Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-14 / 294. szám
4 MäPUJSAG SZEKSZARD ES KORNYÉKÉ 1992. december 14. Tolna-Baranya Egyházmegye új esperese Erő, szeretet, józanság Portrévázlat Hafenscher Károlyról Kétségek, kérdések között, adventi várakozással indultam Szekszárdon az evangélikus templom irányába, hogy találkozzam a Tolna-Baranya Egyházmegye új esperesével, Hafenscher Károllyal. A templom fényben úszott. Az utak mellett is lámpák égtek és szinte hívogatón jelezték az irányt, merre a bejárat. A perc azonnal szimbolikus tartalmat kölcsönzött: igenis ad megnyugvást az a fény, mely jelzi merre kell mennem. Házasulandók távoztak éppen a lelkész-esperestől. Később több telefon szakította félbe a beszélgetést. Mindez igazolja az életet. A néhány perces beszélgetés éreztette, hogy az egyházmegye új esperese tervekkel és ambíciókkal teli fiatalember. Sokan mondhatják, göröngymentes volt az indulása, hiszen papi család sarja. Az édesapja dr. Hafenscher Károly, lelkész, teológiai tanár. A pályára kerülés valóban természetesnek tetszik, ám a további útszakaszok-minden állomása újabb és újabb kihívás a fiatal lelkész számára. Ezeket nem minden esetben kellett volna vállalnia, ám valami belső hang azt súgta, meg kell tennie. Ma már tény, hogy számos szórványgyülekezet ismerte meg őt, a hivatását komolyan vevő lelkészt. Keszthely és környéke, vagy a Duna-Tisza közén Csengőd-Páhi-Kaskantyú települések népe bizonyíthatja, milyen szükség van arra a meggyőződésre, mely Hafenscher Károly vallomásában így hangzik: „Isten nem a csüggedés lelkét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." Míg életútját meséli, próbálom felidézni azokat az éveket, amikor naponta eljárván a szekszárdi fasori templom előtt, mindig valami titkos vágy késztetett, hogy a bokrok mögé lássak, ahol megbúvik egy kislétszámú gyülekezet lelki otthona. Napjaink járókelője előtt megnyílt, kitisztult a templom előtti térség. A próza nyelvén mondva a szekszárdi evangélikus templom teljes külső belső felújítása megtörtént. Az orgona is felfrissült, megújult és immár a lelkek restaurálásán a sor. A cél egyik eszköze minden bizonnyal, hogy rendszeressé váltak a német nyelvű áhitatok. Szerénytelenség nélkül lehet előszámlálni mindazon változást, amit Hafenscher Károly az elmúlt években végzett Tolna megye székhelyének kis templomában. E dicsőségből önmagának nem tulajdonít semmit, de annál inkább a lélek munkálkodó erejének. Ezt érzi abban a bizalomban is, amit esperes-jelöltként kapott. Eperesként sem a hivatal felsőbb lépcsőjéről akar lelkésztársaival kapcsolatban állni, hanem inkább lenne a lelkipásztorok pásztora e térségben. A hivatalt olyan eszköznek képzeli, mely a hit medrének gondozója, ami óv a túláradástól, de az elapadástól is. Szekszárd város egyház- községéhez 12 település gondozása tartozik. Közülük talán Zomba emelkedik ki, ahol templomépítésbe szeretnének kezdeni... Az esperes szolgálatához tartozik egy sajátos terület, a kórház és a börtön lelki gondozása. Ha színesíteni akarnánk az új esperes portréját, ezekről külön-külön hosszú fejezetekben lehetne beszámolni. Egy arcképhez azonban szükségesebb az a tény, hogy a Zeneakadémián karvezetői diplomát szerzett és maga is énekel a Szekszárdi Madrigál Kórusban. Fél évet töltött a westfaliai egyház ösztöndíjasaként egyházzenei főiskolán. A hazai kántorképzés aktív résztvevője. Ha korábban említettük a pályára indító • családi hátteret akkor most - egy gondolat erejéig - meg kell jegyezni e háttéren belül a Feleség nyugalmat, erőt, szeretetet, józanságot biztosító jelenlétét, ő maga mint óvónő az alsónánai óvoda vezetőjeként dolgozik a hétköznapokban. Szoros közreműködője férje munkájának, mely egyben az ünnepeket is jelenti számukra. Hafenscher Károly lelkészi szolgálata idején - mint már említettük - lámpák fénye világot a templomhoz vezető úton. Most, amikor megtörtént az esperes hivatalos beiktatása, tisztelettel köszöntjük és egyben kívánjuk, hogy az a fény, amit személyében hozott és immár az egész egyházmegyére hat, évtizedek múlva is hirdesse a reményt hozó erő, szeretet és józanság Igéjét. Decsi Kiss János Fotó: Ótós Réka Nem tegnap írták... Jó a siló, csak szokni kell Ha a leveles répafej, répalevél és egyéb zöldtakarmányok elfogytak, fokozatos hozzászoktatással kezd-' jük meg a silótakarmányok etetését. A silótakarmányt fokozatosan kis adagokkal és más takarmányokkal keverve kezdjük meg etetni állatainkkal. Helytelen az a nézet, hogy egyes állatok nem fogyasztják szívesen a silótakarmányt. Minden állat kellő hozzászoktatás után megszokja és szívesen fogyasztja a jól erjedt silótakarmányt. Egyszerre csak kis adagot adunk az állatok elé, hintsük meg abrakkeverékkel. A silótakarmány teljes adagokban való etetésére 10-14 napos szoktatás után térjünk rá. A fenti írás részlet egy, a Tolnai Naplóban 1952 december 14-én megjelent cikkből, mely a Fokozatosan szoktassuk az állatokkal a silótakarmányt címet viselte. Lovaskocsival behajtani tilos! Részletek a Tolna Megyei Népújság 1962 december 13-án Milyen lesz Szekszárd város új közlekedése? címmel közölt írásából: A megyei balesetelhárítási bizottság kedden délelőtt arról tanácskozott, hogy a január 1-én életbelépő KRESZ szellemében mit kell tenni Szekszárd városban a közlekedés korszerűsítésének érdekében... Sok szó esett arról, hogy a város belső részéről hogyan tereljék más irányba a vontató- és lovaskocsi-for- galmat. Az egyik szerint elég csak az átmenő forgalom részére lezárni a város belső részét, a másik szerint pedig ez nem elégséges, hanem szükségesek olyan intézkedések, amelyek szerint a városnak ebbe a részébe nem hajthatnak be lovaskocsik és vontatók. A bizottság végül a második javaslat mellett foglalt állást . . . Szó volt arról is, hogy a texiállomást átteszik a másik oldalra, s helyén, Sőt, még a mozi feletti részen is parkirozóhely lesz. Ez azonban nem bizonyult jónak, mert a gyalogosok közlekedését nagyban akadályozta volna. . . .Sajnos a város régi elrendezése nagy akadály a korszerű közlekedés előtt. Az illetékesek azonban minden lehetőt kihasználnak a közlekedés biztonságosabbá tétele érdekében. Kiesett-e valami az UFO-ból? . . . címmel tudósítást olvashatunk egy belgrádi ese-t ményről a Népújság tizenöt évvel ezelőtti számában. íme egy részlet a cikkből: Az egyes számú repülő tányért jóval magasabban egy második is követte ugyanabban az irányban. (Magyarország felé- a szerk.) A föld felett lebegő csoda azonban felemelkedés közben fénygyűrűjén keresztül kiejetett valamit. M. B., ezt a szerinte hosz- szúkás alakú, körülbelül egy kiló súlyú, ismeretlen anyagból készült tárgyat, ami belül kristályszerű, s a kristályrészekben is tartalmaz valamit, nylon-zsákban biztos helyre elrejtette. M. B. közölte, hogy lefényképezi égből pottyant kincsét, a fényképet hamarosan a nyilvánosság elé bocsátja, sőt ezután hajlandó lesz a légből kapott ajándékot egy kutatóintézetnek, vizsgálat céljából átadni. A jugoszláv sajtó véleménye: „Hisszük, ha látjuk . . . Gyepmesteri telep Tíz évvel ezelőtt jelent meg a lapunk elődjének hasábjain a fenti című hír. Szekszárd határában, a Mocfa csárda területén elkészült a gyepmesteri telep. Üzembe állítására a közeljövőben kerül sor. Följelentették, megfenyegették a repülőteret Megegyzésre jutottak A nyáron őcsényben történt az eset. Eveken át - hellyel-köz- zel - megfért egymással a falu és a repülőtér. Nézeteltérések mindig voltak, de elsimultak csendesen. A legutóbbinál már nehezebben rendeződött az ügy. Az emberek zúgolódtak a hangzavaron, amit a motoros kisgépek okoztak. Kiderült, hogy több helyen is följelentették a repülőteret. Gál Lászlót, a repülőtér vezetőjét kértük, számoljon be a történtekről: — Jogszabályok rendelkeznek arról, hogy motoros gépek a falu felett nem tartózkodhatnak. A repülőtér rendje is tartalmazza: ha északra szállnak fel a gépek, akkor csak jobb iskolakört tehetnek, a falut elkerülve. Valószínű, az borzolta a kedélyeket, hogy a nyáron itt vendégeskedett egy angol műrepülő, s ő több alkalommal is levegőbe emelkedett gépével. Az volt a probléma, hogy légcsavar fölpörög és ez okozza az erős zajt. Egy ilyen repülő - véleményem szerint - jóval kisebb zajt okoz, mint amikor Simson-motorral végigrobognak az utcán. Végülis ilyen alapon bárkit föl lehet jelenteni. Bennünket följelentettek, őcsény nem tiltott légtér és eddig megfértünk a lakossággal békességben. — Igaz az a hír, hogy meg is fenyegették Önöket? — Valóban így történt. Telefonon közölte egy dadogós hang, hogy fel fogja robbantani a repülőteret és lelövi a gépet, ha valamelyik fölszáll. Hivatalból jeleztük a rendőrségnek, kijöttek, közösen átvizsgáltuk azokat a helyeket amelyek veszélyesek lehetnek. Szerencsére nem találtunk semmit. Ezeken a helyeken őrség van, ilyen céllal még nem történt behatolás a területre, eddig inkább lopások fordultak elő. Nem egyszerű ide bejutni, mert a kivilágítás mellett még néhány „vadállat" is van, akik közreműködnek a őrzésnél. Az önkormányzat kezdeményezésére az érintettek megbeszélésre ültek össze. Ezen részt vettek a repülőtér képviselői és a falu képviseletében a feljelentő is megjelent. — Feltétlenül szükség volt erre a közös megbeszélésre, annál is inkább, mert a falu és a repülőtér érdeke így kívánta - mondta Toronyi Istváh jegyző. - Elhangzott ezen a tárgyaláson az is, hogy a lakosság nyugalma fontos, s ezért valamiféle kompromisszumot kellene kötni. A gépek négyzetkilométerben végzik a gyakorlatot, aminek egyik határa a falu. Némi vita után végülis megszületett a döntés. Ezt a négyzetkilométeres területet a repülőtér áthelyezi távolabb a falutól a Duna irányába. Ezzel kevésbé zavaró a gépek moraja. Végülis „dűlőre" vitték az ügyet, s megnyugodtak a kedélyek. - p. téri Mitől szaki a betanított munkás? Virágkötő zködő — Kérem, mi nem erre számítottunk - mondták né- hányan a tanfolyam résztvevői közül, akik a munkaügyi központ szervezésében másfél hónapos virágkötészeti kurzuson vettek részt. No nem a képzés tartalma ellen volt kifogásuk, sőt nagyon dicsérték a tanfolyamot, az oktatókat, csakhát.a bizonyítvány ... — Azt ígérték - mondták-, hogy szakmunkásbizonyítványt kapunk. — Másfél hónap után? — Amikor meghirdették, azt mondták, hogy azt kapunk, ehelyett betanított munkás bizonyítványt adtak. Az érintettek kérték nevük mellőzését, mondván, hogy továbbra is lesz dolguk a munkaügyi központtal, és nem szeretnének hátrányba kerülni. . . A kérdéssel először a megyei munkaügyi központ munkatársához Poloreczky Péterhez fordultunk: — A tanfolyamot lebonyolító IPOSZ Intermerkant Kft. szórólapján az szerepel, hogy a tanfolyam alapfokú szakmunkásvizsgával jár. „Az oklevél feljogosítja Önt, hogy szakmunkásként munkát vállaljon." Aki egy kicsit is jártas ezekben a dolgokban, tudja, hogy ennyi idő alatt nem lehet szakmunkás bizonyítványt adni. — Nem szerepel az oklevélen az „eladó" titulus sem, ami a tanfolyamról szóló hirdetésében megjelent. — Az eladói munka szakmunkásvégzettséget követelő tevékenység, ök megtanultak mindent, amit egy virágboltban tenni kell. Meg kellene kérdezni az IPOSZ Intermerkant Kft.-t, hogy miért nem írták bele. Megkérdeztük. A kft. munkatársa, Szőke Attiláné készséggel adott felvilágosítást az ügyben. Mint elmondta, az „eladó" titulust nem kell feltüntetni a bizonyítványon, hisz a virágkötő fogalommal fejezik ki az egész tevékenységkört. Kérdésünkre arról is tájékoztatást adott, hogy a Föld- -művelésügyi Minisztérium az idén módosította a szakmunkásképzésről szóló rendeletet. Ennek nyomán a betanított munkások képzése helyett a kissé körülményesebb „alapfokú szakismeretet igénylő munkaköri szakképzés" szerepel. — Akkor a bizonyítványban miért használják mégis a régi kifejezést? — A vizsgáztatást a rendelet szerint cégünk nem végezhette, a villányi mezőgazda- sági szakmunkásképző intézet szakemberei vizsgáztattak. A 15/92-es rendelet - amely a képzésről szól - mintaként közli, hogy müyen bizonyítványt kell kiadni, amely a nevezettek részére virágkötő szakképesítés megszerzését tanúsítja. — Miért nem ilyet kaptak a tanfolyam hallgatói. — Ezt nem tudom, próbáltam tájékozódni az iskolánál, de még nem tudták megmondani, hogy a minisztérium mikor ad új bizonyítványt. Azt hiszem egyszerűen arról van szó, hogy elmaradt a bürokrácia a gyakorlattól. Mindenesetre a két megfogalmazás gyakorlatilag ugyanazt jelenti. Ugyanakkor a végzettek nem kerültek hátrányba: ezzel a bizonyítvánnyal is dolgozhatnak virágboltban szakalkalmazottként vagy kiválthatják a vállalkozói igazolványt. Nagyon sajnáljuk, hogy né- hányan félreértették a megfogalmazást, az alapfokú szak- képesítést adó vizsgát, azonban hozzá kell tennem, hogy menet közben is kérdezhettek volna, ha valami nem vüágos, és érdekes módon a bizonyítvány átvételekor senki nem panaszkodott. Ez volt az első tanfolyam az új rendszer szerint, és a vizsgáztatók nagyon meg voltak elégedve a színvonallal, úgy ítélték meg, hogy alapos volt a felkészítés. Ennek ellenére utána fogunk járni a dolognak, és amint elkészülnek az újfajta bizonyítványok, kérni fogjuk, hogy a nálunk végzett hallgatóknak adott bizonyítványokat ilyenre cseréljék ki.-hangyáiHajdan 160 éve, 1832. december 16-án megnyílt az 1836-ig tartó Országgyűlés, amelyen megyénket Csapó Dániel és Bezerédj István képviselte. 135 éve, 1857. december 17-én zavargások törtek ki Szekszárdon: a gyűlölt adóbérlő, Wurm József által bérelt házat fölgyújtották és kifosztották, neki senki nem adott bérbe ezután házat, még a város sem; az erre utasított polgár- mester épp az ellenkezőjét szavaztatta meg a tanáccsal, a tömeget a csendőrség nem tudta megfékezni, csak a kivezényelt katonaság, a polgármester pedig lemondott. 115 éve, 1877. december 16-án Tóth József vendéglős a nagyvendéglő földszinti helyiségében tágas és szép kávéházat nyitott. 100 éve, 1892. december 18-án adta hírül a Vasárnapi Újság, hogy meghalt Korbonich Elek ügyvéd, a múlt századi mezőváros első polgármestere, később árvaszéki ülnök, aki annak idején az 1857-es zavargások miatt kényszerült lemondani. 90 éve, 1902. december 14-én Csapó Vilmos Garay János és a Fóti dal című írása jelent meg a Tolnavármegyében. 75 éve, 1917. december 19-én átutazott megyénkén IV. Károly és magyar nyelven az újdombóvári állomáson a szekszárdi bor iránt érdeklődött. Másnap a Tolna vármegye és a Közérdek hírül adta, hogy „A Pe- tőfi-társaság legutóbbi közgyűlésén Babits Mihály fővárosi tanárt és ismert írót, a mi földinket rendes tagjainak sorába választotta." Krónikás Szálkáim Harkály, a régész és a festő A megyeszékhelyhez közeli falvak lakói közül akadnak, akik el-eljámak a város művészeti eseményeire, ahol lelkűk megnyugvást remél. Légyen az színházi előadás, hangverseny, vagy képző- művészeti kiállítás. Történt, hogy egy művészetpártolónak a legutóbbi rendezvények megadták azt az örömöt, amit elvárt, vagyis könnyebb lett tőle a másnapja, és indulatok nélkül fogadta mindazt, amit máskor bosszúság kísért. Közérzete, hangulata a környezetére is hatott, amikor ... Kezébe került a megyei napilap és a város hetilapjának azon száma, ahol véleményeket - uram bocsá' kritikát - olvasott éppen azokról az előadásokról, amelyekről ő maga azt állapította meg, hogy célt értek. A hangversenyről ketten szóltak a két lapban. Egyik a nevét adta írásához, de elhallgatta, hogy kiváló régész. A másik elhallgatta nevét, de vállalta, hogy. ő egy harkály, aki kritikus szakvéleményt adthat, sőt ez a feladata! Egy festő is nevével jegyezte mondandóját, a harkályéhoz hasonló lesújtó gondolatait, az amatőr képzőművészek kiállításáról. Az olvasottak megzavarták a művészet pártolóját és olyan szomorú lett, mint festő az említett kiállítás láttán. Próbált azonosulni a leírtakkal, osztozni azokkal. Könnyű volt a régész esetében, mert maga is úgy érzett. Igen ám, de miért egy régész zenéről írott véleményét fogadja el, amikor az teljesen különbözik a harkályétól, akiről viszont tudható, hogy szakembere a zenei világnak. No, és mit tegyen a festővel? Biztosan minden szava igaz, csak éppen ellentétes mindazzal, amit a szóban forgó kiállítás megnyitóján bevezetőként hallott... A művészetpártoló elgondolkodott, kicsit bosszankodott is, aztán bejegyezte naptárába a következő koncert időpontját és megtekintette a megyében élő „hivatásos művészek" kiállítását. Decsi Kiss János
