Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-28 / 304. szám
8 KÉPÚJSÁG TÍZÉVES AZ ATOMERŐMŰ 1992. december 28. Találkozás egy „törzsfőnökkel” Befejezés előtt az átszervezés Interjú dr. Trampus Péterrel, a vezérigazgató törzs vezetőjével Dr. Trampus Péter korábban az anyagvizsgálati osztály vezetője volt, s mint ilyen nemcsak hazai, de nemzetközi méretekben is elismert szakembere a működő . reaktorok anyagvizsgálati problémáinak/^ Nemrégiben nevezték ki a vezérigazgató törzs vezetőjének. Mi tette szükségessé ennek a funkciónak a létrehozását, illetve, milyen feladatok várnak Önre ezen az új poszton?- Némi leegyszerűsítéssel úgy lehetne megfogalmazni, hogy azoknak a szervezeteknek az összefogása, amelyek közvetlenül a vezérigazgatónak vannak alárendelve, hiszen nyilvánvaló, hogy ő maga nem tud mindennel operatív módon foglalkozni. Azokról a területekről van szó, amelyek a vállalat általános politikáját érintik, tehát a makrogazálkodás kérdéseinek az eldöntése lesz a feladatunk. Operatív szempontból azokat a területeket fogja össze a törzs, amelyeknek a munkája több osztályt érint, azok koordinálásával valósítja meg feladatait, esetleg ellenőrzi a munkájukat, s ezért fontos a függetlenségük. A törzshöz tartozik a biztonsági bizottság, a belső ellenőrzés, a tájékoztatási iroda és a jogi osztály.- A közvéleményt foglalkoztató témakör, általános vállalati kérdés is, mi lesz a kiégett üzemagyag sorsa, illetve meddig lesz még itt?- Ez a probléma most már napokon belül megoldódhat, mert küszöbön áll a konkrét megállapodás a szállításról, aztán már csak szervezési, útvonal-biztosítási kérdések lesznek vissza. Folynak a tárgyalások az általános kérdésekről, amelyek hosszabb távon szabályozzák a kiégett üzemanyag visszaszállításának problémáit.- A másik téma, ami elsősorban az itt dolgozókat érinti, az a belső átszervezés.- A folyamatnak hosszabb története van, a szervezetfejlesztés elméleti, illetve koncepcionális kérdéseinek a tisztázása után hirdették meg az igazgatói helyeket, majd a főmérnökök, főosztályvezetők, osztályvezetők kinevezése történt meg, az átszervezés tehát befejeződött. Jelenleg folynak az új szervezeti szabályzat kialakítását megelőző egyezkedések, annak elosztására, hogy mely szervezeteknek milyen feladatai lesznek, ezekhez milyen személyi összetétel szükséges. Ez azért fontos, hogy a a párhuzamosságokat és az átfedéseket elkerüljük.- Csökkent-e az átszervezés kapcsán a szervezetek, illetve a vezetői szintek száma?- A munka ezt a célját elérte, mert a szervezeti egységek vezetőinek a száma, a vezérigazgatótól az orsztályve- zetőkig mintegy huszonöt százalékkal csökkent, az átszervezés előtt ezekben a beosztásokban száztízen dolgoztak, most pedig kilencvennégyen. Ugyanebben az áttekintésben eggyel csökkent a vezetői szintek száma, ötről, pontosabban hatról négyre.- Mi lesz azokkal, akik korábban vezető beosztásokat töltöttek be, és nem nyertek pályázatot, esetleg nem is pályáztak.- Azért, mert kevesebb lett a vezetők száma, és mert lettek újak is a székekben, természetesnek tekinthető a jelenség, bár hozzátenném, hogy a csere sem ritka, tehát másutt került valaki új, de hasonlóan vezető beosztásba. Azt gondolom, hogy az erőműben mindenkinek jut megfelelő munka, de most még vannak néhányan, akik keresik helyüket, vagy ha úgy tetszik válogathatnak a beosztásokban.- Mekkora a jövendelemszint- jük csökkenése?- Ez természetesen sokakat foglalkoztató kérdés. A vállalat vezetésének az álláspontja ezzel kapcsolatban, hogy ezeknek az embereknek ma nem nyúl a pénzéhez, nem változtat a besorolási bérükön, a dolgot a következő évek bérfejlesztésével lehet a helyére tenni. A másik, hogy folyik egyfajta újraértékelése a premizált munkaköröknek, a prémumszorzójuk akkor, ha az új rendszer összeáll, változni fog.- És az új vezetők?- ők természetesen a besorolásuknak megfelelő bért kapják, de ez csak azoknál érdekes, akik most kerültek magasabb beosztásba. Azt gondolom, hogy hosszabb távon a bérszint majd kiegyenlítődik, az egyensúly helyreáll.- Mikor lehet látni, hogy megérte-e az átszervezés?- Most van egy szervezeti séma, amely kockákból és vonalakból áll, jön hozzá a szervezeti szabályzat január elsejére, ettől még az átszervezés persze nem fejeződött be. A működésének kell bizonyítania, hogy megérte. A jövő évi munka folyamán kell kiderülnie, hogy milyen eredményeket hozott a szervezeti átalakítás. A működési szabályzat is el fog készülni, ami kicsit más jellegű, mint a szervezeti, ami gördülékenyebbé teszi majd az együttműködést. Azt gondolom, hogy egy év távlatából lehet majd igazán véleményt mondani, annál is inkább, mert vannak olyan feladataink is, amelyekre szintén akkor kell majd visszatérni. A magam részéről abban bízom, hogy ennek az átmeneti helyzetnek nem lesz nyoma sem az erőmű magas színvonalú teljesítményében, sem pedig a biztonsági követelmények tiszteletben tartásában. Nem kevés az, amit eddig az erőmű elért, ezt a szintet mindenképen fenn kell tartani. Ez a teljesítmény eddig is azon alapult, hogy itt olyan vezetői és dolgozói gárda alakult ki, amely látja a feladat súlyát és saját felelősségét. Hiszek benne, hogy az elkötelezettség az erőmű iránt akkor sem változott, ha most az átszervezés átmenetileg hullámokat korbácsolt föl, s személyes érzelmeket, indulatokat keltett. Bízom abban, hogy ezek előbb-utóbb elsimulnak, s az új szervezetben az össze- csiszolódás eredményes lesz. Ihárosi Ibolya A tények tisztelete helyett A dolgok iróniája Szép könyv a 10 éves a paksi atomerőmű című kiadvány, s szinte minden fontosat meg lehet tudni belőle a vállaltról. Első oldalán dr. Petz Ernő vezérigazgató színes fotója látható. Fölötte - az egyébként nagyon szép tördelés úgy adta - hogy még egy fénykép elférne. Az ezt követő tanulmány a beruházás történetét foglalja össze. Ebben szerepel, hogy dr. Juhász Adám államtitkár 1976 január elsejével vezérigazgatónak Szabó Benjámint nevezte ki, helyettesek pedig Pónya József és Lakosa József lettek. Sokan vannak, akik több, mint tíz éve dolgoznak a vállalatnál és jól ismerik a régi vezérigazgatót. Egy oldalról nevezik a régi vezető stábot a régi rendszer kiszolgálójának, másfelől pedig szakértelmüket, különleges képzettségüket a vállalat nem nélkülözheti, lévén ez az egyetlen atomerőmű az országban. Ironikus vélemények szerint igen figyelmetlen lehetett a „szerkesztő", ha a tíz év történetéről szóló könyvben egyszer véletlenül, mégis benne- maradt a volt vezérigazgató neve. A hivatalos ünnepségen ugyanis el sem hangzott. Az ezüst érmet megkapta, mint mindenki, aki legalább tíz évet eltöltött a cégnél. Hogy az aranygyűrűt nem, azon sokan megütköztek. Különösen amiatt, hogy a jelenlegi vezérigazgatónak módja volt egy személyben dönteni három gyűrű adaítéléséről. Az indokolás szerint a vállalathoz való különleges kötődésért adományozták. Az egyiket az olimpiai bajnok edzője kapta. Félreértés ne essék, az edzőtől nem sajnál senki semmit. De, miért éppen ezt a vállalati kitüntetést kapta meg? Miért nem esett szó arról, akinek a vezetése alatt ez az erőmű, illetve egy-egy blokkja bekerült a világ tíz legjobban működő blokkja közé. A tíz évből Pónya József kilenc évig volt vezérigazgató. Volt, aki szerette és volt, aki nem. Vezetési módszereiről mindenkinek lehet véleménye, de hogy el sem hangzik a neve, az nem a tények tiszteletének eleganciája. Egyes hírek szerint vannak az erőműben olyan kötetek, amelyekbe a bevezetőben említett helyre beragasztották a korábbi vezérigazgató újságból kivágott fényképét. így az alábbi, dr. Petz Ernőtől származó idézet a két fénykép között olvasható: „Hiszem, hogy nemzetünk ebből a nehéz gazdasági helyzetből gyorsabban kijut, ha először erkölcsi hullámvölgyéből tud megtisztulva kiemelkedni". -ihiLáncreakció X. Tíz év kerek évforduló, tíz évet már illik megünnepelni. Különösen egy atomerőmű esetében, ahol tíz év az erőmű egyharmad életét jelenti. Sokan mondják, hogy Európa felé tartunk, mondják azt is, hogy a magyar villamosipar az atomerőmű felépítésével és üzemeltetésével már bizonyított és elérte Európát. Tíz napig tartó sorozatunkkal a tíz évvel ezelőtti párhuzamos kapcsolást megelőző évekből villantunk fel képeket olyan történésekről, amelyek sora a láncreakcióig vezetett. Fotó: Gottvald károly 1982, december 28. 0 óra 13 perckor a vezénylőteremben alszabadul az öröm. Meglett férfiak ölelkeznek össze, szorítanak egymással kezet. Áramot termel a paksi atomerőmű. Gondterhelt arcok, sűrű pillantás az órákra.Lesz ebből valami? Méhes Lajos ipari miniszter, Pónya József vezérigazgató és Szabó Benjámin kormánybiztos a kép középpontjában. Dr. Ferenc Csaba a paksi atomerőműről Űrkutatás és biztonságpolitika Dr. Ferenc Csaba egyetemi tanár nem ismeretlen a televízió nézői előtt, legalábbis azok számára, akik rendszeresen figyelemmel kísérik a Nulladik típusú taálkozások című műsort. A profeszor úr több mint harminc éve foglalkozik űrkutatással, emellett azonban avatott ismerője a földi problémáknak is. Járatos a fegyverek történetében, a kardtól a rakétáig: ebből következik az, hogy szűkebb kutatási területén, az elektromágneses hullámok terjedésén kívül egyik fő hazai szakértője a biztonságpolitikai kérdéseknek. Dr. Ferenc Csaba nemrég dr. Ternák Gábor MDF-es országgyűlési képviselő vendégeként járt Szek- szárdon, ekkor készült vele az alábbi interjú. — Ma már egyre kevesebb a mindenhez értő polihisztorok száma. Ön azonban egymástól látszólag távol eső szakterületeken is otthonosan mozog... — Ezek a területek nincsenek is olyan messze egymástól. Ne feledjük el, hogy ha modem fegyverekről, például a rakétákról olvasunk, akkor gondolnunk kell az űrkutatás nékülözhetetlen eszközére, a holdrakétára is. — Az ön által vizsgált hullámterjedéstől miként juthatunk el a társadalmi problémákig? — Nagyon egyszerűen. A- mikor egy műhold letapogatja a földet, akkor az még csak technika. De, hogy valójában mit is lát a föld egy adott szektorában, annak már lehetnek természeti, gazdasági-társadalmi, illetve katonai vonza- tai. Egy ország számára létkérdés lehet a pontos hozam-előrejelzés: ha sikerül egy műhold segítségével időben megállapítani a tendenciákat, akkor az jelentős előnyöket eredményezhet. A valóban fontos jeleket viszont fel kell ismerni, s ez elvezet bennünket a rendszerelemzésig. Ez a tudományág pedig az űrkutatásban született meg. — Magyarországot hol helyezné el a biztonságpolitikai tabellán, ismerve a körülöttünk létező konfliktusokat. — Hazánk része a világnak, s mostanában ugyebár sokat hallani a globális válságról. Nos, valóban nehéz időket élünk, részben erre vezethető vissza saját súlyos helyzetünk. Viszont Magyar- ország nemcsak a glóbusz, hanem a Kárpát-medence része is egyúttal. Ez a terület földrajzi adottságai, gazdasági lehetőségei, környezetvédelmi feladatai révén képez egységet, s akkor még nem is beszéltünk a közös történelmi háttérről. A jelen, illetve a jövő várható eseményei - mint azt a délszláv példa is bizonyítja - nem zárnak ki bizonyos veszélyeket. Nos, nekünk egyebek mellett az a feladatunk, hogy megfelelő biztonságpolitka mellett képesek legyünk ilyen veszélyeket elhárítani. — Megvan erre a reális esélyünk? — Időben észre kell vennünk a fenyegető jeleket. Az elhárításnak sokféle eszköze van, idetartozik a diplomácia, a folyamatos párbeszéd, a kapcsolatépítés. Végső esetben, ha arra kényszerülünk, meg kell tudni védeni magunkat. — Nálunk, Tolna megyében a biztonságpolitika szó hallatán elsősorban a paksi atomerőmű jut az emberek eszébe. — Paksról nekem meg az jut az eszembe, hogy egyike vagyok az ófalui izotóptemetőt „megfúró" nyolc szakembernek. Ami az atomerőművet illeti: nemcsak ennek, hanem bármilyen energiatermelő üzemnek vannak károsító hatásai. A kérdés csak az, hogy ezek a hatások mennyire veszélyesek, mennyire visel- hetőek el, s van-e jobb megoldás? Paks - s ezt fontos megjegyezni - nem a régi, Csernobil típusú erőművek, hanem a modem ipari létesítmények közé sorolható. Ebből a szempontból Paks elüzemeltethető, elegendő biztonsággal. Az ófalui izotóptemető azonban - bármennyire is állítja valaki szakmai presztizsvédelemből az ellenkezőjét - mindenképpen egy nagyon rossz megoldás lett volna. Szeri Árpád Fotó: Ótós Réka
