Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-28 / 304. szám

1992. december 28. MEGYEI KÖRKÉP KÉPÚJSÁG 3 Szomorú statisztika A Központi Statisztikai Hivatal Tolna Megyei Igazgatósága adatai sze­rint 1992. I—III. negyedé­vében 24—gyei több sze- mélysérüléses baleset tör­tént az utakon, mint 1991. I—III. negyedévében. A növekedés mértéke 4,9 % volt. Az 510 balesetből 39 baleset követelt emberál­dozatot, és sajnos, itt a legnagyobb a növekedés: 25,8 százalék. A balesetek során 49 személy vesztette életét, s ez a szám tizenöt­tel több az előző év ha­sonló időszakánál. A meghaltak kétharmada 45 évnél fiatalabb személy volt. A balesetek során 231 fő súlyosan, 462 pedig köny- nyebben sérült meg. Minden ötödik baleset­nél szerepet játszott az al­koholos befolyásoltság. Akadémiai pályázatok és eredmények A Pécsi Akadémiai Székházban a közelmúlt­ban Dr. Flerkó Béla, az MTA r. tagja, a Pécsi Aka­démiai Bizottság elnöke ünnepélyes keretek között kiosztotta az 1992. évi tu­dományos pályamunkák díjait. A tíz beérkezett pá­lyamunkából a b izottság I. díjban részesített négy pályamunkát, II. díjban három pályamunkát, és III díjban kettőt, míg egyet nem díjazott. A Német Színház januári műsorterve A szekszárdi Német Színház januári műsorter­véből kiderül, hogy a De­utsche Bühne társulata az 1993-as év első hónapjá­ban tizenhat alkalommal lép színre. Am az előadások zö­mére nem szekszárdon ke­rül sor, hanem az ország számos pontjára elláto­gatnak négy darabbal. így fellépnek Beremenden, Bolyban, Solton, Hódme­zővásárhelyen, Sombere­kén, Pécsett és Nagykani­zsán is egy-egy alkalom­mal. Dunaföldváron, Egerben és Budapesten két alkalommal lépnek színre januárban. A Könyvek könyve Bonyhádon A Könyvek könyve című, nagysikerű biblia­ismereti sorozat követ­kező előadására január ha- todikán, délután öt órai kezdettel kerül sor a bonyhádi Vörösmarty Mi­hály Művelődési Köz­pontban. A szervezők minden kedves érdeklő­dőt szeretettel várnak az eseményre. Az előadás címe: A boldog élet titka. Sör, bor Döbröközről Megkezdődött Döbrö- közön az áfész sörfőzőjé- ben a sör palackozása. Családi használatra literes üvegekben is kapható a helyben főzött sörből. Nem maradt bor nélkül sem a falu az ünnepekre, mert 23-án beindult a bor­palackozás a termelőszö­vetkezet üzemében. Ejféli mise A megváltó születésének napján hagyományosan éjféli misét celebráltak országszerte a katoli­kus templomokban. A kereszténység legnagyobb ünnepének éjjelén a szekszárdi belvárosi templomban is rengetegen gyűltek össze, hogy a szentbeszédből erőt merítsenek, közösen imádkozzanak, emlékezzenek Jézusra, hogy hitben és szeretetben együtt ünnepeljenek. A szek­szárdi katolikus hitközösség tagjai egyébként a Pásztor Gábor káplán atya celebrálta misén vet­tek részt. Hőmérséklet-szabályozók szerelése Hazánkban csak Szekszárdon gyártják (Folytatás az 1. oldalról.) Gyakorlatilag Magyaror­szágon a folyadéktágulásos elven működő hőmérsék­let-szabályozókat csak Szek­szárdon gyártanak.-Mit jelent az, hogy ér— zékelőgyártás? - erről kér­deztük Dávid Gergelyt, a gyár főmérnökét. — A legjelentősebb ter­mékcsaládunk a hőmérséklet­szabályozókból és korláto­zókból áll, melynek fő eleme, a „a lelke", a membrán. Ennek előállítási folyamata az ér— zékelőgyártás. A zárt ciklusú gyártás főbb lépései: az össze­szerelés (ellenálláshegesztés­sel és keményforrasztással), a töltés, a fárasztás és a végelle­nőrzés. Az érzékelő folyadék­tágulásos elven működik. A nagy hőtágulásu folyadékkal feltöltött hőérzékelőben a fo­lyadék hőmérséklet-változás hatására összehúzódik vagy kitágul, amelyet az érzékelő végén lévő membrán elmoz­dulással jelez. Tulajdonkép­pen ezt gyártjuk ebben az ér— zékelőgyártó műhelyben. A gyártástechnológiát a he­lyi szakembereknek kellett ki­dolgozni, mivel az EBERLE cégtől a hetvenes évek köze­pén megvásárolt licenc nem terjedt ki az érzékelőgyár­tásra. Az indulás óta a gyárt­mányt teljesen átdolgozták, és ma már széles vevői igényeket kielégítő termékcsaláddá fej­lődött. A gyártási kapacitások növelésére a vállalat a nyolc­vanas évek elején fejlesztésbe kezdett. A megvásárolt speci­ális, korszerű gépeket és be­rendezéseket a helyzet téves megítélése miatt Budapestre telepítették, amelyek 1991-ben kerültek Szekszárdra. — Kérem, főmérnök úr, mu­tassa be a korszerű technikát. — A PECO pont- és vonal-hegesztő gépeink száma emelkedett, néhányat rezgőadagolóval sikerült el­látni, ezáltal termelékenysé­gük megnőtt. Az összeállítást korszerű ELGA forrasztógépen végez­zük, amely három forrasztási műveletet végez egyidőben, ezzel a gyártási időt felére csökkentve. A KOHNLE vé- dőgázas alagút kemence üzembeállításával rozsda- mentes érzékelők forrasztá­sára is lehetőségünk nyüt, jobb minőségben az eddiginél. A LEYBOLD vákuumtöltő be­rendezésből még egyet üzembe tudtunk helyezni, ez­zel a kapacitásunk szinte kor­látlan. — Mennyiben hozott válto­zást a munkában a bővítés? A korszerű technikával gyakorlatilag a gyártási kapa­citásaink nőttek, valamint azt is jelentette, hogy képzettebb emberekre van szükség, mivel az érzékelőgyártásban sok célberendezés működik, ami már jóval összetettebb az elő­deiknél. A termelékeny gépek üzembe állítása fokozott fel­adatot jelent a minőségelle­nőrzés szempontjából is. A fo­lyamatba ellenőrzéseket épí­tettünk be, hogy a selejtet a ke­letkezésekor már észleljük és kijavítására intézkedni tud­junk. Célunk az ISO 9001 szerinti minőségbiztosítási rendszer kiépítése, amelynek első fázi­sához ez év végén eljutottunk, a Minőségügyi Kézikönyv el­készült.- p. téri ­Az épület ára: negyvenmillió Dunaöldv árnak nincs jó megoldás? December 19-én ismét a dunaföldvári képviselő-testü­let elé került a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett Fe­rences Rendtartomány régóta húzódó ingatlan-visszaigény­lési ügye. Mint arról már több ízben beszámoltunk, a feren­cesek a dunaföldvári gimná­zium épületére jelentették be igényüket, amely 1948, az ál­lamosítás előtt rendháznak adott otthont. Az igényt a minisztérium megvizsgálta, és ez év október 20-án kelt értesítésében fel­hívta a rend és az önkor­mányzat figyelmét, hogy harminc napon belül kössön me^illapodást az ingatlan át­adásáról. Ez az intervallum további harminc nappal hosszabbo­dott, azonban a hivatal veze­tője szerint felelős megállapo­dás megkötésére még ez az idő sem elegendő, annál in­kább, mivel a szerzetesrend sem döntötte még el, milyen célra kívánják hasznosítani az épületet. Hegedűs János Kolos tar­tományfőnök december 3-ai bemutatkozó tárgyalásán - az országos ingatlan-vissza­igénylések tapasztalatai alap­ján - legfeljebb vázolni tudta a lehetőségeket. Eszerint számí­tásba kerülhet - a nővérek be­vonásával - kórház vagy szo­ciális otthon működtetése, vagy egyházi főiskola valame­lyik tagozatának kihelyezése, és szóba jöhet az is, hogy ko­lostor lesz a mai gimnázium helyén. Ha oktatási intézmény marad a ház falain belül, ez inkább kollégium lesz, esetleg továbbra is gimnázium, de ki­zárólag szerzetesrendi tanárok­kal. A városnak ezen megoldá­sok szinte egyike sem jó, hi­szen egy felekezeti gimnázi­umba a most felvételt nyerő tanulók tekintélyes hányada nem kerülne be, az ország más tájairól érkezőknek pedig kol­légiumi ellátás kellene, amit komoly anyagi áldozatok árán lehetne előteremteni. Súlyos gondot jelentene emellett az utcára kerülő húszfős tantes­tület. A városnak pedig nem áll rendelkezésre negyven- millió forint az épület megvál­tására. Érdeklődésünkre Hegedűs János Kolos nem zárta ki an­nak lehetőségét, hogy a rend a jelenlegi tanári karral működ­tesse tovább a gimnáziumot- legkésőbb 2001-től, azonban azt is elmondta, hogy a rend nem akar kisemmizett lenni. Felmerül természetesen a kérdés, hogy a ferences rend a „mindent vissza" állásponton van, vagy a valós igények alapján kéri államosított ingat­lanjait. A legutóbbi megállapodás szerint a rend 1993. május 31-ig kér határidő-halasztást a minisztériumtól, a földvári polgármesteri hivatal vezetője szerint viszont kétséges, hogy az öt hónap leforgása alatt lét­rejön a megegyezés. Tóth Betlehemezés Cikón A kitelepítésig évről évre ismétlődött A bonyhádi Vörösmarty iskola ötödikes tanulói ta­nárnőjük, Rónainé Kiszler Teréz vezetésével betlehe- mes műsort adtak elő de­cember 19-én Cikón. Házról házra jártak, s kopogtattak be úgy, mint a régi időkben, a háziak nagy örömére. (Természetesen valamennyi házhoz képtelenség lett volna eljutni, hisz idejük buszhoz volt kötve). Rónai Józsefnétől megtud­tuk, hogy ennek a műsornak az eredeti neve németül: „Hebergzuhen", ami lefor­dítva szálláskeresést jelent. Megtudtuk továbbá, hogy ő szüleitől, pontosabban éde­sanyjától, a Cikón élő Kiszler Albertnétől tanulta a „Her- bergzuhent". Megkértük hát Kiszler Al- bertnét, hogy mesélje el, idézze fel, miként zajlott le a betlehemezés gyermekkorá­ban. — Mintha csak tegnap történt volna, úgy magam előtt látok mindent - kezdi a visszaemlékezést Ilus néni. Nyolcéves koromtól játszot­tam, míg csak ki nem kerül­tem az iskolából. Adám és Éva napján reg­gel nyolckor kezdtük a háza­lást. Bekopogtunk az ajtón, s kérdeztük, persze németül: — Beengedik a betlehemese- ket? Igennel válaszoltak, s akkor elhangzott az ének: — „Wier tretten herájn". (Mi be­léptünk), s kérték a szállást Mária és József kocsmáros- tól. Hat lány fehér ruhát, piros kasmirkendőt, fekete mel­lényt viselt, fejükön koszorú, a hetedik, azaz Mária tiszta fehérben vitte a bölcsőt a kisdeddel. Két fiú közül az egyik Józsefet, a másik a kocsmárost személyesítette meg. József fenyőfát cipelt, melyben itt-ott cukorka és papírdísz lógott spárgán, s az ágakra angyalhajat rak­tunk. A kocsmáros tartotta a csillagot, ami kemény papír­ból lett kivágva, s benne gyertya világított. Délben va­lamelyik háznál teát meg aprósüteményt fogyasztot­tunk, majd mentünk tovább este hét óráig, akkor abba­hagytuk, s akinél nagyobb szoba vagy helyiség volt, ott vacsoráztunk. Nem kell nagy lakomára gondolni, csupán tejberizst tálaltak aszalt gyümölccsel (főleg szilva, alma), hisz böjtöt tartottunk. Utána elcseverésztünk, majd a szüléinkkel együtt el­vonultunk a templomba éj­féli misére. A templomban a nagy oltár mellé helyezték el a csillagot és a fenyőfát, a bölcsőt pedig a kisdeddel a Mária oltárnál. Ezek egészen vízkeresztig a templomban maradtak. Sajnos, a szállás- keresés csak a kitelepítésig maradt hagyomány. — Tudni kell, hogy Kata­lin- báltól, aztán farsangig szünetelt a mulatság - kap­csolódik a beszélgetésbe Kiszler Albert bácsi, aki té- esz-elnökként, majd hosz- szú-hosszú évekig tanácsel­nökként tevékenykedett a községben. — Ha érdekli a cikói haj­dani farsangolás, szívesen elmondom. — Kíváncsian várom - hangzott a válaszom. Farsangvasárnap kettőkor litána, ezen kivétel nélkül részt vettek a lányok s legé­nyek. Majd utána egyenest a kocsmába vezetett az utunk, ahol már várt minket és han­golt a két helybéliekből álló fúvószenakar. A bál hétfő hajnali négyig tartott. (Köz­ben a lányok kétszer átöltöz­tek). Miután hazamentünk, kezdődött a jószágok etetése, itatása, egyéb falusi munkák elvégzése, nem ám lefekvés, szundikálás! Az a mondás járta: Aki éjjel legény, marad­jon nappal is legény. Hétfőn délután kettőkor újból szólt a zene hajnali kettőig. Kedden már csak este hétkor kezdő­dött a mulatság és mindösz- sze este 11-ig tartott. Mire megkondult a harang, otthon kellett lenni. Ekkor állt be a böjt, s tar­tott egészen húsvétig ... Köszönet Rónai tanárnő­nek és diákjainak, amiért bemutatták, visszaidézték a régi betlehemes hagyo­mányt, s bízunk abban, hogy ennek hatására a cikói fiata­lok is kedvet kaptak egy-egy hagyomány megtanulására, továbbápolására. Cikón sok-sok idős néni, bácsi él, aki nagyon készségesen át­adná, elmondaná a korabeli népi játékokat, rigmusokat - ha lenne rá igény. Hunyadi István

Next

/
Thumbnails
Contents