Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-28 / 304. szám

1992. december 28.

TÍZÉVES AZ ATOMERŐMŰ

MÉPÚJSÁG 9

A biztonság véget nem érő folyamat

Az ügyeletes mérnökök felelősek a blokkok működéséért. ők a legképzettebbek, s különleges feszültségnek vannak kitéve. Közülük került ki Gergely József, a biztonsági bizottság vezetője.- Hatan voltunk kiszemelve a feladatra, ami azt jelenti, hogy 78-81 között a No- vovoronyezsi erőműben ösz- szesen tizenhárom-tizennégy hónapig tanultunk.

Nyolcvanegy júniusában kaptuk meg ügyeletes mérnöki kinevezésünket, az üzembehelyezés már megkövetelte a folyamatos munkarendet. Á következő blokkoknál átvettük az újak oktatását, így jutottunk el abba az állapotba, aminek mérföldköve volt a saját szimulátor.- Elég képtelen feladatkör az ügyeletes mérnöké.- Képtelen? El lehet vele fáradni, az eredeti csoportból már csak egy van, aki ma is ügyeletes mérnök, de neki is voít két év szünete. Ez alatt az idő alatt az ember olyan hatalmas tapasztatokra tesz szert, ami másutt is hasznosítható. E miatt sokszor esett a választás ügyeletes mérnökre, ha valahova olyan szakembert kerestek, aki az átlagos szinten, vagy annál egy kicsit jobban ért szinte mindenhez, ami az atomerőművel kapcsolatos.

A jelenleg nyolcfős biztonsági csoport már korábban is létezett, de akkor csak évente háromszor álltunk össze az erőmű egy-egy részterületének a megvizsgálására. Ki- lencvenegy februárja óra alakult úgy, hogy három embernek ez a fő feladata.- Mely tulajdonságok nélkül nem lehet valaki jó ügyeletes mérnök?- A legfontosabb a szakmai tudás, a felkészültség, illetve az a nyitottság, amivel elsajátítja a legújabb ismereteket. A második talán a kitartás. Sokszor adódik, hogy az ember konfliktushelyzetbe kerül, amin át kell segítenie magát. Igaz, az emberekkel való bánásmódot is meg lehet tanulni azon a helyen. A kitartás alatt azt is értem, hogy a konfliktushelyzeteken, ami adódhat beosztottakkal és főnökökkel is, az embernek túl kell tennie magát, azért, hogy ütőképes maradjon a munkájában. A harmadik fontos dolognak a fizikai állóképeséget tartom. Szeretek sportolni, triatlano- zok, a családot is rávéve arra, hogy mozduljunk ki a lakótelepi környezetből. Nekem ez a kikapcsolódás, másnak a kerti munka. A futás, úszás kerékpározás elég kézenfekvő mozgás, elég sok vezető beosztású ember választja ezt a sportot a vállalatnál. Lehet, hogy azért is, mert ez is egyfajta kihívás és állóképességi próba.- Mi volt a legdrámaibb helyzet, amit átélt?- Nyilván arra emlékszik az ember, ami üzemzavarral kapcsolatos. Bennem a legmaradandóbb nyomot egy olyan délután hagyta, amikor egy műszakban két üzemzavar is történt ugyanazon a blokkon, az egyik az elején, a másik a végén. Ez eléggé nagy stressz volt mindenkinek, a helyzetet normalizálni kellett, s csak aztán lehetett hazamenni.- Nukleáris veszély volt?- Nem, ilyen még sosem volt a paksi erőműben. Az ítéletalkotásnál most van egy új nemzetközi eszköz, összes eseményünket visszamenőleg is értékeltük, s kiderült, hogy összesen kettő olyan eset volt, amelyek említésre méltók, de ezek is csak potenciális veszélyt jelentettek, nem valóságosat.- Volt-e olyan munkatársa, akiről azt kellett mondani, hogy nem alkalmas.- Nem emlékszem ilyenre,

mert képzési és vizsgáztatási rendszerünk olyan szigorú, hogy már előzetesen kiszűrik azt, aki adott posztra nem való. Itt nem egy-két év és súlyos hibák után derül ez ki, hanem már előzetesen. ■ Egyszer fordult elő, hogy személyi hibából komoly anyagi konzekvenciákkal járó üzemzavar lett. Az a dolgozó más munkakörbe került, de ez a tapasztalat is inkább arra volt jó, hogy a pszichológiai vizsgálatokat kell erősíteni. Általában akkor történik a figyelem kiesése, ha valaki az otthoni vagy a munkahelyi problémákat hosszú ideig magába fojtja. Ezért fontos, hogy a műszakban olyan munkahelyi légkör legyen, amelyben odafigyelünk egymásra. Ez nyilván mindig a főnöknek a felelőssége, tehát nagyon fontos a kollégiális légkör, amelyben a problémákról is hamarabb szó esik, mert ezt adott esetben figyelembe kell venni. Olyan már volt, hogy az ügyeletes mérnök a műszak közben kiderült családi probléma miatt azt tanácsolta a munkatársának, hogy menjen haza, s intézkedett, hogy az ügyelet váltsa fel.

Egyébként is fontos a kiegyensúlyozott család, illetve magánélet. Ehhez a vállalat mindent meg is ad, a lakástól az olyan rehabilitációs központig, ami talán egy kicsit ir- ritálólag is hatott az ottani környezetre.- Mi az ügyeletes mérnök munkájában a szép?- Az, hogy változatos. A délutános és éjszakás műszakban rengeteg olyan kérés, probléma érkezik, ami délelőtt megoldódik a vállalat más pontján. A nehéz a három műszak.- Van olyan téma, amiről szívesen beszélne?- A biztonságról, aminek két pillére van. Az egyik a tervezés folyamata, ami az atom-erőmű megvalósulását jelenti, amit aztán üzemeltetni kell. A miénk a hetvenes évek színvonalát képviselte. De, ez most már nem igaz, mert a másik pillér meg az üzemeltetés, ami megint több részből áll, de a legfontosabb az ember, aki üzemeltet. Neki kell megszervezni az emberek kiválasztását, oktatását. Nagyon fontos az a valami, amit biztonsági kultúrának nevezünk. Ez az itt dolgozó emberek, viselkedése az erőműben, aminek meg kell nyilvánulnia minden mozdulatban. A vezetőknek ebben példát kell mutatni, és bizonyos szigorral meg kell követelni a kialakított szabályok betartását. Annak a tudatában kell lenni, hogy a biztonság művelése folyamat. A legfontosabb, hogy mindig nyitottnak kell lenni a kritikára, főleg a szakmaira. Amit az anyagi eszközök engednek, azt azonnal meg is kell valósítani, akár műszaki, akár szervezési ötlet. Van rá programunk, hogy melyek a szükséges és lehetséges lépések a biztonság növelésében. A sorrendnek megfelelően lehet hozzá csoportosítani az emberi erőket. Ezt a munkát mindig végezni kell és mindig jobban. Nyitottnak kell lenni a tenchnika más ágazatai iránt is, mint például a kommunikáció, a számítástechnika. Mindig hasonlítani kell magunkat másokhoz, és nemcsak atomerőműhöz, a jó megoldásokat átvéve. Olyan ez, mint egy verseny. A biztonság azt jelenti, hogy mindig változtatni kell, mert amit nem javítok, az magáról romlani kezd. Már csak az változatlan az erőműben, amit nem is lehet megváltoztatni.

A változás az, ami mindent előre visz, semmi sem lehet állandó, aki állandóságra törekszik, az lemarad a világtól.

Magánbeszélgetés Pónya Józseffel

Köszönöm, jól vagyok

Három évvel ezelőtt senkinek eszébe sem jutott volna, felhívni a lakásán az MSZMP központi bizottságának az egyik tagját, aki kapásból telefonon válaszol egy újságíró kérdéseire.

Manapság természetes az ilyesmit megkísérelni, és öröm a siker.- Tulajdonképpen csak egy kérdésem van, miért nem vett részt az erőmű tizedik évfordulójára rendezett hivatalos ünnepségen?- Ez maradjon az én magán-ügyem.- De, kapott meghívót?- Kaptam. Most már válogathatok abban, hogy mit tegyek, és mit nem, vezérigazgatóként erre nem mindig volt módom. Semmilyen, az erőművel kapcsolatos oka nem volt a távolmaradásnak, nem haragszom a vállalatra, különösen nem volt munkatársaimra.- Milyen érzés visszagondolni a tizedik évfordulón, az ebből ott eltöltött kilencre?- Nagyon jó volt az a kilenc év, és most is, köszönöm, jól vagyok. Élvezem még a semmittevést is.- Mivel tölti nyugdíjas idejét?- Kertészkedem, most vettem is még földet, háromszázhúsz négyszögöl volt, vettem hozzá kétszáznyolcvanat, de lehet, hogy még ez is kevésnek bizonyul.- Ekkora terület művelését igazán nem lehet semmittevésnek nevezni.- Mégsem számítom munkának, ahhoz képest, hogy fiatal koromban, az apám mellett naponta fél holdat kellett megkapálni, ez igazán szórakozás.- Az új vezérigazgatóval van valamilyen kapcsolata?- Nincs.- Soha nem kérte a tanácsát?- Nem, de ha az ott maradt munkatársaimét kéri, akkor erre nincs is szükség.- Vállalna mégegyszer politikai szerepet?- Nem, én akkor sem voltam politikus alkat, csak az erőmű, a feladat sodort magával.- Van tanácsadói állása az MVM Rt-nél?- Nincs, és most nem is gondolkodom azon, hogy állást vállalnék.

Munkásgyűlés az atomerőműnél

Tények,

adatok

A termelési eredményeknek köszönhetően a közeljövőben, a tizedik évfordulót követően egy másik koccintásra okot adó alkalom is bekövetkezik.

Január első napjaira várható, hogy az erőmű eléri a 100 milliárd kWh-s határt. Ez az eddig megtermelt energiamennyiség egyenlő Magyar- ország közel háromévi teljes áramfogyasztásával.

Az erőmű radioaktív sugárzásának olyan csekély az értéke, hogy értékelhető egészségügyi hatása nincsen.

Szakértők véleménye szerint az aggodalom, hogy emberek az erőmű közelében élnek, sokkal inkább egészségkárosító, neurotizáló hatású, mint a sugárzás.

Az erőmű blokkjai évente 25-27 százalékkal több energiát termelnek névleges teljesítményüknél.

Mi az image?

Elegánsan, sőt, néha finomkodva írjuk, hogy image,-s aztán hol franciásan ejtjük imázs-nak, hol angolosan imidzs-nek, de mindenképpen arról van szó, >hogy valaminek a külső megjelenése, és az azt kísérő jelleg, hangulat milyen.

Az erőmű emblémája finom és elegáns, ugyanakkor erőt sugárzó, az ezzel készült levélpapírok, borítékok és más tárgyak, valamint a dolgozók névjegy- kártyái is praktikusak, határozott benyomást keltőek. Tíz év ennek ellenére nagy idő, ezért el lehet gondolkodni rajta, hogy nem célszerű-e áttervezni az arculatot. Akár újat alkotva, akár pedig továbbfejlesztve a régit. Az átszervezés kapcsán amúgy is nagy mértékben megváltoztak a beosztások, tehát a névjegyektől kezdve sokmindent ki kell cserélni.

A megjelenés hez persze sokminden hozzátartozik, nemcsak az álladó külső megjelenés.

Egy ekkora részvénytársasághoz naponta igen sokan telefonálnak. Az image-t igencsak meghatározza például a telefonközpontos, vagy központosok hangneme, modora udvariassága, a titkárnők stílusa. Az erőműről e területen csak jót. lehet mondani. Az elmúlt évtized során sokszor előfordult, hogy az újságíró telefonál, s aztán üzenetet hagyni kényszerült. Az erőműben a telefonvonal másik végén kivétel nélkül mindenki mindig köszön, bemutatkozik, és még arra sem volt példa egyik titkárságon, osztályon, vagy akár munkatársak részéről, hogy a kért üzenetet ne adták volna át. Akit erre kértem, - vagy megígérte, az vissza is hívott, a vezérigazgatótól kezdve a portásig.

Az sem közömbös, hogy milyenek az irodák, a bútorzat, az meg kimondottan kedves volt, hogy amikor az interjúk készültek, a szobákban már egy-egy vázában feldíszített fenyőcsokrok árasztottak meghitt karácsonyi hangulatot, ihi

Kováts Balázs monológja

Tizenhét év után ezer szállal kötődöm a vállalathoz. Lehet, hogy ismétlem önmagamat, de fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy „őspaksi" vagyok, ebből nem sok van vezető beosztásban a cégnél. Ismertem és ismerem az itt élő emberek gondjait, úgy érzem, tudok hozzájuk szólni. Talán jobban el tudom fogadtatni velük azokat a dolgokat, amelyekről magam is meg vagyok győződve. Lemondásom után válaszút elé kerültem. Megjelent akkor vagy harminc pályázat, úgy éreztem, hogy a Tájékoztatási Iroda tevékenységéhez van affinitásom. A nyolcvanas évek elején néhány kollégámmal csináltunk egy „műsort" s jártuk az országot. Abban, hogy az erőművet elfogadták, egy kicsit talán az akkori munkánk is benne van.

Egyik konfliktus volt a sok közül, hogy miként alakul a kapcsolatom Rósa Gézával, akinek a helyét megpályáztam. Sokat elmondott, felkészített a feladatra. Néhány hét után megállapodtunk, hogy elválnak útjaink, mert az ő kvalitásai többek, mint hogy a tájékoztatási irodának csak munkatársa legyen.

A pályázatomban is leírtam, hogy első lépcső a tájékoztatás megfelelő szervezetének a kialakítása.

Az irodának kétféle szolgálatot kell ellátnia. Az egyik a lakossági információs szolgálat, mégcsak nem is szolgáltatást mondok, mert ez valóban szolgálat. Feladataik közé tartozik a lakossági csoportok meghívása, tájékoztatása. Ehhez pedig szervezett tájékoztatási programok kellenek, valamint egy helyszín, és technikai segédeszközök. Négyféle tájékoztatási csomagot tudok elképzelni. Lesznek különböző korosztályokhoz szóló műsoraink. Az általános iskolások, illetve tizenhat éves korig a fiatalok eddig teljesen ki voltak zárva az erőműből, pedig az ő tájékoztatásuk szolgálja a jövőt. A másik három csoport a középiskolások, a laikus felnőttek és a szakemberek.

Életkoruknak megfelelően játékos, majd a középiskolás korban izgalmasan ismeretterjesztő filmek, videók, előadásvázlatok, programok kellenek. Nyilvánvaló, hogy más módon, más kérdésekről, más szinten kell folyamatosan tájékoztatni a felnőtt lakosság csoportjait itt a környéken, az országban, vagy akár a külföldieket. Az országban ez az egyetlen atomerőmű, ami sokakat érdekel. Eddig jöttek a csoportok szervezetlenül. Most szeretnénk megfordítani, és ide szervezni az érdeklődőket. Megtörtént már az is, hogy nyugati turista itt látott először atomerőművet.

Azt tervezzük, hogy mi hívjuk meg a lakosság csoportjait, hogy bemutatkozzunk. Teljesen nyitottak szeretnénk lenni minden érdeklődés számára. Ehhez kell hely, egy vendégeket fogadó, látogató-központ, a zárt üzemi területen kívül. Ennek az épületét az építkezéskor használt, s ma üres konyha, és étterem átalakításával viszonylag olcsón meg lehet teremteni. Kialakítását követően megküldjük tájékoztatónkat az iskoláknak, intézményeknek, üzemeknek, sőt akár utazási irodáknak is állunk rendelkezésükre.

Oda jöhetnek gyerekek is. Olyan környezetben és tárgyi világgal kell várnunk a belépőt, ami kifejezi az erőművet.

A negyedik csoport az előképzettséggel rendelkező szakembereké, akik speciális ismeretek megszerzése céljából érkeznek az erőműbe, nekik ezeket kell nyújtanunk.

Alapvető igény az erőműben és a tájékoztatást segítő külső támogatók részéről, hogy könnyen érthető, a valós helyzetet feltáró előadási segédanyagokat, információs csomagokat kapjanak tőlünk. Ennek megfelelően megkezdjük a tematikus gyűjtemények kialakítását, az egységes előadási fóliacsomagok készítését a legfontosabb témakörökről és a szükséges sagédanya- gok, technikai segédanyagok, videofilmek, makettek gyártását.

Szeretnénk szisztematikusan foglalkozni az erőmű történetével. Hatékonyabban kell foglalkoznunk az alapítványi és szponzorálási ügyeinkkel is. Nyilván külön szakterület a sajtómunka az újságírók, újságok információs igényeinek a kiszolgálása, az interjúk szervezése, és annak eladása, amit mi akarunk magunkról a közvéleményhez eljuttatni. Ebbe a körbe beletartozik a vállalati újság, a kábeltelevízió. Azt is tudni kell, hogy a dolgozóink mindegyike él valahol, ahol ő az erőmű hiteles embere, mert őt ismerik. Fel kell készítenünk őket arra, hogy akaratlanul, vagy szándékai szerint maga is tájékoztatni tudja a környezetében élőket az erőműről.