Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-14 / 269. szám
1992. november 14. HÉT VÉGI MAGAZIN Az emberiség már döntött Bella nem söprűn, hanem piros Ladán érkezett A gyűlöletkeltés nem véleményszabadság Gadó György országgyűlési képviselő a szélsőséges jelenségekről Ma még (vagy ma már?) szabadon és büntetlenül lehet járkálni náci vagy nyilas jelképekkel az utcán - bizonyíték erre az október 23-i Kossuth téri provokáció. Gadó György szabaddemokrata országgyűlési képviselő - aki korábban egy lehurrogott parlamenti interpellációban próbálta volna felhívni a figyelmet a hazai antiszemita megnyilvánulásokra - mindezt természetesén felháborítónak tartja. — Az a véleményem, hogy az eddig meglévő jogszabályok is módot adtak volna az ilyen jelenségek elleni fellépésre - mutatott rá Gadó György. — Még akkor'is, ha elismerem, hogy a jogszabály értelmezése - némi rosszindulat mellett - nehéz. Mindenesetre üdvözlöm azt a több párt részéről felmerült szándékot, hogy egy új törvény mondja ki egyértelműen és véglegesen a fasiszta, náci szimbólumok, egyenruhák nyilvánosság előtti megjelenítésének tilalmát. •— Ez a megoldása a náci eszmék elleni küzdelemnek? — A legfőbb problémát természetesen nem abban látom, hogy ilyen szimbólumok megjelentek a nyilvánosság előtt, hanem abban, hogy éppen október 23-án, a hivatalos emlékünnepélyen lehetett azokat látni. Másrészt ezek a jelképek egy olyan közegben, a kormánypártok prominens politikusainak a jelenlétében tűntek fel, akiknek az ilyesfajta támogatásra csak akkor lehet szükségük, ha görbe szándékkal a választók legrosszabb, legszélsőségesebb elemeit igyekeznek megnyerni. — Véleménye szerint volt-e előzménye ennek a váratlan incidensnek a Parlament előtt? — A szélsőjobboldali eszmék és szimbólumok nyílt megjelenése már csak azért sem volt előzmény nélküli, mert korábban Csurka István dolgozatával porondra lépett ez az eszmeiség, az antiszemitizmus és az alkotmányellenes módszerek igenlése. Méghozzá nem marginális módon, nem holmi kültelki klubban tartott kis gyűlésen, nem kocsmai ordibáláson, hanem az ország legnagyobb kormányzó pártjának a soraiban, e kormányzó párt alelnöki székében. Ez az, ami miatt nem lehet napirendre térni a történtek felett. — Aki ismerte már korábbról, a pártállami időkből önt, az előtt nem titok, hogy Gadó György az egyik legel- keseredettebb harcosa volt a szólásszabadságnak. Ám úgy látszik, a véleménynyilvánítás ma már megvalósult - adott esetben parttalan - szabadsága a szélsőséges nézetek nyílt hangoztatásával részben azok ellen fordult, akik azért küzdöttek. — Rendíthetetlen híve vagyok a mai napig is a szólász- szabadságnak. Az is tény, hogy nem meglepő számomra a magyar belpolitkai élet olyan fejleménye, melynek tanúi lehettünk október 23-án. Persze az, hogy ezek a fejlemények nem okoznak számomra meglepetést, még nem jelenti azt, hogy én ezekkel meg is tudok békülni. Ugyanis a szólásszabadság csak addig a pontig fogadható el, ameddig az a társadalmi békét, az alkotmányos rendet szolgálja, s nem képvisel olyan - nemzetközileg is elítélt és hivatalosan tiltott - eszméket, melyek egyértelműen a jogegyenlőség ellen irányulnak. Éppen ezért a sovinizmust, az antiszemitizmust, a faji gyűlölet szítását nem lehet egyfajta véleménynek tekinteni, amellyel ki egyetért, ki nem ért egyet. Olyan eszmékről van tehát szó, melyek minősítését az emberiség, a nemzetközi jog, a magyar alkotmány már régen eldöntötte. Ezek felett tehát nem lehet naponta új vitát nyitni. Szeri Árpád Birkanyáj a berekalji dombokon Béni Ferenc 35 éve dolgozik juhok mellett Süvít a november eleji szél, ám a dombon legelésző birkanyájat, a rájuk ügyelő juhászt és három kutyáját ez cseppet sem zavarja. A sárga esőkabátot viselő, kampósbot- jára támaszkodó férfi amint észreveszi jöt- tömet, int, hogy álljak meg, s komótosan megindul felém. — Azért intettem, hogy álljon meg távolabb, mert egyik pulim hamis, nehezen barátkozik idegenekkel. Letettem az elemó- zsiás táskámat, azt vigyázza és el nem mozdul mellőle, amíg vissza nem térek. Ha kell, vigyázza ítélet napjáig. Egyébként Béni Ferenc juhász - mutatkozik be, s nyújt kezet. — Öné a birka? - érdeklődöm. — Nem. Három gazdáé, s engem fogadtak fel. Tudja, még a mőcsényi Völgység Népe Téeszből ismernek. Ők voltak ott a főnökök, én pedig Kismórágyon a juhászaiban dolgoztam, ahol 550 birkát bíztak rám. Aztán a téeszben megszűnt ez az ágazat, mivel nem érte meg, legalábbis ezt mondták akkor. Két éve szegődtem hozzájuk, mint maszek. — Amúgy mióta juhászkodik? — Ó, már 35 éve! Juhászdinasztia a miénk. Apám, nagyapám szintén ezzel foglalkozott Sükösdön. Odavalósiak vagyunk, csak az '56-os jegesár után telepedtünk át a Dunántúlra, s hoztunk magunkkal 250 birkát. Amit itt lát legelni, az 610 darab és 20 kecske. Amint említettem, nekem jelenleg nincs, de jár vagyonjegy, arra szeretnék venni ötvenet. — A téesznek nem, a mostani gazdáinak megéri a birka? — Itt más a helyzet, ott egy, legfeljebb két takarmányos volt, aki félvállról vette az etetést. Mostani kenyéradóimnak saját érdeke, hogy odafigyeljenek a takarmányozásra. Beszerezték időben a kellő mennyiségű lucerna- és fűszénát, kukoricaszárat, az abrakot. Bárki megnézheti, milyen jól néz ki a jószág. Amikor tavasszal a kecskeméti maszek fölvásárolta a bárányokat, 2900 forintot tett le darabjáért és csupán tízet(!) fitymált és dobott vissza ötszáznyolcvanból. — A gyapjúval mi a helyzet? — Ezekről (int fejével a domb tetejére) jó minőségűt nyírtak le, igaz a kilónkénti 40 forint nem nagy pénz. Tudok nyírni akár kézzel, akár géppel magam is, de olyankor az Alföldről jön a tizenkét fős brigád, azok csinálják. A nyírást mindig a fejétől kell kezdeni és haladni lefelé. A két oldala és a háta a legértékesebb, persze a báránygyapjú még értékesebb. Apámék- kal, fiatalabb koromban fejtünk is, ma már nem. — Ha megbetegszik egy-egy állat, tud segíteni? — Szerencsére kevésszer fordul elő, de ismerek, tudok néhány dolgot. Amint látom, hogy valamelyik sántít, azonnal le- körmölöm, török össze rézgálicot és alaposan beszórom. Fölfújódás esetén a lábam közé fogom a szerencsétlent, megdobolom, s akkor megindul a levegő a száján. Ilyenkor már nem kell félni a föl- fújódástól, hisz a megfagyott lucerna sem árt. Nyíráskor fel-felsértik a bőrt, azt hintőporral kezelem. Ikerelléskor a féltőgyűtől másik alá teszem át valamelyik csenevészt. A többi betegségre azonban orvost muszáj hívni. Ja, meg nyíráskor állandóan forgatni kell a birkát, mert különben összerugdossák, nyomják egymást. — Család és otthon? — Évekkel ezelőtt elváltam. Szolgálati lakásban lakom Ófalu határában, ott áll mellette a hodály is. Két nagyfiam hetente meglátogat. Gazdáimmal 6 ezer forint havi fixben állapodtunk meg, plusz fizetik sz SZTK-t. Kapom a teljes ellátást, naponta meleg ételt és a liter bort. Nézze, nem vagyok nagyigényű, szeretem a szakmámat, az állatokat, a csendet, a friss levegőt. Elégedett vagyok a sorsommal. Addig legeltetek, amíg le nem esik a hó, aztán a hodályba hajtok, s várom az olvadást. — Viszlát, kezd alkony odni, ködö- södni, bök a távolba botjával Béni Ferenc, majd utasítja kutyáit, s megindulnak a Kishidas és Cikó között a berekalji réten álló, ideiglenes otthont adó lakókocsi irányába, a nyáj után. Hunyadi István Boszorkányok márpedig vannak? Hogy Könyves Kálmán óta mennyit változott a világ, azt nem kell különösképpen bizonygatni. Kálmán királyt - egyebek mellett - az is híressé tette, hogy kinyilvánította: boszorkányok márpedig nincsenek. (Igaz, a latin nyelvű szöveg értelmezéséről viták voltak, vannak a történészek között.) A Tamási Rendőrkapitányságon mindenesetre „nem igazán hittek Könyves Kálmán kijelentésének", éppen ellenkezőleg: a bűnügyi osztály munkatársai előléptek legújabb korunk „boszorkányüldözőivé". Gyorsan leszögezem: őket korántsem valami inkvizíciós hajlam, annál inkább büntető törvényeink motiválták Kálmán király kijelentésére cáfoló tettükben. Történt ugyanis, hogy ez év májusában két fiatal lány járta Fürgédét, több házba betértek, s ott rendeléseket vettek fel szabadidőruhák szállítására. Olyannyira sikeres volt a „bolt", hogy bővebb árukészlettel hamarosan ismét nyakukba vették a falut a fiatalok: most már farmernadrágot, szabadidőruhát s pólókat is árultak. S-ék is vettek ezekből, közel kilencezer forint értékben. Örültek is az olcsó ruháknak, s gondolták - használják egészséggel. Mindaddig, amíg szeptember másodikén meg nem jelent náluk Bella egy piros színű Ladával. Mint mondta, az egyik, ruhákat árusító fiatal lány, Móni rontást hozott rájuk, s neki most az a küldetése, hogy ezt a rontást levegye. Azon nyomban elárulta a levétel módját is: adják neki a Mónitól vásárolt ruhaneműt. Mivel S-ék féltek a rontástól, nem késlekedtek összeszedni a korábban vásárolt holmit. Miután azokat Bella már magánál tudta, kijelentette, hogy adja át a ház asszonya az otthon levő összes pénzt is. Ötezer forint volt a család pénze, melyet az ördög menyasszonyává avandzsált Bella becso- golt egy újságpapírba, majd hókusz-pókusztolt vele. A ház akkor otthonlevő asszonynépét az épület különböző részeire küldte imádkozni, s úgy mondta: a pénzt elégette egy kályhában. Ezt azonban csak ő látta. Mire az asszonyok végeztek az imával, az újság hamuját a kályhából kivette, s azt egy porcelántálba tette. Kért egy második porcelántálat is, amivel letakarta az elsőt. S ha bárki azt gondolná, hogy ennyi hókusz-pókusz után az a nyamvadt rontás már régen odébbállt, téved. Bella ugyanis elkérte az aranyékszereket is - fülbevalókat, gyűrűt - azzal, hogy a rontást csak arannyal tudja levenni. Erre aztán a tálakat bekötötte a batyujába, s ékszerestől eltávozott. Úgy látszik, meggyőző volt a rontásűzés, mert az idősebb asszony Bellát kikísérve elgondolkozzon azon, hogy neki az utóbbi időben tényleg mennyire nem sikerül semmi. Bízva Bella „tudományában" meg is osztotta vele bánatát. Amaz pedig egyből készen állt a válasszal: ha összegyűlik húszezer forint, levélben tájékoztassa őt. Néhány nap elteltével az asszony lánya meg is kapta a gyed-ét, ami ugyan csupán 11 200 forint, de a levél elment a -huszadik század lepsényi boszorkányának. Bella nem késlekedett, jött hamarosa. Tányért, tojást kért, előszedett egy afféle búcsúban kapható műanyag csontvázkezet, s egy hajtinccsel együtt összekeverte azt. — Ha nem adnak pénzt, úgy elszáradnak mint a csontváz! - szólt a dörgedelem. A kisunoka ápolására szóló gyed azon nyomban gazdát is cserélt. Bella azonban a szép kerek summát szereti, s a 12 ezerből hiányzó nyolcszázat - ha lúd, legyen kövér - ügyesen fölbruttósította 33 ezerre. Ezután eltávozott. Hogy fedezni tudják adósságukat - még mindig a rontással a nyakukon - a fürgedi asszony felbontotta életbiztosítását, hogy Bellának megadja a pénzt. Újabb tojás, újabb hókusz-pókusz de az a fránya rontás csak nem akart eltűnni. — A neheze csak ezután jött. Több pénz kell, csak akkor tudok segíteni - hangzott az újabb intelem, - különben az egész család meghal. Mit tudott tenni a rontástól félő, elmondta, hogy más vagyonkájuk nincs, csupán a százezer forintot érő kárpótlási jegyük. - No, ha az pénzzé válik, akkor írjanak! De ne azt, hogy megvan a pénz, hanem azt, hogy százezer puszit küldenek - felelte előrelátó boszorkányunk. Csakhogy közben a rontást mégiscsak sikerült elűznie a Bellának, mert gyanút fogtak a házbéliek, s elballagtak a rendőrségre s előadták történetüket. A tamási rendőrök pedig - nem félve semmiféle rontástól, valódi boszorkányszombatot készítettek elő Fürgédén. A levél ugyanis elment Lepsénybe a Bellához, akit földöntúli társai nem figyelmeztettek a várható bajról. A rendőrök ugyanis figyelőszolgálatot szerveztek, s így Bella a piros színű Ladájával szépen beleautókázott a huszadik századi boszorkányüldözésbe. Bizony ő maga sem gondolta volna, hogy ilyen hamar a rendőrségi fogdában köt ki, a fürgedi család pedig saját kárán tanulta meg, hogy a rontás éppen Bella képében tört rájuk. A rendőrségi priorálás során kiderült, hogy Bella, azaz N. Mihályné lepsényi asszony büntetve még nem volt. Most a Tamási Rendőrkapitányság csalás miatt indított ellene büntetőeljárást. Igaz, Fürgédén nem csak ezt az egy családot kereste fel Bella asszony, azonban S-éken kívül mások még nem mondták el, hogy hagyták magukat rászedni. Utóirat: Bella nem hivatásos boszorkány, azaz nem tagja a Magyar Boszorkányszövetségnek. (Most kérem ne gondolja a kedves olvasó, hogy ennyi boszorkányság után én is rá akarom szedni: a boszorkányszövetség valójában létezik.) Abban azonban már lehet némi boszorkányság, ha valaki rontásűző szerek, kellékek árusítására, kristálygömb tanfolyam és fehérmágia tanfolyam szervezésére, szeánszok tartására, médiumok kiközvetítésére, ördögűzésre engedélyt kap. Gcrgelics Zsóka f------------------------------------------------------M egrendelem a Tolnai Népújság című napilapot hónapra és kérem, hogy az alábbi címre kézbesítsék: Név:............................................................................................... Város, község:...................................................................... Utca, szám, emelet, ajtó: ............................................. POSTAHIVATAL HELYBEN Aláírás: ...................................................................................... Előfizetési díj egy hónapra 319,- Ft. L (A megrendelőlap átadható a kézbesítőnek, bedobható az utcai postaszekrénybe és személyesen is eljuttatható a helyi postahivatalba.) i
