írni és olvasni, szörnyen unalmasnak találtam, hogy a többiek órákig a nagy „a" betűt gyakorolják, ezért hasznos elfoglaltság után néztem. Az olyan alacsony színvonalú szivatásokat, mint a fúvócsővel, vagy mini-csúzlival való lövöldözés, szívből megvetettem. Úgy éreztem, méltóságomon aluli az ilyen dedós marhaság, ezért kitaláltam a „reccs", illetve a „puff" fantázianevű játékokat, melyek osztatlan sikert arattak. (Sajnos nem a Csámpás Jucinál). A „reccs" játék a következőképpen zajlott: a kiszemelt fiú vagy leány székére alattomban frissen kevert csirizt kentem. A kis gyanútlan ebben ült 45 percig, majd mikor az óra végét jelző csengő megszólalt, fürgén felugrott székéről. Ekkor jött a reccs. S ez még hagyján szintén jött - le - róla szoknya vagy nadrág, szerencsés esetben gatya és bugyi is. Mit mondjak, nem volt semmi. A „puff" játék a „reccs" továbbfejlesztett változata volt. A szabályok szerint ilyenkor a kiszemelt játszótárs talpa alatt kezeltem a padlót saját receptem szerint készült „Tutti" márkájú csirizemmel, s amikor a kis hamis lépni akart, a talpa nem mozdult. Mivel azonban súlypontja már kilendült, ő maga hangos puff kíséretében elterült, mint a tanyalavór. Sajnos, öt reccs és három puff után hivatott az Igazgató Űr, és saját szabályai szerint lezajlott reccsek és puffok után bocsájtott csak utamra. (Azóta van protézisem.) Miután a kreatív játéktól emí- gyen elvették a kedvemet, úgy döntöttem, osztálytársaim esztétikai nevelésére helyezem a hangsúlyt. E célból elcsentem szilárd erkölcsű nemzőatyám „Cucus" című holland importból származó módszertani füzeteit, valamint jóanyám „Tarkabab" fantázianevű parfümjét. Ezután leveleket írtam osztálytársaim nevében. Minden levélkében elhelyeztem a módszertani füzet egy-egy színvonalasabb illusztrációját, majd művemet beszórtam a parfümmel, s eljuttattam a címzetthez. Mivel a kis ostobák nem tudtak még olvasni, hazavitték a szüleiknek, hogy segítsenek nekik. El lehet képzelni, milyen képet vágott X apuka vagy Z anyuka, mikor átfutotta érzelmektől átfűtött soraimat. Sajnos, megint én húztam a rövidebbet, nem is részletezem a kiszabott büntetéseket, elég legyen annyi, hogy három hétig állva ültem. Szüleim kissé nehezteltek rám iskolai viselkedésem miatt. Végül is úgy döntöttek, nem vernek agyon, mert akkor börtönben kellene ülniük, s annyit nem ér az egész. Zord atyai parancsra szájkosárban és kézibilincsben jártam néhány hétig iskolába, majd amikor dédpapi életére megesküdtem, hogy megjavulok, megelégedtek azzal, hogy kölöncöt viseljek a nyakamon. Vállalkozó kedvemet még ez sem tudta elvenni. Ha már az esztétikával sem engedtek foglalkozni, úgy döntöttem, bevezetem az ifjúságot a fekete mágia alapjaiba. Nagyanyám, Bosszy Lukrécia hajlandónak mutatkozott arra, hogy nem csekély ezirányú tudását megossza velem, hogy taníthassam társaimat. Első lépésként a szemmelve- rést sajátítottam el. Csámpás Juci néni volt az alany. Egy idő után már odáig fejlődtem, hogy elég volt kissé összevonni a szemöldökömet, s tanítóm háromszor hanyatt esett, kutyaugatást hallatott, sőt, leszaladt a szem a harisnyáján. Ez utóbbi volt egyébként az a momentum, ami miatt Juci néne kijött a béketű- résből. Ravaszul járt el. Úgy tett, mintha mitsem venne észre, ám egyik reggel több négyzetméteres malaclopó köpönyegben érkezett. Miután a hanyatesős trükköt egyszer-kétszer bedobtam, hirtelen elvörösödött, felhorkant, majd a köpönyeg alól előkapott egy sörétes puskát, és rám lőtt. Dacára igen kifejlett kancsalságának, telibe kapott. Azóta vagyok szeplős. Hát ennyit első iskolai heteimről, de azért ne csüggedj, bátor olvasó, jelentkezem a jövő héten is. Okoska (Folytatjuk.) Az én slágerlistám Német TOP 10 1. Felix Don't You Want Me 2. Undercover Baker Street 3. Inner Circle Sweet 4. Die Fantastischen Vier Die Da!?! 5. Captain Hollywood Project More And More 6. Dr. Alban One Love 7. Edelweiss Raumschiff/Edelweiss 8. Boyz 11 Men End Of The Road 9. Guns N' Roses November Rain 10. Jon Secada Just Another Day Ferenczy Europress Csak okosan! 1. Sepultura 2. Moby Dick 3. Guns N' Roses 4. Kreator 5. Beatrice 6. Pokolgép 7. Metallica 8. Ossian 9. Slayer 10. Akela Axióma Az a nő, aki szorosan zseb- redugott kézzel, óvatosan lépked, általában a szakadt gumijú bugyiját tartja, hogy le ne essen. maga jött rá, s mivel filozófiája még nem volt terjeszthető állapotban (élettapasztalat-hiány miatt), gondosan elraktározta, hogy egyszer, majd valamikor, több magasztos gondolat társaságában átadhassa az utókornak. De ezek csak illúziók voltak. Füzesi maga sem tudta pontosan, hogy mi akar lenni. Hatéves korában a cintányé- rosi pályát választotta egy cirkuszi élmény hatására, aztán több lábosfedőről leverte a zománcot, majd rájött, hogy „ez nem lehet életcél. S ahogy nőtt, úgy változtatta elképzeléseit is. Gimnáziumi évei során 11-szer módosított pályát, s harmadik félévére már semmilyen elképzelése sem maradt. A továbbtanulási lehetőségeket különben is két- ségbeejtőnek látta. Egyedül a kohómérnöki karra nem volt 80 százalékos túljelentkezés. De Füzesi még csak harmadikos volt, így lehetőségei korlátlanok voltak. Bár az adott pillanatban ezt nem érezte igazán át, mert a példa még mindig nem oldódott meg. „Menjen a helyére" hallotta a tanár beletörődő hangját, s lehajtott fővel visszaporoszkált az utolsó előtti padba és komótosan rajzolni kezdett egy virágot. Kaposvári Anikó Arise Körhinta November Rain Extreme Aggression Kényes szelek Halálos tánc The Unforgiven Acélszív Seasons In The Abyss Ezer hóhér nevetésre vár Borbély Krisztián, Szekszárd Heti cáfolat Nem igaz, hogy idén azért van nagyobb puttonya a Mikulásnak, avagy másnéven Télapónak, mert csokikán és cukorkán kívül mással is tele van. Murphy megszólal Mindenki hazudik, de nem számít, mert senki sem figyel. ífe Ha emberek valamilyen testületével van dolgod, mindig pocsékabbul fognak viselkedni, mint gondoltad volna. * Ahol túl sokat foglalkoznak a felelősség kérdésével, ott felelősséged egyenesen arányos feljebbvalóid számával. * Közgazdászok számára a valódi világ gyakran csak kivétel. A siker titka az őszinteség. Ha már ezt is színlelni tudod, befutottál. A szegényember minden áldott este könyörög az égiek- nek, hogy legyen öttalálatosa a lottón. Egyszer aztán megérkezik a válasz: — Fiam, nekem is adj egy Sűrű erdő rejtekében Tölgyfalombok sűrűjében Andalogtunk, Te meg én. Egymást átkarolva mentünk, Szerelmesen gyönyörködtünk Kismadarak énekén. Tavasz volt, s a Nagy Természet Annyi pompát, annyi szépet Tartogatott minekünk, Hogy láttukra édes vágyban Valami nagy imádságban Dobogott fel a szívünk. Megálltunk, s Te reámnéztél, Szemeiddel megigéztél Fogtalak szerelmesen, Nem szóltam, csak szívem égett Csókoltam a mindenséget Ajkidon szép kedvesem. Alom nékem ennyi szépet, Ennyi édes tündérképet Hogy nyújthatott? Ez talány! Sajnos elmúlt, s a valóság, Szívemnek nagy szomorúság: esélyt! Legalább egy lottószelvényt vásárolj! A bűnöst akasztani viszik hétfőn, s miközben a hóhér beköti a szemét, felsóhajt: Na, ez a hét is jól kezdődik! Rám sem nézel kisleány! Sz. L. Szekszárd Este van, az égen kigyúltak a csillagok. Úgy fáj, hogy Te ott, én meg itt vagyok. Este, ha lefekszem, s behú- nyom a szemem, A párnámon téged keres a kezem. Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, Hogy az álmaidból nem maradt semmi. De hogy ott jártam nálad, Megtudod könnyen, mert a fejpárnádon Ott maradt a könnyem! Nem az a fájdalom, Amitől könnyes lesz a szem. Hanem amit elviselünk Némán, csendesen! Az élet értelmét nem a boldog percek adják, Hanem a felemelt fejjel átélt keserves órák! Ha fáj a szíved, Hogy nem lehetek veled, Ne búsúlj, ne sírj, Csak írj egy levelet! Frauberger Attila Válogatott versezetek Álom és valóság!
