Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-28 / 281. szám

1992. november 28. HÉT VÉGI MAGAZIN MEPUJSAG 7 Bátaszék története, 1944-1962 Bátaszék történeti szerepe elhanyagolható, esetenként bukkan fel neve a történelem­ben, egyszer Széchenyi' is em­líti, panaszolva, hogy útjai rosszak. A történelem azon­ban mindig emberek törté­nete, s a mohácsi csatában ele­sett jobbágy éppen olyan fon­tos szereplő, mint II. Lajos ki­rály. Bél Mátyás nevezetes Compendiumában feltérké­pezte az egész történelmi Ma­gyarországot, a legkisebb fal­vakról sem feledkezve meg, de azt csak a helytörténetírás tartotta számon, hogy a térké­pen alig található falvakban emberek éltek, akik legtöbb­ször a történelem ellenében próbáltak boldogulni. Szerepe az utóbbi években örvendete­sen megnőtt s azóta többet tu­dunk a világról, mert fonto­sabb az, hogy mi történt sze­gény Jánossal az Isonzónál, mint az, hogy Ferenc József hány zergét lőtt a Retyezáton. Éppen ezért a helytörténeti munkák fokozott figyel­münkre érdemesek, ezért for­gattam én is növekvő érdek­lődéssel Kaczián János köny­vét, melyben Bátaszék 1944-1962 közötti történelmét dolgozta fel. Mozgalmas kor­szak, a világtörténelem jelent meg Bátaszéken, minden iszonyatával és reménységé­vel. Sztálin napiparancsában is szerepelt, hogy 1944. novem­ber 28-án a 3. ukrán front csa­patai bevonultak s Moszkvá­ban. 224 ágyú üdvlövései kö­szöntötték a győzelmet. Báta- székre nem hallatszott el a moszkvai ágyúszó, itt csak azt látták, hogy bevonultak a szovjet csapatok, rögtön lefog­lalták a gabonaraktárakat s Kaczián János könyve még csak nyugtát sem adtak arról, hogy elvittek 7191 má­zsa gabonát és 2127 mázsa ba­bot, mert hadizsákmánynak tekintették, amiről nem kell elszámolni. Bátaszékről a háború alatt nyolcszázan léptek be az SS-alakulatokba, erős volt a Volksbund-mozgalom, ért­hető, ha a község aggódva várta a bevonuló szovjet csa­patokat, amelyek számukra nem hozhattak felszabadulást. A balsejtelmek már 1945 janu­árjában valóra váltak, amikor elindult az első vonat azokkal, akiket kényszermunkára vit­tek, s olyanok is voltak közöt­tük, akik korábban tagjai vol­tak a Hűséggel a Hazához mozgalomnak. „A gazdagabb rétegből, azok családjából na­gyon kevés volt, inkább a sze­gényebb rétegből voltak" - je­gyezte fel a 19 éves Buerweck Katalin s ez fényt vet a kitele­pítések körüli visszaélésekre is, amiket ma már nagyon ne­héz felderíteni, jóllehet abban az időben sok szó esett róla. 1945. április 17-én kidobol­ták a földelkobzásokról szóló rendeletet, Lengyelén műkö­dött az internálótábor s meg­kezdődtek a kitelepítések, amelyek Bátaszéken 3285 em­bert érintettek. Az első szerel­vény 1946 novemberében in­dult el s a következő két évben a megyéből körülbelül 40 ezer embert vittek el. Közben meg­indult a betelepítés, székelyek érkeztek és felvidékiek, de hosszú időnek kellett eltelnie, mire Bátaszék, kilépve a tör­ténelmi eseményekből, elin­dulhatott az új élet útján. Kaczián János ennek a csaknem két évtizednek moz­galmas, tragédiákban bővel­kedő történetét írta meg, nagy anyagismerettel, tudós lelki­ismerettel. Rengeteg forrást kellett felkutatnia, jórészt is­meretlen területen járva. A Bá- taszékre vonatkozó írásos em­lék kevés, így elsősorban saját levéltári kutatásaira volt utalva, s pontos adatokkal szolgál arról is, kik voltak a háború, a malenkij robot áldo­zatai, kik érkeztek Bukoviná­ból, a Felvidékről, milyen ut­cák, terek, lakott puszták vol­tak Bátaszéken 1945-ben, s azt is megtudjuk, kikből állt az első községi tanács, kik voltak vezető tisztségviselői. Kaczián János könyve alapmű, nélkülözhetetlen a további kutatásokhoz, mert egy község története is kime­ríthetetlen. Tárgyilagos, csak a tények érdeklik, s ez a poziti­vista módszer segíti ahhoz, hogy hiteles lehessen. Meg­jegyzésem egészen személyes jellegű: néha lehetne szenve­délyesebb, líraibb is. Igaz, ezek nem a történész tulaj­donságai, de ez a két évtized tele van személyes tragédiá­val, a számadatok mögött em­beri sorsok rejlenek, s egész regényt sejtet az kétsoros vers, amit Mayer Katalin írt vala­melyik szovjet koncentrációs táborban: Hogy viszontlátjuk e még az édes Hazát/ Megkér­jük az Istent, tegyen végre csodát. A csoda ezúttal elma­radt, Mayer Katus soha nem látta viszont Bátaszéket. Érdemes lenne, ha még fel­találhatok, összegyűjteni a hajdani leveleket, naplókat, ezekkel az emberi dokumen­tumokkal egészítve ki Kaczián János tudományos felkészült­séggel írott munkáját. Csámji László Egyesületek, kontra szövetség Pontosan egy hete zajlott le a hazai német egyesületek első országos találkozója és tanácskozása Tengelicen, amelyen mintegy hatvan egye­sület képviseltette magát. A szombati munkanapon fény derült arra, hogy mély ellentétek húzódnak az országos szövetség és a helyi egyesü­letek között. Abban mindenki egyetértett, - még a szövetség vezetője is -, hogy a német nemzetiségűek legfőbb képviseleti szerve, a Magyaror­szági Németek Szövetsége megújításra szorul, módját, mértékét és ha­táridejét illetően már nem. Az egyesületek többsége minél előbb, a mos­tani egyesületi bázison kívánja átszervezni a szövetséget, a szövetség vezetője szerint viszont a reformokkal meg kell várni a jövő évi kong­resszust, s azt, hogy a most még csendes németség is megalakíthassa egyesületeit. Az egyesületek tehát elégedetlenek a szövetséggel, amely­nek vezetői nem demokratikus választásokkal kerültek pozícióikba, s amely a parlament megszavazta anyagi támogatás több, mint felét emészti fel, miközben az egyesületeknek átlagban évente húsz-huszon­ötezer forint jut. A találkozón megjelent Hambuch Géza, a szövetség ügyvezető el­nöke, akinek álláspontja ez alkalommal támadások kereszttüzébe ke­rült.- Elnök úr, a tanácskozáson - közvetve - felmerült a szövetség legitimitásának kérdése.- A német szövetség egyér­telműen legitim szervezet, mert ezelőtt két évvel tartot­tunk rendkívüli kongresszust, amelyen az egyesületek kül­döttei és a falugyűléseken megválasztott küldöttek vet­tek részt. Akkor kevesebb egyesület volt, de az azóta alakultak képviselői is tagjai az országos választmánynak.- Ön szerint mi az oka, hogy mégis felmerült ez a kérdés?- Nem kérdőjelezhetem meg egy küldöttnek a legiti­mitását, ez esetben a saját legi­timitásomat is kétségbe kel­lene vonnom.- A tanácskozáson elfogadott sajtóközlemény szerint az egye­sületeknek csupán a maradékelv szerint jut pénz.- A pénzt az országos vá­lasztmány osztja szét fejkvóta szerint. A választmány no­vember 1-i ülésén úgy dön­tött, hogy a pénz egy részét továbbra is fejkvóta alapján kapják az érdekképviseletek - erre szükség van a működé­sükhöz -, a többit pályázat út­ján. Október elején az egyesü­letek értesítést kaptak, hogy jövő évi terveikhez nyújtsák be igényüket, ennek alapján állítjuk össze a büdzsét, ame­lyet átadunk a parlamantnek.- Hogyan értékeli Ön a szö­vetség részéről a találkozót?- Nagyon hasznosnak tar­tom a véleménycserét, azt is, hogy kritikai szellemű volt. Sok valós probléma került elő, örülök, hogy nem történtek személyeskedések, csak üd­vözölni tudom, hogy a jövő­ben is létrejönnek ilyen talál­kozások. Ha azonban dönteni akarunk, az egész németség képviseletére szükség van, itt pedig csak az egyesületek egy része képviseltette magát. Vé­leményem szerint a magyar- országi németek országos ér­dekképviseleti szervének nem csak az egyesületeken kell alapulnia.- A kisebbségi törvénytervezet megítélése itt egyértelműen jó volt. Ön osztja ezt az álláspon­tot?- Valóban kell egy törvény, - minél előbb, annál jobb, azonban egyértelműbb garan­ciákra lenne szükség például ahhoz, hogy a magyarságéval azonos színvonalú iskolákat, óvodákat, tömegtájékoztatási eszközöket tarthassunk fenn. Osztom az országos választ­mány határozatát, miszerint maga a kisebbség dönthesse el, hogy milyen formában képviseljék érdekeit. Tóth New York-i nyertes A budapesti világkiállítás kommunikációs tevékenysé­gét a New York-i székhelyű Young and Rubicam Inc. fogja végezni, így döntött a Világ- kiállítási Programiroda. Mozgókép, állóvízben Tausz Péter, a hint ás ember A búcsúk, a búcsúi han­gulatok elmaradhatatlan kelléke és velejárója a kör­hinta meg a céllövölde. No­vember 8-án a cikói búcsú­ban ismerkedtem meg a hin­ták és a céllövölde tulajdo­nosával, Tausz Péterrel s életével. Péter Pest megyében Ta- társzentgyögyön nyolcadik gyerekként látta meg a nap­világot, ahogy ő mondja cir­kuszoskocsi alatt, mutatvá­nyos szülők sarjaként. Medinán gyermekeske- dett, s mivel édesapja '60-ban meghalt, árván nőtt fel. A család és a rokonok foglalkozásából eredően be­lecsöppent az utazó, ván­dorló, mondhatni nomád életmódba, s ebből adódott, hogy az általános iskolából kimaradva folytatta ősei mesterségét, mint besegítő családtag. Leendő aráját Mecseknádasdon ismerte meg egy rendezvény alkal­mával. '73-ban megnősült, ám mind a két ágról ellenez­ték a házaságot. Péter anyja mindenáron „utazó", ha­sonszőrű családba szerette volna nősíteni fiát. A feleség szülei meg épp az állandó utazás, költözködés miatt tiltakoztak, valamint azért, mert lányuk tanult család­ból származik. Amikor megszületett a fiúunoka, be­lenyugodtak, s azóta szent a béke. Emlékezete szerint '75- február 28-án kapta meg a nevére szóló iparengedélyt, s lehetett a maga ura, azaz önálló. Az önállóságot sá­torcéllövöldével, bádog lak­osztályban kezdték a párjá­val. Közel húsz évnyi ke­mény, kitartó, áldozatos munkával elérték, hogy ma már sajátjuknak mondhat­ják: a céllövöldét, a lovas­hintát, a láncos körhintát, szállítójárműként két Ifát és a hidasi kertes családi házat. (Személykocsijuk a hónap első napjaiban vált totálká­rossá más hibájából.) A cél­lövölde modern, praktikus megoldású, csak utána kell pakolni. Egyben ez a lakosz­tály is. Ezt szinte teljes egé­szében Péter készítette, a kényesebb fázisoknál segí­tett csupán lakatosember barátja. A lakókocsiba bepil­lantva bárki irigykedhet, hisz lambériáis, gyönyörű bútorokkal ízlésesen beren­dezve. Ugyanakkor nem hi­ányzik belőle a fridzsider hűtőláda, az automata mo­sógép, a gáztűzhely sem. Ta­lán a kíváncsiskodók el­mondása alapján nem úgy tekintik őket, mint a vala­mikori cigányélet folytatóit. (Tauszék fogalmaztak így.) Hintáik a régi hagyományo­sak, melyeket évtizedekkel ezelőtt még emberi erővel hajtottak. A láncos és lovas­hinta több mint £0 éves, és a jellege, hagyománya miatt nem cserélték másikra. Jelenleg a fiuk katona, így feleségével és 14 éves lányá­val kénytelen elvégezni a hinta összeállítást, felépítést, majd az aparát lebontását, ami bizony nehéz fizikai munka, s igen időigényes. Az összeállításnál szeren­csére a legtöbb helyen segí­tenek a helybéliek, akikkel baráti a kapcsolat s év- ről-évre visszavárják a csa­ládot. A hinták összeszerelésé­hez, felállításához 8-10 óra szükséges komoly segítség esetén. Ismeri a hinták min­den darabját, akár a tenye­rét, de nem kapkodó típus, viszont egy-egy alkatrészt nem szeret kétszer meg­fogni, megemelni . A heti program vázlatosan a kö­vetkező: Vasárnap éjjel, hétfőn dél­előtt bontás, összepakolás, költözködés, fél nap pihenő. Kedd és szerda anyagbe­szerzés, különböző hivata­los ügyek intézése. Csütörtök, péntek: az asz- szonyok mosnak, elvégzik a nagytakarítást. A férjek pe­dig egyéb helyreállítások­kal, javításokkal foglalatos­kodnak. Lényeges a baleset- veszély megelőzése, kikü­szöbölése. Itt meg kell jegyezni, hogy az utóbi évek áremelései rá­kényszerítik őket az ezer­mesterségre: autó és villany szerelés, hegesztés, ki- sebb-nagyobb vas és aszta­los munkák. Párnavarrás a hintákra, nehogy felfázzon a „Krincsón" helyet foglaló, és a hinták átmázolása, festése. Péntek délután: építkezés az újabb helyszínen. Hétvégén: ismét üzemel­tetni a hintát, céllövöldét. Nekik elsődleges céljuk a szórakoztatás, bár sokak szerint a „megtollasodás". Nem tagadják, pár éve még jó üzlet volt, mostanság vi­szont aki jól keres, az bün­tetve érezheti magát a hor­ribilis adók végett. Az adó meUett említhet­jük a drága áramszámlát, vagy üzemanyagot. Éven­ként cserélni kell a magnó- kazettákat is. Mindenesetre addig folytatják, míg meg tudnak élni belőle. Péter azon spekulál, hogy a régi hintákat leutánozva barátaival újat készítenek, és a leszerelést követően fia ugyancsak önállósítja ma­gát. A leány? Az általános is­kolát végzi, órákat, előadá­sokat nem hallgat, csupán vizsgázik. A céllövöldénél általában ő ténykedik. Hogy később mint lesz, a jövő titka. Ilyenkor ősszel már csak a környékbeli búcsúkra mennek, s télen privát életet élnek a hidasi házukban. A medvééhez hasonlítják éle­tüket, hisz ők szintén nyá­ron gyűjtögetnek, spejzol- nak be. Szórakozás? Tauszéknak, mivel az esz­tendő legnagyobb részében embertársaikat szórakoztat­ják, üdülésre, nyaralásra, egyéb szórakozásra mint a tévé, rádió nincs idejük. Egyedül a Szilveszter az igazi szórakozás, búfelejtő számukra, no meg amikor a népes család és rokonság összejön. Amikor elköszönök, Péter száján óhatatlanul kicsúszik: ha újra kezdhetném, megint ezt csinálnám! Hunyadi István Halála gyors és látványos volt Más megyékben gazdaságos A mozi halálát sokszor meg­jósolták már, de senki nem gondolta, hogy ez bárhol is így fog bekövetkezni. Fenye­gette a hatvanas években a tévé, a nyolcvanas években a video, s ha az ellenük vívott harcban nem maradt alul, egy gazdasági rendszerváltás könnyedén leteperte, legaláb­bis Tolna megyében. A nyolc­vanas években még lehetett ábrándozni egy piacorientált mozihálózat megteremtéséről, a moziról, mint alternatív, és mobil kulturális szolgáltatás­ról. Ahogy eltűnt a régi érte­lemben vett „megye", úgy szűnt meg 1992. június 22-én a Tolna Megyei Moziüzemi Vál­lalat, ennek következtében ma nem okoz gondot két kézen összeszámolni megyénkben a még élő vetítőhelyeket. A me­gye településeinek több, mint nyolcvan százalékára nem jutnak el mozifilmek. Az első kérdés persze, hogy miképp juthatott erre a sorsra a vállalat, hiszen más me­gyékben a mozihálózat fenn­tartói nem küzdenek likvidi­tási gondokkal. A vállalat gyakorlatilag 1991. december 31-én már fi­zetésképtelen volt, a filmfor­galmazók a filmek kölcsönzé­sét megszüntették, ettől kezdve időlegesen minden mozi leállt a megyében. Az 1991. évi vesztesége közel ti­zenegy millió forint volt, a ki­fizetetlen számlákból adódó kötelezettségek 1992. első fél­évében megközelítették a tíz millió forintot. A Tolna Me­gyei Vagyonátadó Bizottság a vállalat vagyonát - a vidéki mozihelyiségeket felszerelés­sel együtt - az azt igénylő te­lepülési önkormányzatoknak adta át, a fennmaradó va­gyonrész a megyei önkor­mányzathoz került, amely en­nek értékesítéséből próbálja rendezni az átvállalt tartozá­sokat. Bár a cég és a mozizás ha­lála gyors és látványos volt a megyében, nem volt minden előjel nélküli. Miután az ál­lami támogatás 1990-ben a szokásos évi húsz millió fo­rintról a harmadára csökkent, egy évvel később pedig már csak félmillió érkezett, úgy tűnt, a mozihálózat megmen­tésének legkézenfekvőbb módja a folyamatos ingat­lan-értékesítés, s ebből a jöve­delemforrásból a vállalat ve­zetője szerint ez év végéig fenn lehetett volna tartani a még meglévő mozikat. A szekszárdi irodaház tervezett eladására azonban már nem volt idő, a megyei önkor­mányzat a vállalatot 1992. jú­nius 22-én megszüntette. Hogy jövőre mi lett volna, csak találgatni lehet, csodák azonban, mint tudjuk, nincse­nek. A tények magukért be­szélnek: Szekszárdon a mű­vészmozi helyére a német színház költözik, a közönség igényeit egyetlen mozi, a Pa­noráma igyekszik kielégíteni az amerikai filmek dömping- jével, és kamarafilmjeivel, Bonyhádon és Pakson heti két alkalommal láthat filmet a publikum, Tolnán egyáltalán nincs vetítés. Ahol mozit akarnak, ott egy vállalkozó­nak kell egyenesen a forgal­mazótól, vagy a szomszédos megyék ellátóitól a kópiát köl­csönözni. így tesznek Dom­bóváron, Tamásiban, Pincehe­lyen, Kaposszekcsőn, Hőgyé- szen, ahová a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat szállítja a filmeket. Ha vállalkozó nincs, a bolt bezár, márpedig a me­gye mintegy hetven mozijáról most csak múlt időben be­szélhetünk. Bátaszék például a XX. század végén elérkezett a civilizáció azon csúcsára, hogy jelenleg nincs mozija. A felszámolt vállalat a tör­ténetnek csak az egyik szerep­lője, hisz a megyei önkor­mányzat is dönthetett volna úgy, hogy finanszírozza a ha­talmas csődtömeget, ez eset­ben viszont egy lyukas per­selybe fektettek volna be. A megye település-szerkezetét figyelembe véve ugyanis a mozihálózatot gazdaságosan működtetni kilátástalan küz­delemnek tűnik. Ha húsz mo­zival számolunk, a megye ak­kor sem lenne képes egy öt fős szolgáltató irodát fenntartani, véli a vállalat igazgatónője. A másik oldalról községi ön- kormányzatoknak sem az a legfőbb gondjuk, hogyan te­remtsék meg újra a vetítés fel­tételeit, a közművelődés sa­nyarú helyzete sokszor ért­hető okokból nem elsődleges szempont. Maradnak a poten­ciális vállalkozó-jelöltek, akik bérbe veszik a tátongó mozi­helyiséget, és megpróbálják működtetni, és az emberek, a potenciális nézősereg, akik szeretnének nagymozit és kismozit, • rajzfilmmozit, szexmozit, börtönmozit és dzsesszmozit, légyottszervező mozit, vagy épp ovismozit. Mert minden mozi közös­ségi tér, akkor is, ha épp nép- telen. Vannak országok, ahoí a film oly módon tartozik hozzá a mindennapi élethez, mint a könyv, a zene, a színház - ha­zánkat nem találjuk ezek kö­zött. A mozi itt egészében véve kommersz szórakoztató iparág, a filmforgalmazás úgy adózik, mintha a termelő ága­zat lenne. A mozgókép jelen helyzetének állóvizét pedig pusztán lelkesedésből senki nem fogja fölkavarni, Szek­szárdon innen és Szekszárdon túl. Tóth

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents