Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-14 / 269. szám

6 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. november 14. Tlnr:ir| .................-..................... • • * Ökumenikus naptár November 14. Szombat. Köznap. Napi igék: Kát 3 Jn 5-8. Zsolt 111. Lk 18,1-8. Ref: Ez 8. Jak 4,11-17. Ev: Mt 24,43-51. Filem 1-25. Őrt: 2Kor 5,1-10. Lk 7,2-10. A katolikus naptárban Szent Vanda (Veneranda) szűz és vértanú emlékezete. Galliában, a II. században szenve­dett vértanúságot hitéért. A szenvedésben mutatott hősi­essége és állhatatotossága sokakat megtérésre késztetett azok közül, akik szemtanúi voltak vértanúságának. A református és az evangélikus naptárban Klementina napja. Az ortodox egyházban Szent Fülöp apostol napja. November 15. Évközi 33., Szentháromság utáni 22. va­sárnap. Napi igék: Kat: Mai 3,19-20. Zsolt 97. 2Tessz 3,7-12. Lk 21,5-19. Ref: Ez 9. Zsolt 76. Ev: Mt 25,31-46. Zsolt 143,1-11. Őrt: Gál 6,11-18. Lk 16,19-31. A katolikus naptárban Nagy Szent Albert püspök és egyháztanító (+1280) emléknapja. Domonkos-rendi szer­zetes, hittudós, majd régensburgi püspök, Aquinói Szent Tamás mestere. Mint püspök is írt és tanított. A középkor egyetemes érdeklődésű tudósát már életében „nagynak", később pedig „általános doktornak" nevezték. A református és az evangélikus naptárban Lipót napja. Az ortodox egyházban Szent Guriász, Szamonász és Avivosz vértanúk napja. November 16. Hétfő. Köznap. Napi igék: Kát: Jel 1,1-4. 2,1-5 Zsolt 97.2Tessz 3,7-12. Lk 21, 5-19. Ref: Ez 10. Jak 5,1-6. Ev: Lk 19,11-28. Tit 1,1-16. Ort: 1 Tessz 1,-5. Lk 10,22-24. A katolikus naptárban Skóciai Szent Margit özvegy (+1093) emlékezete. (Azelőtt június 10.) Szent István király Ágota nevű leányának és Edward menekült angol herceg­nek a gyermeke, aki III. Malcolm skót király felesége lett. Mint királyné kitűnt vezeklő és imádságos életével, a sze­gények iránti szeretetével. A református naptárban Ödön, az evangélikus naptár­ban Ottmár napja. Az ortodox egyházban Szent Mária apostol és evangé­lista napja. November 17. Kedd. Köznap. Napi igék: Kát: Jel 3,1-6. 14-22. Zsolt 14. Lk 19,1-10. Ref:Ez 11. Jak 5,7-12. Ev: lMóz 19,12-19. Tit 2,1-10. Őrt: ITessz 1,6-10. Lk 11,1-10. A magyarországi katolikus naptárban Szent Gertrud (+1302) szűz emlékezete. (Az egyetemes egyházban no­vember 19.) A Thüringiában született Gertrud már 5 éves korában a bencés apácák kolostorába került, ahol színvo­nalas humanisztikus és teológiai műveltségre tett szert. Jézus Szíve misztériumával kapcsolatban számos élmény­ben részesült, amelyekről írásban is beszámolt. A református naptárban Hortenzia, az evangélikus nap­tárban Jenő napja. Az ortodox egyházban Szent Gergely neccezáriai püs­pök és Szent Nikon napja. November 18. Szerda. Köznap. Napi igék: Kát: Jel 4,1-11. Zsolt 150. Lk 19,11-28. Ref: Ez 12. Jak 5,13-20. Ev: Lk 13,6-9. Róm 2,1-11. Őrt: ITessz 2,1-8. Lk 11,9-13. A katolikus naptárban a Szent Péter és Szent Pál bazili­kák felszentelése. A két apostolfejedelem sírja fölé Nagy Constantianus császár egy-egy bazilikát emeltetett, ame­lyeket az évszázadok folyamán többször restauráltak. A mai, új Szent Péter templomot Bramante és Michelangelo tervei alapján építették. VIII. Orbán pápa szentelte fel 1626-ban. Á leégett Szent Pál bazilikát a múlt században építették újjá és szentelték fel ismét. A református naptárban Jenő, az evangélikus naptárban Ödön napja. Az ortodox egyházban Szent Pláton és Romanosz vér­tanúk napja. November 19. Csütörtök. Köznap. Napi igék: Kát: ljn 3,14-18. Zsolt 33. Lk 6,27-38. Ref: Ez 13. lPét 1,1-9. Ev: Lk 21,11-19. Tit 3,1-15. Őrt: ITessz 2,9-14. Lk 11,14-23. A katolikus naptárban Árpádházi Szent Erzsébet (+1231) ünnepe. II. Endre magyar király lánya Wartburg várában nevelkedett, majd thüringiai Lajos őrgróf felesége lett. Húsz éves korában megözvegyült és három gyerme­kével el kellett hagynia otthonát. Ekkor a ferences szabá­lyok szerint szegénységi fogadalmat tett. Egész életét az önfeláldozó felebaráti szeretet jellemezte. A református és az evangélikus naptárban Erzsébet napja. Áz ortodox egyházban Szent Abdiás próféta és Szent Varlaám vértanú napja. November 20. Péntek. Köznap. Napi igék: Kát: jel 10, 8-11. Zsolt 118,14-24. 103-131. Lk 19,45-48. Ref: Ez 14,1-11. lPét 1,10-16. Ev: Jel 2,8-11. Mk 13,1-13. Őrt: ITessz 2,14-19. Lk 11,23-26. A katolikus naptárban Valois Szent Félix (+1212) hit­valló emlékezete. A francia területen született Félix egy, a családját ért szégyen miatt Itáliába ment és ott remetéske- dett. Később a mohamedán fogságba esett keresztények számára megalapította a Szentháromságról nevezett fo­golykiváltó Trinitárius rendet. Á református naptárban Félix, az evangélikus naptár­ban Jolán napja. Az ortodox egyházban Dekapoliszi Szent Gergely és Szent Proklosz konstantinápolyi érsek napja. Új közvetítők kellenek Interjú Hanns Rehfelddel, a Németországi Szövetségi Köztársaság főkonzuljával- A pécsi főkonzulátus meg­nyitása óta mi volt a legfontosabb esemény annak életében?- Minden kétséget kizáróan a német egyesülés napjának a megünneplése. Ami történt, az része az európai egyesü­lésnek, ami nélkül itt Pécsett nem nyithattunk volna német konzulátust. Az európai egye­sülés folyamatában Magyar- országnak fontos szerepe volt, 1989 szeptember tizedikén, a vasfüggöny megnyitásával. Ennek az évfordulója nem­csak a múltnak, de jövőnek is fontos eseménye lesz. ­- Milyen fogadókészséget ta­pasztalt az együttműködésre Tolna megyében, a német nemze­tiségi szövetség, a kulturális egyesületek, illetve az önkor­mányzatok részéről?- Örülünk, hogy a megyé­nek és a városoknak vannak testvérkapcsolatai Németor­szágban. Príger József urat, a megyegyűlés elnökét gyakran látjuk a konzulátus fogadá­sain, és örülünk, hogy szemé­lyesen is közbenjárt a Német Színház önálló épületéért. Tolna megye területén sok községben éltük meg a test­vérkapcsolatok létezésének élményét. Nagy örömmel gondolunk vissza a szekszárdi lutheránus templom orgoná­jának avatására. Akkor össze­jött a környék német nemzeti­sége. A lelkészek, mivel egy évet tanulnak Németország­ban, mindnyájan jól beszélnek németül. Még sosem hallot­tam olyan szépen, erősen éne­kelni az Erős vár a mi Iste­nünk című éneket. Kérdésének másik fele a német nemezetiségi szövet­ségre vonatkozik. Nem sze­retnék ítéletet mondani a szö­vetség felett, de az a vélemé­nyünk, hogy mint minden más szervezet Magyarorszá­gon, ez is átalakulásban van, ami demokratizálást jelent. A kulturális egyesületek fogják a szövetség bázisát képezni, és azok tevékenysége határozza majd meg a szövetség politi­káját. Az egyesületeknek el­nökeit, vezetőit ismerem, s igen pozitív véleményem ala­kult ki róluk. Meg kell érteni a magyarországi németeket ab­ban is, hogy elsőként identitá­sukat, karakterüket szeretnék visszanyerni, s ebben megerő­södni. Azonban hamarosan két másik feladatnak is meg kell felelniük. Az egyik, hogy a magyar többségi nemzettel jó kapcsolatokat, békés együt­télését alakítsanak ki, majd pedig, hogy minél többet megtudjanak a németül be­szélő népekről, országokról. Ennek a segítségével lehet le­győzni a negyven év elzártsá­gának következményeit. S mindjárt hozzátenném, hogv ebben a közvetítésben lehet a/ újságoknak, újságíróknak nagy szerepük. .- A hagyományos kulturális szerepen túl az együttműködés­nek milyen új formái alakultak ki. Gondolok itt elsősorban a fókon- zulátus gazdasági közvetítő szc repére.- Először is azt szeretném leszögezni, hogy nyelvtudás­nál a legfontosabb a motivá­ció, az USA-ban prédikálhat­nánk amennyit akarunk, ott senki nem látná be, hogy mi­ért kellene németül tanulniuk. Magyarországon azonban tudják az emberek, hogy a gazdasági és kulturális fejlő­déshez is fontos, hogy a főbb európai nyelveket - köztük a németet is - beszélik-e. Ezért a főkonzulátusnak nem kell to­borozni az embereket a nyelv- tanuláshoz. A fő feladatot ab­ban látjuk, hogy a már meg­lévő formákat támogassuk. Ezen a területen valóban sok tennivaló akad. Németország kilencven tanárt küldött, hogy a nyelvtanárokat segítsék, és kapcsolataikat kialakítsák a nyelvterülettel. Nagyon sok tanfolyamot szerveztünk itt is és Németországban is. A har­madik terület pedig a tan­könyvkérdés: ebben sajnos csak korlátozottan tudunk se­gíteni, mert igazán jó tan­könyveket csak magyarok tudnak készíteni. Az oktatási segédanyagokról az a véle­ményem, hogy a technikai eszközöknek túlzott szerepet tulajdonítanak, egy falitábla is betöltheti azt a szerepet, amit a komputer. A másolóberen­dezések tölthetnek be átmene­tileg fontos szerepet. A legfon­tosabbak a közvetlen kapcso­latok, ezeket pedig az embe­rek maguk is kialakítják egy­más között.- A gazdasági kapcsolatok kia­lakításában milyen nehézségeket lát magyar részről?- A gazadasági kapcsola­tok kialakítása életbevágó kérdés. Az átmenet a tervgaz­daságról a piacgazdaságra va­lóban nagyon nehéz folyamat. Törekvésünk, hogy informá­ciókat adjunk, tanfolyamok keretében számos személyt küldtünk már külföldre ennek érdekében. Mára már azok a kérdések, amelyeket feltesz­nek nekünk magyar részről, lényegegesen célirányosabbak lettek, ön azonban azt is kér­dezte, hogy mit lehetne ma­gyar részről jobban tenni. Az a tapasztalatunk, hogy a fiatalal vállalkozók túl kevés infor­mációval rendelkeznek. Bu­dapesten még csak tudják, de Szekszárdon már nem any- nyira, hogy milyen támoga­tást kaphatnak például ahhoz, hogy külföldön kiállíthassa­nak. Az információáramlás­nak kellene tehát jobbnak len­nie. Arról sem vagyok meg­győződve, hogy a külföldi be­ruházók megkapják kellő idő­ben azokat az információkat, amelyekre szükségük volna. Ez lehet az Önök újságjának is egy új tevékenységi területe.- Mi a véleménye a magyaror­szági német nemzetiség helyezté- ről? Miben látja a szerepüket?- A magyarországi német­ség tíz generáció óta él ezen a földön. Ez alatt voltak jó és ke­vésbé jó idők. Csak az lehet a kívánságunk, hogy a legjobb tulajdonságaikat kifejleszthes­sék és békében dolgozhassa­nak az ország javára. A szere­pét illetően az a nehézség me­rül fel, hogy a német kisebb­ségnek először még magára kell találnia. A magyarországi németség másik felét negy­venöt után elűzték az ország­ból. A kisebbségnek ez a másik fele Németországban nem ol­vadt be, mert kétszázötven éves hagyományra tekint visz- sza és ezeket ott is megőrizte. Számomra csoda, hogy nem megkeseredett emberekről van szó, mert elvesztették ha­zájukat és ingóságaikat. Az ál­talam megismert testvérkap­csolatokban mindenütt fellel­hetők, mint kezdeményezők. S bár ezek az emberek nem gaz­dagok, mégis adományokkal segítik például a templomok felújítását, amit én emberi szempontból igazán lenyűgö­zőnek tartok. Gyermekeik vi­szont már olyan állampolgá­rok, mint a többiek, tehát a közvetítő szerep átmeneti le­hetőség. Most az a feladatunk, hogy ezt áthelyezzük más vál- lakra, például német tanáro­kéra. Az szeretnénk, ha minél több újságíró beszélne néme­tül, és részt vállalna a közve­títő szerep áthelyezésében. Je­len helyzetben azt is nagyon fontosnak tartom, hogy fellép­jünk az idegengyűlölet ellen.- Főkunzul úr, hogyan érzi tnagát Pécsett?- Sok magyart hallok a vá­rosban és a környéken pa-, naszkodni, néha az a benyo­másom, hogy én vagyok Pécs legelégedettebb polgára. Itt egy olyan kulturális környeze­tet látok, ami a római kortól napjainkig él és működik, ber­lini lévén rokonságot érzek a két város kulturális környeze­tében. Látok egy szép erdőkkel borított hegyet, ahol szűkre szabott szabadidőmben pi­henhetek. Jó a termőtalaj, az éghajlat is csodálatos. Szinte minden gyümölcs megterem és nincsenek agyonvegysze- rezve, és akkor még nem be­széltem a jó szekszárdi borról. Ezért nem is értem, hogy az emberek miért elégedetlenek. Nyugaton bizonyára több a pénz, de szétrombolták a ter­mészeti környezetet, nagy a zsúfoltság. Van egy barátom, aki fáradságos munkával fel­küzdötte magát egy nagyvál­lalat menedzseri beosztásáig, neki az a szórakozása, hogy a cég repülőjével elutazik az Al­pokba és ott úgy él, mint itt Pécsett a legtöbb ember. Az emberek, úgy látszik, ál­talában elégedetlenek azzal ami nekik jut osztályrészül és azt szeretnék elérni ami a má­siknak megvan. Természete­sen látom, hogy az emberek számára a pénz szűkös lett, de szabadok, megmondhatják amit akarnak, és ez nagyon sokat számít. Lehetőség van arra, hogy maguk irányítsák a dolgaikat. Nem véletlen maga az elnevezés, hogy önkor­mányzatok, és ez lehetőség az öntevékenységre.- Köszönöm a beszélgetést.- Szívesen válaszolunk bármikor, bármilyen kérdésre, mert nekünk nem az a dol­gunk, hogy szépeket mond­junk a Németországi Szövet­ségi Köztársaságról, hanem az, hogy az igazat. Ihárosi Ibolya Egy szekszárdi docens Michel Bréal nyomában Sporttörténeti felfedezés a landaui könyvtárban Segélyt kér a Caritas Szent Erzsébet ünnepe körül min- dig gyűjtünk a szegényeknek. Idén az újságban és a rádióban is kérjük a jóa­karatéi emberek támogatását. Évek óta sokezer menekültnek és hazai rászo­rultnak ad segélyt a pécsi Katolikus Caritas. Most egyre több embert kel­lene segítenünk. Kérjük, adományai­kat adják le a Caritas irodájában mun­kanapokon 8-16 óra között (7621 Pécs, Janus Pannonius u. 4.), vagy küldjék él pénzesutalványon ugyanide. „Az olimpiai játékok lázá­ban ég már valamerpnyi sportrajongó. S éppen ebben az időben egy olyan közvet­len landaui vonalat sikerül találni ehhez a sportese­ményhez, melyről eddig senki sem tudott ezen a vidé­ken. A landaui egyetemi részlegen idéző magyar ven­dégtudós, dr. Drescher J. At­tila egy könyvben rábukkant egy XIX. századi nyelvészre, aki Landauban született, s Michel Bréalnak hívták. Dr. Drescher minderről a követ­kező munkát írta." Ez a felvezető kommentár Németország Rajna-Pfalz tar­tományának napilapjában je­lent meg a barcelonai olimpia kezdetének napján, azaz július 25-én. Ekkoriban éppen itt, azaz a francia határhoz közeli Landau városában töltötte négy hónapos ösztöndíjának idejét Drescher J. Attila, a szekszárdi Tanítóképző Főis­kola magyar nyelvi-és iro­dalmi tanszékének docense. S hogy tanulmányútja nem telt el tétlenül, arra egyebek mel­lett bizonyíték az a felfedezés is, melyet - legalábbis Landau viszonylatában - bátran ne­vezhetünk nemcsak hely-, ha­nem sporttörténetinek is. — A filosz „agárösztöne" ve­zethetett, amikor a város egye­temi könyvtárában kotorászva merő véletlenségból rábukkantam az egyik régi kötetben Landau nevére - idézte fel a nem min­dennapi történetet dr. Dres­cher J. Attila.— Mivel én Lan­dauban voltam, érdekelni kezdett a szövegrész, s belemerültem az ol­vasásába. Ekkor jött az újabb sze­rencsés véletlen, mert hamarosan következett az a rész, mely a múlt században élt Michel Bréal nevű úrról közölt érdekes adalékokat. Mint kiderült, az egyébként lan­daui születésű Michel Bréal nem­zetiségét tekintve francia volt, a nyelvészettel és a görög mitológi­ával foglalkozott, méghozzá olyan eredményesen, hogy a francia aka­démia is tagjai közé választotta. Jól ismerte Coubertin bárót, az új­kori olimpiák atyját, s Landau szempontjából itt kezdett izgal­massá válni a felfedezés. Bebizo­nyított tény ugyanis, hogy Cou­bertin báró Bréal javaslatára vette fel az olimpiai sportágak közé a maratoni futást. Szerényteleség nélkül mondhatom, hogy ez a tény nemcsak a landaui polgárok, ha­nem az egyetem sporttanszékének tanárai előtt is ismeretlen volt! íme egy egyszerű példa arra, hogy miként is születnek a felfedezések. Dr. Drescher J. Attila, miután Bréalról adato­kat hajszolva egy halom kézi­könyvet, lexikont áttanulmá­nyozott és kijegyzetelt, tollat ragadott, s papírra vetette ku­tatómunkájának konklúzióját. Ezzel azután - azaz a német nyelvű dolgozattal - bekopog­tatott a tartományi újság szér- kesztőségébe. Mondanunk sem kell talán, hogy ott sem hallottak soha Landau egy­kori, napjainkra teljesen elfe­ledett polgáráról, Michel Bré­alról, aki 1832-ben, tehát kere­ken 160 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. A tudományos alapossággal megírt cikk azonban nemcsak ezen jubi­leum okán jött kapóra a szer­kesztőségnek, hanem az olimpiai nyitány miatt is. így jelent meg Rajna-Pfalz napi­lapjában a szekszárdi docens írása, mely komoly szakmai visszhangot váltott ki. — Valaki tréfásan meg is je­gyezte, hogy ha ilyen írásaim je­lennek meg, még díszpolgára is lehetek a városnak - mondta be­szélgetésünk végeztével dr. Drecher J. Attila. — Ám én annak is örülnék, ha valóra válna a cikkben megjelent javaslatom. Azaz, ha az európaiság jegyében egy utcát neveznének el Michel Bréalról Landauban. Szeri Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents