Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05 / 287. szám
1992. december 5. HÉT VÉGI MAGAZIN NÉPÚJSÁG 7 Hunyadi tér - Gunaras - Hunyadi tér Földvásárlási csúcs Dalmandon Huszonkét éve a 2-es járaton Dombóváron, a gunarasi megállóban az indulásra vártunk: e sorok írója - az egyetlen utas - és Kelemen István autóbuszvezető, a 2-es járat pilótája.- Ötvennégy éve születtem, itt, Dombóváron - kezdte némi unszolásra történetét Kelemen úr. - Itt jártam iskolába, majd 1957-ben Komlón kezdtem el dolgozni mint kalauz. Ott is végeztem el a kalauz tanfolyamot, aztán behívtak katonának. 61-ben szereltem le, az év márciusában hazajöttem Dombóvárra dolgozni, és azóta is itt vagyok. Teherkocsin kezdtem sofőrködni. Nagyon szerettem volna buszozni, de akkori főnököm azt mondta: várni kell még arra. Én vártam, és végül 66-ban kerültem buszra.- Hatvanháromban megnősültem. Feleségem, Marika szintén dombóvári, pontosabban újdombóvári. Ő itt volt fodrász. Sajnos, már öt éve nincs velünk. Meghalt. Azóta a tizenegyéves kislányommal és édesanyámmal élek.- Négy óra harminckor indulok hazulról, 4.40-kor már lent vagyok a telepen. Átnézem az autót indulás előtt, ugyanígy a garázsmester is. Ha aláírja a menetlevelet, hogy alkalmas a kocsi a forgalomra, akkor mehetek. Néha-néha még a szondázás is hozzájön, bár a buszosokra nem jellemző az italozás, de szükséges a szonda. Ezután a forgalmi irodán jelentkezem, ahol a menetlevelet igazolják, majd irány a Hunyadi tér. Járom az utat Gunarasig és visz- sza. Ez egy délelőttös műszakban 119 km. Délben le a telephelyre, megtankolok, a kocsit átnézem, átadom a váltótársamnak. Ez így megy heti váltásban. Egy hét délelőtt, egy hét délután, a délutános műszak délben kezdődik és 22.35-kor fejeződik be.- Hogy melyik a legneheKelemen István zebb szakasz? Hát a gyógyszertári emelkedőnél, ahol a kórház felől a személykocsik teljesen előrejönnek a vonalig. Ilyenkor, amikor száraz az út, még csak-csak elmegy, de télen, amikor síkos, hát az nehéz. Felmenni se könnyű, meg lejönni se. Olyankor az ember örül a műszak végén, hogy simán letelt a szolgálat. Az a legveszélyesebb rész a vonalon, volt hogy személykocsik álltak lent. Nem tudtam mást csinálni, mint a szegélynek kormányoztam a kereket, és így álltam meg.- Huszonkét éve járok ezen a vonalon. Én kezdtem a 311-es típusú csuklóssal 1970. január 2-án. Azóta ezen a vonalon járok. Mehettem volna más céghez a közel 30 év alatt, de itt megtaláltam a számításomat, anyagilag is. Úgy érzem, elfogadtak régebben is és most is a vezetők, de főleg a kollégák. És ez a lényeges, hogy a kollégák elfogadnak. De ez kölcsönös, mert én szeretek jó viszonyban lenni, nem szeretem a haragot. Főleg- a váltótársakkal lényeges a megértés. El kell, hogy fogadjuk egymást a hibákkal együtt is.- Nekem az utasokkal komolyabb gondom nem volt. Vannak a türelmes utasok, és van, aki a saját órája szerint szeretné az indulást. A nyugdíjasokra, idősekre jobban kell figyelni. Vannak, akik föl- szállnak, és azzal töltik az idejüket, hogy buszoznak. Főleg jó időben. Itt Gunarasban leszáll, leül a padra, nézelődik, a következő fordulóval jön tovább. Nekik nem kell jegyet venni. Nincs bajom velük, csak megkérem őket, hogy ne hátul szálljanak le. Képzelje el, néha csak egy botot látok a tükörben. Ezért kérem őket az első ajtóhoz. Ebben igazat is adnak. A csengő nagyon jó dolog, mert amíg szóly addig nem indulok el, tudom, hogy az ajtó nem záródott be, tehát valami gubanc van.- Amíg utas lesz, addig mindig lesz, aki futva érkezik. Ha szemből jön az illető, azt látom. Int és természetesen megvárom. De ha hátulról fut valaki, és becsukom az ajtót, azt már nem tudom megvárni, mivel nem látom. A kórházi indulásnál az egy forgalmas kereszteződés. Ha elindulok^ ott már nem lehet megállni a kereszteződésben, hogy felvegyem a későnjövő utast.- Amíg utas lesz, addig lesz potyázó utas is. Van notórius potyázó, aki szinte sportot csinál belőle. Név szerint is lehetne említeni. Van, aki beteszi a jegyet, de nem lyukaszt. Minden járaton nem lehet ellenőr. Tervezik, hogy csak elől lehessen felszállni, hátul pedig csak leszállni. Ezen a járaton a tüskei cigányok is járnak, ők általában vesznek jegyet. Nem a legszegényebbek a potyázok.- A kocsimra nem lehet panasz. Van gond, de nem rossz a műszaki állapota. A szerelők is érdekeltek abban, hogy műszakilag jó legyen a kocsi.- Na, két perc múlva indulok. Milyen gyorsan eltelt ez a félóra! Tilinger Sándor Megyénkben eddig háromezer hektár talált új gazdára Vigyázzunk a „megbízott" vásárlókkal! Csúcsot döntöttek a termőföldre licitálók megyénkben. A múlt hét végén Dalmandon 113, kárpótlási jeggyel rendelkező leendő gazda vett részt a földárverésen. A délelőtt 10 órára meghirdetett árverésen a megjelentek fegyelmezetten, egymással megegyezve licitáltak és egységesen 500 forint/AK értékben vásároltak 460 hektár földet, melyet a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát kárpótlásra elkülönített területén mérnek majd ki. A legnagyobb összeggel egy ősz hajú, dolgos' kezű idős néni rendelkezett, aki Nagy- kónyiból jött és a nagy eseményre a férje és a fia is elkísérte. — Dalmandon és Tamásiban volt a földünk, Dalmandon 78 hold tanyás birtok, épülettel, lakóházzal és még Tamásiban 30 hold - meséli a néni. Tizennyolc éves voltam, amikor apámat, aki hivatásos katona volt, börtönbe zárták és ott aláíratták vele, miszerint felajánlja mindenét az államnak. Sokáig gondolkodtam, hogy beadjam-e a kárpótlási igényemet, én már belefáradtam az életbe, de a fiam meggyőzött. Remélem, bír majd a földdel. Fehérvári Sándor agronó- mus az érintett. — Sikerült 130 holdat licitálniuk, milyen tervei vannak? — Az első években a tsz-nek kívánom bérbe adni. Jelenleg 16 kiló búza aranykoronánként a földjáradék és most még a bérbevevő sem jár rosszul, mert egyelőre ez a föld adómentes. Később szeretnénk mi magunk művelni. A jövőt a kiscsoportos vállalkozásban látom. Egy másik licitálónak, Kö- vécs Gyulának is határozott elképzelései vannak a jövőt illetően. Ő már 4-5 éve magán- gazdálkodó. Sertésekkel foglalkozik, 500 hízót tart. A Ko- csolai tsz-ből kiválva vagyonjeggyel vette meg az istállókat, így apósával és öccsével családi vállalkozást alapítottak. Az itt licitált földön takarmányt szeretne termelni, hogy még több disznót tudjon tartani. Céljai között szerepel a tápkeverő és egy vágóhíd megépítése, ahol saját hízóit tudja majd feldolgozni. A mai sikeres licitálással, úgy érzi, megalapozta családja jövőjét. * Dr. Ótós Jánost, a megyei kárrendezési hivatal vezetőjét arról kérdeztük, hogy ilyen nagy létszámú árverésre, mint amilyen a Dalmandi is volt, hogyan készülnek fel?-— Előre tájékozódunk a várható létszám felől. A dalmandi valóban példaértékű volt, talán országos csúcsot is döntöttünk. Már két nappal korábban felvettük a kapcsolatot a földrendező bizottsággal és a polgármesteri hivatallal. Mivel az árverés kis részét tölti csak ki a licitálás, a legtöbb időt az adminisztráció emészti fel, ebben tudtunk most előre készülni. Ellenőriztük a kárpótlási jegyek sorszámát és a szükséges nyomtatványokat készítettük elő. — Hallottam olyan híresztelést, miszerint a kitelepített sváboknak, ha igénybe veszik a kárpótlást, akkor a német államnak vissza kell fizetniük a kezdetekkor kapott 10 ezer márka segélyt. Van-e ennek valami alapja? — Rosszízű propagandának tűnik ez a híresztelés. Logikátlannak tartanám, én nem hallottam róla és a hozzánk benyújtott igények számán ez a félelem nem is látszik. — Eddig a megyében 48 árverés volt, van-e valamilyen észrevétele a licitálókat illetően? — Sajnos, egyre gyakoribb az a jelenség ami ugyan szabályos, de véleményem szerint sokan nem gondolták át eléggé. Egyre többen szeretnének földhöz jutni, olyanok is akik nem rendelkeznek kárpótlási jeggyel, ezért azokat összevásárolták és megbízottként vesznek részt a licitáláson, majd adásvételi szerződést kötnek a földről. Ez teljesen szabályos, de a vételárból jövedelemadót kell fizetni annak, aki a földet eladta. Egy példával talán szemléletesebb: 40 hektár erdőt vásároltak 65 ezer forintot érő kárpótlási jeggyel, erre kötöttek adásvételi szerződést is, ugyanakkor az árverési ár nem tartalmazza a fák értékét. Az erdő vágásérett és a forgalmi érték után járó adó így már horribilis összeget tehet ki. Molnár Gézától, az árverési osztály vezetőjétől tájékoztatás kaptunk arról, hogy az 1-es és a 2-es kárpótlási kérelmek elbírálását május végére befejezi a hivatal, a termőföldárveréseket pedig a jövő év végéig szeretnék lebonyolítani. Megyénkben eddig 48 községben tartottak árveréseket, ahol 537-en 3157 hektáron, 84500 aranykoronáért - egy esetben ezer forintért, két alkalommal 600-ért és szintén egy esetben 700 forint értékben de a legtöbben 500 Ft/AK értékben - jutottak termőföldhöz. Mauthner Előbb csenget a postás A szokottnál korábban lesz nyugdíjfizetés A karácsonyi jókívánság kíséretében, a kialakult hagyományoknak megfelelően az idén is a szokottnál korábban adta postára a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a decemberre esedékes nyugdíjakat. Budapesten már ezen a héten, míg vidéken legkésőbb a jövő hét elejétől várhatják a kézbesítőt az érintettek. Á Nyugdíjfolyósító Igazgatóság jó előre, még az év elején kiküldött értesítőjében tájékoztatta a jogosultakat a havi kifizetési napokról, tehát mindenki pontosan tudhatja, mikor kell otthon maradnia. Természetesen a lakossági folyószámlára kért járandóságokat is korábban postázták, mint megtudtuk, minden tizedik nyugdíjat valamelyik pénzintézeti számlára kérték a címzettek. A fővárosban él a legtöbb nyugdíjas, több mint fél millió. A vidéki ranglistát az ország legnagyobb megyéje, Bács-Kiskun vezeti, ahol a nyugdíjasok száma meghaladja a 138 ezret. Békésben 116 ezer, Baranyában 110 ezren, Jász-Nagykun Szolnok megyében 109 ezer idős ember várja a postás csengetését. Hevesben és Somogybán 93-93 ezer, Nógrádban 63 ezer, míg Tolnában 62 ezer nyugdíjas él. Meg nem erősített hírek szerint januárban még a decemberivel azonos összegű nyugdíjat folyósítanak az érintettek. Mint ismeretes, a járandóság jövő évi emelésének mértékéről, visszamenő hatályáról és ütemezéséről ezekben a napokban születik döntés.-szabó- (FEB) Megalakult a Tolna Megyei Honismereti Egyesület Huszonöt alapító tag, köztük néhány kulturális intézmény, egyesületi keretek között akarja folytatni a megyében több évtizedes múlttal rendelkező honismereti mozgalmat. Már a honfoglalás 1100. évfordulójára is készülve, az egyesület segíteni kívánja a történeti, néprajzi, természeti értékek megismerését és megőrzését. Ennek érdekében ajánlásokat fog tenni az önkormányzatok, az iskolák és a kulturális intézmények felé is a hagyományok ápolása és új kulturális, helytörténeti értékek teremtése szándékával. Az egyesület a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára címén érhető el, ügyvezető elnöke dr. Szilágyi Mihály, az elnökségi tagjai Elekes Edu- árdné, Kaczián János, dr. Kisz- ler Gyuláné és dr. Kolta László lettek. Decemberi ködben
