Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05 / 287. szám
10 fSPUJSAG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. december 5. Kevesebb a horgász Tolnában Ezek a napok az éves számvetés időszakát jelentik a horgászberkekben. Szegedi Lászlót, a MOHOSZ Tolna Megyei Intéző Bizottsága titkárát arra kértük, mondja el, mai, egyre több szegény embert „termelő", terhelő világunkban hogyan alakult a horgászlétszám Tolnában. A kép korántsem rózsás, tudtuk meg elöljáróban, hiszen 1991-ben 36 százalékkal, 1992-ben viszont további 8 százalékkal kevesebb horgász megy a vízpartokra a megyében. A számok nyelvén: 238 felnőttel, 108 ifivel és 2 gyermekkel kevesebben hó- dol(hat)nak kedvenc időtöltésüknek. Az 1992. évi adatok 8175 felnőtt, 1281 ifi és 811 gyermek horgászt regisztrálnak és különösen szomorú az ifjúság számának a csökkenése. A jelenség okát - mert már sajnos általános jelenségről beszélhetünk - az elszegényedésben, a benzináremelésben, a szabadidő csökkenésében - egyre több idő és munka kell a megélhetéshez - látja Szegedi László, és nem titkolja el azt a tapasztalatát sem, hogy a növekvő munkanélküliség az orvhorgászok számát és nem a szervezettekét növeli. A jövő sem reménnyel teli. A reális számítások szerint Tolna megyében 1993-ban 20 százalékos létszámcsökkenés várható. Ehhez jó alapot ad a horgászjegyek, a területi jegyek és a hal árának emelkedése, bár ma még nem tudják, milyen áfa kulcs alá esnek. Előreláthatóan a horgászjegy ára 550-ről 750 forintra módosul - itt figyelembe kell venni, hogy hat év óta nem volt áremelés, a költségek viszont 150 százalékkal emelkedtek -, és nagy valószínűséggel az áfa kötelezettség a horgászcikkek árára is kihat. A megyei IB arra ösztönzi a pecásokat, hogy szorgalmazzák az egyesületeknél, még az idén decemberben váltsák, válthassák ki, illetve adják ki a területi engedélyeket, mert azok most még nem forgalmi adó kötelesek. Feszültségeket okoznak, borzolják a kedélyeket a tulajdonviszonyokban bekövetkező vagy bekövetkezett változások annak ellenére, hogy ma még a tulajdonjog teljesen elkülönül a halászati jogtól. Bárki legyen is a vízterület tulajdonosa, a halászati jog továbbra is a horgász szövetséget, illetve a kezelésre kijelölt egyesületeket illeti meg. A fenti tények elszomorítóak és azt jelzik, egyre szű- kebb réteg engedheti meg magának a pecázást, s ha ilyen arányban fogyunk, akkor néhány éven belül előfordulhat, a horgászat már csak - mint a vadászat egykor - a kiváltságosok sportja lesz. __ Eke^László Fotó: Gottvald Károly Lehet, hogy nemsokára csak a kiváltságosak pecáznak? A jó kondi: élet, erő, egészség A legdrágább kincs Ki egészséges? Sajnos egyre kevesebben, különösen akkor, ha a figyelembe vesszük az ENSZ egészségügyi szervezetének meghatározását: az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota. Másképpen fogalmazva: az egészség nem más, mint az emberi test és szellem működésének egyensúlya, vagyis amikor minden szervünk hibátlanul működik. Ha az egyensúly megbomlik, és a szervezet egyensúlyozó képessége már nem képes a továbbiakban a megbetegedett szerv funkcióját kiegészíteni, pótolni, kialakul a betegség. Az orvostudomány és technika mai fejlettségi szintjén minden Európában most születő csecsemőnek, több mint egy évszázad ig'kellene élnie, a jelenleg előrejelzett várható élettartama 115 év lenne! Nem véletlen, hogy éppen századunkban vetődik fel ilyen aggasztóan az egészség megőrzésének fontossága. Az iparosodással megváltozott életformát, az automatizálás miatt egyre könnyebbé váló munkavégzést a sok-sok évszázadon keresztül azonos föltételek között működő szervezet nem minden esetben tudja követni. Az új, modem, és rögtön tegyük hozzá: egészségtelen és az esetek jelentős részében önpusztító életformára, a szervezet önmaga képtelen helyesen reagálni, tehát megbetegszik. Míg elődeink között nem volt ritkaság a nyolcvan-kilencve- néves, napjainkra döbbenetesen magas a derékhad, a negyven-ötven közöttiek halálozási aránya. Különösen mi, magyarok szolgáltatunk negatív szenzációval. Az átlagkor tekintetében a mezőny utolsó felében kullogunk. Pedig rajtunk is, tűrő- és alkalmazkodó képességünk tudatos fejlesztésén is múlik, hogy megél- jük-e az emberi élettartam végső határait. FEB alatta a víz. Páraigényét víz- permettel is pótolni lehet. Ajánlott még, hogy a cserép alá tett edényt félig tegyük gyöngykaviccsal vagy sóderrel, ami szintén pótolja a párát. Eddig azoknál, akiknek ezt a módszert ajánlotta, a növény megmaradt, sőt, gazdagon hajtott. A páfrány szaporítása nem igényel különösebb tudományt. Az indák gyökérszerű képződmények. Ha ezek végeit visszavezetjük a földbe, vagy egy másik cserépre, néhány nap alatt gyökeret ereszt. A kifejlett növényt ha átültetjük, a léggyökereket rátekerjük a földlabdára és így tesszük másik cserépbe. Gyakorlatilag semmi betegsége nincs, ha levelei száradnak, az csak kezelési hiba lehet. Sokan szeretik a páfrányt magasabb polcra tenni azzal, hogy ott mutatós, pedig ott melege van, a növény sínylődik, és tönkremegy. Az optimális szobahőmérsékleten, 18 Celsius fokon érzi jól magát, de a 6 Celsius fokon sem lesz semmi baja. Ki kell tapasztalni azt a helyet, ahol a növény a legjobban fejlődik, s onnét ne tegyük máshova. A páfrány A szekszárdi műszergyár kertészetében Atal Andrásné és Arató Lajos keze munkája nyomán az üvegházban többszáz fajta virág pompázik. A Nephorelis Exzalta-t, a páfrányt Atal Andrásné, Ibolya a hűvös, árnyékos helyre ajánlja. A növény páraigényes, és nagyon érzékeny a túlöntözésre. Központi fűté- ses lakásban hetenként több alkalommal felülről kell öntözni úgy, hogy ne álljon Melegen ajánljuk a hűvösebbet Energetikus szakember fűtési tanácsai Kerüljük el a túlfűtést! Nem tudni, hogy enyhe vagy zord lesz-e a tél, de az biztos, hogy az otthon melegéért az idei télen nagyobb pénzt kell kikanyarítani a családi kasszából, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Lajtay Péter energetikai szakmérnöktől azt kérdeztük, milyen egyszerű és praktikus lehetőségek vannak a fűtési költségek csökkentésére.- Elsőként a túlfűtés elkerülését ajánlom. Egyrészt mert egészségtelen - ezt az orvosi statisztikák egyértelműen bizonyítják -, másrészt, mert fölösleges pénzkidobás. Ha tehát megoldható, tartsuk be a következő „hőhatárokat": lakószoba (nappali) 18-21 fok, hálószoba 16-18 fok, fürdőszoba (a használat idején) 20-22 fok, egyéb helyiségek (konyha, stb.) 16 fok körül.- Ezektől az értékektől csak akkor indokolt fölfelé eltérni, kivált a fürdőszoba esetében, ha pólyásbába vagy idős, beteg ember van a családban.- Hozzáteszem: általában minden 1 Celsius fok csökkentéssel a fűtőanyag-, illetve energiaköltség 6 százaléka takarítható meg. Másképp mondva: ha például a korábbi 24 fok helyett csak 20 fokra fűtjük föl a szobát, a tüzelőanyagnak csaknem egynegyedét megtakarítjuk.- Sokszor elhangzott már, de nem árt ismételni: nagy fényűzés az utcát fűteni, tekintélyes megtakarítást érhetünk el az ajtók, ablakok megfelelő szigetelésével. Pontos mérések tanúsítják, hogy nemcsak az éjszakára leengedett redőny, a behúzott zsalu- gáter, hanem a vastagabbra cserélt sötétítő függöny, a nagyobb felületen szőnyeggel takart padló is érzékelhetően csökkenti a fűtőenergia szükségletet!- Jelentékeny megtakarítást eredményezhet továbbá a fűtőberendezések rendszeres karbantartása, tisztítása. Főként akkor, ha nem csupán a kályhát és a kályhacsövet, hanem időről-időre a kéményt is koromtalanítjuk - így jobb hatásfokkal, több meleget adva ég el a tüzelőanyag.-szómaFerenczy-Europress Ha időről-időre koromtalanítjuk a kéményt, több meleget adva ég el a tüzelőanyag CSAHOLÓ Miért imádom a rottit? Gyermek koromtól fogva élveztem, ha reám vigyáztak és biztonságban érezhettem magam. Első élményeimet a németjuhász kutyáknak köszönhetem. Sajnos, 1976-ban le kellett mondanom hű társaimról, mert a körülményeim úgy hozták, hogy társaslakásba kellett költöznöm. 1989 őszétől újra családi ház az otthonunk, és ismét felerősödött a vágyam egy igazi; száz százalékos védelmet nyújtó társ iránt. Elsősorban a németjuhászt „vadásztam", ám az elképzeléseimet nem elégítette ki a kínálat. Ekkor egy butik vezetője voltam, roppant észnél kellett lenni, sajnos az emberekben rettentő mód él a vágy a könnyen eltulajdonítható tárgyak után. Jött egy régi barátom, ő akkor már „Rottis" volt. Elhozta hozzám a már kiképzett, akkor három éves Rotti kanját, s engem a kutyus gondjaira bízott. Megkaptam a „BRUKK" használati utasításait és „ketten" maradtunk. Kemény, határozott parancsokat kellett neki adni és úgy dolgozott, ahogy a nagykönyvben írva van. Csodálatos élmény volt számomra, hogy képes vagyok egy hatalmas, robosztus eb felett uralkodni és az az érzés, hogy ő engem védelmez. Eldöntöttem, nekem „Rottira" van szükségem. 1990 januárjában született meg az én „rottim" a Kis- dádmentikennelben. Hetente kétszer meglátogattam, 4-5 hetes kora óta már mindketten éreztük, egymás védelmezői leszünk. Hét hetes volt Belfi, mikor egy látogatás alkalmával nem tudtunk egymástól elszakadni. Háromszor indultam, s ő a kerítés mögül kicsi talpát nyújtogatva sírt, nyüszített utánam, fittyet hányt a hét alomtestvérére, nem szállt be a víg hancúrba. Visszamentem, s úgy éreztem, ma haza kell vinnem őt. Tenyésztője még korainak találta az elhozatalt, de látta, a szabályt most meg kell szegnie, mert még egy hetet nem bírunk ki egymás nélkül. Első perctől a család kedvence lett, de mindent én jelentettem a számára. Éjjel-nappal együtt voltunk, ha elutaztunk, őt vittük, és mindig mellettem volt. Alig vártam azt az időt, hogy komoly kiképző iskolába mehessünk. Addig is állandóan foglalkoztam vele. Hat hónaposán ő már nagyon engedelmes lett, nem volt nehéz dolgozni vele, mikor már 10 hónaposán fogadott bennünket a dombóvári kiképző, Jeges István. Harmincán kezdtük az iskolát, egyedül volt rottim a sok németjuhász között. Büszke voltam, mert Belfi imádattal figyelte minden utasításomat, éreztük egymás gondolatát. Sok irigyem lett, de Pista frappánsan megnyugtatott mindenkit, „Zsuzsa azért bír a kutyájával, mert ők ketten abnormálisán imádják egymást, és nemcsak "vasárnap" foglalkoznak egymással, hanem minden nap, és éz ettől könnyű". Nagyon sokat köszönhetek Jeges Pistának, mert elsősorban a kutyatulajdonosokat tanítja, mit kívánhatnak a kutyától és hogyan. Aki ezt megfogadja, biztos örömét leli okos, értelmes, védelmező társában. Ha valaki meg akarja ismerni a Rotti lelkivilágát, tapasztalataim szerint, kicsi választási korától nevelje fel és tanulja meg, a kutyus imád emberközelben lenni, szenved gazdája hiányától. Ne sajnáljuk az időt, naponta játékosan foglalkozzunk vele, s eljön az idő, amikor a gazda is érzi, most vált éretté a kutyus. Komolyan, határozottan, következetesen kell őt kezelni, akkor fogja érezni, hogy komoly feladatra képes, s szükség van az ő védelmére. Mindezt egy megszállott kutyaszerető írja le, minden fajta kutyust szeretek, mert náluk őszintébbet, önzetlenül ragaszkodóbbat soha nem tudnék elképzelni. Bemáth Femcné Tamási
