Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-30 / 282. szám

Hajdan SZEKSZARDES KÖRNYÉKE 4 »ÚJSÁG Testvérváros a Temesközben? a szentimentális momentum- - -- - - isiMpf m§mm Interjú a lugosi mémök-újságíró-képviselövel Bunyaszekszárd 1992. november 30. Kriminális Lakat alatt a betörők Lugosi delegáció járt a múlt héten Szekszárdon, a testvér- városi kapcsolatok felvétele végett. Lugos Romániában ta­lálható, méghozzá nem a szű- kebb értelemben vett Erdély­ben, hanem az úgynevezett Bánság, illetve Temesköz terü­letén, a volt Krassó-Szörény vármegyében, ahol valamikor a románok mellett számottevő német és magyar nemzetiség is élt. A magyarság számará­nya mostanra alaposan le­csökkent: ezt jól jelzi az is, hogy míg az 1910-es években Lugos lakosságának több mint egyharmada volt magyar (a másik kétharmadon egyen­lően osztozott a románság és a németség), addig napjainkban ez az arány tíz százalékra te­hető. A városi önkormányzat­ban mindenesetre találunk magyar nemzetiségű képvise­lőket is: közéjük tartozik Bakk Miklós, aki negyedmagával elkísérte Szekszárdra Virgil Turcan polgármestert. — Szakmámat tekintve mérnök vagyok, de a Buka­restben megjelenő, magyar nyelvű Hét című lapnál is szerkesztősködöm, immár másfél éve - mutatkozott be Bakk Miklós, aki ezt követően a lugosi önkormányzat - il­letve, ahogy ott nevezik, a ta­nács - munkájáról adott rövid tájékoztatást. — Örömmel mondhatom, hogy nálunk, azaz általában a Bánságban hagyományosan nem jellemző a nemzetiségi súrlódás, ellen­tétben az erdélyi résszel, me­lyet, sajnos, megrontott a poli­tika. — A sokszínűség jellemző tehát Lúgosra is, ahol, tudo­másom szerint egykori szek­szárdiak is élnek. — Igen, voltaképpen ez az a szentimentális momentum, mely elősegítheti a tesvérvá- rosi kapcsolat felvételét. An­nak idején a Tolna megyei le­véltár munkatársa, Kaczián János folytatott kutatómunkát Lugos környékén, a Bega völ­gyében, Facsád mellett. Itt lé­tezett az a Bunyaszekszárd nevű település, melyet egy­kori szekszárdiak alapítottak a múlt században. Sajnos, Bu­nyaszekszárd idővel elnépte­lenedett, a lakók a környező városokban telepedtek le. így kerültek néhányan Lúgosra is. — Ez az egymásra találás magyarázata... — Végül is igen. A Romá­niai Magyarok Demokratikus Szövetsége révén találkoztam Kaczián úrral, s a vele folyta­tott beszélgetésekkor merült fel a testvérvárosi kapcsolat ötlete. Ezelőtt két héttel már jártam egy alkalommal Szek­szárdon, felkerestem Kocsis Imre Antal polgármester urat, aki hivatalosan is meghívta Lugos vezetését Szekszárdra. — Miként fogadta az új testvérvárosi lehetőség hírét Lugos önkormányzata? — Örömmel, mindössze egyvalaki, méghozzá a Román Nemzeti Egységpárt, azaz a Vatra képviselője jegyezte meg, hogy nem ártana a ro­mán külügyminisztérium be­leegyezését kérni... A több­ség azonban ezt a javaslatot egyöntetűen leszavazta. — Végezetül, mint újságí­rótól hadd kérdezzem meg: Romániában is a sajtó az első számú közellenség a hatalom szempontjából?-— Nálunk más a helyzet, hiszen Romániában - Ma­gyarországhoz képest - jóval erősebb a kormánypárti sajtó. Ez azt jelenti, hogy a román kormány - bármennyire is szeretné - nem állíthatja be egyértelmű bűnbakként a saj­tót. A törekvés persze létezik, a demokratikus újságok rend­re megkapják az abszurd vá­dakat, mely szerint a megje­lent írások miatt olyan sötét Nyugaton a Románia-kép. Szeri Árpád 260 éve, 1732. adventján a mostani vármegyeháza terüle­tén állott kápolna közepén nagy hasadék keletkezett, s hi­tes tanúk vallották, hogy azon keresztül egy kriptába láttak. 110 éve, 1882. december 3-án a Tolnamegyei Közlönyben Bati (előbb: Számháber) János írt vezércikket Magyarosodjunk címmel. 100 éve, 1892. decem­ber másodikén Mikó György újvárosi plébános Segítség! című felhívásával a szegény gyermekek felruházása ügyé­ben Szekszárd lakosságához fordul. A hónap első napjai­ban Újfalusy Lajos nyomdájá­ban elkészül Borzsák Endre Töviskoszorú című humoros tárcákat és verseket tartal­mazó könyve. 90 éve, 1902. november 30-án a Tolna vár­megye epés hangon írja: „A jövő évi január 1-én Bátaszéken egy új lapot akarnak megindítani Bátaszék és Sárköz címmel... Hát ez ugyan kinek kell és mire lesz jó? Csudáljuk, hogy a Furkó pusztai nagy közönség részére nem alapítanak lapot!" 75 éve, 1917. december 6-án a Tolna­vármegye és a Közérdek Hor­váth Ignác katolikus iskolai igazgató-tanító 40 éves szolgá­lati jubileumáról emlékezett meg; ebből Horváth 37-et itt töltött és több műve is megje­lent. 60 éve, 1932. december 3-án egy bizottság az iskolán kívüli népművelés kiterjeszté­séről és analfabéta tanfolyam szervezéséről határozott, java­solták, hogy kenyérrel lássák el a résztvevőket és a sikeres vizsgát tevők egy mesésköny­vet kapjanak. Krónikás Eredetileg úgy nézett ki, hogy a bűnözők voltak ered­ményesek a zsákmány tekin­tetében, aztán - a kitartó rendőri munka hatására az elmúlt héten - fordult a kocka, s kézrekerült csütörtökig két betörőbanda. Egyébként átlagos hét volt, negyvenhárom ügyben ren­delték el a nyomozást, ezek többsége - szerencsére - a ki­sebbek közé tartozik, mint például az autófeltörések. Ez persze nem jelenti azt, hogy a károsultakat nem érhette pó­tolhatatlan veszteség. Kivétel a sorban az Adidas-bolt feltö­rése Szekszárdon, de annak tetteseit éppen a kár nagysága miatt a megyei főkapitányság nyomozói keresik. Ellenálló betörő Mint arról már hírt adtunk, sorozatosan betörtek Harcon és Zombán, az elkövetők tehát nem a csábításnak álltak ellen, hanem a velük szemben in­tézkedő rendőröknek, még­hozzá igen drasztikus módon. A betörésekkel alaposan gyanúsítható Cs. István és B. P., mindketten zombai lako­sok. Cs. I. tovább nehezítette saját helyzetét, ugyanis gáz- spray-veí lefújta az egyik rendőrt. A Szekszárdi Városi Rendőrkapitányság megtette a feljelentést hatóság elleni erőszak miatt a kaposvári nyomozóhivatalnál. Cs. I. már előzetes letartóztatásban van, társa ellen őrizetbe vétele mel­lett folyik az eljárás. Kabátlopás Lebukott egy szekszárdi társaság is, fiatalkorúak, akik nem kabátlopási ügybe keve­redtek, hanem kabátokat is loptak szekszárdi irodákból 19-én és 23-án. A lefogottak között vannak azok is, akiket a Krokodil étterem, az 50-es ABC és a Panoráma mozi éj­szakai „látogatásával" gyanú­sítanak. A kabátokat a tinik más fiataloknak adták el fillé­rekért, de bármennyire meg­lepő is, egyikőjüknek van egy 1500-as Zsigulija, amiről az őt nevelő nagymamája az eljárás során szerzett tudomást. A gyanús eredetű autót keresik. Vasúti szarkák Közeledik a tél, itt tehát a szezonja a bátaszéki vasúti lo­pásoknak, nevezetesen az ola­jostartályok megcsapolásá­nak. Bármily szomorú is, a szállítmányok megdézsmálá- sának tetteseit legtöbbször a MÁV alkalmazottai között kell keresni. Vannak, akik ah­hoz sem veszik a fáradtságot, hogy szabadidejükben lopja­nak, ezt inkább szolgálatban teszik. Régóta készül a vasút a saját ipari őrségének felállítá­sára. Ä rendőrök szerint min­den ok megvan rá. -ihi­Szálkáim Tej jegy és a Mikulás — Megjött hozzánk a Mikulás! - kezdte az ifjú házaspár, ami­kor az utcáról behívtak otthonukba. Elmondták, milyen meglepe­tés érte őket, amikor az önkormányzattól 1200 forint értékű tejje­gyet kaptak. Ezen bármelyik élelmiszerboltban tejet és tejterméket vásárolhatnak. Az ifjú emberpár kérdezetlenül vitte tovább a be­széd fonalát, hogy ok már a tavasszal igényelték a tejjegyet, de ak­kor azért nem kaptak, mert nem rendszeresen segélyezettek, nem is hadi gondozottak. Soroltak még néhány elutasító indokot. így aztán a korai Mikulásnak - némi ürömmel - örültek is. Természe­tesen köszönettel elfogadták a tejjegyet. A beszélgetéshez a közelben lakó édesanya is csatlakozott, ké­sőbb az egyik, majd a másik szomszéd. Pillanatok alatt kis falu­gyűlés támadt. Mindenki indulattal sorolta a gondokat, problémá­kat. Oldalakat lehetne megtölteni velük. Munkanélküliség, háztáji gazdaság, falusi túrizmus, és ezek kapcsolódhatnak egymáshoz?! Köztisztaság és önkormányzat, aztán csak önkormányzat, aztán újra a családi kör hétköznapi keservei mellé a faluközösséget érintő problémák is elhangzottak. Sorjáztak a kérdések, egyik ilyen, hogy kötelesek-e szemétszállítást fizetni, ha a portán belül eltüzelik a ke­letkezett hidladékot. Errefelé minden szomszéd tudja, ki mit ürít az elhagyatottnak vélt területre. Hát még az, aki úgy érzi, hogy az éjjeli edény tartalmát éppen a feje fölé zúdítják valamilyen rend­szerességgel. Biztos benne, hogy ami föntről érkezik, az nem mind áldás! A több órára kerekedett beszélgetés után arra gondoltam, talán nem véletlenül vegyült el Mátyás király a nép fiai között, nem várva, hogy ők menjenek hozzá. Ezért néha álruhát is öltött. Akár Mikulás is lehetett volna! Decsi Kiss János Sajnos, egyre gyakrabban hallani olyan híreket, misze­rint sorra zárnak be a bölcső­dék, mert a helyi önkormány­zatoknak nincs pénzük a fenn­tartásukra. így egyre több édesanya kerül nehéz hely­zetbe, hiszen nem mindenki él olyan körülmények között, hogy megengedheti magának a GYES-t. Sokan azért is kény­telenek újból munkába állni, mert különben elveszítenék munkájukat. Szekszárd még a szerencsé­sebb városok közé tartozik, ami a bölcsődék számát illeti. A három intézmény 165 kis­gyermeket tud befogadni. Sőt az elmúlt évtől a Perczel Mór utcai bölcsőde új lehetőséget is kínál az anyukáknak. Erről beszélgettünk Kaltenecker Andrásnéval, a bölcsőde veze­tőjével. — Reggel hattól este hatig 20 gyermek részére felügyele­tet is tudunk vállalni. Ez azt je­lenti, hogy négy szakképzett gondozónő foglalkozik azok­kal a kicsikkel, akiket a szüleik kisebb-nagyobb elfoglaltsá­guk miatt behoznak ide. Hat­hónapos kortól hatéves korig vállaljuk a gyermekeket. nagyobb bevásárlások, ügyin­tézések is gyorsabban meg­oldhatók, ha gyermeküket erre az időre el tudják he­lyezni. Gyakran előfordult, hogy a szülő 2-3 hónapos tan­folyama miatt kénytelen volt bölcsődébe adni a gyermekét, a beszoktatás bonyodalmai után azonban, mire a kicsi végre jól érezte volna magát, a járás abbamaradt, mert a je­lenlegi szabályok szerint aki igénybe veszi a GYES-t,* nem viheti bölcsődébe gyermekét. A felügyeletünket ez nem érinti, ide rendszeresen is hozhatják a kicsinyeket. — Mennyibe kerül a gyer­mekfelügyelet? — Óránként 20 forintot ké­rünk, reggelit, tízórait, ebédet, uzsonnát is biztosítunk igény szerint. Az étkezés napi 48 fo­rintba kerül. — Mennyire ismerik a vá­rosban az anyukák ezt a lehe­tőséget? — Az a tapasztalatunk, hogy még mindig nem eléggé. A védőnőkön keresztül pró­báltuk népszerűsíteni, átlago­san napi hat-nyolc gyermeket bíznak ránk. Mauthner Fotó: Ótos Réka Szolgálat a kismamákért — Kik élnek ezzel a lehető- GYES-en lévő kismamák, akik séggel? tanfolyamra járnak vagy al­— Általában olyan kalmi elfoglaltságuk van. A Popej, azaz Orbán László a szálkai iskola diákönkormányza­tának elnöke. Hetedikes. Huncu­tul csillogó szeme csibészségről árulkodik, és olyan biztonságról, ami egy elnöki tisztnél elengedhe­tetlenül szükséges. Az írás - sajnos - nem adja vissza Popej hanghordozását, be­szédmodorát. Feltűnően tájéko­zott legény, érdekli és tudja, mi történik a falujában, amit ó beval­lottan szeret. — Vannak itt hagyomány-őrző csoportok, az énekkarba magam is járok. Sok az erdő, meg van tója is - kezdi faluja bemutatását. Ha a vadászkutyámat sétáltatom, sok fácánt meg szarvast látok. Lehet horgászni, épül most egy másik tó is, ami szerintem fö-lösleges. Ha ott elszakad a gát, akkor úszik a Kossuth utca. Orbán papám is meg­mondta. ... Popej csak egy pillanatra hallgat el, amíg fölméri, jót tesz-e a falunak az egyre nö­vekvő idegenforgalom, ami azzal is jár, hogy még több Gyerekszáj az iskoláról Popej, az önkormányzat elnöke embernek kell majd köszönni, ami Popej esetét nehezíti. Mesél, mesél mindent, amit gyermeki őszinteségével el­mondhat. Az iskolájáról így beszél: — Nem túl nagy, de ennyi embernek elég. Nem tudom, egy szekszárdi iskolákban van-e annyi sportpálya, mint itt? Szánkópályánk is van. Az a jó, hogy kevesen vagyunk. — Az úttörőcsapat felosz­lott, nem maradt semmi, ami összefogna bennünket - mondja, amikor az önkor­mányzatra terelődik a szó. Meg ha már kitalálták, csi­nálni kell. A tanárok nem szólhatnak bele, amit mi aka­runk, viszont mi néhány do­logban mégis elmondhatjuk véleményünket az ő munká­jukról. Eltöröltük például a köpenyek használatát. Nincs rá szükség. Ja, öltözőket is csi­náltak. Kirándulásokat és más programokat szervezünk ha­vonta két alkalommal. Vol­tunk a lovasoknál a Csiki-ta- nyán, Almásban ... Vasat, papírt gyűjtöttünk. Volt egy suli-buli, vetélkedő, amire mindenki azt mondta, nagyon jó volt. Leplezetlen szerénységgel hozzáteszi: — Ha már én szerveztem, annak jónak kell lennie ... Most télapóra készülünk, az­tán jön a karácsony, ami ná­lunk olyan, hogy a tanárok a gyerekekkel együtt ebédelnek a karácsonyfa körül. A fa mindig a plafonig ér, amit a gyerekek díszítenek föl. Ilyenkor mindig rántotthús van. A jelmezbál most úgy lesz, hogy a tánciskolások jár­ják a nyitótáncot. Sportprog­ramokat sorol, majd maga elé néz, gondolkodik: mit felejtett el? Amikor az iskola esetleges megszűnésére terelődik a be­széd, Popej aggódva kezdi: — Akkor problémás hely­zeteim lennének! Az utazás rengeteg időmet és pénzemet elvenné. Más barátokat kel­lene keresni. Itt összevont osz­tályok vannak, amit mi szere­tünk. Már hetedikben hallunk arról, amit majd nyolcadikban tanulunk. Az önkormányzat nagy döntései közé tartozik, hogy megszűnt a balatonszepezdi tábor. Popej szerint: — Nehéz volt kiválasztani, hogy ki menjen oda. Inkább legyenek olyan kirándulások, ahova mindenki mehet. A német olvasótábor még meg­van, angol fakultációnk is van és fazekas szakkör indult. Még gyöngyöt is fűzhet, aki­nek ahhoz van kedve, ugyan­csak szakkörben. Popej hirtelen az órájára néz, megköszöni, hogy el­mondhatta, amit tudott, de értsem meg, neki most már si­etnie kell. Kevés az ideje. Megértem és arra gondolok: szavait át kell-e fordítani a felnőttek nyelvére, hogy ért­sék. Fotó: Ótós Réka Decsi Köszönet a figyelemért! Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelettel kérem, ha van rá mód, szíveskedjék pár soro­mat közölni. Ugyanis az tör­tént, hogy november 16-án nagy meglepetés ért. Ezt váro­sunk polgármestere, Kocsis Imre Ántal úr okozta azzal, hogy november 16-án fölkö- szöntött ....-dik születésna­pom alkalmából. Erre nem számítottam, és nem is voltam a lakásomon, de ő vette a fá­radságot és kinyomozta, hogy hol vagyok. Megtalált, és egy szál gyönyörű piros szegfűvel személyesen fölköszöntött. Városunk polgármesteré­nek sok-sok gondja mellett erre is van figyelme, és ener­giája, hogy egyszerű polgárá­nak születésnapi évfordulóját figyelemmel kísérje. A gesztus nagyon jól esett. Prantner János Szekszárd, Rákóczi u. 55.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents