Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19 / 299. szám

1992. december 19. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 7 Miért szoronganak? „A gyermek jelleme, kísérletező jellem" Akinek iskolás korú gyermeke van, gyakran hallhatja reggelen­ként, „Anyu, ma izgulj értem, dolgozatot írunk". Ez a kissé kel­lemetlen érzés hozzátartozik gyermekeink mindennapjaihoz. Az azonban már kevésbé, ha a nebulónak rendre megfájdul a feje, hányingere van, szédül, fél, szorong az iskolától. Vajon ez mennyire „normális", mi az oka és lehet-e változtatni rajta? A témáról a szekszárdi gyermek ideggondozó szakembereivel dr. Papp István főorvossal, Béndek Ferencné pszichológussal és dr. Jeszenszky László pedagógussal beszélgettünk. — A közelmúltban készült egy összehasonlító felmérés az észak-amerikai és a magyar gyermekek tudásáról. Az eredmény nagyon furcsa volt. Az amerikai gyerekek gyen­gébb tudással, de jóval na­gyobb önbizalommal rendel­keznek. Az elemzés szerint a magyar gyerekek nem hisz­nek önmagukban. Mi lehet ennek az oka? — Erre egy történettel vá­laszolok - mondja dr. Papp. Egy tizenéves angol fiú járt nálunk. Kérdeztük a vélemé­nyét, milyennek látja magyar társait? ö erre azt válaszolta: olyan szomorú az arcuk. Igen, azt hiszem igaza volt, hiány­zik belőlük a csintalan játé­kosság, mert legkésőbb az is­kolában ezt úgyis „kifegyel­mezik" belőlük. De hiányoz­nak a felnőttek számára a klu­bok, a kávéházak is kimentek a divatból. Nincs idő rá, sok a gond, nincs munka, nics pénz. A gyermek pedig a szülein ke­resztül érzi a világot. — Az önbizalom és az in­telligencia egymással össze­függnek - folytatja Béndekné. Az intelligencia része a szóbeli megnyilatkozás mellett a praktikus vagy készség jelleg is. A hazai iskolákban ez utóbbinak szinte semmi sze­repe sincs, pedig sok gyerek van, aki manuálisan ügyes és ezen a területen legalább kompenzálni tudná a verbális ügyetlenségét. így ő is sike­rélményhez jutna. — Dr. Jeszenszky: Sajnos ez az elbírálás az érdemje­gyekre is rányomja a bélyegét. A 3-as már olyan jegy, amivel a tanár félig büntet, az 1-es megbélyegzés és csak a kitűnő a jó. Húsz-harminc évvel ké­sőbb, az iskolai találkozókon aztán mindenki csodálkozik, hogy a közepesekből lettek „valakik" az ötösök meg el­szürkültek. — Béndekné: A mai tanterv maximalista, nem az átlagos értelmi szintű tanulóknak kedvez. Csak a jó képességű, harmonikus környezetben nevelkedő gyermekek tudnak neki megfelelni. Hátrányos helyzet vagy családi problé­mák esetén már képtelenek lépést tartani. Képesség sze­rinti bontás nincs az iskolák­ban, így fordulhat elő, hogy egyik betegem 120-as IQ-val (intelligencia hányados) buk­dácsol. — Az egyik iskolában az osztály 80 százaléka nagyon gyenge kémiai felmérőt írt. Pár napra rá hasonlóan rosz- szul sikerült a matetamika dolgozatuk is. A két tanár ez­után megállapította, a hiba nem bennük van, a gyerekek buták. — Dr. Papp: Nem az a jó tanár, aki mindent tud, nem lehet kifogni rajta, hanem aki meg tudja szerettetni a gye­rekkel a legnehezebb tantár­gyat is. A gyerekek többsége eleve úgy ül be az órára, pláne ha dolgozat írás van, hogy úgysem tudom megoldani. A tanulási nehézségek miatt pe­dig könnyen kialakulnak ma­gatartásbeli problémák. Már az első osztálytól mérik a tel­jesítményt, egy perc alatt hány szótagot tud elolvasni. Otthon pedig a szülő azzal várja gye­rekét: na fiam, hányast hoztál? Csoda ha szorong?! — Mi mást tehetne a szülő, ha a továbbtanuláshoz lega­lább 4-es bizonyítvány kell, mert ez alatt szóba sem állnak a gyerekkel? — Dr. Papp: Az elkövet­kező 10 évben nem hiszem, hogy elérhetővé válik, hogy bárki beiratkozhasson a gim­náziumba, majd az egyetemre. Pedig az igazi ez lenne, hiszen aki gyenge, nem bírja a tem­pót, úgyis kiesik. Marad tehát a teljesítmény mérés. Hogy lehet azt elérni, hogy közben ne menjen tönkre a gyerek, ne legyen magasvérnyomásos, gyomorbeteg, neurotikus?! Talán a válasz a neveltetésben van. 4-5 éves korra eldől, kiből milyen személyiség válik. Az életről alkotott első tapasztala­tok nagyon mélyen rögződ­nek a gyerekekben. Például ha a szülőt váratlan kellemetlen­ség éri és ebből azt vonja le, „ilyen az egész élet", a gyer­mek is hasonló felnőtté alakul, álandósul, személyiségjeggyé válik benne a szorongás. Na­gyon fontos az anya - gyerek kapcsolat, az apához fűződő viszony. A családban kiala­kult konfliktusokat hogyan oldják fel. Amerikában termé­szetes, hogy családon belül is önálló programot terveznek, apa fiával, anya a lányával, „mi férfiak, mi nők", az azo­nosulás könnyebb. A szülő - gyermek kapcsolat így meg­hittebb. De ne menjünk ilyen messzire, ha a szülő semmi mást nem csinál, csak tiszteli házastársát, már kimerítette a pozitív nevelés felét. A statisztika szerint azon­ban a magyar nők 33 száza­léka neurotikus, kérdés, hogy egy neurotikus asszony mi­lyen anya tud lenni. Abba meg már belegondolni sem merek, hogy egy neurotikus pedagógus, márpedig a peda­gógusok 90 százaléka nő, mennyi kárt tud okozni egy gyermek személyiségében. — Mit jelent a gyermek számára a szorongás? — Béndekné: Tárgytalan félelmet jelent, ha ez hosszan­tartó, akkor a személyiségben torzulások alakulhatnak ki. Vagy a szülő vagy a pedagó­gus küldi hozzánk a gyereket, aki magatartás zavarokkal hívja fel magára a figyelmet. Gyakori az agresszív viselke­dés, az iskola mellé járás vagy alvászavar, bevizelés. Az okok gyakran egyszerűek. Jó lenne, ha a szülő értené, a gye­rek fél, mert nem tud megfe­lelni annak amit elvárnak tőle. — Dr. Papp: A felnőtt szenved a neurotikus tünetek­től, a gyermeknél ez nem így van. O nem is igazán érti, mi­ért hozták ide, aszerint fél ahogy a felnőttek reagálnak a viselkedésére, ha megalázzák, megszégyenítik megtörnek benne valamit. Mind a szülő, mind a pedagógus felnőtt szemmel nézik a gyereket. A végeredményre figyelnek, az apró pozitív jelekre alig. Pedig azt kellene nézni, hol voltál és hová fejlődtél, ugyan még nem érted el a célt, de abba az irányba haladsz. A gyermek jelleme kísérletező jellem, nem hazudós, nem lopós, nem rossz vagy jó, csupán próbál­kozik. Engedni kell, hogy próbálja ki a lehetőségeit, az sem baj ha közben csalódások érik. — Hogyan közelítsen a szülő gyermekéhez, ha na­gyon nem tetszik neki valami, anélkül, hogy konfliktusba kerülnének egymással? — Dr. Papp: Szabad hara­gudnom, szabad vitatkoz­nom, szabad az érzelmeimről beszélnem, kisfiam ezt a cse­lekedetedet nem szeretem és inkább én mondom meg, mint más. De egyet nem szabad, azzal érvelni, hogy nem sze­retlek. Sokan azért dobják be, mert azt hiszik, ezzel ráijesz­tenek a gyerekre. Hát ez sike­rül is, csak az ellenkezőjét érik el vele. — Dr. Jeszenszky: A pszi­chológia a szülő-gyermek kapcsolatának négy sarok­pontját jelöli meg. így beszél meleg-engedékeny, me­leg-korlátozó, hideg-engedé­keny és hideg-korlátozó típu­sokról. Képzeljünk el két hi­deg-korlátozó szülőt. Mit vár­hat tőlük a gyerek? — Beszéljünk a szorongás oldásáról, mit tehet ellene a szülő vagy a szakember? — Béndekné: A gyógyítás azzal kezdődik, hogy a tüne­teket elemezzük. Megvizsgál­juk a családi hátteret és meg­próbáljuk behatárolni az oko­kat. Van egy bevált módsze­rünk, a világjáték, melynek segítségével a kisgyerek ki­rakja az általa elképzelt vilá­got. Közösen megbeszéljük ki, miért van ebben a világban és akaratlanul is elmondja saját problémáit. Hasonlóan sokat segít a bábozás is, nagyon fon­tos kibeszéltetni a gyerekeket. Volt egy kis betegem, aki da­dogott. Betegségének az oka az édesapja viselkedése volt, aki ha ivott, nem tudta mit csinál. A családja rettegett tőle. Szándékosan olyan tör­ténetet fabrikáltam a bábok­kal, hogy az öreg király rossz és kegyetlen volt, a királyfi ezt kénytelen volt tűrni. Egyszer aztán fellázadt és jól elverte a fakanállal. A kisfiúnak na­gyon tetszett a történet, még megnevettetni is sikerült, de a legnagyobb eredmény az volt, hogy amíg játszottunk meg­szűnt a dadogása. Sajnos ez is csak részeredmény, mert ha a körülmények nem változnak, a szakember sem tehet csodát. M.I. Fotó:Ótos A legjobb évet zárja a faddi vadásztársaság Vadászaton a nasicai területen December második szom­batjának reggelén a faddi va­dásztársaság vadászházánál várakoztunk a vadászmester­rel, Kocsner Antallal, hogy vadászathoz összejöjjön a tár­saság. Háromnegyed nyolc­kor még csak ketten voltunk, aztán nyolc óra előtt egy-két perccel harminc vadász várta az indulást. A vadászmester ismertette a vadászat helyszí­nét, és jó vadászatot kívánt. — Elmegyünk a duna- szentgyörgyi határig és a Na- sicán lesz a vadászat. A vetlei csárdától indul a hajtás. A csárdával szemközt lévő területen a kocsikból előkerül­tek a puskák, no meg a cso­magtartókból a „potyauta­sok", a vadászok hűséges tár­sai, a kutyák. Ezen a napon 250-300 hektárnyi területet kellett bejárniuk a vadászat „szerelmeseinek". A vadászat kezdete előtt két puskás elő­rement elállónak, nekik az volt a tisztük, hogy a szökni próbáló vadat kilőjék. Min­denki tudta a helyét, rendben egymás mellé álltak a embe­rek, aztán a vadászmester megadta a jelet: - Indulha­tunk! * A faddi vadásztársaságnál október utolsó vasárnapján kezdődött a vadászat fácánra, nyúlra, a szezon eltart egészen január 31-ig. A hat hét alatt 1450 fácánt lőttek ki, ami mö­gött komoly tenyésztési, gon­dozási munka van még jelen­leg is. Napos koruktól 5000 fá­cánt és 2000 vadkacsát nevel­tek és helyeztek ki területre, ahol a róluk való gondosko­dás folytatódik. A vadásztár­saság 10 ezer hektárja Tolna megye legrosszabb természeti adottságú területe. — Ennek ellenére mégis el kell mondani - tudtuk meg Kocsner Antal vadászmester­től -, hogy az utóbbi évek egyik legjobb esztendejét zár­juk az idén. Valószínű, hogy ez a mezőgazdaság átalakulá­sának is köszönhető, mert jó­val kevesebb a vegyszerezés, ennek következtében jobban alakul a szaporulat is. A társa­ság. vadásztatásán túl hetente külföldi vadászok is elláto­gatnak a területünkre, illetve hazai bérkilövőket is foga­dunk. * Elindultak a vadászok, „ke­resd", „szimat" buzdítással küldték a kutyákat, amelyek gazdájuk előtt néhány méter­rel haladva a nád között, a magas fűben kutatták a vadat. Aztán ijedten fölröppent a fá­cánkakas, puska durrant, nem talált, még egy durranás, az­tán a madár lehuppant a sű­rűbe. „Hozd ide" felszólításra öt kutya is szaladt az elejtett vadért, de csak az vette föl a fácánt, akinek a gazdája erre utasítást adott. - Ott szalad a nyúl - hallatszott kissé távo­labb, éles durranás hasított a levegő, aztán a tapsifüles élet­telenül terült el a szántáson. Bokáig érő sárban, vadász­járta utakon, árkon-bokron át űzték, hajtották a vadat. A csípős szélben senki nem pa­naszkodott arról, hogy fázik, sőt még az a róka is jócskán kimelegedhetett, amely a va­dászat vége felé egy marékra való söréttel a bőrében két­ségbeesetten menekült a pus­kák elől. A közel 6-8 kilométernyi gyaloglás után elégedetten tértek vissza a vadászok az indulási helyhez és terítékhez rakták le a vadakat. Sikeres vadászatot tudhattak maguk mögött, mert 67 fácán, 6 nyúl és 2 szajkó került puskavégre. Aztán egy kalapemeléssel és főhajtással adták meg a vad­nak a végső tiszteletet.-pusztai téri ­Árkon-bokron át hajtották a vadat A vadászok és a háromszög alakzatban kirakott teríték Kis vadász, nagy zsákmány Dicsérő simogatás a társnak is jé

Next

/
Thumbnails
Contents