Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-25 / 278. szám

4 »ÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1992. november 25. Kevés az óvóhely Dombóváron Polgárvédelem békeidőben A biztonságosabb közlekedésért Széljelzőket helyeztek ki, valamint rendberakták az útpad­kát és az árkot az elmúlt héten a 6532-es úton, a Csurgó-pusztai elágazónál a Közúti Igazgatóság Tamási Üzemmérnökségének munkásai. Később a kopott forgalomjelzőtáblákat is kicserélik. Kolping-bál Városi polgárvédelmi törzsparancsnok ez a felirat áll a dombóvári polgármesteri hivatal egyik emeleti szobájá­nak ajtaján. Milyen feladattal jár manapság ez a beosztás, erről kérdeztem Varga Jenő polgárvédelmi őrnagyot. — Az idén februárban megjelent kormányrendelet szabályozza a polgárvédelem új feladatait. Ennek értelmé­ben a háborús jellegű feladata­ink nem változtak, viszont előtérbe kerültek a békeidő­szakban végzendő kataszt­rófa-elhárítási és lakosságvé­delmi teendők. — Mi értsünk pontosan ez alatt? — A polgárvédelem konk­rét feladatait a készülő ka­tasztrófa törvény fogja meg­határozni. Ami az elmúlt idő­szak konkrét tennivalóit ihleti, felmértük a körzet területén a községeket, üzemeket veszé- lyeztetettségi szempontból. — Milyen potenciális ve­szélyforrások vannak Dom­bóváron és környékén? — A lakosságot potenciáli­san veszélyeztető üzemek te­rületünkön a vasutat leszá­mítva nincsenek. Mint köztu­dott, Dombóváron található a Déldunántúl legnagyobb vas­úti centruma, ahol 5 főirányú közlekedési vonal találkozik. Nagy a vasútállomás tranzit- forgalma, több mint 40 féle veszélyes anyag szállítása tör­ténik rajta keresztül. Ez ön­magában is veszélyforrást je­lent. Emellett viszont a vasút az egyetlen olyan munkahely, amelyik rendelkezik 24 órás állandó készültségű, speciális polgárvédelmi erőkkel. — Veszélyes anyagok szál­lítása nemcsak a vasúton, a közutakon is történik. — A veszélyes anyag szál­lítása nyáron a Balatont elke­rülendő, a 61-es útra van te­relve, így érinti a várost. — Felkészültek a polgár- védelmi erők egy veszé­lyes-hulladékot szállító jármű balesete folytán kiala­kult katrasztrófa helyzet el­hárítására? — Két hete tartottunk a vá­roskörnyéki polgármesterek­nek felkészítést a jelenleg ér­vényben lévő jogszabályok alapján a polgárvédelmi fel­adatokról. Egyébként 1992. januárjában kötöttünk együttműködési megállapo­dást 15 környező településsel a polgárvédelmi feladatok el­látásáról. Azóta egymás után alakulnak meg községi szin­ten a polgárvédelmi erők, a helyi polgármesterek vezeté­sével. Hogy a legtávolabb eső kisközség is elérthető legyen vészhelyzetben, tervezzük egy URH rádió-rendszer kié­pítését 30 kilométeres körzet­ben. Ezt a jövő év folyamán szeretnénk megvalósítani. — Polgárvédelmi szem­pontból milyen besorolása van Dombóvár városnak és környékének? — Dombóvár veszélyezett- ségét tekintve II. kategóriába van sorolva. A megyén belül befogadó település szerepe van, az atomerőmű szempont­jából. Viszonyításképpen: Paks I-es kategóriába tartozik. — Katasztrófa esetén van hová menekíteni a lakossá­got, van elég óvóhely a város­ban? — Nincs. Egyedül a vasút­nak van egy 260 fős, ötödosz- tályú óvóhelye, amely rendel­kezik minden szükséges, elő­írt feltétellel. A helyzet ugyanis az, hogy míg az ötve­nes években jogszabály írta elő óvóhelyek létesítését, ad­dig ma még a nagy lakótele­peken sem kötelesek óvóhe­lyeket építeni. — Értsük ezt úgy, hogy ha bármi vészhelyzet van, nincs hová menni? — Nem, azért ez így nem igaz, szükségóvóhelyek van­nak a városban. Ide sorolha­tók a lakóépületek pinceszint­jei, a szőlőhegyi pincék és minden olyan helyiség, ame­lyet el lehet zárni a szennye­zettségtől és ki lehet alakítani a megfelelő szociális körül­ményeket. — A felsoroltakon kívül mi tartozik még a városi polgár- védelmi törzsparancsnok te­endői közé? — Dombóvár város és 15 szomszédos település önkor­mányzatait polgárvédelmi szempontból szakmai taná­csokkal kell ellátnom. Előadá­sokat tartunk, ajánlásokat ké­szítünk az önkormányzatok­nál és a vállalatoknál egya­ránt. — Dombóváron idén ta­vasszal polgárőrség alakult, nyolcvan fővel. Milyen kap­csolatban áll velük? — Elnöke vagyok a polgá­rőrségnek, négy csoportveze­tőn keresztül irányítom a munkájukat. A heti 2-3 alka­lommal történő járőrözés mel­lett különböző speciális őrző tevékenységet is ellátunk. /. kováts-fotó: ótós Kolping-bál és találkozó volt szombaton a dombóvári Művelődési Házban. Az est díszvendégeként megjelent Körinek László, belügyi ál­lamtitkár, az országos Kol- ping-szövetség világi elnöke. A bál Farkasdi András esperes bevezető szavaival kezdődött, majd Körinek László köszön­tötte a megjelenteket. Az ínyenc vendéglő által felszol­gált vacsora utáni bálon a ze­nét a népszerű Oázis zenekar szolgáltatta. A tombolahúzás fődíját, egy bőrtokban lévő magyar címert az államtitkár úr ajánlotta fel. Nyers T. más. Az itt élőknek kilátásta­lan a helyzetük. Kértem én már segítséget az országgyű­lési képviselőnktől, dr. Dávid Ibolyától is, mert amennyiben az állam nem tesz valamit, ha nem kapunk központi támo­gatást vége a falunak -, állítja a község tiszteletdíjas pol­gármestere, Keidl Vilmos. Sártenger a falu központjában Akinek volt egy csöpp esze, az időben elköltözött, csak a szegények, meg az élhetetle­nek maradtak itt Mucsiban - mondja a presszó pultját tá­masztó atyafi. Hiába süt kinn a Nap héthatárra, a hangulat a Viki névre hallgató vendéglá­tóegységben borongós. Aki itt van, az vagy nyugdíjas vagy munkanélküli. Nem is olyan régen még a TÁÉV, TOTÉV, Délviép munkásbuszai hoz- ták-vitték az embereket, ma a munkaképesek fele munka- nélküli. Az állami építőipar tönkrement, a nagyvállalatok káeftékre szakadtak, a mun­kásszállító buszokat eladták, a vidéki munkaerő nem kell senkinek. A kisvejkei téesz is bezárta a negyven embernek munkát adó helyi faüzemét. Munkalehetőség a környéken már csak az állami gazdaság száz hektáros szőlészetében van, meg néhány asszonynak a téesz cipővarrodájában. Végállomás — Ez a falu egy végállo­Alapozni — Én a falu érdekeit sze­retném képviselni, lerakni a továbblépés alapjait, utat, víz­vezetéket építeni. Itt szület­tem, nem is akarok már elköl­tözni innen, de ha lejár ez a négy év, leköszönök. Elég volt. Szeretnék végre nyugdí­jasként nyugodtan élni - Úgy tűnik, presszót nyitni még Mucsiban is megéri gon a polgármester, majd so­rolja mi mindent is tettek, mi­óta ez év januárjától önállóvá lett a község. — Két kilométer hosszan bővítettük a vízvezeték-háló­zatot, emlékművet állítottunk a világháborús halottainkért. Jövőre, ha kapunk központi támogatást, kövesutat aka­runk építeni, az Alkotmány utcát a temetőig szilárd burko­lattal ellátni. Szeretnénk, ha a helyben működő óvodát, az alsótagozatot és a napközit, a konyhát átvehetnénk. Jelenleg ugyanis a hőgyészi iskolához tartozik mindegyik. Sorra számbaveszi a pol­gármester a teendőket, mi mindent is kellene tenni, hogy legalább a minimális életfelté­telek biztosítottak legyenek az 586 fős kisközségben. Az or­vos hetente kétszer, kedden és csütörtökön jár ki rendelni, a könyvtár másnaponként van nyitva. Busz Hőgyészre reg­gel-este kettő-kettő megy, délben egy. Bolt van helyben, de a nagyobb dolgokért a szomszédos faluba kell utazni. Anyagi lehetőség híján egyre több fiatal marad Mu­csiban, az óvodába 32 gyerek jár, az összevont alsótagozatú iskolába 56. Az itt tanító pe­dagógus házaspár jövőre nyugdíjba megy. A szolgálati lakást most akarják felújítani. — Nem tudnak egy fiatal pedagóguspárt, aki Mucsiban letelepedne és legalább 20 évig itt maradna? - teszi fel a kérdést a polgármester. F. Kováts Éva Fotó: Ótós R. A polgármesteri hivatalban mindig sok a tennivaló Állami támogatásra lenne szükség Ahol az út véget ér Mucsiban kilátástalan a helyzet A nyugdíjas férfi a kevés mucsi őslakók közé tartozik, a legtöbb házban ugyanis az or­szág különböző pontjáról ide költözöttek élnek. Nagy Károlyné Pécsről jött Mucsiba a családjával. — Volt egy súlyos autóbal­esetem, ami pénzt kaptam, 230 ezer forintot, abból vet­tünk itt egy házat. Azért eb­ben a faluban és nem Pécsett, mert ott ennyiért semmit nem kaptunk volna. Nézzék meg, milyen sáros az az utca, mért nem csináltatja meg a polgár- mester az utat?! Nem úgy van az emberek, mondom a lassan körénk gyü­lekezőknek, pénz kellene arra, tudják mibe kerül egy kilomé­ter betonút? — Kit érdekel ez, azért van a polgármester, hogy elin­tézze az ilyeneket -, mondja indulattól fűtött hangon az alig egy éve Székesfehérvárról ideköltözött Matesz Ferenc rokkantnyugdíjas. - Úgy néz ki a házam, mint egy disznóól, felverik a traktorok az olda­lára a sarat, beterítik az abla­kot, nem cigány kunyhót vet­tem én! Állítassa le a polgár- mester a nehézjárműveket az Alkotmány utcában vagy ha nem, bemegyek panaszra Bonyhádra, meg a megyéhez. Hátrányos helyzetű, elégedetlen emberek Nem tud még a mentő sem be­jönni az utcába, ha esett az eső. — Nagyon nehéz körül­mények között élünk, vagy eszünk vagy a házunkat rendben tartjuk, e közül vá­laszthatunk. Kubikus voltam, hatezerhétszáz forint a nyug­díjam, a feleségemé hatezer, de segélyt még nem kaptunk, - veszi át a szót az Őcsényből idetelepült Müller József. Mondják az emberek a ma­gukét, szidják a polgármesteri hivatalt, az ott dolgozókat, mintha ők tehetnének a nyo­morúságukról. Vádaskodnak. Azt állítják, olyanoknak adják a szociális segélyt, akik azt nyomban elisszák. Nem lehet könnyű ennyi keserű ember között polgármesternek lenni. mondja Keidl Vilmos. - Ti­zenöt évig Hőgyészhez tartoz­tunk, Mucsira csak annyit köl­töttek, amennyit nagyon mu­száj volt. Ha esik, a temetőt nem lehet megközelíteni, öl­ben kell kivinni a halottat. A múlt héten is volt egy temetés, hát kénytelen voltam a trakto­rommal odaszállítani a kopor­sót - mondja tárgyilagos han­

Next

/
Thumbnails
Contents