Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-12 / 293. szám

6 NÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. december 12. • • Ökumenikus naptár December 12. Szombat. Köznap. Napi igék: Kát: Sir 48, 1- 4.9-11. Zsolt 79. Mt 17,10-13. Ref: Ez 28.2Pét 3,1-7. Ev: Mt 24.1- 14. Ézs 63,17-64,3. Őrt: Gál 3,8-12. Lk 9,57-62. A katolikus naptárban Chantal Szent Johanna Franciska szerzetesnő (+1641) emlékezete. (Azelőtt aug. 21.). Férje halála és négy gyermekének a felnevelése után Szalézi Szent Ferenc bíztatására megalapította a Szűz Mária láto­gatásáról elnevezett (vizitációs) apácák rendjét. A refor­mátus és az evangélikus naptárban Gabriella napja. Az or­todox egyházban Szent Szpyridon trimythuszi püspök napja. December 13. Advent 3. vasárnapja. Napi igék: Kát: íz 35.1- 6.10. Zsolt 145. Jak 5,7-10. Mt 11,2-11. Ref: Ez 29. Zsolt 123. Ev: Mt 11,2-6. Zsolt 68,25-36. Őrt: Ef 5,9-19. Lk 12,16-21. A katolikus naptárban Szent Luca szűz és vértanú em­léknapja. Szüzességet fogadott, ezért pogány vőlegénye feljelentette a keresztényüldöző hatóságok előtt. 304-ben legkülönfélébb kínzások után karddal döfték át a torkát. A református és az evangélikus naptárban Luca napja. Az ortodox egyházban Szent Evsztrátiosz, Avxentiosz, Evgé- niosz, Mardáriosz és Oresztisz vértanúk napja. December 14. Hétfő. Köznap. Napi igék: Kát: 4Móz 24, 2- 7.15-17. Zsolt 24. Mt 21,23-27. Ref: Ez 30. 2Pét 3,8-13. Ev: Mt 11,11-15. Ézs 64,4-11. Őrt: lTim 5,1-10. Lk 17,20-25. A katolikus naptárban Keresztes Szent János áldozópap és egyháztanító (+1591) emléknapja. (Azelőtt nov. 24.). Mint karmelita szerzetes Avilaí Szent Teréz segítője volt a rend megreformálásában. Önéletrajzi írásai az újkori misztika remekei. A református naptárban Szilárd, az evangélikus naptárban Szüárdka napja. Az ortodox egy­házban Szent Thyrszosz, Levkiosz, Kallinikosz, Filémon, Apollóniosz és Arianosz vértanúk napja. December 15. Kedd. Köznap. Napi igék: Kát: Szof 3,1-2. 9-13. Zsolt 33. Mt 21,28-32. Ref: Ez 31. 2Pét 3,14-18. Ev: Mt 3.1- 12. Ézs 65,16-25.0rt: lTim 5,11-21. Lk 17,26-37. A katolikus naptárban Vercelli Szent Özséb püspök (+370) emlékezete. A hivatalos egyházi tanítás védelme­zője volt, ezért az ellenséges érzületű Konstanciusz csá­szár üldözte és számkivetésbe küldte. A református nap­tárban Valér, az evangélikus naptárban Johanna napja. Az ortodox egyházban Szent Elevtheriosz vértanú és Szent István hitvalló napja. December 16. Szerda. Köznap. Napi igék: Kát: íz 45,6-8,18-21-26. Zsolt 84. Lk 7,19-23. Ref: Ez 32,1-16. Lk 1.1- 12. Ev: Lk 3,1-14. Ézs 66,5-14. Őrt: lTim 5,22-6,11. Lk 18,15-17.26-30. A katolikus naptárban Szent Adelheid (Etelka) hitvalló (+999) emlékezete. II. Rudolf burgundiai király lánya, I. Ottó császár felesége volt. Tíz évig kormányzott fia, II. Ottó, majd rövid ideig kiskorú unokája, IlI.Ottó helyett is. Számos kolostort alapított, végül maga is kolostorba vo­nult. A református és az evangélikus naptárban Etelka napja. Az ortodox egyházban Szent Aggeus próféta napja. December 17. Csütörtök. Köznap. Napi igék: Kát: lMóz 49,2.8-10. Zsolt 71. Mt 1,1-17. Ref: Ez 32,17-32. Lk 1,1325. Ev: Hós 14,6-10. Ézs 66,18-24. Őrt: lTim 6,17-21. Lk 18,31-34. A katolikus naptárba Szent Lázár hitvalló emlékezete. A János-evangéliumból megismert Mária és Márta testvére. Jézus nagyon szerette, halálát megkönnyezte. Rajta haj­totta végre legnagyobb csodáját: a négy napja halott Lá­zárt feltámasztotta. Egy középkori legenda szerint Marse­ille püspökeként halt meg. A református és az evangélikus naptárban Lázár napja. Az ortodox egyházban Szent Dá­niel próféta és a három babiloni ifjú napja. December 18. Péntek. Köznap. Napi igék: Kát Jer 23,5-8. Zsolt 71. Mt 1,18-24. Ref: Ez 33,1-20. Lk 1,26-38. Ev: Ézs 45,1-8. Lk 1,1-17. Őrt: 2Tim 1,1-2.8-18. Lk 19,12-28. A katolikus naptárban Szent Rufusz és Zozimusz hit­valló emlékezete. Az őskeresztény kor vándorapostolai voltak, akik Makedóniában terjesztették az evangéliumot. 100 körül szenvedtek vértanúhalált. A református naptár­ban Auguszta, az evangélikus naptárban Estike napja. Az ortodox egyházban Szent Sebestyén vértanú napja. Adventi hangverseny Medinán A medinai református templom környékén múlt va­sárnap délután a szokatlan időpont és a zord időjárás el­lenére nagy volt a jövés-me­nés. A helybeliek és a Szed­resből különbusszal érkezők ugyanis hangversnyre gyüle­keztek, várva a szekszárdi Liszt Ferenc Pedagógus Kórus és a Szekszárdi Kamarazene- kar tagjait. A koncert egy hangver- senykörút kezdő állomása volt, amely során a medinai szereplés után decsi, szek­szárdi, tolnai és dombóvári fellépések következnek majd. A műsoron az adventi várko- zás és készülődés jegyében túlnyomrészt karácsonyi té­májú zeneszámok szerepeltek olyan neves szerzőktől, mint Bach, Vivaldi, Dvorak, Buxte­hude, Krieger - valamint a magyarok közül Bárdos Lajos és Farkas Ferenc. A kórus és a kamarazenekar tagjai előadásbeli magabiztos­ságukkal és a zene iránti érez­hető szeretetükkel rövid idő alatt még a szinte fagyos templomba is csodálatos han­gulatot varázsoltak. Annak ellenére, hogy ritka­ság, ha egy templomban taps hangzik fel, az utolsó zene­szám befejeztével a hallgató­ság lelkes tapssal köszöntötte a vendégek előadását. A hangverseny után a medinai gyülekezet asszonyai kedves figyelmességként szendvicse­ket és innivalót szolgáltak fel az énekeseknek és a zené­szeknek. A koncert végeztével bizo­nyára mindenki azzal az ér­zéssel tért haza, hogy erre a decemberi vasárnapra nem­csak úgy fognak visszaemlé­kezni, mint amikor odakint dermesztő szél fújta a havase­sőt, hanem mint amikor egy felejthetetlen szépségű hang­versenyen vettek részt. Ujlaky Tibor Esztergályos üzent után autósbolt Ha nem megy az üzlet, fogj rögtön egy másikba! Akit padlóra küldött a rendszerváltozás r— Mindenfajta, keleti, nyugati típusú gépkocsihoz árulunk alkatrészéket a gumi­tól kezdve a szélvédő üvegen, a karosszéria elemeken át az autófelszerelési, díszítő cikke­kig mindent. A boltban raktá­Ha nem megy egy üzlet, azonnal egy újabba kell fogni, mondja a dombóvári Nyári Róbert aki azt állítja, hogy őt a rendszerváltozás küldte pad­lóra. A vállalkozó kedvű fér­finek ugyanis korábban egy 150 négyzetméter alapterü­letű, jól menő esztergályos műhelye volt, ahol gépalkat­részeket gyártottak mezőgaz­dasági gépekhez, a Rábának és az Ikarus-nak. Aztán, hogy sorban fizetésképtelenné vál­tak a téeszek, állami gazdasá­gok, nagyüzemek, a kisiparos munka nélkül maradt, kényte­len volt becsukni a tíz főt fog­lalkoztató műhelyét, mivel munka híján csak állt a több millió forintot érő gépsora. Más ember ilyenkor pa­naszkodna, jobb időkre várna, de Nyári Róbert nem az a fajta, aki könnyen elkeseredik, inkább újabb vállalkozásba fogott. Összeült a családi ta­nács, és lévén a feleség keres­Autósbolt a dombóváriaknak kedő úgy döntöttek, nyitnak egy autóalkatrész szaküzletet. Hogy miért éppen ezt? — Mindenképpen olyan üzletben, olyan iparcikkekben gondolkodtunk, amire van fi­zetőképes kereslet a városban, így nyitottunk Szumma néven autósboltot. — Eddig nem volt Dombó­váron autóalkatrész kereske­dés? — Volt, de igen szűk vá­lasztékkal. Én is kénytelen voltam mindig vidékre, Pécsre, Siófokra menni alkat­részekért, ha az autóm meg­hibásodott. — Hol nyitották az üzletet? — Dombóváron, a Szabad­ság utcában, az áfésztól bérelt helyiségben, a korábbi bútor mintabolt helyén. Az épület felújítása után 1992. május 10-én nyitottunk. — Milyen típusú gépko­csikhoz forgalmaznak alkatré­szeket? Autóalkatrészek A-tól Z-ig ron 4 ezer féle alkatrészünk van. De ami nincs raktáron, azt is igény esetén egy-két na­pon belül beszerezzük. Egyébként most kötöttem egy osztrák céggel szerződést au- tószélvédő üvegek kizáróla­gos forgalmazási jogára a Dél-Dunantúl térségében. A szerződés értelmében 2400 féle szélvédő­üveget árulunk raktárról, de 28 ezer darabos készletből vá­laszthat a hozzánk betérő kuncsaft. — Hogy működtetik a bol­tot? — Családi vállalkozásban. A sógorommal közösen alakí­tottunk egy betéti társaságot, a feleségem a cégvezető. En az üzletkötéseket, az anyagbe­szerzést végzem. — Féléve nyitottak, mik a tapasztalatok, megérte éppen ilyen üzletbe fogni? — Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy jó ötlet volt au­tósboltot nyitni. Az üzlet kezd bejáratódni, igyekszünk ol­csóbbak lenni, mint a kör­nyező hasonló profilú keres­kedések, rendszeres üzletfele­ink vannak Komlóról, Kapos­várról. Ráadásul a dombóvá­riaknak sem kell vidékre menniük, megoldottuk az au­tóalkatrész beszerzési gondja­ikat. F. Kováts Éva Fotó: Dombai István Németek, magyarok -1848 Beszélgetés dr. Glósz József történésszel Ha nemzetiségekről esik szó, leginkább a határainkon túl élő magyar kisebbségre gondolunk. Valahogy természetessé vált, hogy Magyarország - trianoni határai között - egységes nemzetállam, elenyésző nem­zeti kisebbségekkel. Ahogyan a ma hazánkban élő németség léte nem lehet közömbös, annál inkább nem az a történelmi Magyarország nemzetiségi sokszínűsége - a történetírás szempontjából. Ha Tolna vármegyei németek írnák 1848 történetét, talán máshová kerülnének a hangsúlyok. Hogyan láthatták a már mitikussá vált szabadságharcunkat a megyénkben akkor jelentős számban élő németek? Erről kérdeztük dr. Glósz Jó­zsef szekszárdi történészt.- Hogyan viszonyult a Tolna megyei és a szekszárdi németség az 1848-as szabadságaharchoz?- Az itteni németség viszo­nya hasonlóképpen alakult, mint a hazai németségé álta­lában. Ez pedig úgy jellemez­hető, hogy - szemben a többi Magyarországon élő nemzeti­séggel-, a svábság nem for­dult szembe a forradalommal, vagy támogatta, vagy semle­ges magatartást tanúsított.- Mi volt ennek az oka?- Az ok a hazai németség speciális helyzetében kere­sendő. A németek nem egy időben érkeztek az országba, területileg is rendkívül szétta- goltan éltek, ennek folytán nem is lehetett olyan szoros összetartozás-tudatuk, .mint a többi népcsoportnak. Nem volt olyan értelmiségi réteg sem, amely ideológiát adott volna a németségnek. A né­met birtokos réteg társadalmi helyzetét, etnikai identitástu­datát nem fenyegette veszély, érdekeik azonossága folytán erősebb mértékben azonosul­tak az itt élő magyarsággal. S mivel a népcsoport egyszerű tömegei vezető nélkül álltak, érdekeit nem védte senki az akkor határozottan jelentkező magyar nacionalizmus ellen. Emellett a birodalom ural­kodó etnikumához tartozván nem is érezhették magukat fenyegetve.- A térség lakosságának mek­kora része volt német?- A lakosságnak körülbelül egyharmada volt német szár­mazású a XIX. században, s dacára azoknak a magyar erő­feszítéseknek, amelyek a né­metség asszimilálására töre­kedtek, ebben az arányban je­lentős változás nem történt. Döntő része a Völgységben, és a simontornyai járásban élt, amelynek akkor a nyolcvan, illetve hetven százaléka volt német. Szekszárdra is jöttek német betelepülők, de csekély számuk és korai betelepülé­sük miatt a XIX. század első évtizedeire már többé-ke- vésbé asszimilálódtak.- A magyar nyelv csak 1844-bben vált hivatalossá. Ezt megelőzően is voltak asszimilá­ciós törekvések?- Igen, már az 1830-as or­szággyűléstől kezdve tapasz­talhatók ilyenek.- Miben nyilvánultak meg?- A legkézenfekvőbb mód­nak az oktatás elmagyarosí- tása látszott. Magyar nyelvű oktatást igyekeztek minden­hol meghonosítani az anya­nyelvű oktatással szemben, sőt olyan szélsőséges, ma már furcsának ható rendeletet is hoztak, amely szerint a a har­minc évnél fiatalabb, más nemzetiségű lakosok, jelen esetben a Tolna megyei svá­bok német nemzetiségi ruhá­iktól megszabadulván, ma­gyar gatyába öltözzenek. A magyarság javára írható, hogy ezeket a képtelenségeket nem próbálták meg adminisztratív úton végrehajtani.- Szét lehet választani a sza­badságharcot és a forradalmat abból a szempontból, hogy meny­nyiben támogatták a német nem­zetiségűek?- Igen, szét kell választani. A forradalmat még a nemze- teiségek is üdvözölték, hiszen tömegeikben jobbágyok vol­tak, és a jobbágyfelszabadítás számukra is üdvözlendő ak­tus volt. Ugyanakkor a 48-as törvényeknek nemcsak a job­bágyságot felszámoló lépései voltak, hanem a magyar álla­miság kialakítására is megtet­ték a törvényi intézkedéseket. Ezeket a lépéseket már ko­rántsem üdvözölték a nemze­tiségek egyöntetű lelkesedés­sel, a németségnek viszont nem voltak politikai ambíciói, így meglehetős közönnyel vették tudomásul, hisz több­ségükben hungarus tudatuk volt.- Mi a különbség a mai érte­lemben vett magyarságtudat és a hungarus tudat között?- Lényegében az utóbbi egyfajta patriotizmus volt, amely nem jelentett szükség­képpen magyar nacionaliz­must, annak egy előállomása volt, de egyben tagadása is. Ez a hungarus tudat magába fog­lalhatta az itt élő összes nem­zetiséget, amely a magyar ki­rálysághoz, a magyar király személyéhez való kötődést je­lentett, ellentétben a naciona­lizmussal, amely azt mondta, hogy a Magyarországon élő nemzetiségeknek magyarrá kell válniuk. Ezen a ponton válik szét a két szemlélet, s a magyarországi németség et­nikai tudata itt rekedt meg.- Milyen volt Tolna megye részvétele „emberanyagban" a harcokban?- A részvétel nem szemé­lyes döntés eredménye volt, hanem, mivel a megye jó köz- igazgatási rendszere lehetővé tette, szabályos sorozás kere­tében történt a bevonulás. A magyar falvak nagyobb lelke­sedéssel állították ki az újon­cokat, a sváb falvak jelentős részében, bár ellenállás nem mutatkozott, sokszor vona­kodtak személyesen részt venni a harcokban.- Reálisnak tartja 1848 meg­ítélését a történettudományban és a köztudatban?- A forradalom valóban egy nagyon fontos esemény volt a magyar történelemben, ezért kultuszát nem tartom el­túlzott jelenségnek. Egy do­logban azonban volna némi vitám, ami nem vonná két­ségbe 1848 jelentőségét. Arra gondolok, hogy az ünnepi szónoklatok általában kissé el­fedik azt a reális motivációt, amely az embereket mozgatta. Valahogy mai, racionális ko­runk készpénznek veszi a ro­mantika korának pátoszát, és egyfajta régies emelkedettség állapotába helyezi az egészet. Nyilvánvaló; hogy ebben a korban is érdekek mozgatták az embereket, s ezt nem lenne szabad elfelejteni, ettől a for­radalom emléke még nem sá- rozódna be. Tóth Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents