Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-27 / 253. szám
4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1992. október 27. Kész a tornaterem A városházán hallottuk Arról értesültünk legelébb, hogy megtörtént a Béri Balogh Adám Gimnázium tornatermének a felújítása és megvolt a műszaki átadás. Az 1,1 millió forintba került munka költségeihez 750 ezret az intézmény nyert pályázaton, a többit az önkormányzat biztosította: A felújítás során kicserélték a teljes parketta felületet, módosították a fűtőrendszer légtelenítését és megszüntették a nyílászárók beázását. A tervek szerint november 9-én a képviselő-testületi ülést megelőzően egy tornabemutató keretében veszik „hivatalosan" használatba a létesítményt a gimnazisták. Megkötötte az önkormányzat és a Tamási Állami Gazdaság azt a végleges szerződést, amelynek során önkormányzati tulajdonba került a for- nádi szakmunkásképző tanműhely, ami negyven fémipari tanuló gyakorlati oktatását biztosítja. A tanműhely üzemeltetéséről a közeljövőben döntenek véglegesen. Október 26-án kezdődnek a tűzoltószertár felújítási munkálatai, amelyekkel a tervek szerint még az idén elkészülnek. A költségeket a tamási önkormányzat és a megyei tűzoltó-parancsnokság közösen vállalta. Ülést tartott a földrendező bizottság és meghatározták azokat a földterületeket, amelyeket a várhatóan márciusban sorra kerülő árverésre javasolnak a megyei kárrendezési hivatalnak. A kijelölt földek a két tsz - Béke illetve Széchenyi - és az állami gazdaság területét érintik. Levél Nagy székelyből Tisztelt Ékes Úr! Nagyszékelyből írok Önnek és arra kérem, kísérje figyelemmel tevékenységünket. Kérem ezt azért, mert számtalanszor tanújelét adta annak, hogy szívén viseli sorsunkat. Ez év szeptemberétől elvállaltam három gyerek szakmai oktatását kerámia formázó szakmára, az elméleti oktatást a Kaposvári Iparművészeti és Szakmunkásképző biztosítja és ez volt a feltétele annak, ha a szakmai oktatást itt helyben vállaljuk. Meglehetősen fáradt vagyok, de ha a szakmai dolgokkal foglalkozom, nem érzek fáradságot. Önkormányzatunk vállalta, hogy segít, a tsz helyiséget biztosít, felszereléseket pedig próbálok szerezni a régi munkahelyemről. Eddig sok jóindulatú ígéretet kaptam. Mint a nyugdíjasklub tevékenységét tartjuk számon és megpróbálunk elejétől végig videofelvételt készíteni az oktatás menetéről, hiszen hagyományőrzésnek is felfogható a kerámia szakma megtanítása. Most már látom, rengeteg fura helyzet adódik menetközben, de megfogjuk oldani. A másik dolog, amiről írni szeretnék, az idősek napja. Jó volt látni és olvasni arról, hogyan ünnepeltek különböző helyeken, hogyan köszöntötték az idős embereket. Nálunk ez egészen másként történt. Október Tjén este 6 órakor a református templom harangjai ünnepi megemlékezésre kondultak az elmúlt évben elhunytakért. A nyugdíjasklubban hétfőn este tartottuk a megemlékezést. Sajnos, az elöljáróság egyetlen tagja sem jött el. A polgármestert személyesen hívtam, nem is ígérte, nem is jött el, de maga helyett sem küldött senkit. Az iskolaigazgatót is kértem, hogy egy-két gyerek mondjon verset nekünk, de ez sem teljesült. Nem tudom, hogy ha három pedagógus tanít 25 gyereket, akkor miért nincs talonban ilyen alkalmakra egy-egy vers vagy ériek. Az önkormányzat által biztosított kulturális élet Nagyszékelyben nulla, ami van, azt a nyugdíjasklub adja minden akadályt leküzdve. Mégsem érdemeltünk annyit, hogy legalább további jó egészséget kívánjon nekünk az önkormányzat. Megfáradt életünket azért tovább éljük és igyekszünk a falu mindennapjait szebbé, helytörténetét maradandóvá tenni. Ezt tűztük ki célul és meg is valósítjuk. Végül korrigálni szeretnék egy receptet. Ami október 10-én jelent meg a palánki gazdaasszonyok tollából, az nem szabógallér, hanem lekváros derelye. A szabógallért nem lekvárral készítik, hanem pirított hagyma és kevés grízzel töltött rendes laska tészta, amiben nincsen krumpli, de ugyanúgy derelyevágóval van szétvágva és levesként készítve. Néhány gallér kibomlik főzés közben és az adja a leves levének sűrűségét. Üdvözlettel: Lehelné Rozsos Janka nyugdíjas keramikus Címer és zászló Ozorán Ozora Község Önkormányzati Képviselő-testü- lete az 1990. évi LXV. törvény 1. paragrafus 6. bekezdésének a pontja alapján megalkotta a község címeréről és zászlajáról szóló rendeletét. A település címere kerektálpfr pajzs alakú, sárga alapszínnel. A pajzs alsó felén nagy barna kapuval ellátott vörös várfal van. A várfalon, középen a várfalból kiinduló sötétzöld, ívelt szőlőindán világos- zöld nagy szőlőfürt függ. A várfal két oldalán sötétbarna szőlőtőke áll. A várfal a községet jelképező, ozorai Pipó által 1416-ban épített várkastélyt jelzi, míg a szőlőfürt és a két szőlőtőke a település szőlőművelő múltjára utal. A község zászlaja függőleges felfüggesztésű, fehér alapú téglalap, az alján piros-fehér-zöld rojt van, a középső részén pedig a község címere található. A címer felett az „OZORA" felirat van, alatta pedig a zászló megalkotásának évszáma, 1992. Isten hozott Nagyobb helyeken a település címerével ellátott táblán köszöntik az arra járót: üdvözöljük városukban. A kis falvaknak a köszöntésre eddig nem volt gondjuk - igaz, az utak végén el is takarta a helységnévtáblát a gaz most azonban van. Jól példázza ezt a magyarkeszi faluvégen elhelyezett tábla, ami Isten hozottal várja az érkezőt és Isten veleddel búcsúztatja. A szándék őszinte. Pénteki piac Simontomyán A jó idő utolsó pillanatait kapta lencsevégre a simontornyai piacon Gottvald Károly fotóriporter kollégánk, aki megnézte a község-, a megye-és az országhatáron belüli, illetve. kívüli felhozatalt. Mindazt, ami szem-szájnak ingere, illetve ami csak ingerel. A pincehelyiek Vörösmartyja Az alábbi kincset régóta őrizgettem a fiókom mélyén. Ha jól emlékszem, akkor hat éve kaptam Horváth Anna nyugdíjas tanárnőtől, Pincehelyről és csak azért nem került be akkor a nagyközségről készült összeállításba legnagyobb sajnálatunkra, mert egy picit hosszúnak találtatott. Most, hogy a pincehelyiek „tanár nénijének" harmincéves kutatómunkája beérett - néhány napja Vörösmarty emlékszobát avattak a községben, a Csehfalvay kúriában ezt az írást tesszük a megérdemelt Vosinsky-emlék-érem mellé, köszönetiink és tiszteletünk jeléül. Azok közé a szerencsésnek mondható községek közé tartozunk, ahol - hacsak rövid ideig is, de - élt a magyar irodalom vezéregyénisége. Vörösmarty Mihályról van szó, aki 1822 Nyilas havában került Görbőre Perczel Sándor ajánlásával Csehfalvay Ferenc alispánhoz joggyakorlatra. (Görbő 1930. január 1-je óta Pincehely néven szerepel. Hajas Béla: Vörösmarty Mihály és Perczel Etelka ItK 1931. 306.). Ugyancsak rokon volt Huszár János földbirtokos is, akinek felesége Perczel Zsófia. (Hajas Béla: Tolnamegyei Népújság 1932. jan. 20.). A Görbőn töltött egy év sok újat hozott. Perczeléknél mint nevelő szigorú rend szerint élt. Itt sokkal szabadabban bánhatott idejével, s ráadásul vidám, magával egykorú jurátustársaságba jutott. Barátja lett az alispán fia, Sándor. A jurátusok közül Jeszenkszky Miklós állt közel hozzá. Becsülte a fiatal, nagyrahívatott barátot, s így ír: „Tisztellek én is, Miklós, tégedet. Maradj utadban, s tartsd ezt holtodig: Nagy az, ki a hazát naggyá teszi". Ki kényen él, ugyan boldog lehet; De mint tűnő árnyék, ha elsuhan, Sírverse ez lesz: „volt, de nincs szegény!". (Jeszenszky Miklóshoz) Á 31 vers között, amit itt írt, volt vidám, tréfás (Alku a természettel), pajtáskodó, parodizáló, genrealakító (A templomba záratásamkor). Majd a hűsnek vélt, nyári pihenőhellyel ironizál (Egy cifrán készült meleg hűselőre). A görbői hatás ihlette Az elbúsult deák c. vígjátékot, amelynek alakjai jurátusok és parasztok. Ugyancsak a jurátusokról, szórakozásukról ír vidám jókedvvel A patvarista című versében. A csónakázás, a természet szépsége, kirándulások tették változatossá a sok „keserű firkát". „S már csak eget, s vizeket látunk, s még így ha soká tart, Földesúrnak Görbőn vagy vizen, vagy ruha lesz; Vagy ha ugyan szigetecske marad a puszta homokdomb, Bár Tuhutum lássék, annyira vízbe merül." (A patvarista) Ámi a jurátus légkörnél jóval fontosabb, Vörösmarty itt, Görbőn került közvetlen kapcsolatba a megyei, osztrákellenes mozgalmakkal, amelyek a reformkornak politikai kezdetét is jelentették. Csehfalvay Horváth Anna álma megvalósult: kész a költő emlékszobája Ferenc megszerette a csendes, szorgalmas jurátust. Nemes embersége, a szegény parasztokhoz való jósága nem volt ismeretlen. Az alispán azért i kieszközölte számára, hogy a gyűléseken résztvehessen. Ezt igazolja az 1823. esztendei boldog Asszony havi 14-ik és következendő napi a nemes Tolna Vármegyében fekvő Görbői Pusztában tartatott ezen Tettes nemes Tolna Vármegyének kis gyűlésének" 9. pontja: „Ezen közben Tettes Első all Ispány Csehfalvay Úr jelentette, hogy Vörösmarty Mihály úr a Törvényes Cursust el végezvén, és gyakorlásba tisztelt első all Ispány úr mellett lévén könyörög, hogy gyakorlásának öregbítésére nézve a Törvény székeken is megjelenhessen. Mely szerint Vörösmarty Mihály úrnak minek utána az hitét a mai kis gyülekezetben le tette volna, a Törvényszékeken való megjelenés meg engedtetik". De tudott Vörösmarty az „1823 Március holnapnak 3-ik napján ezen Tettes nemes Tolna ügyében fekvő Szexárd városában tartatott közgyűlésről is". A királyi biztos a császár és király azon kívánságát közölte, hogy az adót pengő pénzben fizesse a nép. Ezt megtagadták. Ilyen légkörben élt a fiatal költő, aki már Börzsönyből is sok élményt hozott magával. Görbő fekvése, hegyekkel, vízzel, erdőkkel körülvéve alkalmas volt, „Egy eposz-alkotás állandó ihletében élő költői képzelet számára ..., hogy ez a képzelet dolgozni kezdjen, maga előtt benépesítsen mindent . . . (Brisits Frigyes: Vörösmarty Mihály levelezése I. 352). A Tuhutum-hegy tetejére valóban „hegyi tölgyek mellett sziklafal állva merően". Ott ül Huba gyermekei közt, „hegyháti lakában", ahol „liget és sík tér" vigyáznak szavára. A Zalán futása tájszemlélete élő, eleven valóságból adódik. „Csak oda kell állni a Huszárszőlő lankására, ahol léptei most is fénylenek, s egyszerre elénk ragyog Vörösmarty izgatott, heroikus képzeletének megtalált, gyönyörű tájéka: a Bodrogköz. A háttérben halmok, előterükben a csendes Kapos folyó, s körülötte a boldogörömű vidék". (Pados Ottokár: Vörösmarty tájszemlélete). Igen, a gyönyörű vidék költői formában jelenik meg a Zalán futásában, és enyhíti a harcok súlyos voltát. Sok részt idézhetnénk a „Zalán futásából, amelyben a görbői tájra ismerünk. Az idő rövidsége, a hely szűke ezt nem teszi lehetővé. Egy azonban biztos: „végtelenül megható szerelmi lírájával, bájos idilljeivel, sőt olykor azok ellenére - elsősorban hazafias eposz. Történeti jelentősége, igazi értéke abban van .. . (dr. Tóth Dezső: Vörösmarty Mihály 68. old.). Nekünk, pincehelyieknek - akik jól ismerjük a szép leírások színhelyét - helytörténeti érték is. Lassan-lassan eltűnnek a múlt maradványai, rommá válik a Huszár-présház, átalakul, feltöltődik az Álom patak, benépesül a sík tér, de a Zalán futása megőrzi az utókornak. Ezért öröm számunkra, hogy e nagyszabású alkotás, amellyel Vörösmarty Mihály belép a világirodalomba, nálunk keletkezett. Egy harisnya, hét lábra Nagyon bosszantja az idős asszonyokat -írja Pálfi Ist- vánné értényi olvasónk -, hogy itt az ősz és közeleg a tél is, aztán nem tudnak rendes harisnyát venni. Gizella nőném korosztályának már nem kell a selyem, jó lenne a régi patentharisnya is, ha az olyan volna, amilyennek lenni kell. Mert a szára még csak megfelelne, de a feje akkora, hogy egyikbe-egyikbe két láb is beleférne egyszerre, egymás mellé. Márpedig ez nem takarékosság, sőt, az ellenkezője. Olvasónkkal együtt mi is kérdezzük: ki gyárt ma Magyarországon használható patentharisnyát, és mikor? Az oldal anyagait ezúttal is Ekés László és Gottvald Károly teszi közzé, Horváth Anna nyugalmazott tanárnő segítségével. Köszönjük olvasóink figyelmét, tippjeit, kritikáit és mindenféle jobbító észrevételeit. Köszönjük, hogy velünk tartottak ma is.
