Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-27 / 253. szám

4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1992. október 27. Kész a tornaterem A városházán hallottuk Arról értesültünk legelébb, hogy megtörtént a Béri Balogh Adám Gimnázium tornater­mének a felújítása és megvolt a műszaki átadás. Az 1,1 mil­lió forintba került munka költségeihez 750 ezret az in­tézmény nyert pályázaton, a többit az önkormányzat bizto­sította: A felújítás során kicse­rélték a teljes parketta felüle­tet, módosították a fűtőrend­szer légtelenítését és meg­szüntették a nyílászárók beá­zását. A tervek szerint no­vember 9-én a képviselő-testü­leti ülést megelőzően egy tor­nabemutató keretében veszik „hivatalosan" használatba a létesítményt a gimnazisták. Megkötötte az önkormány­zat és a Tamási Állami Gazda­ság azt a végleges szerződést, amelynek során önkormány­zati tulajdonba került a for- nádi szakmunkásképző tan­műhely, ami negyven fémi­pari tanuló gyakorlati oktatá­sát biztosítja. A tanműhely üzemeltetéséről a közeljövő­ben döntenek véglegesen. Október 26-án kezdődnek a tűzoltószertár felújítási mun­kálatai, amelyekkel a tervek szerint még az idén elkészül­nek. A költségeket a tamási önkormányzat és a megyei tűzoltó-parancsnokság közö­sen vállalta. Ülést tartott a földrendező bizottság és meghatározták azokat a földterületeket, ame­lyeket a várhatóan március­ban sorra kerülő árverésre ja­vasolnak a megyei kárrende­zési hivatalnak. A kijelölt föl­dek a két tsz - Béke illetve Széchenyi - és az állami gaz­daság területét érintik. Levél Nagy székelyből Tisztelt Ékes Úr! Nagyszékelyből írok Önnek és arra kérem, kísérje figyelemmel tevékenységünket. Kérem ezt azért, mert számtalanszor tanújelét adta annak, hogy szívén viseli sorsunkat. Ez év szeptemberétől elvállaltam három gyerek szakmai oktatá­sát kerámia formázó szakmára, az elméleti oktatást a Kaposvári Iparművészeti és Szakmunkásképző biztosítja és ez volt a feltétele annak, ha a szakmai oktatást itt helyben vállaljuk. Meglehetősen fáradt vagyok, de ha a szakmai dolgokkal foglalkozom, nem érzek fáradságot. Önkormányzatunk vállalta, hogy segít, a tsz helyisé­get biztosít, felszereléseket pedig próbálok szerezni a régi munka­helyemről. Eddig sok jóindulatú ígéretet kaptam. Mint a nyugdí­jasklub tevékenységét tartjuk számon és megpróbálunk elejétől végig videofelvételt készíteni az oktatás menetéről, hiszen hagyo­mányőrzésnek is felfogható a kerámia szakma megtanítása. Most már látom, rengeteg fura helyzet adódik menetközben, de megfog­juk oldani. A másik dolog, amiről írni szeretnék, az idősek napja. Jó volt látni és olvasni arról, hogyan ünnepeltek különböző helyeken, ho­gyan köszöntötték az idős embereket. Nálunk ez egészen másként történt. Október Tjén este 6 órakor a református templom harangjai ünnepi megemlékezésre kondultak az elmúlt évben elhunytakért. A nyugdíjasklubban hétfőn este tartottuk a megemlékezést. Saj­nos, az elöljáróság egyetlen tagja sem jött el. A polgármestert személyesen hívtam, nem is ígérte, nem is jött el, de maga helyett sem küldött senkit. Az iskolaigazgatót is kértem, hogy egy-két gyerek mondjon verset nekünk, de ez sem teljesült. Nem tudom, hogy ha három pedagógus tanít 25 gyereket, akkor miért nincs ta­lonban ilyen alkalmakra egy-egy vers vagy ériek. Az önkormányzat által biztosított kulturális élet Nagyszékely­ben nulla, ami van, azt a nyugdíjasklub adja minden akadályt le­küzdve. Mégsem érdemeltünk annyit, hogy legalább további jó egészséget kívánjon nekünk az önkormányzat. Megfáradt életün­ket azért tovább éljük és igyekszünk a falu mindennapjait szebbé, helytörténetét maradandóvá tenni. Ezt tűztük ki célul és meg is valósítjuk. Végül korrigálni szeretnék egy receptet. Ami október 10-én je­lent meg a palánki gazdaasszonyok tollából, az nem szabógallér, hanem lekváros derelye. A szabógallért nem lekvárral készítik, ha­nem pirított hagyma és kevés grízzel töltött rendes laska tészta, amiben nincsen krumpli, de ugyanúgy derelyevágóval van szét­vágva és levesként készítve. Néhány gallér kibomlik főzés közben és az adja a leves levének sűrűségét. Üdvözlettel: Lehelné Rozsos Janka nyugdíjas keramikus Címer és zászló Ozorán Ozora Község Önkor­mányzati Képviselő-testü- lete az 1990. évi LXV. tör­vény 1. paragrafus 6. be­kezdésének a pontja alap­ján megalkotta a község címeréről és zászlajáról szóló rendeletét. A telepü­lés címere kerektálpfr pajzs alakú, sárga alap­színnel. A pajzs alsó felén nagy barna kapuval ellá­tott vörös várfal van. A várfalon, középen a vár­falból kiinduló sötétzöld, ívelt szőlőindán világos- zöld nagy szőlőfürt függ. A várfal két oldalán sötét­barna szőlőtőke áll. A vár­fal a községet jelképező, ozorai Pipó által 1416-ban épített várkastélyt jelzi, míg a szőlőfürt és a két szőlőtőke a település sző­lőművelő múltjára utal. A község zászlaja füg­gőleges felfüggesztésű, fehér alapú téglalap, az al­ján piros-fehér-zöld rojt van, a középső részén pe­dig a község címere talál­ható. A címer felett az „OZORA" felirat van, alatta pedig a zászló meg­alkotásának évszáma, 1992. Isten hozott Nagyobb helyeken a település címerével ellátott táblán köszön­tik az arra járót: üdvözöljük vá­rosukban. A kis falvaknak a kö­szöntésre eddig nem volt gondjuk - igaz, az utak végén el is takarta a helységnévtáblát a gaz most azonban van. Jól példázza ezt a magyarkeszi faluvégen elhelye­zett tábla, ami Isten hozottal várja az érkezőt és Isten veleddel búcsúztatja. A szándék őszinte. Pénteki piac Simontomyán A jó idő utolsó pillana­tait kapta lencsevégre a simontornyai piacon Gottvald Károly fotóri­porter kollégánk, aki megnézte a község-, a megye-és az országhatá­ron belüli, illetve. kívüli felhozatalt. Mindazt, ami szem-szájnak ingere, il­letve ami csak ingerel. A pincehelyiek Vörösmartyja Az alábbi kincset régóta őrizgettem a fiókom mélyén. Ha jól emlékszem, akkor hat éve kaptam Horváth Anna nyugdíjas tanárnőtől, Pince­helyről és csak azért nem ke­rült be akkor a nagyközségről készült összeállításba legna­gyobb sajnálatunkra, mert egy picit hosszúnak találta­tott. Most, hogy a pincehe­lyiek „tanár nénijének" har­mincéves kutatómunkája beé­rett - néhány napja Vörös­marty emlékszobát avattak a községben, a Csehfalvay kúri­ában ezt az írást tesszük a megérdemelt Vosinsky-emlék-érem mellé, köszönetiink és tiszteletünk jeléül. Azok közé a szerencsésnek mondható községek közé tar­tozunk, ahol - hacsak rövid ideig is, de - élt a magyar iro­dalom vezéregyénisége. Vörösmarty Mihályról van szó, aki 1822 Nyilas havában került Görbőre Perczel Sándor ajánlásával Csehfalvay Ferenc alispánhoz joggyakorlatra. (Görbő 1930. január 1-je óta Pincehely néven szerepel. Ha­jas Béla: Vörösmarty Mihály és Perczel Etelka ItK 1931. 306.). Ugyancsak rokon volt Huszár János földbirtokos is, akinek felesége Perczel Zsófia. (Hajas Béla: Tolnamegyei Né­pújság 1932. jan. 20.). A Görbőn töltött egy év sok újat hozott. Perczeléknél mint nevelő szigorú rend szerint élt. Itt sokkal szabadabban bánhatott idejével, s ráadásul vidám, magával egykorú jurá­tustársaságba jutott. Barátja lett az alispán fia, Sándor. A jurátusok közül Jeszenkszky Miklós állt közel hozzá. Be­csülte a fiatal, nagyrahívatott barátot, s így ír: „Tisztellek én is, Miklós, té­gedet. Maradj utadban, s tartsd ezt holtodig: Nagy az, ki a hazát naggyá te­szi". Ki kényen él, ugyan boldog lehet; De mint tűnő árnyék, ha elsu­han, Sírverse ez lesz: „volt, de nincs szegény!". (Jeszenszky Miklóshoz) Á 31 vers között, amit itt írt, volt vidám, tréfás (Alku a természettel), pajtáskodó, pa­rodizáló, genrealakító (A templomba záratásamkor). Majd a hűsnek vélt, nyári pi­henőhellyel ironizál (Egy cif­rán készült meleg hűselőre). A görbői hatás ihlette Az elbú­sult deák c. vígjátékot, amely­nek alakjai jurátusok és pa­rasztok. Ugyancsak a jurátu­sokról, szórakozásukról ír vi­dám jókedvvel A patvarista című versében. A csónakázás, a természet szépsége, kirán­dulások tették változatossá a sok „keserű firkát". „S már csak eget, s vizeket látunk, s még így ha soká tart, Földesúrnak Görbőn vagy vi­zen, vagy ruha lesz; Vagy ha ugyan szigetecske marad a puszta homokdomb, Bár Tuhutum lássék, annyira vízbe merül." (A patvarista) Ámi a jurátus légkörnél jó­val fontosabb, Vörösmarty itt, Görbőn került közvetlen kap­csolatba a megyei, osztrákel­lenes mozgalmakkal, amelyek a reformkornak politikai kez­detét is jelentették. Csehfalvay Horváth Anna álma megvalósult: kész a költő emlékszobája Ferenc megszerette a csendes, szorgalmas jurátust. Nemes embersége, a szegény parasz­tokhoz való jósága nem volt ismeretlen. Az alispán azért i kieszközölte számára, hogy a gyűléseken résztvehessen. Ezt igazolja az 1823. esztendei boldog Asszony havi 14-ik és következendő napi a nemes Tolna Vármegyében fekvő Görbői Pusztában tartatott ezen Tettes nemes Tolna Vármegyének kis gyűlésének" 9. pontja: „Ezen közben Tettes Első all Ispány Csehfalvay Úr jelen­tette, hogy Vörösmarty Mi­hály úr a Törvényes Cursust el végezvén, és gyakorlásba tisz­telt első all Ispány úr mellett lévén könyörög, hogy gyakor­lásának öregbítésére nézve a Törvény székeken is megje­lenhessen. Mely szerint Vö­rösmarty Mihály úrnak minek utána az hitét a mai kis gyüle­kezetben le tette volna, a Tör­vényszékeken való megjele­nés meg engedtetik". De tudott Vörösmarty az „1823 Március holnapnak 3-ik napján ezen Tettes nemes Tolna ügyében fekvő Szexárd városában tartatott közgyű­lésről is". A királyi biztos a császár és király azon kíván­ságát közölte, hogy az adót pengő pénzben fizesse a nép. Ezt megtagadták. Ilyen lég­körben élt a fiatal költő, aki már Börzsönyből is sok él­ményt hozott magával. Görbő fekvése, hegyekkel, vízzel, erdőkkel körülvéve al­kalmas volt, „Egy eposz-alko­tás állandó ihletében élő költői képzelet számára ..., hogy ez a képzelet dolgozni kezdjen, maga előtt benépesítsen min­dent . . . (Brisits Frigyes: Vö­rösmarty Mihály levelezése I. 352). A Tuhutum-hegy tete­jére valóban „hegyi tölgyek mellett sziklafal állva me­rően". Ott ül Huba gyermekei közt, „hegyháti lakában", ahol „liget és sík tér" vigyáznak szavára. A Zalán futása táj­szemlélete élő, eleven való­ságból adódik. „Csak oda kell állni a Huszárszőlő lankására, ahol léptei most is fénylenek, s egyszerre elénk ragyog Vö­rösmarty izgatott, heroikus képzeletének megtalált, gyö­nyörű tájéka: a Bodrogköz. A háttérben halmok, előterük­ben a csendes Kapos folyó, s körülötte a boldogörömű vi­dék". (Pados Ottokár: Vörös­marty tájszemlélete). Igen, a gyönyörű vidék köl­tői formában jelenik meg a Za­lán futásában, és enyhíti a harcok súlyos voltát. Sok részt idézhetnénk a „Zalán futásá­ból, amelyben a görbői tájra ismerünk. Az idő rövidsége, a hely szűke ezt nem teszi lehe­tővé. Egy azonban biztos: „végtelenül megható szerelmi lírájával, bájos idilljeivel, sőt olykor azok ellenére - első­sorban hazafias eposz. Törté­neti jelentősége, igazi értéke abban van .. . (dr. Tóth Dezső: Vörösmarty Mihály 68. old.). Nekünk, pincehelyieknek - akik jól ismerjük a szép leírá­sok színhelyét - helytörténeti érték is. Lassan-lassan eltűn­nek a múlt maradványai, rommá válik a Huszár-prés­ház, átalakul, feltöltődik az Álom patak, benépesül a sík tér, de a Zalán futása megőrzi az utókornak. Ezért öröm számunkra, hogy e nagyszabású alkotás, amellyel Vörösmarty Mihály belép a világirodalomba, ná­lunk keletkezett. Egy harisnya, hét lábra Nagyon bosszantja az idős asszonyokat -írja Pálfi Ist- vánné értényi olvasónk -, hogy itt az ősz és közeleg a tél is, aztán nem tudnak rendes harisnyát venni. Gizella nő­ném korosztályának már nem kell a selyem, jó lenne a régi patentharisnya is, ha az olyan volna, amilyennek lenni kell. Mert a szára még csak megfelelne, de a feje akkora, hogy egyikbe-egyikbe két láb is beleférne egyszerre, egymás mellé. Márpedig ez nem taka­rékosság, sőt, az ellenkezője. Olvasónkkal együtt mi is kérdezzük: ki gyárt ma Ma­gyarországon használható patentharisnyát, és mikor? Az oldal anyagait ezúttal is Ekés László és Gottvald Károly teszi közzé, Horváth Anna nyu­galmazott tanárnő segítségével. Kö­szönjük olvasóink figyelmét, tippjeit, kritikáit és minden­féle jobbító észrevé­teleit. Köszönjük, hogy velünk tartot­tak ma is.

Next

/
Thumbnails
Contents