Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19 / 299. szám

6 MEPUJSAG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. december 19. • • Ökumenikus naptár December 19. Szombat. Köznap. Napi igék: Kát: Bir 13,2-7. 25-25. Zsolt 70. Lk 1,5-25. Ref: Ez 33,21-33. Lk 1.39- 45. Ev: Lk 7,29-35. Lk 1,18-25. Ot: Gál 5,22-6,2. Lk 10,19-21. A katolikus naptárban Szent I. Anasztáz pápa és hit­valló (+401) emlékezete. Mindössze fél évig ült a pápai trónon. Szent Jeromos - aki megörökítette kiválóságait - azt írta, hogy azért kellett korán meghalnia, nehogy meg­lássa a gótok szörnyű római pusztításait. A református és az evangélikus naptárban Viola napja. Az ortodox egyházban Szent Bonifáciusz vértanú napja. A zsinagógiai naptárban hanukka (felavatás) ünnep előestéje, az első hanukka-láng meggyújtásának ideje. A nyolc napig tartó ünnep annak emlékezete, hogy a mak- kabeusok i. e. 165-ben a szír hódítóktól visszafoglalták a megszentségtelenített Szentélyt és. azt újra felszentelték. Minden este egy gyertyával többet gyújtanak meg a ha- nukkai gyertyatartóban. December 20. Advent 4. vasárnapja. Napi igék: Kát: íz 7.10- 14. Zsolt 23. Róm 1,1-7. Mt 1,18-24. Ref: Ez 34,1-16. Zsolt 124. Ev: Lk 1,46-55. Zsolt 130. Őrt: Ef 6,10-17. Lk 13.10- 17. A katolikus naptárban Szent Domonkos hitvalló (+1073) emlékezete. Spanyolországban mint pásztor ke­reste meg a kenyerét, majd jámborsága és jó felfogása le­hetővé tette számára, hogy pap, illetve bencés szerzetes legyen. Életrajzírói szerint mind életében, mind pedig ha­lála után számos csodát művelt. A református naptárban Apor, az evangélikus naptár­ban Csaba napja. Az ortodox egyházban Istenhordozó Szent Ignátiosz an- tiochiai püspük vértanú napja. A zsinagógái naptárban hanukka 1. napja. December 21. Hétfő. Köznap. Napi igék: Kát: Énekek 2,8-14. Zsolt 32. Lk 1,39-45. Ref: Ez 34,17-31. Lk 1,46-56. Ev: 2Sám 7,4-6.12-14. Lk 1,26-38. Őrt: 2Tim 2,20-26. Lk 19,37-44. A katolikus naptárban Kaniziusz Szent Péter hitvalló és egyháztanító (+1597) emlékezete. (Azelőtt ápr. 27.) Mint jezsuita, harminc éven keresztül működött német földön, hogy a népet ismét katolikussá tegye. írásai közül leghíre­sebbek a katekizmusok. A református és az evangélikus naptárban Tamás napja. Az ortodox egyházban Szent Julianna vértanúnő napja. A zsinagógái naptárban hanukka 2. napja. December 22. Kedd. Köznap. Napi igék: Kát: lSám 1, 24-28. Lk 1,46-56. Ref: Ez 35. Lk 1,57-66. Ev: Jn 1,19-28. Lk 1.39- 56. Őrt: 2Tim 3,16-4,4. Lk 19,45-48. A katolikus naptárban Szent Zénó vértanú emlékezete. Római katona volt. Mivel megvetőleg nyilatkozott a po­gány áldozatokról, szétzúzták az állát, kitörték a fogait, majd 304-ben lefejezték. A református és az evangélikus naptárban Zénó napja. Az ortodox egyházban Szent Anasztázia nagyvértanú napja. A zsinagógái naptárban hanukka 3. napja. December 23. Szerda. Köznap. Napi igék: Kat: Mai 3, 1-4. 23-24. Zsolt 24. Lk 1,57-66. Ref: Ez 36,1-19. Lk 1,67-80. Ev: Jn 5,31-40. Lk 1,57-66. Őrt: 2Tim 4,9-22. Lk 20,1-8. A katolikus naptárban Kenty Szent János hitvalló (+1473) emlékezete. (Azelőtt okt. 20). Mint pap több évig tanított a krakkói egyetemen, majd plébános lett. Főleg a diákok és a szegények tapasztalhatták meg segítőkész sze- retetét. A református és az evangélikus naptárban Viktória napja. Az ortodox egyházban a krétai 10. szent vértanú napja. A zsinagógái naptárban hanukka 4. napja. Ossza meg örömét! Olvasóink írják Volt tanítványaim - a Pa­lánkon '87-ben érettségizett ál­lattenyésztő osztály tanulói - nemrég tartották ötéves talál­kozójukat a paksi Teke Mun­kásklubban, melyre engem is meghívtak. Szívet melengető, boldog volt a viszontlátás, ahogy egyenként jöttek köszönteni, kuncogva azon, hogy egy-egy hosszúra növesztett hajko­rona, bajusz vagy szakáll mö­gött csak a mosolyra húzott szem, vagy a száj vonásai után tudtam felismerni az egykori nebulót. Ki férjét, ki feleségét, menyasszonyát, ki kicsi gyermekének a fényképét hozta magával. Az első nagy viszontlátás boldog izgalmával mesélték el felnőtt életük kezdő éveinek eseményeit, sikereit, küzdel­meit. Meleget éreztem a szí­vem táján, mikor fejemre ol­vasták régi „bűneimet". Mennyi emlék! Mennyi felejt­hetetlen pillanat jár vissza a diákévekből, a volt tanítvá­nyomnak, a tanárnak a lelké­ben, s kíséri tovább élete so­rán. Lehet-e pedagógusnak na­gyobb öröm, mint látni, hogy az emberpalánták miként nö­vekedtek szépséges, erőteljes fákká? S hogy örömöm még teljesebb legyen, az egyik kedves ifjúról - akit csak úgy „Szőke Székely-nek" becéz­tem hajdanán - nem sokkal később a Tolnai Népújságban olvastam egy nem minden­napi tudósítást. Zsók Attila rendőr törzsőr­mester nem hagyta magát le- kenyerezni a bűnözők által. Pedig nagy volt a csábító ösz- szeg! S ő fiatal családapa, építkezik, nagyon kell a pénz. - De a becsülete többet ért! Forró szeretettel és boldog büszkeséggel szorítom meg gondolatban a kezét, hiszen egy kicsit az én fiam is volt. Bár az ilyen kötelékek sokkal inkább egy életre szólnak, semhogy múlt időt szabadna használni hozzá. Csak évek múltával tudjuk meg igazán, hogy milyen szépen vésőd­tünk be egymás leikébe - kitö­rölhetetlenül. Odakünn vigasztalanul pe­reg az eső, de idebenn fény és melegség vesz körül, ahogy gondolataim az emlékek út­jain kószálnak. Ezt tudom csak, és ezt szeretném meg­osztani másokkal is. Tisztelettel: Póczik Zoltánná ny. gazd. tanár Amikor az indulatok elszabadulnak Téeszátalakulás szakcsi módra Varga József: Ne csodálkozzanak, ha kaszát, kapát fogunk A falu közepén egy kirakodó árus kínálja portékáit, körbe áll­ják, válogatnak az ajándéktár­gyak közül. A látvány már a kö­zelgő karácsonyt idézi. De a lel­kekben itt Szakcson mégsincs bé­kesség. Az elmúlt héten immár harmadszor hívták össze a va­gyonmegosztó közgyűlést és az ott történtek csak tovább bonyolí­tották az amúgy sem egyszerű helyzetet. De beszéljenek maguk az érintettek: Szilvási János, a sütőüzem ve­zetője, a 13, csoportosan kiválni szándékozó egyike: Sajnos, a szerdai közgyűlés sem zárult egyezséggel, annak ellenére, hogy azt megelőzően meg­egyeztünk a tsz vezetőségé­vel. ök feltételként azt kérték, mi is támogassuk a többiek érdekeit. Ez így is volt, utol­jára hagyták a sütőüzemet, és ekkor legnagyobb döbbene- tünkre arra szavaztatták meg az embereket, hogy a sütő­üzemet a „kivihető" vagy a „nem kivihető" csoportba so- rolják-e. Ekkor a Braun Hen­rik felugrott és kiabált, hogy „a ki nem vihetőnél nyújtsák a kezüket emberek". Sajnos, a tagságnak nem kell sok, min­dig annak adnak igazat, aki a legnagyobb hangú. A tör­vényt felületesen ismerik, ezért könnyű őket befolyá­solni. így nem meglepő, hogy törvénysértések sorozata tör­tént ezen a közgyűlésen. Az egyik például, hogy a tsz va­gyonát a vezetőség két cso­portba osztotta, kivihetőre és nem kivihetőre, tehát nem működtetés szerint, ahogy a törvény előírja. Önkényesen eldöntötték, hogy a sütőüzem nem kivihető vagyon és ezt megszavaztatták a közgyűlés­sel, majd a közgyűlés mögé bújva, azt mondják, nem ők döntöttek így. Ami ennél is fájóbb, hogy megpróbálnak lehetetlenné tenni bennünket. Hétfőn azért nem tudtunk nyolc telepü­lésre kenyeret szállítani, mert az addig használt autókat nem kaptuk meg a tsz-től. Az egyik péket, aki 3 gyermeké­vel és feleségével a szövetke­zet szolgálati lakásában lakik, megfenyegették, azt szeretnék elérni, hogy hagyja el a lakást. Megpróbálják egyenként rá­venni csoportunk tagjait, hogy álljanak el a szándékuktól. Volt, akit előnyösebb ajánlat­tal, ha azt visszautasította, fe­nyegetéssel zsaroltak. Hangya Ferenc agronómus aláírást gyűjt ellenünk, amiért ki aka­runk válni, azért, hogy szün­tessék meg a tsz-tagságunkat és bocsássanak el bennünket. Tobak Lászlóné, a kiválni szándékozók egyike: Csak altatókkal tudok aludni, nyugtatókon élek, mi­óta ez a hadjárat megindult el­lenünk. Nem hittem volna, hogy ennyi rosszindulat szo­rulhat az emberekbe, hiszen egy ilyen kis faluban min­denki ismeri egymást. Ál­landó megfélemlítésben van részünk. Nincs rá elfogadható magyarázat, hogy mért nem egyeznek meg velünk. Benedek István, a tsz ellenőrző bizottságának elnöke: Én nem vitatom, hogy az átalkulási törvény jó vagy rossz, bár akik értenek hozzá, azt mondják, így is, úgy is le­het értelmezni. Azt sem tu­dom eldönteni, hogy történt-e a közgyűlésen törvénytelen­ség. A napokban kaptuk meg Szekszárdról az állásfoglalást arról, hogy a vagyoncsoporto- sítást hogyan kell elvégezni. Ennek alapján lehet, hogy hi­báztunk?! —- Biztosan van annak vala­milyen oka, hogy ennyire ragasz­kodik a tagság a sütőüzemhez? — Őszinte legyek? Az irigység az oka. Azt mondják egyesek, ha kell a pékeknek, akkor nekik is kell, mert lehet azon jócskán haszon. Hangya Ferenc növényter­mesztő agronómus, 35 éves: — Én itt élek a családom­mal, ebben a faluban. Itt a há­zam, ideköt a munkám. A környéken nincs is más mun­kalehetőség, csak a tsz. Ezért is létérdeke minden tagnak, hogy a szövetkezet jól működ­jön és ezért sem engedhetjük meg magunknak, hogy innen bárki elhordja azt, amit jónak lát. Aki nem a tsz-ből akar megélni, az mehet, de nem lesz kimazsolázás a közösből. — Ön a megegyezést teljesen elhárítja, ez nem igazán felel meg a törvény szellemének. — A törvény az, amit mi mondunk. — Ki az a „mi"? — A közgyűlés. — A közgyűlés dönt majd ar­ról is, hogy az átalakulás után a 360 tagból melyik lesz az az 50-60, akinek munkát tud adni? — Itt mindenkinek lesz munkája. — Akkor is, ha a tsz nyereségé bánja, mert jópáran nem tudnak megfelelni a követelményeknek? — Ja, ha úgy áll a munká­hoz, akkor innen ki lesz pen­derítve. Varga József tsz elnök. — Elnök úr, Ön szerint a leg­utóbbi vagyonmegosztó közgyű­lés hogyan zárult? — Hetven emberrel meg tudtunk egyezni, esetükben a közgyűlés megszavazta a ki­vihető tárgyakat. Egy egyéni kiválóval, Magyar Józseffel és a sütőüzem 13 tagjával nem sikerült egyezséget kötni, mert ez utóbbiakra vonatko­zóan a közgyűlés a sütőüze­met a nem kivihető csoportba sorolta. — Ezt a vagyoncsoportosí- tást, hogy kivihető és nem kivi­hető, a törvény nem ismeri. — A közgyűlés ügyrendet fogadott el, és mi ennek meg­felelően jártunk el. — Mivel nem született egye­zség, mikorra tervezik a licitá­lást? — A törvény szerint 60 na­pon belül kell kitűzni. Pontos dátumot nem tudok, bár az­zal, hogy 70 tagunkkal sike­rült már a kiválást lerendez­nünk, nem is vagyunk kötele­sek az árverést meghirdetni. — A licitáláson már a sütő­üzem is szerepel, hiszen a tör­vény szerint bármelyik vagyon­tárgyra lehet majd licitálni. — Én úgy tudom, a licitálá­son csak azok a vagyontár­gyak vesznek majd részt, amit a közgyűlés felajánlott. Ebben nem szerepel a sütőüzem. — Mit ajánlott fel a közgyű­lés? — A 13 sütőüzemi dolgo­zónak 6 millió 930 ezer forin­tos értékben részjegyeket (Ag­robank, Agrokémia, Mező­bank, Húskombinát) és egy három lakásos házat. Az ő üz­letrészük 6 millió 920 ezer fo­rint. Magyar Józsefnek pedig magtárt, a téglagyárat, pótko­csit, ekét, állatokat, műtrágya­szórót, fogatoskocsit és egyéb tárgyakat 5 millió 794 ezer fo­rint értékben, mert hasonló nagyságú üzletrésze van. — Véleménye szerint, mi tör­ténik akkor, ha a vagyonmegosztó közgyűlést a törvényességi felül­vizsgálat érvényteleníti, annak ellenére, hogy a tsz hozzájárulá­sával a 70 kilépő napok alatt haza vihette a vagyonrészét? — Ha érvénytelenítenék a közgyűlés határozatát, abból nagy baj lenne. De ezt majd je­lentsék be az igazságszolgál­tató urak és ne csodálkozza­nak, ha kaszát és kapát fo­gunk. Dr. Kovács János megyei fő­ügyészségi ügyész: — Amíg részletesen nem ismerem a szakcsi tsz-ben tör­ténteket, nem formálhatok ró­luk véleményt. Általánossá­gokban azonban elmondha­tom, két féle úton is kereshetik az igazukat a sértettek. Ha a közgyűlésen történt törvény­telenség, akkor az ügyészség­hez fordulva, törvényességi felülvizsgálatot lehet kérni. Ha ez a bejelentés még a cég­bírósági bejegyzés előtt érke­zik, akkor azt a vizsgálatok befejezéséig felfüggesztik. Ha a közgyűlés az átmeneti tör-' vényben leírtaknak megfele­lően zajlott le, de olyan dön­tést hozott, mely egyes embe­rekre sérelmes, akkor ezt bíró­sági eljárás keretében lehet orvosolni. Vörös István főosztályvezető, Földművelésügyi Minisztérium Térségi Gazdasági Főosztály: — Főosztályvezető úr, a tör­vény szerint befejezettnek tekint­hető-e az a közgyűlés, ahol a 84 kiválni szándékozó közül 70-nel sikerült megegyezni, 14 ember ügye pedig függőben maradt? — A törvény erejénél fogva nem tekinthető befejezettnek és emiatt a vagyontárgyak sem vihetők ki egészen addig, amíg minden egyes kiválni szándékozóval nem született meg az egyezség. — A törvény szerint, ha a ki­válni szándékozók aránya nem haladja meg a 10 százalékot, nem szükséges kiírni a licitálást. Le­het-e ezt úgy is értelmezni, ha 84 kiváló közül már 70-et kielégítet­tek, a fennmaradó 14 ember va­gyonrésze már 10 százalék alatt van, tehát nem szükséges a licitá­lás? — A törvényt nem lehet így kiforgatni, az összes kiváló vagyonrészét kell a szövetke­zeti vagyonhoz viszonyítani. — A licitálás során a kiválni szándékozók milyen vagyontár­gyakat jelölhetnek meg? — Joguk van bármilyen vagyontárgyat megjelölni, ami a tsz tulajdonában van. Amit előre bejelentettek, azt ki kell a tsz-nek jelölni, ügyelve arra is, hogy megfelelő kínálat legyen, hiszen az árverésen már további tsz-tagok, akik eddig nem jelezték, azok is, és kívülálló üzletrésztulajdono­sok is licitálhatnak. — A vagyon csoportosítása­kor lehet-e kivihető és nem kivi­hető részeket felállítani? — Ez a szempont elfogad­hatatlan. A vagyoncsoporto­kat úgy kell megjelölni, hogy az összetartozó tárgyak kerül­jenek egy csoportba. A sütő­üzem esetében például, ha van, lisztraktár, szállító jár­művek és a sütöde képezhet egy vagyoncsoportot, de nya­ralóval, állatokkal, traktorral vagy bármilyen más oda nem tartozóval nem lehet egy ka­lap alá venni. Szeretném hangsúlyozni, hogy értékbecs­lésnél az ellenérdekeltségű fe­lek is kérhetnek fel szakértőt a vagyontárgyak értékének megállapítására és a két szak- véleményt kell ütköztetni. — A törvény ugyan lehetősé­get ad arra, hogy jogsérelem ese­tén bírósághoz lehet fordulni, de ettől sokan azért idegenkednek, mert a hazai joggyakorlatot is­merve egy-egy peres ügy akár évekig is elhúzódhat. Van-e va­lamilyen más fórum, ahol gyakor­lati segítséget kaphat a rászo­ruló? — Az Országgyűlés sür­gősséggel tárgyalja a törvé­nyességi felügyelet elfogadá­sát, ha ez megtörténik, akkor a megyei földművelésügyi hi­vatalokban a szakapparátus hatósági jogosítvánnyal ren­delkezik majd és remélhetőleg meg fogják oldani a rájuk há­ruló feladatokat. De addig is kérem, mondja meg a szakcsi tsz vezetőinek, ha ennyi gond­juk van a törvény értelmezé­sével, keressenek fel telefo­non, még mielőtt a kár helyre­hozhatatlan. Mauthner Fotó: Gottvald A kiválni szándékozók egy csoportja

Next

/
Thumbnails
Contents