Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-28 / 304. szám

4 NÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1992. december 28. Képviselők kérik - nem mi teljesítjük „Nyakunkon" az új esztendő. Megkérdeztük a szekszárdi kép­viselőket, hogy ha meghúzza vagy meghúzhatná a szilveszteri malac farkát, mi az, amit az 1993-as évre kívánna, mint ma­gánember és mint a képviselő-tes­tület tagja? Bencze Sándor: — A két kérdéskörre csak azonos vála­szokat tudok adni, miután az én felfogásomban a közösségi érdek azonos az egyéni érde­kemmel. Több megértést a mássággal szemben, rengeteg hírt az eredményes párbe­szédről határainkon belül és határainkon túl. Csak az egye­tértés teszi lehetővé szellemi és anyagi gyarapodásunkat. Dr. Braun Márton: — Sze­retném, ha a városi tévé a képviselő-testületi üléseken kívül közvetítené még a bi­zottsági, összevont bizottsági, frakció- és egyéb üléseket is, hogy a családom többet lát­hasson. Mint képviselő keve­sebb szociálpolitikai problé­mát és több városfejlesztési beruházást. Csapó Károly: — Magán­emberként megbékélést az országban, családi boldogsá­got, biztos munkahelyet. A vállunkra nehezedő megélhe­tési gondokhoz nagy türelmet és jó egészséget. Képviselő­ként a megcsappant önkor­mányzati pénzekből feltétlen jusson a választókörzetem gondjainak enyhítésére is. Csáki Béla: — Valameny- nyiünknek magánemberként és testületi tagként azt kívá­nom, hogy 1993. legyen ered­ményesebb és boldogabb, mint 1992., de legyen rosz- szabb, mint amilyen 1994. lesz. Csányi László: — Magán­emberként kívánok 20 cen­timéteres havat, mert az lega­lább mindenkinek egyformán csúszós. Képviselőként pedig azt kérem a város polgáraitól, hogy segítsenek egy kicsit la­pátolni. Csikós Mihály: —■ Magán­emberként nekem is, mint minden képviselőnek, rend­kívül kevés időm marad a csa­ládra. Jól jönne egy fénykép- album, ha előbb érek haza, mint ahogy lefekszenek, csak elővenném és be tudnám azo­nosítani, hogy ki, kicsoda. Persze, annak örülnék a leg­jobban, ha több időm jutna rá­juk. Egy régi közmondás sze­rint Isten egyedül az észt osz­totta el jól, mindenki úgy zümbös'az én fogalmaim sze­rint gyáva, s mint ilyen, nem demokrata. Módos István: — Magán­emberként és vállalkozóként mindenkinek jó egészséget, eredményes, sikeres vállalko­zást. Képviselőként politika- mentes döntéseket, több tole­ranciát a testületi tagoknak egymással szemben. Németh Zoltán: — Magán­emberként szeretném, ha úgy mehetnék végig az utcán a családommal, mint Németh Zoltán. (Nem mint a Héliosz Kft. igazgatója és mint képvi­selő-testületi tag.) Képviselő­ként, hogy ne legyen rosszabb az 1993-as év, mint az idei volt. Németh Zsolt: — Magán­emberként és képviselőként: békét kívánok, politikai stabi­litást. Azt, hogy ne az indula- ' tok, hanem a józan ész legyen a főszereplő az életünkben. Dr. Ótós Miklós: — Magánemberként, ha meg­húzhatnám az újévi malac farkát, annyi aranytallér po­tyogjon ki belőle, hogy elég legyen a szociális és egészség- ügyi feladatok ellátására. Ha képviselőként meghúzhatnám az újévi malac farkát, vigyáz­nék arra, hogy ne piszkítsam be a kezemet, mert ha valaki sz ... nyúl, nem biztos, hogy szerencséje lesz. Dr. Pataki Gábor: — Ma­gánemberként a Szekszárdi Polgári Sportegyesületünk első hazai NB I-es labda­rúgó-mérkőzésén a stadion vi­lágítását én szeretném bekap­csolni. Képviselőként, az egyre gyarapodó veretes „ba­rátaimat" meg tudjam hívni a Mocfa csárdába egy vacso­rára, ahol természetesen a menü cigánypecsenye lesz. Az eseményről szeretném, ha a Népújság általam kiválasztott újságírónője hiteles tudósítást írna. Posta Péter: — Magánem­berként kívánom, hogy 1993-ban a szekszárdi bor ér­jen el olyan sikereket a nem­zetközi piacon, hogy a szor­galmas, hozzáértő gazda meg­találja munkájának anyagi ér­telmét! Képviselőként, hogy a képviselő-testület - a válasz­tásokat megelőző - 1993-as évben tudjon úgy működni, hogy azt oktalan politikai megfontolások ne zavarják. Aki a válaszokat közreadja: Sas Erzsébet Fotó: Gottvald Károly tudja, hogy neki van belőle a legtöbb. Szeretném, ha a város lakói elhinnék, hogy nekünk képviselőknek is jutott belőle, mégha kevesebb is, mint ne­kik. Dombai Gyula: — Magán­emberként és képviselőként ugyanaz a kérésem, nem sze­retném különválasztani. Van egy egyetemista fiam és egy érettségiző lányom, maradjon meg ez a boldogság a család­ban, ami eddig volt. Dombai Gyula szeretnék maradni és szeretném, ha mindenki úgy érezne, mint én, hogy egyet akarunk: ezért a városért tenni valamit. Endrődi István: — Magán­emberként családom vala­mennyi tagjának egészséget, tanulásban, munkában, elő­menetelben az óév nehéz idő­szakait követő sikereink foly­tatódjanak. Képviselőként az egyéni csoportérdekeket, a kevéssé hasznos, látványos megnyilvánulásokat félretéve, valójában tartalomban újul­junk meg az évvel együtt, s egészséges gazdasági szerke­zetváltásnak köszönhetően (amelyben már nem hiszek) a munkanélküliség három szá­zalék alá csökkenjen, a nyug­díjasok és a bérből élők euró­pai módon tudjanak élni. Magamnak és családomnak mindehhez békét és egészsé­get. Gacsályi József: — Magán­emberként a lottó főnyere­mény mellé több szabad időt szeretnék. Képviselőként kí­vánom, hogy a jelenlegi fiatal demokratikus képviseleti és önkormányzati rendszert ne sikerüljön szétverniük a „füg­getlen demagógoknak". Dr. Gémes Balázs: — Ma­gánemberként elsősorban a családomban mindenkinek jó egészséget. Képviselőként bé­kességet a városban, hogy ne legyen torzsalkodás, hogy egymás mellett tudjunk élni békességben mindannyian, akik ennek a városnak a pol­gárai vagyunk. Haász László: — Magán­emberként békességet az verdet, hogy minden jogos igényt kielégíthessen a képvi­selő-testület. Jobban Zoltán: — Magán­emberként, hogy a második gyermekem 1993 júniusában egészségesen szülessen meg és, hogy egy kicsivel több időt tölthessek a családommal. Képviselőként a város fejlesz­tésére, üzemeltetésére, új be­ruházások indítására legalább szolgáljunk - mint képviselők - városunk, hazánk javára. Ferenczy József: — Magán­emberként azt kívánnám, hogy bárcsak megszólalna a malacka és ezt mondaná: 1993-ban teljesítem három kí­vánságodat. Képviselőként azt kívánnám, hogy 1993-ban a közmeghallgatásokon bizo­nyuljon szűknek a Művésze­tek Háza. Fodor Miklós: — Egy emberek között, egészséget, mert akkor a többi gonddal már megbirkózunk. Képvise­lőként a város költségvetésébe sok pénzt kívánok, hogy leg­jobb tudásunk szerint tudjuk végezni munkánkat. Halmai János: — Magán­emberként kívánnék a széle­sebb családi körben lelki bé­két, jó egészséget, egymás iránti megértést, szeretetet és sok szerencsét. Képviselőként a munkanélküliség ellensú­lyozására aktív foglalkozta­tás-politikát, állami és önkor­mányzati közmunkákat, út-, közműberuházásokat és lakásépítéseket. Továbbá a magyar mezőgazdaság nem­zetgazdaságon belüli szere­pének mielőbbi meghatározá­sát, és a jelenlegi válságból, bizonytalanságból kivezető szükséges intézkedések meg­hozatalát. Horváth László: — Mint magánember önző módon ki­csit több szabadidőt kívánnék magamnak, amit a családom körében tölthetnék. Képvise­lőként a városnak egy pénz­olyan lehetőségünk legyen, mint 1992-ben volt. Kocsis Imre Antal: — Ma­gánemberként néhánnyal több, családom körében eltöl­tött hétvégét. Képviselőként elgendő bölcsességet a Parla­mentben és a képviselő-testü­letben. Kovács Károly:— Magán­emberként mindenkinek sok boldogságot, szerencsét, jó egészséget kívánok. Képvise­lőként, hogy az oktatási in­tézmények legalább olyan jó kondícióval bírják az új évet, mint az ideit. Remélem ezt azok is elolvassák, akik a pénzügyi fedezetet biztosítják. Dr. Leidecker Jenő: — Ma­gánemberként bírjam erővel, egészséggel, politikummal azt a képviselői munkát is, amit szolgálatként vállaltam a 12. választókörzetért és a váro­sért. Képviselőként, Bibó után szabadon: a város polgárai ne féljenek abban a felszabadult légkörben, amelyet egy fiatal demokrácia „jól-rosszu!" a nyakukba zúdított. Ne legye­nek közömbösek, mert a kö­Hajdan ában danában 190 éve, 1802. december 31-én Forster Anna, az Elefánt fogadó bérlő-tu­lajdonosa panaszos levelet írt az uradalomnak, mert Zsigmond József felépült háza akadályozza a kijá­rást. A kapura szükség le­het, nem is akármiért: ed­dig is sok hasznot hajtott, „és még ezutánn is vagyon szándékom azon ház és kapu által olly hasznot a Méltóságos Uraságnak tenni, mellyet most még el halgatok" - írja a köz­kedvelt intézmény veze­tője . . . íh 170 éve, 1822. december 27- én Babits Mihály orvos legalább a megye nagyobb helységeibe vizsgázott bá­bák alkalmazását java­solja: az eddigiek közül sok nem felel meg, a pin­cehelyi „már testének al­kotására, nézve sem al­kalmatos" és nemrég „még azt sem vette elég kárral észre, hogy kettős gyermekkel vagyon dolga a szülés közben". Ä) 90 éve, 1902. december 28- án Kovách Aladár írt cikket Unger Károly né­met utazó 1800-ból való levelei alapján: főleg a bor keltette föl figyelmét. 75 éve, 1918. január else­jétől „minden időkre" megszüntették a Sió-híd melletti vámszedést. 65 éve, 1927. december 29- én meghalt Szomjú Mi­hály, országos díjat nyert lakatos, akinek alakját Mé­szöly Miklós is számos művében megőrizett, s több humoros esete még ma is legendássá teszi. Szomjú a zárak készítésé­nek és nyitásának mestere volt. Egyszer a Szekszárdi Takarékpénztár igazgatója éppen Budapestről várt vendéget, s szórakozott­ságból bezárta a nagy páncélszekrénybe annak kulcsát. A holtbiztosnak hitt szerkezetet - miután mindenkit kiküldött a te­remből - Szomjú bácsi egy perc alatt kinyitotta. Há­lálkodtak neki, s kérdez­ték, mit kér. Mire ő tisztes mesterhez illően azt mondta: két húszast. (Ezen az infláció miatt már egy tojást sem lehetett kapni akkoriban.) Persze, harsányan kinevették. Erre becsapta a páncélaj­tót, elcsoszogott, s csak hosszas rimándkodásra tudták visszacsalogatni. Krónikás Kérdésstaféta Hogyan tervezik a jövőt? Sztárcsevity Ervinné kér­dezi Jobban Zoltánt, az ön- kormányzat gazdasági bi­zottságának elnökét: hogyan tervezik ők Szekszárd jövő­jét? A kérdés csak azt tartal­mazza, hogyan - milyen mód­szerrel - tervezzük Szekszárd város jövőjét, így a válaszom­ban érintőlegesen tudom csak sajnos vázolni, hogy milyen­nek tervezzük a várost. Szekszárd város önkor­mányzatának képviselő-testű - lete megörökölte a városi ta­nácstól a mai napig érvényben lévő - 1984-ben elfogadott - városi rendezési tervet, amely 2010-ig próbálta meghatá­rozni a város épített arculatát. Rendelkezik a város egy 1986-ban készült, 2000-ig szóló terület- és településfej­lesztési koncepcióval. Mind­két terv egy túlméretezett ipari várost irányzott elő, 50-60 ezer lakossal. A társadalmi-gazdasági vál­tozások, a város adottságai, demográfiai és migrációs ada­tok, munkalehetőségek, stb. alapján prognosztizálhatóvá vált 1991-ben, hogy Szekszárd város állandó népessége 2000-ig nem haladja meg a 40 ezer főt. A képviselő-testület bizottságainak bevonásával 1991. második felében meg­kezdődött a város középtávú várospolitikájának a meghatá­rozása, melynek ki kell jelöl­nie Szekszárd város fejlődésé­nek irányait. A várospolitika két fő összetevője a település- fejlesztés és településrende­zés. Az általános rendezési tervek karbantartása folya­matban van várostervezők bevonásával, városrészen­kénti bontásban. A karbantar­tás fő célja a demográfiai ada­tok alapján szükségtelenné vált - az 1984-ben elfogadott tervekben szereplő - lakóterü­letek más célú hasznosításá­nak kijelölése, például szabad­idő, sport, munkahelyteremtő, zöldmezős ipari park, stb. Cél még a tervezett nagy intenzi­tású lakóövezetek kis- és kö­zepes beépítettségűvé történő átminősítése. Az általános rendezési terv karbantartásá­nál a természeti, a történelmi és az épített környezet óvása a városképi szempontok maxi­mális figyelembevétele elsőd­leges helyen szerepel. Közép­távú városfejlesztési koncep­ciót a képviselő-testület bi­zottságainak és hivatalának segítségével a Magyar Tudo­mányos Akadémia Pécsi Re­gionális Kutatási Központja 1993. április végéig készíti el. A településfejlesztési koncep­ció elsődlegesen a város tár­sadalmi-gazdasági folyama­tait, a települési funkciók fej­lődését rögzíti. A készülő te­lepülésfejlesztési koncepció is egy 38-40 ezer lakosú dunán­túli mezőgazdasági, ipari kis­város körvonalait sejteti. A rendezési és a fejlesztési kon­cepció készültségi fokának megfelelően Szekszárd város polgárai előtt véleményezésre ismertetve voltak, illetve lesz­nek, így lehetőségük van a polgároknak a véleménynyil­vánításra még a tervezési fo­lyamatban. A várospolitika kialakításá­nak szélesebb információk bevonása érdekében Szek­szárd város az EK által támo­gatott Overtur-program kere­tén belül városfejlesztési kon­cepció alaposabb előkészítése illetve nyugat-európai tudás és tapasztalat bevonása érde­kében mintegy 90 ezer ECU-re - vissza nem térítendő - pá­lyázatot nyújtott be, melynek elbírálása 1993. január elején történik. A pályázat pozitív elbírálása esetén német, angol és írországi régiók segítségére számíthatunk. Remélem, hogy a közös munka meghozza gyümölcsét és 1993-ban a város egy reáli­san megvalósítható, megfele­lően előkészített és összeállí­tott várospolitikával fog ren­delkezni. Jobban Zoltán kérdése Fo­dor Miklós képviselőhöz, aki a képviselő-testület Expo- iigyekkkel megbízott felelőse: Szekszárd milyen módon tud kapcsolódni az 1996-os világkiállítási programok­hoz?

Next

/
Thumbnails
Contents