Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-07 / 237. szám

2 KÉPÚJSÁG

VILÁGTÜKÖR - HAZAI TÜKÖR

1992. október 7.

Vendégmarasztalás a Gemenc bárban

Kiütéses verést szenvedett a múzeum igazgatóhelyettese

A nép az utcán, a pénz ki tudja hol?

Tüntetés

Samara-ügyben

A felszámoló biztos véleménye

Bár az éjszakai életnek köztudomásúlag mások a játék- szabályai, mint a nappalinak, az azért talán mégis túlzás, ami vasárnap hajnalban történt a szekszárdi Gemenc bárban. A város egyetlen valamirevaló éjszakai szórakozóhelyén ugyanis valakik a szó szoros értelmében véresre vertek három vendéget. A szenvedő alanyok közül nem mindenki járult hozzá nevének közléséhez, ami némileg érthető is, hiszen az egyik áldozat fegyveres testületi tag, magas beosztású és rangú tiszt. Dr. Gaál Attila, a Wo- sinski Mór múzeum igazgató- helyettese is csak némi vívódás árán egyezett bele abba, hogy felfedjük kilétét. Mert bármennyire is meglepő, a városszerte köztiszteletben álló régészt is a padlóra küldte egy jól irányzott ütés. A részletekről is dr. Gaál Attila adott tájékoztatást, s bár találkozásunkkor már közel két nap eltelt el az „esemény" óta, hangja elárulta: soha nem fogja elfelejteni.

— Van nekünk Szekszár- don egy kézilabda-csapatunk, melyben a hozzám hasonló, negyven-ötven év közötti öregfiúk játszanak - kezdte az elején dr. Gaál Attila. — Sikerült jó kapcsolatokat kialakítanunk egy németországi kézilabda-csapattal, annak játékosai látogattak el hozzánk azon a héten. Nagy örömmel fogadtuk vendégeinket, számos programot szerveztünk számukra, s az itt-tartózkodá- suk fénypontjaként szombaton este elvittük őket a Gemenc bárba.

— Miért esett a választás az egyébként kulturált mulatóra?

— Nos, amikor annak idején mi látogattuk meg német sportbarátainkat, akkor ők egy diszkóba vittek el bennünket, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Ezt szerettük volna viszonozni a Gemenc bárral. Összesen tizenhatan voltunk, s mindent összeadva megittunk húsz üveg, három deciliteres sört, ettől még szalonspicces állapotba sem lehet kerülni. Mindenkinek jó kedve volt, a németek táncoltak, majd zárás előtt annak rendje s módja szerint távoztunk a bárból. Azaz, csak távoztunk volna.

— Ekkor jött a támadás?

— Ami csak bennünket, azaz a három magyar vendéglátót ért. Mi jöttünk ki utoljára a bárból, s így belegondolva, még szerencse, hogy nem a németeket verték össze. Ahogy áthaladtunk a bár és az előtér közötti kis folyosón, valakik váratlanul nekünk estek. Én lehajtott fejjel ballagtam, csak a zuhogásra és a félig elfojtott nyögésekre emlékszem. Még mielőtt körülnéztem volna, máris egy hatalmas ütést kaptam orvul, hátulról a tarkómra. Azonnal a földre kerültem, de ekkor még fel tudtam kelni. Rögtön jött a második ütés, én pedig újból a padlón találtam magam. Onnan láttam, hogy az előttem levő barátomnak folyik a vére a felrepedt szemhéjából, a másik társamnak ugyancsak csupa vér volt az arca. Mielőtt feleszméltünk volna, a támadók már el is tűntek.

— Tehát egyáltalán nem is látta a tett elkövetőit?

— Olyan gyorsan történt minden, hogy semmit sem láttam. A csattanásokra, a zajra

visszajöttek a németek, s ők mondták, hogy egy göndör hajú, magas, fekete illetőt láttak ott ólálkodni közelünkben. Nekem azonban annyi időm sem volt, hogy körülnézzek. Én majdnem egy mázsás, jól megtermett ember vagyok, világéletemben sportoltam, soha nem gondoltam volna, hogy engem csak úgy le lehet ütni. Ezért gondolom, hogy profik lehettek a támadók.

— Hajnali fél négykor távoztak. Egészen addig semmiféle incidens nem történt a bárban?

.— Ha csak azt a jelentéktelen kis közjátékot nem említem, ami a vetkőzőszám alatt zajlott le. Amikor a táncosnő kezdett megszabadulni ruhadarabjaitól, akkor az egyik német vendég - aki ugyancsak ott táncolt a parketten - úgy tett, mintha ő is vetkőzne. Kihúzta a nadrágjából a derékszíját, de abban a pillanatban ott termett az egyik biztonsági ember. Nekem szólt végül is, hogy figyeljek a német fiúra. Ennyi történt mindössze, még egy hangos szó sem hangzott el.

— Miként reagáltak a támadásra a bár dolgozói?

— Az üzletvezető sajnálkozott, de ennek ellenére képtelen vagyok elhessegetni azon érzésemet, hogy sejti, kik voltak a tettesek. Ugyanis történt még egy érdekes eset. Már a taxira vártunk, meglehetősen ziláltan, amikor utánunk jött az egyik bennfentes. Elmondta, hogy nagyon szégyellj magát a bár dolgozói nevében is, jóllehet tudja, hogy a személyzet engedte ki a támadókat a hátsó ajtón.

Baki István, a Gemenc bár megbízott üzletvezetője az

eset napján a helyszínen volt ugyan, de magát a folyosói támadást nem látta.

— Rendkívül kellemetlen számunkra, ami történt, mert itt ilyesmi még nem fordult elő - mondja a fiatal, udvarias üzletvezető, aki egyébként készséggel állt a beszélgetés elé. — Aznap telt házzal üzemeltünk, szinte vágni lehetett a füstöt, a nagy kavarodásban nehéz nyomon követni a mozgásokat. Elképzelhető, hogy valamelyik támadó a bár hátsó bejáratánál távozott, mert az az ajtó a szellőztetés végett valóban nyitva volt. Ezt azonban ajtó mellett helyet foglaló diszkósnak látnia kellett volna, ám ő nem vett észre semmit.

— A sérelmet szenvedett vendégek hogyan viselkedtek?

— Megmondom őszintén, én úgy láttam, hogy ide - éjfél után fél egykor - már meglehetősen illuminált állapotban tértek be, s mint később megtudtam, a BM klubból. Ennek ellenére különösebben nagy problémát nem okoztak, mindössze az egyik német rántotta magához a húgomat, hogy vele akar táncolni. Azonnal tisztáztuk a helyzetet, - mindenféle veszekedés nélkül, éppen ezért csodálkozom a látszólag ok nélküli támadáson. Persze, azt én nem tudhatom, hogy ezen kívül történt-e valami, összeszólalkoztak-e valakivel.

— Az elképzelhetetlen, hogy a személyzet engedte ki a hátsó ajtón a támadókat?

— Erre már csak azért sem lett volna szükség, mert mint mondtam, az ajtó végig nyitva volt. Egyébként többször végigkérdeztem a személyzetet, s elmondásuk alapján van egy tippem az elkövető személyére. Igaz, akire én gondolok, az bizonyíthatóan be sem tette a lábát a bárba, hanem az előtérben bukkant fel. Ezért kétlem azt, hogy belülről, azaz a bárból jött volna támadó.

Szeri Árpád

(Folytatás az 1. oldalról)

Az alábbiakban a beszélgetésből közlünk részleteket.

— Mekkora az az összeg, mely Samu László „számláját terheli?"

— Most folyik ennek a felmérése, a szám állandóan változik. Jelenleg számtalan hitelező jelentett be követelést, magánszemélyeknek több mint 700 millió forinttal tartozik Samu László, az Adó- és Vámhivatalnak, az eddigi regisztráció szerint 62 millió forinttal. A vámhivatal esetében ez a szám változhat, mivel a behozott Samara gépkocsikat 1900 márka értékben jelentették be, holott 6500 márka volt az áruk, így pótvámkivetés van folyamatban. Az APEH most végez vizsgálatokat, és ennek alapján biztosan állíthatom, hogy az eddig nyilvántartott tartozásoknál több lesz, ami valós.

— A hitelezők számára érthetetlen az eset, hogyan létezik, hogy szabadlábon van Samu László, ha ekkora ösz- szeget elsikkasztott, kérdezik, hiszen már pár százezer forint sikkasztásáért is börtönbe kerülnek emberek.

— Erre a kérdésre konkrét választ én nem tudok adni, a Fővárosi Ügyészségen múlik, hogy vádat emelnek-e Samu László ellen, vagy nem.

— Hány peres ügye van folyamatban Samu Lászlónak?

— Három. Spitzer osztrák állampolgár ellen folyik egy per, melyben a Samax Kft. 2,4 millió márka elvitelével vádolja az osztrákot. Az Autótrade Kft-t 42 millió forintért pereli a Samax, a külker bankot pedig azért, hogy hozzájárulása nélkül szolgáltatott ki 113 millió forintot Spitzauemek. Ezen kívül vannak a Samaxnak kintlévőségei, melyek behajtását megkezdtük. Jellemző az üygre, hogy valaki elszámolásra felvett 7 millió forintot, de mind a mai napig nem számolt el, és nem is hajlandó erre.

— Mire számíthatnak a pénz és Samara nélkül maradt kárvallottak, hogy a többi hitelezőről ne is beszéljünk?

— Optimális esetben maximum 350 millió forintot lehet bekasszírozni. Azért mondtam optimálist, mert a Viktória Áruház pl. 220 millió forintra van értékelve, de hogy mennyiért tudjuk eladni, az kérdéses. A bekasszírozott pénzekből elsősorban azokat fizetjük ki, akik zálogjogi bejegyzést kértek, utána kerülhet sor a többi hitelezőre. A Samarára befizető kárvallottak jó ha 2-3 év múlva tíz százalékát visszakapják a 400 ezer forintjuknak.

F. Kováts

Koszorúzások

Az aradi vértanúk napja alkalmából gróf Batthyány Lajos Mauzóleumánál Göncz Árpád köztársasági elnök, Szabad György, az Országgyűlés elnöke, illetve - Antall József miniszterelnök nevében - Boross Péter koszorút helyezett el.

Ajánljuk magunkat, ajánljon bennünket

barátainak, ismerőseinek és mindenkinek!

Előfizetőinket kérjük, hogy szerezzenek újabb előfizetőket a 33.000 példányban megjelenő

r r r

Ajánlja a lapunkat, s ha megnyerte ismerősét az előfizetésre, töltse ki és borítékban küldje be az itt következő szelvényt, valamint az előfizetési díj befizetését igazoló postai csekket vagy másolatát a TOLNAI NÉPÚJSÁG Kiadója (7100 Szekszárd, Pf.: 71.) címére.

Előfizetési díj 1 hónapra: 319 Ft.

. ..Sv......................................V,..

SZ

EREZTEM EGY ÚJ ELŐFIZETŐT r r r

r r r

BARÁTAIM, ISMERŐSEIM KÖZÖTT.

Az új előfizető neve:............

Címe (ahova az újságot kéri):

A beküldő neve: Címe:................

Ki

ről szeretne olvasni a lapban?

AKIK A MAI LAPUNKBAN MEGJELENT SZELVÉNYT BEKÜLDIK, AZOK KÖZÖTT EGY

Bébi farmeröltönyt

SORSOLUNK KI,

melyet a Dél-dunántúli Röviköt szekszárdi lerakata ajánlott fel. Ez a szelvény részt vesz az 1993. januári rendkívüli sorsolásunkon is.

Tragédia a szőlőhegyen

Gyújtsunk gyertyát

Az együtt- működésről tárgyaltak

(Folytatás az 1. oldalról.)

A gazdasági, pénzügyi szakemberek itt-tartózkodá- suk alkalmával az együttműködés feltételeit beszélték meg. A tárgyalások során szóba került a Német Színház rekonstrukciója is, amit szívügyüknek éreznek a németek, és támogatni kívánják a munkálatokat.

Georg Denzer, a delegáció vezetője elmondta, hogy nem ez az első látogatásuk, több alkalommal jártak már Szek- ■szárdon.

— A jelenlegi jövetelünk munkalátogatás, melynek értékelése hazatérésünk után történik. A célok is ekkor körvonalazódnak majd ki. Az üzletemberek, akik többek között a sportot, az ipart, a pénzvilágot képviselik, kemény tárgyalásokat folytatnak. Jövetelünket a konkrét munka, a kapcsolattartás jellemzi. Egyik kollégám például találkozót készít elő Pakson, az atomerőműnél, ahova két hét múlva érkeznek megbeszélésre. A partnerkapcsolatot gazdasági téren is tovább kívánjuk fejleszteni. Novemberben regionális kiállítás lesz BacJ-Mergentheimben, ahol Tolna megye is bemutatkozik. Szoros kapcsolatot építettünk ki Dunaföldvárral, Pakssal, Dunakömlőddel, Pécsvárad- dal. A kultúra terén is szeretnénk előrelépni, úgy gondoltuk, hogy a Német Színház ügyét feltétlen támogatni kell.

Á szekszárdi programot követően a csoport Tamásiba, majd Bonyhádra utazott és Pécsre látogattak.

(p. téri)

A hegyoldalakról a napérlelte szőlőtermés lassan mindenhol a kádakba, a pincék hordóiba kerül. Ott aztán erjed, forr, érlelődik a nedű, s e kémiai folyamat következményeként széndioxid gáz keletkezik. Ez azonban nem kis veszéllyel jár, ami már nem egyszer áldozatot is szedett.

Legutóbb - tegnap délelőtt - Magyarkesziben, az Öregnyilas szőlőhegyen három ember halt meg gondatlanság miatt. A templom harangja értük szólt: Fodor József 66 éves, Fodor Józsefné 64 éves, és öcs- cse, Könczöl László 50 éves.

— Józsi bátyámmal és a családjával mindig jó viszonyban voltam - mondta Körmendi Lajos szőlőszomszéd, aki a pincében talált rá az áldozatokra. - Megkínáltuk egymást egy-egy pohár borral, s mellette beszélgettünk.

A szomszéd már tegnap kijött a szőlőbe, jómagam csak ma reggel. Feltűnt, hogy Józsi bátyám nem jelentkezik, pedig úgy látszott, hogy tartózkodnak a tanyában. Közelebb mentem, s láttam a három embert. Szóltam a szomszédnak, de hármójukon már nem lehetett segíteni. Hiába kértem többször is a szomszédot, gyertyát vigyen magával ilyenkor, mert akkor nem lehet baj.

Azt mondják az öregek, akit a kaszás egyszer meglegyint, másodszorra már nem téved. Úgy négy évvel ezelőtt hasonló helyzetből sikerült Körmendi Lajosnak kimentenie Fodor Józsi bácsit. Nem okult az akkori esetből, és most a segítség már későn jött.

A tamási rendőrkapitányság nyomozói - a fotókat is ők bocsátották rendelkezésünkre- jelenlétében a tűzoltók - védőfelszerelésben - hozták föl a pincéből a három áldozatot.

Kökény Andrástól, a tamási rendőrkapitányság őrnagyától megtudtuk, hogy a présházban mintegy másfél méteres mustgáz keletkezett.

— A présház talajszintjétől számítva 40 centiméterre, míg a pince talajától fölfelé 1 méter 70 centiméterre aludt el a gyertya lángja. Bűncselekményre utaló jelet nem találtunk. Az áldozatok elhelyezkedéséből arra lehet következtetni, hogy egymás után érkeztek a helyszínre. A vizsgálat ezzel azonban nem zárul le, folytatódik.

Szomorú tragédia helyszíne volt egy présház, egy pince magába zárt három embert. Meghaltak, pedig még élhettek volna.

Gondatlanság miatt lettek a mustgáz áldozatai. Az élet nagyon drága, s ennél jobban kellene rá vigyázni. Csak egy szál gyertya...- p-teri Az a bizonyos pince

Mindent megtettek, amit lehetett