Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
4 MEPUJSAG KARÁCSONYI MAGAZIN 1992. december 24. Karácsony átváltozása Isteni fény a szeretet ünnepén Karácsony a legsajátosabb keresztény ünnep, amelyet valamennyi keresztény egyház, felekezet és közösség megtart. A keresztény hit egyik legnagyobb titka a megtestesülés, azaz az Isten testbe költözése, emberré válása. Az egyházi év első ünnepe ezt jeleníti meg a liturgia eszközeivel. Mivel Isten - a második isteni személy, vagyis a Fiú - Jézus Krisztus személyében jelent meg a földön, ünnepet jelöltek ki Jézus születésének az emlékére is. Minthogy a születés pontos dátuma feledésbe merült, a téli napfordulóhoz kapcsolták, amikor már érzékelhető volt, hogy hosszabbodnak a nappalok, azaz, hogy a fény diadalmaskodik a sötétség fölött. A „legyőzhetetlen Napot" szerte az egész pogány világban megülték, a keresztények azonban új tartalommal töltötték meg: a „Világ Világosságának", az „Üdvösség Napjának", azaz a Megváltó eljövetelének a napjává tették. Az ünnepi mise liturgiája teljes fényben állítja a hívek elé a ma született gyermeket és egyben összekapcsolja a két előző mise mondanivalóját, amikor arra figyelmeztet, hogy az a gyerek, aki a jászolban fekszik, az igaz Isten. Az ateista állam, annak kultúr- és valláspolitikája nem rokonszenvezett a kereszténység alapját és lényegi vonását kifejező és népszerűsítő ünneppel. Direkt módon nem lépett ugyan fel ellene, mert tudta, hogy karácsony nemcsak sajátosan keresztény ünnep, hanem környezetünk legkedvesebb ünnepe is. Vallási tartalma helyett így lett a karácsony a „hivatalos" értelmezésben pusztán a család, a gyermek és a szeretet ünnepe. Arról nem esett szó, hogy mindennek a háttérben a Szentcsalád, az Istengyermek és az Isten szeretete áll. („Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte".) Nem kifogásolták az ünnephez kapcsolódó, részben egyházi eredetű, részben népalkotta szokásokat, elhomályosítva azok vallási hátterét. Karácsonyfát állítottak hivatalokban, iskolákban, vasútállomásokon és köztereken is, ám inkább pogány eredetű napfordulati, tavaszigéző szimbólumnak beállítva, mint a paradicsomi élet, illetve a tudás fájának képzetkörével kapcsolva össze azt. (Amit ott Ádám és Éva elvesztett, azt a ma született gyermek visszaszerezte.) Lassan-lassan alig emlékeztetett valakit a karácsonyfára aggatott alma a bibliai almára, vagy a betlehemi újszülöttre („A kis Jézus aranyalma, Bol- dogságos Szűz az anyja7), aki nem más, mint Isten egyszülött fia. Ki gondolt arra, hogy a kis Jézusra, Isten ajándékára (aki az emberiségnek a megváltás kegyelmét adja) emlékeztetnek a karácsonyfa alá helyezett ajándékok is. Kiben tudatosodott, hogy a karácsonyfa gyertyácskái és csillagszórói - de az egész, ragyogó, édességekkel megrakott örökzöld fenyő - Krisztust, az „isteni fényt" jelképezi, aki világosságával eloszlatja a bűn sötétségét. Karácsony azonban minden profanizáló igyekezet ellenére a családok nagy többségében megmaradt „karácsonynak", azaz a kis Jézus születése ünnepének. Ha az iskolában fenyőünnepet tartottak is, a gyerekek otthon karácsonyra készültek. Ha az iskolai fenyőfát a Télapó állította is, az otthoni ajándékokat a Jézuska hozta. S ha a közös ünnepségeken nem is, otthon biztosan elénekelték a „Mennyből az angyalt", vagy a „Csendes éjt", még azok is, akiket inkább csak karácsony külsőségei ragadtak meg. Karácsony napjainkban visszakapta eredeti tartalmát és mondanivalóját. A hívő keresztény számára az isteni Gyermek szabadon és fényesen megünnepelt születésnapja, a nem keresztény és a nem hívő számára pedig bensőséges családi és gyermekünnep, a másokra figyelés, az ajándékozás különleges alkalma, a szeretet ünnepe. Gecse Gusztáv Ferenczy Europress A Meghajló Fánál - Betlehemben A Három Királyok karavánját turistabuszok váltották fel, tömjén és mirha helyett keményvalutát hoznak. De ugyanúgy Betlehembe tartanak, hogy a mondabeli jászol helyén emelt Születés Bazilikájában tisztelegjenek. Sorjáz-' nak a lefelé kanyarodó lépcsőkön, hogy a tizenhat gyertyatartó sejtelmes fényében (hatot-hatot az örmény katolikusok illetve a görögkeleti ortodoxok, négyet a római katolikusok állítottak) megláthassák a padló ezüst csillagát: „Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est" - „Itt született Máriától, a Szűztől Jézus Krisztus" hirdeti a latin nyelvű felirat. Maga a templom, az egyik legrégebbi bizánci stílusú építmény, Betlehem két dombja közül az egyikre épült és csaknem nyolcszáz méterrel van a tenger szintje felett, amit csak kiemel, hogy a közeli Holt tenger Földünk legmélyebb pontja, négyszáz méterrel a tengerszint alatt... A történelem viharai elől nem tudott kitérni: első változata, amelyet Helena, Konstantin császár anyja építtetett 326-ban, két évszázad múltán a szamaritánus felkelésnek esett áldozatul. A középkor végén, amikor már az újjáépített Istenházát újították fel, személyesen IV. Edward angol király küldte a tetőborítást, ám a törökök nemsokára háborús célokra lefoglalták. A különböző keresztény egyházak sokáig vitáztak a születés pontos helyének megjelöléséről, de azután békésen megfért egymással a ferenciek Terra Sancta kolostora, a görög-ortodoxok csodálatos ikonosz- tázzal borított Szent Miklós oltára s az örmény katolikusok templomhajója. A templom korszerű egyháztörténeti jelentőséget is nyert, amikor 1964 január 6-án VI. Pál pápa, aki a római egyházfők közül először lépett a Szentföldre, a kereszténység szülőföldjére, éppen azon a napon pontifikáit misét és mondott beszédet ott, amikor a görög-ortodoxok ünnepük Jézus születését. Erre az alkalomra Betlehembe érkezett I. Áthinagorasz konstantinápolyi pátriárka is, akivel békecsókot váltottak, 1439 óta nem történt ilyen személyes találkozás az egyházfők között. A közeljövőben II. János Pál is szentföldi zarándoklatot tervez, erről is szó volt, amikor nemrég Peresz izraeli külügyminiszter a Vatikánban járt. A város eredeti neve Eph- rata, vagyis a termékeny volt, ehhez kapcsolódhat gondolatilag a Betlehem, amely annyit jelent, mint a Kenyér Háza. A mai Izrael területén még egy Bét-lehem található Galileá- ban, nem messze Názáréttől, ahol Gábriel arkangyal hírül adta, hogy Máriának még a Józseffel történő egybekelése előtt a Szentiélektől fogant gyermeke születik. Voltak, akik ezt a Betlehemet tartották a születés valódi helyének, de teóriájuk rövid éltünek bizonyult. Az Ókorban még szamárháton közlekedve sem volt gond a vándorlással, csak 1948 és 1967 között vált volna lehetetlenné, amikor Názáré- tot és Betlehemet a fegyverszüneti vonal választotta el egymástól. A Közel-Keleten s a Szentföldön ma is együttél a biblikus hangulat a kemény politikai realitásokkal. A pásztorok mezejénél (ahol az éjszakában a nyájat vigyázóknak megjelent a fényes betlehemi csillag) vagy a Tej Barlangjánál, amelynek szikláit, a legenda szerint a Jézust szoptató Szűz A Születés Bzilikájában néhány lecsorduló anya- tej-cseppje festette fehérre, időnként dzsipek húznak el járőröző katonákkal. Betlehemet palesztinok lakják, igaz nagy többségükben keresztény vallásúak, tehát a Hamasznak, az Iszlám szélsőségesek szervezetének felhívásai itt kevésbé találnak táptalajra. A bazárosok, az idegenforgalmi szolgáltatásokat végzők a turizmusból élnek, ha pedig nyugtalanság uralkodik a városban, elmaradnak a zarándokok és a kíváncsiak. A helyi egyetem diákjai ugyanakkor néma tüntetéssel emlékeztek az Intifada, a palesztin felkelés ötödik évfordulójára, nemrég december elején. Az egyensúly igencsak törékeny és sok múlik a rendkívül népszerű polgármester, Eliasz Freidzs személyén, aki képesnek mutatkozott a különböző ellentétek áthidalására. Betlehemben nincsenek fenyőfák. A Mindenki Karácsonyfája egy, a furcsa alakú, cédrusra emlékeztető, Csont- Váry színeit idéző Meghajló Fa a Születés Bazilikájánál. A szokásos díszítés nem maradt el, de az annyira óhajtott béke az idén is hiányzik a fa alól. Pedig valami megindult s a mozgásba lendült, az áttöréssel még adós tárgyalások során, egy év alatt, három kontinens kilenc országában húsz békeértekezletet tartottak. Talán majd jövőre... Réti Ervin Ferenczy Europress A háromkirályok trónfosztása Nem hárman voltak és nem királyok - mondja a csillagász Kevesen tudják, hogy mintegy másfél évezreddel ezelőtt a mainál jóval terjedelmesebb volt a Biblia. A IV. században ugyanis a patinás szövegekből mintegy száz evangéliumot kiselejtezett az egyház - nevezetesen azokat, amelyeket nem tudott hiteleseknek elfogadni. A történettudományok eredményei azonban arra utalnak, hogy a hajdani egyházi „cenzúra" hálóján nem akadt fönn minden meseszerú, fantá- zia-szülte elem, amely a hosszú évszázadok során rárakódott a keresztény hitvilág kialakulásának ősi eseményeire. A historikusok és a csillagászok például ma már meglehetős egyöntetűséggel állítják, hogy bármilyen megragadóan szép a háromkirályok története - valóságtartalma bizony megkérdőjelezhető. Bizonyosra vehető, hogy nem királyok voltak, s lehettek ketten, de akár féltucatnyian is. Mi az tehát, amit tudunk, mi, amit nem? - fordultunk Ponori Thewrewk Aurélhoz, az ismert csillagászhoz. — József Attila igazi karácsonyi hangulatot idéző költeménye ugyan ihletetten festi meg a „kedves három királyok", Gáspár, Menyhért és Boldizsár zarándoklását az újszülött kis Jézushoz. A IV. században született Máté evangéliumából azonban pusztán annyit tudunk róluk, hogy bölcsek voltak és napkeletről jöttek. A régi keresztények csak a háromféle ajándékból, az aranyból, a tömjénből és a mirhából következettek arra, hogy hárman lehettek. Nevük pedig a IV. század környékén bukkant fel - s a „keresztelésben" közrejátszott a tény, hogy akkor 3 földrész volt ismeretes. Gáspár Európa, Menyhért Ázsia és Boldizsár Afrika szimbólumaként kapott szerepet a történetben. Akkor mégiscsak hárman lehettek? — Elvileg lehettek ... De az eredeti bibliai szöveg - s ez a legfontosabb - nem szól arról, hogy hányán voltak, csak arról, hogy napkeleti bölcsek, mágusok voltak. Más szóval olyan pap-csillagászok, akik asztronómiával és tanítással is foglalkoztak. Tudni kell, hogy már a Jézus születése előtti évszázadokban a tudományok tudományaként tisztelték az asztronómiát, s nagy rangja volt művelőinek, akik az égitestek állásából jövendöltek. Ilyen bölcsek följegyzései éki- ratos agyagtáblákon maradtak ránk, időszámításunk előtt 7-ből például, amikor - vélhe- jÁen a nyomaték kedvéért - ötször jegyezték ismételten föl: „A Jupiter és a Szaturnusz a Halak csillagképben". Miért volt ez különleges jelentőségű? — Mert a Jupiterben a király csillagát tisztelték: a Szaturnusz a zsidó nép bolygója volt, a Halak csillagkép pedig a születést jelképezte. A babiloni csillagjós-papok szerint, ha egy évben a Halak csillagképben találkozik a Jupiter és a Szaturnusz, az csak azt jelenthette, hogy megszületik a zsidók királya. Lehetséges, illetve ném zárható ki, hogy előre kiszámolták ezt a legnagyobb bolygó-együttállást. Ami egyébként valóban ritka égi jélenség, hiszen az időszámítás előtti 1800 és az időszámítás szerinti 400 között csak két ízben ismétlődött: 860-ban és 7-ben. Utoljára egyébként 1981-ben volt ilyen jelenség, s legközelebb csak 2238-39-ben lesz hasonló hármas találkozó az égbolton. Szabó Margit Ferenczy-Europress Lelépd, átlépő Nap Talán az ejtés hasonlósága miatt, sokan gondolnak arra, hogy a karácsony a Krisztus, vagy kereszt szavakból ered. Szilágyi Ferenc nyelvész, a nevek eredetének kiváló ismerője tagadja az előbbi feltételezést. — Elöljáróban annyit a névfejtéshez, hogy Jézus az Újszövetségben Messiás (szent olajjal felkent) néven szerepel, és ennek a tükör fordítása a görög eredetű Krisz- tosz. (Mint ismeretes, a Bibliát eredetileg héber, arámi és görög nyelven írták, csak később fordították le latinra, majd onnan más nyelvekre.) Ami tehát a mi karácsonyunkat illeti: ősszláv nyelven a korcsuny lépőt, átlépőt jelent, ami egyértelműen a december 21-ei téli napfordulóra utal. Bolgárul kracsún, szlovákul kracún, míg a régi orosz nyelvben korocsony jelentette a tél kezdetét, azt a napot, amelytől kezdve ismét győz a világosság a sötétség felett és újra a nappalok lesznek hosz- szabbak. Vannak viszont a magyar nyelvben is olyan névnapok, amelyek összefüggésben vannak Jézus Krisztus nevével. A Krisztián, a Krisztina, az ebből rövidített Kriszta és az átmagyarított Keresztély illetve a Kristóf is a Megváltó nevéből származik. Érdekesség, hogy régebben egy főváros is viselte ezt a nevet, Norvégia központja egészen 1924-ig Christiania volt, arra az uralkodóra is emlékeztetve, aki az 1624-es tűzvész következtében leégett települést újjáépítette. Az oslóiak még ma is szívesen emlegetik régi nevén fővárosukat. -szóA keresztények emlékeznek A világ legnépszerűbb ünnepe viszont nem Krisztus születésnapjára emlékeznek, hanem a szereokiádok által meggyalázott templomuk újjáépítésére. — Mikortól ünnepli a világ karácsonyt? — Krisztus születése utáni első századokban egyáltalán nem ünnepelték, sőt magát a jeles születésnapot is elfeledték. A 4. század óta teszik ezt a napot december 25-ikére, amikortól már érezhetően meghosszabbodnak a nappalok. A pogány Nap-kultusz ellentéteként választották a keresztények ezt a napot. Az új-kis-Nap születését, győzelmét az egész világ köszöntötte, ehhez „találták ki" az új tartalmat, Krisztus vélt születésnapját. Az ugyanis eléggé ismert, hogy Jézus azon a napon semmiképpen sem születhetett, nagy valószínűséggel több évvel korábban látta meg a napvilágot és nem a téü napforduló idején hozta világra Mária sem. — Miért ünnepük a paleszti- niai ortodoxok január 7-ikén karácsonyt? — Mert, mint nevük is mutatja, ők hűségesen ragaszkodnak a múlthoz és nemcsak a tanokat, hanem a dátumokat illetően is. Számukra még az időszámítás előtt 44-ben készült, úgynevezett Julia- nus-naptár a mérvadó, amely már 1552-re tíznapos eltérést mutatott a valósághoz. A csillagászok javaslatát elfogadta Gergely pápa: korrigálták az évek során felhalmozódott eltéréseket, így került karácsony december 25-re és így maradt meg egyes ortodox egyházakban január 7. Napjainkban már 13 napos az eltérés a Juli- anus és a Gergely-naptár között. (szabó) FEB A világ sok-sok ünnepe közül vélhetően a karácsonyt köszöntik a legtöbben, csaknem 2 milliárd katolikus és protestáns illetve ortodox hívő emlékezik december 25-ikén Jézus Krisztus születésnapjára. A keresztények közül vatikáni számítások szerint mintegy 900 millió a római katolikus. Van olyan földrész, ahol nem ünnep a karácsony? - kérdeztük Gecse Gusztáv vallástörténésztől. — Az elmúlt 2000 évben a kereszténység minden földrészen megvetette a lábát. Ázsiában, amely a budhizmus talaján áll, éppen úgy elterjedt ez a vallás, mint Afrikában, ahol iszlámok milliói élnek. Jézus Krisztus a kereszténység központi figurája, más vallások - kivéve az iszlámot, ahol jelen van ugyan, de ott Mohamed a legnagyobb próféta - meg sem említik. A buddhistáknál a névadó Buddha az istenként csodált és követendő, a hinduizmusban pedig sok-sok isten öltött testet, így Ráma, Krisna és a többiek. — Mit ünnepel karácsonykor a 200 milliónyi izraelita? — Az ünnep eredetében nagyon sok a közös vonás, valójában mind a kettő a téli napfordulóhoz kötődik. Jézus Krisztusban a keresztények arra a Messiásra, Megváltóra ismertek, akire a zsidók még mindig várnak. A zsidók karácsonykor hanuka ünnepét ülik, amely legalábbis külsőségeiben hasonlóságot mutat a karácsonyhoz, ugyanis mind a kettő a fénnyel függ össze. A keresztények a karácsonyt megelőző négy vasárnapon egyenként gyújtják meg az adventi gyertyát, karácsonykor pedig fényárban úsznak a templomok. Á zsidók összesen nyolc gyertyát gyújtanak,
