Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-21 / 275. szám
4 MÉPÚJSÁG TOLNA ES KORNYÉKÉ 1992. november 21. Rekonstrukció Még az idén! Sokszor, sokfelé hallani mostanában ezt a mondatot, melyben benne foglaltatik a holnaptól való félelem. Még az idén meg kell valósítani, be kell fejezni ezt-azt-amazt, mert jövőre tovább romlanak a körülmények, kedvezőtlenebbek lesznek az adózási és egyéb feltételek, stb. Még az idén célszerű lenne elvégezni a tolnai sportszékház fűtésének rekonstrukcióját, tetőszerkezetének javítását. A szükséges pénz rendelkezésre áll, de mint tudjuk, egy munka elvégzésének ezer más akadálya is adódhat Magyarországon. Például az, hogy késik a döntéshozatal, akik beleszólhatnak, nem sietnek rámondani az ament. Mindenesetre az önkormányzat mellett működő Oktatási Kulturális Sport és Ifjúsági Bizottság - élen az elnökkel, Dudái Ferenccel -, szorgalmazza a munkálatok mielőbbi elvégeztetését. — A gáz bevezetése - mondta a bizottsági elnök -, igaz, hogy egyszeri nagy beruházást jelentene, de egyrészt* el lehetne adni a régi széntüzelésű kazánt (így visz- szajönne valamennyi pénz), másrészt a továbbiakaban a gázzal való fűtés, mai árakon számítva mintegy 40 százalékos költségmegtakarítást jelentene. A tetőszerkezet javítása pedig a hóolvadás okozta beázások megelőzését célozná. Várhatóan a következő képviselő-testületi ülésen végleges döntés születik a székházról.- Wy- Fotó: KPM Lassan, de biztosan beindul a kampány! Fő a szülők feje, fő a feje a nyolcadikat taposó diáknak. Itt állnak tágra meredt szemmel a nagy kérdés előtt: mi legyen a gyerek? Azt hiszem, nem sok helyen volt-van arra példa, hogy az iskola volt diákja „álljon csatasorba", s beszélgessen iskolatársaival, választott pályájáról, hivatásáról. Ez történt Szedresben. Orsós Zsolt, másodéves ifjú katona látogatta meg egykori iskoláját, a fiatalabb társakat, a pályaválasztás dilemmája előtt álló nyolcadisokokat. Tudták róla, hogy jön, de mégis sokan meglepődtek a fehér inges, nyakkendős, egyenruhás, jó vágású ifjú láttán. Még a legapróbb ötödikesek is odasettenkedtek, hogy felnőttesen kezet fogjanak, mások meg megeresszenek egy-egy dicsérő megjegyzést. Zsolti katonásan állta a rohamot, válaszolgatott az érdeklődőknek. — Túl vagy a nyolcadikosokkal való találkozáson, mivel próbáltad csalogatni őket a katonai pálya felé, sikerült-e a meggyőzés? - kérdeztem. — Saját tapasztalatom volt a legnagyobb adu, amit próbáltam teljes meggyőződéssel Testületi ülés A kölesdi képviselők soros ülése, november 23-án 18 órakor kezdődik. Tárgyalnak a '93-as költségvetésről, és a művelődési központ alapító okiratának módosításáról. Az épület kívül-belül megújulásra vár Egy arc - egy mesterség Orsós Zsolt, aki katonának állt elmondani. Úgy láttam, volt néhány csillogó fiúszem. Sőt, még egy kislány is jelentkezett, hogy „ha ő fiú lenne ..." — Kiváncsi vagyok én is: hogy érzed magad? — Köszönöm jól! Másfél év után mondhatom ezt. Nagyon jó volt az, hogy a kezdet kezdetén a falumbéli barátommal, Lambert Richárddal vágtunk neki a nagy ismeretlennek. így könnyebben vészeltünk át minden újat. Mi Pécsett kezdtünk, s hogy megszűnt az iskola, átkerültünk a győri Béri Balogh Adám Honvéd Gimnáziumba. Jók a körülmények, a kollégiumban is adottak a lehetőségek a tanulásra. A sportolási alkalmak is széleskörűek. Igaz, a szabadidő jóval kevesebb, mint másutt. A városba nagyon ritkán megyek, inkább pihenek, vagy készülök egy-egy komolyabb napra. — Mi okozott nehézséget? — A tantárgyi tudásban nagyon magasak a követelmények. Sokat és kitartóan kell tanulni. Különösen a két idegen nyelv okozott kezdetben nehézséget. A rendet, a fegyelmet nem volt nehéz megszokni, ezzel nem is voltak gondjaim. Fenyítést még nem kaptam. Havonta három alkalommal utazom haza, a negyedik hétvége „tömbösített". Ekkor vannak a programok: tájfutás, akadályversenyek, lövészet, foci házibajnokság, sőt verseny a kollégium „vasembere" cím elnyeréséért. Ez utóbbi az úszást, az akadálypályát, a futást és a lövészetet fogja egybe. Itt mindenki igyekszik a legjobb eredményt elérni, mert aki nyer, háromszázhatvanöt napig viseli e címet. — Milyen volt a „hazából" haza jönni?! —- Nőttek a gyerekek. Hogy másfél évig nem láttam volt tanáraimat, ők is változtak. — Mutasd be az iskoládat! — Gimnáziumunk ez év szeptemberétől mint katonai középiskola működik. Várja azokat a dunántúli nyolcadikosokat, akik kedvet éreznek a pálya iránt. Magasabb óraszámban tanuljuk a matematikát, a fizikát és az idegen nyelveket. Érettségi után főiskolára, egyetemre is pályázhat a jó eredményt elért diák. A képzést, a további életpálya egyengetését segítik a különböző szakkörök, s természetesen a könyvtár. Aki e kollégiumba felvételt nyer, az külö- nöböző juttatásban részesül: ingyenes étkezés, szállás, ruházat, tanszer és tankönyv. A juttatások ellenértéke a kitartó tanulás, a tisztelettudó magatartás. Komád L. A szedresi templom téglái A néhai Elemér atya feljegyzései 35. A bíróság unottan hallgatta a védőbeszédet, ez nem érdekelte őket, annál inkább figyeltek Lehőczyné és Mecseki közös védőjére, Dr. Gulyásra, aki az én rovásomra mentegette védenceit. Rossz példát adtam nekik. Megemlítette többek között azt is, hogy ha valakit átokkal fenyegetnek, ez a megfélemlítettre nagyon enyhítő, sőt fölmentő körülmény is lehet. Most már derengett előttem, hogy ki és miért vette őt rá erre ^gyalázatos vallomásra! Ezt soha nem hittem volna! Igaza volt barátomnak, aki figyelmeztetett, hogy vigyázzunk Dr. Gulyásra. Hányszor mondottam Öreg Püspökömnek, hogy Mecseki Ferenc, milyen igyekezettel és szakértelemmel építi a templomot, mennyit áldoz rá és mennyit dolgozik rajta. Megérdemelné, hogy az egyház kitüntesse őt. Meg is fogja kapni - mondotta. Most már ennek is vége! Ezt sajnáltam a legjobban. Mert munkájáért börtönt, gyanúsítást, a bírósági vallomásért megvetést kapott. Pedig mi biztosít bennünket arról, hogy hasonló helyzetben, jobban megálltuk volna a helyünket? Ha valakinek oka van neheztelni rá, akkor talán nekem volna. Elsősorban de nem tudtam egy pillanatra sem haragudni rá, csak végtelenül fájt, nem az, hogy ellenem vallott, és így súlyosbította a helyzetemet, hanem, hogy most már nem áll majd módomban abban a köszönetben és kitüntetésben részesíteni, amely munkája és áldozata után joggal megillette volna, hiszen Szedresnek nem volna most temploma, ha Mecseki Ferenc nem építi... Különben, ha valaki körül folyton azt duruzsolják, látod milyen kellemetlen helyzetbe hozott, pedig ezt elkerülhetted volna, és tudván tudja, hiszen ő tudja a legjobban, hogy nem engedett volna ilyen kétes kimenetelű vásárlásba belemenni, ha szólok neki és így teljesen ártatlanul, került ebbe a gyűlöletes ügybe, ráadásul azt mondják neki, hogy így megmenekül a börtöntől, amit viszont egyedül nekem köszönhet, akkor nem lehet csodálni, hogy bosszúságában és reménységében úgy vallott, mint tette. Elhangzik a vádbeszéd is. Bűnszövetkezet, felbujtás, a demokrácia ellensége, Mind- szenty és Grősz katonája. A bíróság ítélethozatalra vonul vissza. Úgy érzem, hosszú órák múlnak el. Az ügyész és én, a folyosón várakozunk. Megkérdezem: — Mi a büntetés ilyén esetben? — Legkevesebb hat hónap. — És a legtöbb? — Tíz év. Elfásultam. Egyáltalán nem érdekelt már, hogy mit tárgyalnak olyan sokáig. Egyszer mégis csak befejezték és bementünk a tárgyalóterembe, az ítélet kihirdetésére. Felállunk. Elnök kihirdeti, hogy a bíróság Édes Népköz- társaságunk nevében: bűn- szövetkezet szervezése, lopásra való felbujtás és társadalmi tulajdon elleni lopás bűntettében marasztal el. Kiss Ferenc 3 év és 3 hónapot kap. Azonnal felugrik és megfellebbezi. Én két évet és nyolc hónapot kapok. Gondolkozás! időt kérek. Az ügyész is. Lehőczyné egy évet kap és a bíróság elrendeli azonnali letartóztatását. Az ítélet hallatára felsikolt. Mecseki 8 hónapot kap, a többiek enyhébb büntetést kapnak. A bíró sajnálkozva állapítja meg, hogy nem sikerült jogerős ítéletet hozniok. Az utolsó szó jogán még szólhattam. Testvéreimet, kikkel nem beszélhettem, akartam csak megnyugtatni, hogy az ítélet nem keserít el. A papnevelő intézetben hozzászoktam a fegyelemhez, a templomépítésnél és másutt a nehéz testi munkához. Majd munkára visznek úgyis és akkor építem én is a demokráciát. Az elnök rám szól: — Ne adja a mártírt! A világért sem, hiszen a testvéremet ezen a címen internálták. Véget ért ez is. A teremből húzódott ki a tömeg. Én csak fáradt, közömbös, álmos arcokat láttam. Teljesen magamra hagyatva ’éreztem magam. Akkor még nem tudtam, hogy volt a tárgyalóteremben néhány szedresi is, akik a hamis vallomások közben fogakat csikorgatták tehetetlen dühükben, izgatottan mozgolódtak. Az első sorban, a vádlottak padján én csak gyenge neszt hallottam, nem tudtam akkor, hogy az mellettem szól. Ők talpig úri embernek ismertek meg a tárgyaláson, amint most is mondogatják Szedresben, engem a „rongyos papot", ki nekik egy templomot épített. Mindig hangoztatják, hogy nem lett volna Szedresnek temploma, ha nem vagyok ott. Az igazság kedvéért ismét meg kell jegyeznem, de akkor sem, ha nincs Mecseki Ferenc, meg mindazok, akik azon dolgoztak és arra áldoztak. (Folytatjuk.) Mitsubishik Tolnán A tolnai Turbo Kft., mely 1990-ben jött létre, profil- és árukészlet-bővítést hajtott végre. Mostani telephelyükön, a Fészek áruház mellett, megkezdték a Mitsubishi márka forgalmazását, és egyéb új, valamint használt autók árusítását, lízigelését, adásvételét, részletre is. Mint Berényi István, a kft. menedzsere elmondta-, autók javítását is vállalják, az eladóterület mögötti mini szervizállomásukon. Kispál M. Berényi István (szemben) egy vevővel a telephelyen Megállt az idő avagy: T ulajdonosváltásra várva * A felvételeket Kispál Mária, Ótós Réka, Gottvald Károly és Ódry Károly készítette, Tolnán.
