Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-07 / 237. szám

2 KÉPÚJSÁG VILÁGTÜKÖR - HAZAI TÜKÖR 1992. október 7. Vendégmarasztalás a Gemenc bárban Kiütéses verést szenvedett a múzeum igazgatóhelyettese A nép az utcán, a pénz ki tudja hol? Tüntetés Samara-ügyben A felszámoló biztos véleménye Bár az éjszakai életnek köz­tudomásúlag mások a játék- szabályai, mint a nappalinak, az azért talán mégis túlzás, ami vasárnap hajnalban tör­tént a szekszárdi Gemenc bár­ban. A város egyetlen valami­revaló éjszakai szórakozóhe­lyén ugyanis valakik a szó szoros értelmében véresre ver­tek három vendéget. A szen­vedő alanyok közül nem min­denki járult hozzá nevének közléséhez, ami némileg ért­hető is, hiszen az egyik áldo­zat fegyveres testületi tag, magas beosztású és rangú tiszt. Dr. Gaál Attila, a Wo- sinski Mór múzeum igazgató- helyettese is csak némi vívó­dás árán egyezett bele abba, hogy felfedjük kilétét. Mert bármennyire is meglepő, a vá­rosszerte köztiszteletben álló régészt is a padlóra küldte egy jól irányzott ütés. A részletek­ről is dr. Gaál Attila adott tá­jékoztatást, s bár találkozá­sunkkor már közel két nap el­telt el az „esemény" óta, hangja elárulta: soha nem fogja elfelejteni. — Van nekünk Szekszár- don egy kézilabda-csapatunk, melyben a hozzám hasonló, negyven-ötven év közötti öregfiúk játszanak - kezdte az elején dr. Gaál Attila. — Sike­rült jó kapcsolatokat kialakí­tanunk egy németországi ké­zilabda-csapattal, annak játé­kosai látogattak el hozzánk azon a héten. Nagy örömmel fogadtuk vendégeinket, szá­mos programot szerveztünk számukra, s az itt-tartózkodá- suk fénypontjaként szomba­ton este elvittük őket a Ge­menc bárba. — Miért esett a választás az egyébként kulturált mulatóra? — Nos, amikor annak ide­jén mi látogattuk meg német sportbarátainkat, akkor ők egy diszkóba vittek el ben­nünket, ahol nagyon jól érez­tük magunkat. Ezt szerettük volna viszonozni a Gemenc bárral. Összesen tizenhatan voltunk, s mindent összeadva megittunk húsz üveg, három deciliteres sört, ettől még sza­lonspicces állapotba sem lehet kerülni. Mindenkinek jó kedve volt, a németek táncol­tak, majd zárás előtt annak rendje s módja szerint távoz­tunk a bárból. Azaz, csak tá­voztunk volna. — Ekkor jött a támadás? — Ami csak bennünket, azaz a három magyar vendég­látót ért. Mi jöttünk ki utoljára a bárból, s így belegondolva, még szerencse, hogy nem a németeket verték össze. Ahogy áthaladtunk a bár és az előtér közötti kis folyosón, va­lakik váratlanul nekünk estek. Én lehajtott fejjel ballagtam, csak a zuhogásra és a félig el­fojtott nyögésekre emlékszem. Még mielőtt körülnéztem volna, máris egy hatalmas ütést kaptam orvul, hátulról a tarkómra. Azonnal a földre kerültem, de ekkor még fel tudtam kelni. Rögtön jött a második ütés, én pedig újból a padlón találtam magam. On­nan láttam, hogy az előttem levő barátomnak folyik a vére a felrepedt szemhéjából, a má­sik társamnak ugyancsak csupa vér volt az arca. Mielőtt feleszméltünk volna, a táma­dók már el is tűntek. — Tehát egyáltalán nem is látta a tett elkövetőit? — Olyan gyorsan történt minden, hogy semmit sem lát­tam. A csattanásokra, a zajra visszajöttek a németek, s ők mondták, hogy egy göndör hajú, magas, fekete illetőt lát­tak ott ólálkodni közelünkben. Nekem azonban annyi időm sem volt, hogy körülnézzek. Én majdnem egy mázsás, jól megtermett ember vagyok, vi­lágéletemben sportoltam, soha nem gondoltam volna, hogy engem csak úgy le lehet ütni. Ezért gondolom, hogy profik lehettek a támadók. — Hajnali fél négykor távoz­tak. Egészen addig semmiféle in­cidens nem történt a bárban? .— Ha csak azt a jelentékte­len kis közjátékot nem emlí­tem, ami a vetkőzőszám alatt zajlott le. Amikor a táncosnő kezdett megszabadulni ruha­darabjaitól, akkor az egyik német vendég - aki ugyan­csak ott táncolt a parketten - úgy tett, mintha ő is vetkőzne. Kihúzta a nadrágjából a de­rékszíját, de abban a pillanat­ban ott termett az egyik biz­tonsági ember. Nekem szólt végül is, hogy figyeljek a né­met fiúra. Ennyi történt mindössze, még egy hangos szó sem hangzott el. — Miként reagáltak a táma­dásra a bár dolgozói? — Az üzletvezető sajnál­kozott, de ennek ellenére kép­telen vagyok elhessegetni azon érzésemet, hogy sejti, kik voltak a tettesek. Ugyanis tör­tént még egy érdekes eset. Már a taxira vártunk, megle­hetősen ziláltan, amikor utá­nunk jött az egyik bennfentes. Elmondta, hogy nagyon szé­gyellj magát a bár dolgozói nevében is, jóllehet tudja, hogy a személyzet engedte ki a támadókat a hátsó ajtón. Baki István, a Gemenc bár megbízott üzletvezetője az eset napján a helyszínen volt ugyan, de magát a folyosói támadást nem látta. — Rendkívül kellemetlen számunkra, ami történt, mert itt ilyesmi még nem fordult elő - mondja a fiatal, udvarias üzletvezető, aki egyébként készséggel állt a beszélgetés elé. — Aznap telt házzal üzemeltünk, szinte vágni le­hetett a füstöt, a nagy kavaro­dásban nehéz nyomon követ­ni a mozgásokat. Elképzel­hető, hogy valamelyik támadó a bár hátsó bejáratánál távo­zott, mert az az ajtó a szellőz­tetés végett valóban nyitva volt. Ezt azonban ajtó mellett helyet foglaló diszkósnak lát­nia kellett volna, ám ő nem vett észre semmit. — A sérelmet szenvedett ven­dégek hogyan viselkedtek? — Megmondom őszintén, én úgy láttam, hogy ide - éjfél után fél egykor - már megle­hetősen illuminált állapotban tértek be, s mint később meg­tudtam, a BM klubból. Ennek ellenére különösebben nagy problémát nem okoztak, mindössze az egyik német rántotta magához a húgomat, hogy vele akar táncolni. Azonnal tisztáztuk a helyze­tet, - mindenféle veszekedés nélkül, éppen ezért csodálko­zom a látszólag ok nélküli tá­madáson. Persze, azt én nem tudhatom, hogy ezen kívül történt-e valami, összeszólal­koztak-e valakivel. — Az elképzelhetetlen, hogy a személyzet engedte ki a hátsó aj­tón a támadókat? — Erre már csak azért sem lett volna szükség, mert mint mondtam, az ajtó végig nyitva volt. Egyébként többször vé­gigkérdeztem a személyzetet, s elmondásuk alapján van egy tippem az elkövető szemé­lyére. Igaz, akire én gondolok, az bizonyíthatóan be sem tette a lábát a bárba, hanem az elő­térben bukkant fel. Ezért két­lem azt, hogy belülről, azaz a bárból jött volna támadó. Szeri Árpád (Folytatás az 1. oldalról) Az alábbiakban a beszélge­tésből közlünk részleteket. — Mekkora az az összeg, mely Samu László „számláját terheli?" — Most folyik ennek a fel­mérése, a szám állandóan vál­tozik. Jelenleg számtalan hite­lező jelentett be követelést, magánszemélyeknek több mint 700 millió forinttal tarto­zik Samu László, az Adó- és Vámhivatalnak, az eddigi re­gisztráció szerint 62 millió fo­rinttal. A vámhivatal esetében ez a szám változhat, mivel a behozott Samara gépkocsikat 1900 márka értékben jelentet­ték be, holott 6500 márka volt az áruk, így pótvámkivetés van folyamatban. Az APEH most végez vizsgálatokat, és ennek alapján biztosan állítha­tom, hogy az eddig nyilván­tartott tartozásoknál több lesz, ami valós. — A hitelezők számára érthetetlen az eset, hogyan lé­tezik, hogy szabadlábon van Samu László, ha ekkora ösz- szeget elsikkasztott, kérdezik, hiszen már pár százezer forint sikkasztásáért is börtönbe ke­rülnek emberek. — Erre a kérdésre konkrét választ én nem tudok adni, a Fővárosi Ügyészségen múlik, hogy vádat emelnek-e Samu László ellen, vagy nem. — Hány peres ügye van fo­lyamatban Samu Lászlónak? — Három. Spitzer osztrák állampolgár ellen folyik egy per, melyben a Samax Kft. 2,4 millió márka elvitelével vá­dolja az osztrákot. Az Autótrade Kft-t 42 millió fo­rintért pereli a Samax, a kül­ker bankot pedig azért, hogy hozzájárulása nélkül szolgál­tatott ki 113 millió forintot Spitzauemek. Ezen kívül vannak a Samaxnak kintlévő­ségei, melyek behajtását meg­kezdtük. Jellemző az üygre, hogy valaki elszámolásra fel­vett 7 millió forintot, de mind a mai napig nem számolt el, és nem is hajlandó erre. — Mire számíthatnak a pénz és Samara nélkül maradt kárvallottak, hogy a többi hi­telezőről ne is beszéljünk? — Optimális esetben ma­ximum 350 millió forintot le­het bekasszírozni. Azért mondtam optimálist, mert a Viktória Áruház pl. 220 millió forintra van értékelve, de hogy mennyiért tudjuk eladni, az kérdéses. A bekasszírozott pénzekből elsősorban azokat fizetjük ki, akik zálogjogi be­jegyzést kértek, utána kerül­het sor a többi hitelezőre. A Samarára befizető kárvallot­tak jó ha 2-3 év múlva tíz szá­zalékát visszakapják a 400 ezer forintjuknak. F. Kováts Koszorúzások Az aradi vértanúk napja alkalmából gróf Batthyány Lajos Mauzóleumánál Göncz Árpád köztársasági elnök, Szabad György, az Országgyűlés elnöke, illetve - Antall József mi­niszterelnök nevében - Boross Péter koszorút helyezett el. Ajánljuk magunkat, ajánljon bennünket barátainak, ismerőseinek és mindenkinek! Előfizetőinket kérjük, hogy szerezzenek újabb előfizetőket a 33.000 példányban megjelenő r r r Ajánlja a lapunkat, s ha megnyerte ismerősét az előfizetésre, töltse ki és borítékban küldje be az itt következő szelvényt, valamint az előfizetési díj befizetését igazoló postai csekket vagy másolatát a TOLNAI NÉPÚJ­SÁG Kiadója (7100 Szekszárd, Pf.: 71.) címére. Előfizetési díj 1 hónapra: 319 Ft. . ..Sv­......................................V,.. SZ EREZTEM EGY ÚJ ELŐFIZETŐT r r r r r r BARÁTAIM, ISMERŐSEIM KÖZÖTT. Az új előfizető neve:............ Címe (ahova az újságot kéri): A beküldő neve: Címe:................ Ki ről szeretne olvasni a lapban? AKIK A MAI LAPUNKBAN MEGJELENT SZELVÉNYT BEKÜLDIK, AZOK KÖZÖTT EGY Bébi farmeröltönyt SORSOLUNK KI, melyet a Dél-dunántúli Röviköt szekszárdi lerakata ajánlott fel. Ez a szelvény részt vesz az 1993. januári rendkívüli sorsolásunkon is. Tragédia a szőlőhegyen Gyújtsunk gyertyát Az együtt- működésről tárgyaltak (Folytatás az 1. oldalról.) A gazdasági, pénzügyi szakemberek itt-tartózkodá- suk alkalmával az együttmű­ködés feltételeit beszélték meg. A tárgyalások során szóba került a Német Színház rekonstrukciója is, amit szí­vügyüknek éreznek a néme­tek, és támogatni kívánják a munkálatokat. Georg Denzer, a delegáció vezetője elmondta, hogy nem ez az első látogatásuk, több alkalommal jártak már Szek- ■szárdon. — A jelenlegi jövetelünk munkalátogatás, melynek ér­tékelése hazatérésünk után történik. A célok is ekkor kör­vonalazódnak majd ki. Az üz­letemberek, akik többek kö­zött a sportot, az ipart, a pénzvilágot képviselik, ke­mény tárgyalásokat folytat­nak. Jövetelünket a konkrét munka, a kapcsolattartás jel­lemzi. Egyik kollégám például találkozót készít elő Pakson, az atomerőműnél, ahova két hét múlva érkeznek megbe­szélésre. A partnerkapcsolatot gazdasági téren is tovább kí­vánjuk fejleszteni. Novem­berben regionális kiállítás lesz BacJ-Mergentheimben, ahol Tolna megye is bemutatkozik. Szoros kapcsolatot építettünk ki Dunaföldvárral, Pakssal, Dunakömlőddel, Pécsvárad- dal. A kultúra terén is szeret­nénk előrelépni, úgy gondol­tuk, hogy a Német Színház ügyét feltétlen támogatni kell. Á szekszárdi programot követően a csoport Tamásiba, majd Bonyhádra utazott és Pécsre látogattak. (p. téri) A hegyoldalakról a napér­lelte szőlőtermés lassan min­denhol a kádakba, a pincék hordóiba kerül. Ott aztán er­jed, forr, érlelődik a nedű, s e kémiai folyamat következmé­nyeként széndioxid gáz kelet­kezik. Ez azonban nem kis ve­széllyel jár, ami már nem egy­szer áldozatot is szedett. Legutóbb - tegnap délelőtt - Magyarkesziben, az Öreg­nyilas szőlőhegyen három ember halt meg gondatlanság miatt. A templom harangja ér­tük szólt: Fodor József 66 éves, Fodor Józsefné 64 éves, és öcs- cse, Könczöl László 50 éves. — Józsi bátyámmal és a családjával mindig jó vi­szonyban voltam - mondta Körmendi Lajos szőlőszom­széd, aki a pincében talált rá az áldozatokra. - Megkínáltuk egymást egy-egy pohár bor­ral, s mellette beszélgettünk. A szomszéd már tegnap kijött a szőlőbe, jómagam csak ma reggel. Feltűnt, hogy Józsi bá­tyám nem jelentkezik, pedig úgy látszott, hogy tartózkod­nak a tanyában. Közelebb mentem, s láttam a három embert. Szóltam a szomszéd­nak, de hármójukon már nem lehetett segíteni. Hiába kértem többször is a szomszédot, gyertyát vigyen magával ilyenkor, mert akkor nem le­het baj. Azt mondják az öregek, akit a kaszás egyszer meglegyint, másodszorra már nem téved. Úgy négy évvel ezelőtt ha­sonló helyzetből sikerült Körmendi Lajosnak kimente­nie Fodor Józsi bácsit. Nem okult az akkori esetből, és most a segítség már későn jött. A tamási rendőrkapitány­ság nyomozói - a fotókat is ők bocsátották rendelkezésünkre- jelenlétében a tűzoltók - vé­dőfelszerelésben - hozták föl a pincéből a három áldozatot. Kökény Andrástól, a tamási rendőrkapitányság őrnagyától megtudtuk, hogy a présház­ban mintegy másfél méteres mustgáz keletkezett. — A présház talajszintjétől számítva 40 centiméterre, míg a pince talajától fölfelé 1 méter 70 centiméterre aludt el a gyertya lángja. Bűncselek­ményre utaló jelet nem talál­tunk. Az áldozatok elhelyez­kedéséből arra lehet következ­tetni, hogy egymás után ér­keztek a helyszínre. A vizsgá­lat ezzel azonban nem zárul le, folytatódik. Szomorú tragédia helyszíne volt egy présház, egy pince magába zárt három embert. Meghaltak, pedig még élhet­tek volna. Gondatlanság miatt lettek a mustgáz áldozatai. Az élet nagyon drága, s ennél jobban kellene rá vigyázni. Csak egy szál gyertya...- p-teri ­Az a bizonyos pince Mindent megtettek, amit lehetett

Next

/
Thumbnails
Contents