Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-05 / 287. szám

10 fSPUJSAG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. december 5. Kevesebb a horgász Tolnában Ezek a napok az éves szám­vetés időszakát jelentik a hor­gászberkekben. Szegedi Lász­lót, a MOHOSZ Tolna Megyei Intéző Bizottsága titkárát arra kértük, mondja el, mai, egyre több szegény embert „ter­melő", terhelő világunkban hogyan alakult a horgászlét­szám Tolnában. A kép korántsem rózsás, tudtuk meg elöljáróban, hi­szen 1991-ben 36 százalékkal, 1992-ben viszont további 8 százalékkal kevesebb horgász megy a vízpartokra a megyé­ben. A számok nyelvén: 238 felnőttel, 108 ifivel és 2 gyer­mekkel kevesebben hó- dol(hat)nak kedvenc időtölté­süknek. Az 1992. évi adatok 8175 felnőtt, 1281 ifi és 811 gyermek horgászt regisztrál­nak és különösen szomorú az ifjúság számának a csökke­nése. A jelenség okát - mert már sajnos általános jelenség­ről beszélhetünk - az elszegé­nyedésben, a benzináremelés­ben, a szabadidő csökkenésé­ben - egyre több idő és munka kell a megélhetéshez - látja Szegedi László, és nem titkolja el azt a tapasztalatát sem, hogy a növekvő munkanélküliség az orvhorgászok számát és nem a szervezettekét növeli. A jövő sem reménnyel teli. A reális számítások szerint Tolna megyében 1993-ban 20 százalékos létszámcsökkenés várható. Ehhez jó alapot ad a horgászjegyek, a területi je­gyek és a hal árának emelke­dése, bár ma még nem tudják, milyen áfa kulcs alá esnek. Előreláthatóan a horgászjegy ára 550-ről 750 forintra módo­sul - itt figyelembe kell venni, hogy hat év óta nem volt ár­emelés, a költségek viszont 150 százalékkal emelkedtek -, és nagy valószínűséggel az áfa kötelezettség a horgászcikkek árára is kihat. A megyei IB arra ösztönzi a pecásokat, hogy szorgalmazzák az egyesüle­teknél, még az idén december­ben váltsák, válthassák ki, il­letve adják ki a területi enge­délyeket, mert azok most még nem forgalmi adó kötelesek. Feszültségeket okoznak, borzolják a kedélyeket a tulaj­donviszonyokban bekövet­kező vagy bekövetkezett vál­tozások annak ellenére, hogy ma még a tulajdonjog teljesen elkülönül a halászati jogtól. Bárki legyen is a vízterület tu­lajdonosa, a halászati jog to­vábbra is a horgász szövetsé­get, illetve a kezelésre kijelölt egyesületeket illeti meg. A fenti tények elszomorí­tóak és azt jelzik, egyre szű- kebb réteg engedheti meg ma­gának a pecázást, s ha ilyen arányban fogyunk, akkor né­hány éven belül előfordulhat, a horgászat már csak - mint a vadászat egykor - a kiváltsá­gosok sportja lesz. __ Eke^László Fotó: Gottvald Károly Lehet, hogy nemsokára csak a kiváltságosak pecáznak? A jó kondi: élet, erő, egészség A legdrágább kincs Ki egészséges? Sajnos egyre kevesebben, különösen akkor, ha a figyelembe vesszük az ENSZ egészségügyi szerveze­tének meghatározását: az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota. Másképpen fogalmazva: az egészség nem más, mint az emberi test és szellem műkö­désének egyensúlya, vagyis amikor minden szervünk hi­bátlanul működik. Ha az egyensúly megbomlik, és a szervezet egyensúlyozó ké­pessége már nem képes a to­vábbiakban a megbetegedett szerv funkcióját kiegészíteni, pótolni, kialakul a betegség. Az orvostudomány és tech­nika mai fejlettségi szintjén minden Európában most szü­lető csecsemőnek, több mint egy évszázad ig'kellene élnie, a jelenleg előrejelzett várható élettartama 115 év lenne! Nem véletlen, hogy éppen századunkban vetődik fel ilyen aggasztóan az egészség megőrzésének fontossága. Az iparosodással megváltozott életformát, az automatizálás miatt egyre könnyebbé váló munkavégzést a sok-sok év­századon keresztül azonos föltételek között működő szervezet nem minden eset­ben tudja követni. Az új, mo­dem, és rögtön tegyük hozzá: egészségtelen és az esetek je­lentős részében önpusztító életformára, a szervezet ön­maga képtelen helyesen rea­gálni, tehát megbetegszik. Míg elődeink között nem volt ritkaság a nyolcvan-kilencve- néves, napjainkra döbbenete­sen magas a derékhad, a negyven-ötven közöttiek halá­lozási aránya. Különösen mi, magyarok szolgáltatunk nega­tív szenzációval. Az átlagkor tekintetében a mezőny utolsó felében kullogunk. Pedig raj­tunk is, tűrő- és alkalmazkodó képességünk tudatos fejlesz­tésén is múlik, hogy megél- jük-e az emberi élettartam végső határait. FEB alatta a víz. Páraigényét víz- permettel is pótolni lehet. Ajánlott még, hogy a cserép alá tett edényt félig tegyük gyöngykaviccsal vagy sóder­rel, ami szintén pótolja a pá­rát. Eddig azoknál, akiknek ezt a módszert ajánlotta, a nö­vény megmaradt, sőt, gazda­gon hajtott. A páfrány szaporítása nem igényel különösebb tudo­mányt. Az indák gyökérszerű képződmények. Ha ezek vé­geit visszavezetjük a földbe, vagy egy másik cserépre, né­hány nap alatt gyökeret ereszt. A kifejlett növényt ha átültetjük, a léggyökereket rá­tekerjük a földlabdára és így tesszük másik cserépbe. Gya­korlatilag semmi betegsége nincs, ha levelei száradnak, az csak kezelési hiba lehet. Sokan szeretik a páfrányt magasabb polcra tenni azzal, hogy ott mutatós, pedig ott melege van, a növény sínylő­dik, és tönkremegy. Az optimális szobahőmér­sékleten, 18 Celsius fokon érzi jól magát, de a 6 Celsius fokon sem lesz semmi baja. Ki kell tapasztalni azt a helyet, ahol a növény a legjobban fejlődik, s onnét ne tegyük máshova. A páfrány A szekszárdi műszergyár kertészetében Atal Andrásné és Arató Lajos keze munkája nyomán az üvegházban több­száz fajta virág pompázik. A Nephorelis Exzalta-t, a páfrányt Atal Andrásné, Ibolya a hűvös, árnyékos helyre ajánlja. A növény páraigé­nyes, és nagyon érzékeny a túlöntözésre. Központi fűté- ses lakásban hetenként több alkalommal felülről kell ön­tözni úgy, hogy ne álljon Melegen ajánljuk a hűvösebbet Energetikus szakember fűtési tanácsai Kerüljük el a túlfűtést! Nem tudni, hogy enyhe vagy zord lesz-e a tél, de az biztos, hogy az otthon mele­géért az idei télen nagyobb pénzt kell kikanyarítani a csa­ládi kasszából, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Lajtay Péter energetikai szakmérnöktől azt kérdeztük, milyen egyszerű és praktikus lehetőségek vannak a fűtési költségek csökkenté­sére.- Elsőként a túlfűtés elke­rülését ajánlom. Egyrészt mert egészségtelen - ezt az orvosi statisztikák egyértelműen bi­zonyítják -, másrészt, mert fölösleges pénzkidobás. Ha tehát megoldható, tartsuk be a következő „hőhatárokat": la­kószoba (nappali) 18-21 fok, hálószoba 16-18 fok, fürdő­szoba (a használat idején) 20-22 fok, egyéb helyiségek (konyha, stb.) 16 fok körül.- Ezektől az értékektől csak akkor indokolt fölfelé eltérni, kivált a fürdőszoba esetében, ha pólyásbába vagy idős, be­teg ember van a családban.- Hozzáteszem: általában minden 1 Celsius fok csökken­téssel a fűtőanyag-, illetve energiaköltség 6 százaléka ta­karítható meg. Másképp mondva: ha például a korábbi 24 fok helyett csak 20 fokra fűtjük föl a szobát, a tüzelő­anyagnak csaknem egyne­gyedét megtakarítjuk.- Sokszor elhangzott már, de nem árt ismételni: nagy fényűzés az utcát fűteni, te­kintélyes megtakarítást érhe­tünk el az ajtók, ablakok meg­felelő szigetelésével. Pontos mérések tanúsítják, hogy nemcsak az éjszakára leenge­dett redőny, a behúzott zsalu- gáter, hanem a vastagabbra cserélt sötétítő függöny, a na­gyobb felületen szőnyeggel takart padló is érzékelhetően csökkenti a fűtőenergia szük­ségletet!- Jelentékeny megtakarí­tást eredményezhet továbbá a fűtőberendezések rendszeres karbantartása, tisztítása. Fő­ként akkor, ha nem csupán a kályhát és a kályhacsövet, ha­nem időről-időre a kéményt is koromtalanítjuk - így jobb ha­tásfokkal, több meleget adva ég el a tüzelőanyag.-szóma­Ferenczy-Europress Ha időről-időre koromtalanít­juk a kéményt, több meleget adva ég el a tüzelőanyag CSAHOLÓ Miért imádom a rottit? Gyermek koromtól fogva élveztem, ha reám vigyáztak és biztonságban érezhettem magam. Első élményeimet a németjuhász kutyáknak kö­szönhetem. Sajnos, 1976-ban le kellett mondanom hű tár­saimról, mert a körülmé­nyeim úgy hozták, hogy tár­saslakásba kellett költöz­nöm. 1989 őszétől újra csa­ládi ház az otthonunk, és is­mét felerősödött a vágyam egy igazi; száz százalékos védelmet nyújtó társ iránt. Elsősorban a németjuhászt „vadásztam", ám az elképze­léseimet nem elégítette ki a kínálat. Ekkor egy butik ve­zetője voltam, roppant ész­nél kellett lenni, sajnos az emberekben rettentő mód él a vágy a könnyen eltulajdo­nítható tárgyak után. Jött egy régi barátom, ő akkor már „Rottis" volt. Elhozta hoz­zám a már kiképzett, akkor három éves Rotti kanját, s engem a kutyus gondjaira bízott. Megkaptam a „BRUKK" használati utasí­tásait és „ketten" marad­tunk. Kemény, határozott parancsokat kellett neki adni és úgy dolgozott, ahogy a nagykönyvben írva van. Csodálatos élmény volt számomra, hogy képes va­gyok egy hatalmas, robosz­tus eb felett uralkodni és az az érzés, hogy ő engem vé­delmez. Eldöntöttem, nekem „Rottira" van szükségem. 1990 januárjában született meg az én „rottim" a Kis- dádmentikennelben. Hetente kétszer meglátogattam, 4-5 hetes kora óta már mindket­ten éreztük, egymás védel­mezői leszünk. Hét hetes volt Belfi, mikor egy látogatás alkalmával nem tudtunk egymástól el­szakadni. Háromszor indul­tam, s ő a kerítés mögül kicsi talpát nyújtogatva sírt, nyü­szített utánam, fittyet hányt a hét alomtestvérére, nem szállt be a víg hancúrba. Visszamentem, s úgy érez­tem, ma haza kell vinnem őt. Tenyésztője még korainak találta az elhozatalt, de látta, a szabályt most meg kell szegnie, mert még egy hetet nem bírunk ki egymás nél­kül. Első perctől a család kedvence lett, de mindent én jelentettem a számára. Éj­jel-nappal együtt voltunk, ha elutaztunk, őt vittük, és mindig mellettem volt. Alig vártam azt az időt, hogy komoly kiképző iskolába mehessünk. Addig is állan­dóan foglalkoztam vele. Hat hónaposán ő már nagyon engedelmes lett, nem volt nehéz dolgozni vele, mikor már 10 hónaposán fogadott bennünket a dombóvári ki­képző, Jeges István. Harmin­cán kezdtük az iskolát, egyedül volt rottim a sok németjuhász között. Büszke voltam, mert Belfi imádattal figyelte minden utasításo­mat, éreztük egymás gondo­latát. Sok irigyem lett, de Pista frappánsan megnyug­tatott mindenkit, „Zsuzsa azért bír a kutyájával, mert ők ketten abnormálisán imádják egymást, és nem­csak "vasárnap" foglalkoz­nak egymással, hanem min­den nap, és éz ettől könnyű". Nagyon sokat köszönhe­tek Jeges Pistának, mert első­sorban a kutyatulajdonoso­kat tanítja, mit kívánhatnak a kutyától és hogyan. Aki ezt megfogadja, biztos örömét leli okos, értelmes, védel­mező társában. Ha valaki meg akarja ismerni a Rotti lelkivilágát, tapasztalataim szerint, kicsi választási korá­tól nevelje fel és tanulja meg, a kutyus imád emberközel­ben lenni, szenved gazdája hiányától. Ne sajnáljuk az időt, na­ponta játékosan foglalkoz­zunk vele, s eljön az idő, amikor a gazda is érzi, most vált éretté a kutyus. Komo­lyan, határozottan, követke­zetesen kell őt kezelni, akkor fogja érezni, hogy komoly feladatra képes, s szükség van az ő védelmére. Mindezt egy megszállott kutyaszerető írja le, minden fajta kutyust szeretek, mert náluk őszintébbet, önzetle­nül ragaszkodóbbat soha nem tudnék elképzelni. Bemáth Femcné Tamási

Next

/
Thumbnails
Contents