Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-20 / 248. szám
4 »ÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1992. október 20. Alma és a fája Ismét igazolódott a Tamásiban élő Bernáth Ferencné esetében, hogy az alma nem esik messze a fájától. Szülei, nagyszülei kereskedők voltak, amit átörökítettek belé, hiszen boltvezetőként ténykedett, majd a Kop-Ka Áfésznél az ellenőrzési osztályon dolgozott, később a budapesti székhelyű Szikra szövetkezet boltját vezette a Tamási városközpontban. Aztán úgy nézett ki - a „Szikra jól elbánt vele" -, hogy az a bizonyos fa jó mesz- sze került, hiszen két évig otthon volt, „szüneteltette a munkát", de mivel a tétlenség sose volt kenyere, ezért vállalkozni kezdett. Kapóra jött a szekszárdi székhelyű Kispipa Kereskedelmi és Vendéglátó Kft. hirdetése, no meg a Széchenyi utcai házuk telkén lévő, raktározásra kiválóan alkalmas épület, így italdiszkontot nyitott az agilis kereskedő és nagykereskedelmi áron kínálja az árut. Úgy mondja, kezd bejáródni az üzlet és reméli, megy is, hiszen „a vendéglátósok haverok". Tóth János igazsága Kisebb lesz a templom? Pénz az ablakban hóba kerülne az a munka, amihez 1,4 millió forint lakossági hozzájárulást kért az ön- kormányzat. A fórumon elhangzott megnyilatkozásokból ítélve reális az esélye annak, hogy napokon belül együtt lesz ez az összeg és így a lakossági összefogás szép példája eredményeképpen még az idén szilárd úton mehetnek az érdekeltek bort fejteni. A városházára menet két ismerős pedagógus állított meg bennünket és arra kértek, érdeklődjük meg, hogyan áll a közalkalmazottak 13. havi bére. Nos, a hivatal illetékesei elmondták, jelenleg folyamatban van annak a pontos felmérése, hogy a köztisztviselői és közalkalmazotti törvényből eredő kötelező juttatásoknak milyen anyagi vonzata van. A jogszabályi feltételek már tisztának tűnnek, csak egyetlen kérdésre nem kaptak választ a helyiek az illetékes kormány- szervektől, arra, hogy ki és miből finanszírozza pl. a 13. havi bér kapcsán jelentkező kb. 11 millió forintos igényt. Erre szokták mondani: pénz az ablakban. A városházán jártunkkor éppen a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség 1992. évi első félévi városi ellenőrzéseinek adatait értékelték. Az ellenőrök az 1-6 hónapban tizennyolc egységet - iparcikkel, élelmiszerrel, ruházattal, építőanyag kereskedéssel foglalkozó vállalkozásokat - vizsgáltak és öt esetben találtak hiányosságot. Elsősorban minőség tanúsítási kötelezettség megszegését tapasztalták, amit helyszíni bírsággal szankcionáltak és a forgalmazást feltételekhez kötötték. Löklíajtásos csigabigák Gölöncsér Lászlóné ismét írt Tolnanémediból és az úttörőcsapatuk évnyitó rendezvényéről számol be. Elmondja, egy tizenhárom állomásos túra keretében a természetszeretetről és védelemről tettek tanúbizonyságot. Egyedi módon szervezték a csapataikat, úgy, hogy minden korosztály képviselve legyen azokban. Ezzel az egyenlő esély biztosítása mellett a közösségi szellem erősítését, a másokkal való törődést, az egymástól való tanulást is célul tűzték ki. A túra állomásain legsikeresebben a Jani Zsolt vezette Szellemirtók szerepeltek. Korántsem ért véget ezzel a rendezvény. A beérkező csapatoknak Ágotha Gyöngyi és Bocsa Róbert nyolcadikos tartott zenei vetélkedőt, ebéd után pedig a csapat játékra hívta a 140 gyereket és Balassa Zoltán testnevelő irányításával sorversenyt szerveztek számukra. A közel kétórás játék első helyezettje Botos Ágnes és a Sivatagi rohamkukacok csapata lett. Értékelték a fantázianeveket és a pedagógusok, szülők különdí- ját a Lökhajtásos. csigabigáknak ajánlották fel. A napot csere-bere, adok-veszek programmal zárták, aminek keretében az osztálykofák árulták a gyerekek megunt, régi holmijait, s a bevételek az osztálykasszába kerültek. A gyermek képviselő-testület döntött a csapatprogramról, amiben az szerepel többek között, hogy növelni akarják a felnőtt patronálok számát és legfontosabb feladata mindenkinek a tanulás. Úgy hisszük, nem megvalósíthatatlan ez a kitűzött cél. szokolyi önkormányzat? — De. '88-ban jöttem végleg haza, azóta látom, hogyan pusztul. Most aztán még azt is hallottam a faluból, hogy az önkormányzat el akarja adni kocsmának. Lementem a bátyámhoz Siófokra, s mondtam neki, de ő azt válaszolta, ezt nem tehetik meg. Én viszont tudom, hogy itt minden kitelik .. . Nézzék, uraim, a nagyapám 1901-ben építette a malmot a kertben, de most a térképen se szerepel. Hej, pedig de sok embert megmentett az a malenkij robottól. Végigjártam a földhivatalt, a levéltárat, de nyoma sincs, hogy ki kérte a bontási engedélyt, milyen alapon bontották le. No ezért is írtam maguknak azt a levelet és abban azt, hogy a terület nemcsak kaszáért, hanem a gazdájáért is kiált. Úgy gondoltuk a bátyámmal, hogy a kárpótlási jegyből visszavesszük a jogos tulajdonunkat. Tavaly szeptemberben kezdtem növeszteni a bajuszt, szakállt, s a hajamat és mindaddig hagyom nőni, amíg nem adnak valamit. Ha nem kapok kárpótlást - búcsúzik -, akkor így, toprongyosan kimegyek a Parlament elé, kiteszek egy kalapot és kéregetek: adjatok, adjatok. Hátha segítenek rajtam az emberek . . . Ékes László Fotó: Gottvald Károly szeptembertől az 1-2. osztály. Újra napirenden van az iskola ügye, s mivel nincs lélek- számhoz kötve a céltámogatás összege, az újiregiek beadták igényüket és várják a kedvező elbírálást. A pedagógus állást meghirdetik, fizetést és szolgálati férőhelyet tudnak neki adni. Új híreket is hallottunk a templomépítésről. Nemrégiben megbeszélést tartottak az iregszemcsei plébánián, ahol a püspök képviselője is jelen volt és azt mondta, az újiregi önkormányzatnak is jut a kormány által felosztott pénzből. Kérte, a 150 személyes templomot terveztessék át kisebbre, 100 személyesre, és jó lenne - mondta -, ha a tervezett 8 millió helyett 5 millióból ki tudnák hozni. Az is elhangzott, kapnak külföldi segélyt - anyagban. Jelentkeznek már az ország minden részéből a kivitelezők, ám az építkezés csak akkor indulhat - várhatóan jövőre -, ha megtudják a támogatás mértékét. A városházán hallottuk Sikeres lakossági fórumot tartottak a Diákcentrumban a Várhegyre vezető Nagyhorhos burkolásának ügyében. Az önkormányzat kedvező ajánlatot kapott az útnak is használható vízelvezető kiépítésére, ami a legkritikusabb szakaszon, közel egy kilométeren oldhatja meg közel kétszáz szőlősgazda közlekedését. A tervek szerint kb. 4 milA jó „gazda" gondossága meglátszik az elvett házon Nagy disznóság volt! - mondják a fürgedi idős emberek -, bátor gyerekek, akik csinálták. Valami maffia lehetett, aminek a tagjai kivágták itt a falu mellett azt a harminchat diófát - közvetlenül a föld felett, illetve a lombkorona alatt fűrészelték el, nagyon sürgős lehetett nekik - és még aznap éjszaka el is vitték. A fiatalabbak csak sokat sejtetően mosolyognak és annyit mondanak: mindez csekélység ahhoz képest, ami ebben az országban mostanság - büntetlenül - történik. Tatainé Varga Julianna polgármester annyit tud, hogy a tsz-nek volt valami üzlete, de a fakitermelést nem jelentették be az önkormányzatnak és engedélyt sem kaptak a fák kivágására. A harminchat fából talán 4-5 volt csak a községé, a többi a közös gazdaságé. Baráth Györgyöt, a termelő- szövetkezet elnökét nem találjuk az irodában, ezért Gyémánt András főkönyvelőhöz fordulunk. Megtudjuk, az elnök egyezkedett a fakitermelőkkel, engedély nem volt, az illetőket telefonon és táviratban értesítették arról, hogy nem szabad kivágni, elvinni a diófákat - ennek a táviratnak a másolata az elnöknél van ám azok szó nélkül nekiestek azoknak. Fizettek 130 ezer forint előleget, de lehet, hogy ez a végleges összeg, nem tudja Fán maradt a termés közölte a főkönyvelő -, hiszen - mint mondta - az elnök egyezkedett velük. Verseny- tárgyalás is volt, ahol egy másik vállalkozó 60-70 ezret ígért csak, ezért esett a választás a „gyorsan" dolgozó társaságra, akinek a címe megvan, így a múlt héten - ígéret szerint - feljelentést is tettek ellenük. Itt most azokat a kérdéseket lehetne feltenni, amelyeket önök is megfogalmaztak, ezért nem írjuk le azokat. Annyit azonban elmondunk még: tavaly egy vállalkozó 380 ezret ígért az önkormányzatnak a fákért és azt is vállalta, mindegyik helyére két másikat ültet. Akkor ennyiért nem adták el . . . Szóval, nem kérdezünk. Tisztelt szerkesztőség! „Kiáltás kaszáért című képes riportjukhoz szeretnék röviden néhány megjegyzést tenni. A „szebb napokat megért" műintézmény nemcsak kaszáért, de a gazdájáért is kiált!! Sőt, a nevezett ingatlanhoz tartozó egész területet is érdemes lenne lencsevégre kapni. Értékelni tudnám, ha Ékes szerkesztő úr megkeresne egy ok- nyomozó riport erejéig! Tisztelettel a volt tulajdonos, Tóth János rokkant nyugdíjas. A kis ház kisajtaja zárva Nagyszokolyban, a Petőfi utca 91/a-ban, s a kiáltásra sem jön senki elénk. A szomszédban próbálkozunk ezért és - készséges a falusi ember - segítséget kapunk. A kert mélyéről ősz, hosszú szakállú, hosszú hajú, botra támaszkodó, szemüveges, magas férfi jön elő és barátsággal üdvözöl. Invitál beljebb, de inkább az októberi udvart és az egyelőre még áfa nélküli napfényt választjuk, s élvezzük, miközben beszélgetünk. — Szóval a községházával szembeni ingatlan, amit önök lefényképeztek és megírtak, azt 52-ben vették el tőlem - akkor én még kiskorú voltam- és a bátyámtól. A kert végében villanymalom állt. '57-ben kértük vissza, ám nem adták. Tavaly szeptember 3-án beadtuk a kárpótlási igényt, de még a mai napig sem kaptam választ. Uraim, ha én akkor fölcsinálok egy kislányt, akkor annak már gyereke van és perelhetnek engem a tartásdíjért- nevet kesernyésen. — Vigasztalnám, de az én októberi bejelentésem is válasz nélkül maradt, pedig - megítélésem szerint - kéne ahhoz egy-két kiegészítő adat. —r Ennek a kis háznak, amiben most meghúzom magam, csak az egynyolcada az enyém, a sajátom meg üresen áll. Nem furcsa, uraim? A maguk cikke után lekaszálták a gazt, az egykori istállóból kialakított mozi faláról pedig levették a táblát. Ennyi, amit csináltak. Úgy tudom, 87-ben haveri alapon el akarták adni, de szerencsére nem lett belőle semmi. A telken elől három szoba volt, de annak a padlóját felszedték, a közfalakat kiütötték, boltot csináltak belőle. A kontármunka meglátszik az épületen. A mozi elő- helyiségében pedig valamilyen alakok tüzet raktak. Többször szóltam az önkormányzati vezetőknek, hogy a salakot ne oda hordják, de rá se bagóztak. — Ki bitorolja most azt az elvett .birtokot? Nem a nagySzomorú látványt nyújt a harminchat levágott diófalomb Szőlővásár Az unoka szőlőt akar venni, ezért a nagyapjához fordul tanácsért, hogy a forrás mellett lévőt vagy a hegy tetején fekvőt vegye-e meg. Az öreg azonnal válaszol és a forrástól messze lévőt javasolja. — Miért azt, nagyapa? - érdeklődik az unoka, amire az öreg annyit mond: • — Majd meglátod. Eltelt az idő, eljött a szüret ideje. A gyereknek rengeteg vizet kellett cipelni a forrástól a hordómosáshoz, a felkészüléshez. — Nagyapa, miért beszéltél rá, hogy ezt a szólót vegyem meg? - méltatlankodott az unkoka, de nem válaszolt az öreg, csak türelemre intette. Karácsony felé aztán amikor a gyerek meghívta a barátait a pincébe és megkínálta azokat a borból, azok nem győzték dicsérni azt. Büszkeségét látva megszólalt az öreg: — Látod, fiam? Több borod lehetett volna, de ilyen sohase. Elmondta: Kovács István szakályi kocsmáros Régen jártunk Újiregben - állapítja meg Bács Ottóné jegyző, amikor bekopogunk hozzá, s aztán az első tapasztalatunkat is megerősíti: valóban átrendezték a községházát. De ennél jóval több az, ami a kisközségben történt. Megalakult a földrendező bizottság, aminek a tagja lett Ördög Sándor, Fazekas Ferenc, Fazekas Ferencné, Ácstori Béiáné, Bordás József, Jankó Jánosné és Bács Ottóné. Tizenhármán - többségük idős ember - nyújtották be a termőföld iránti igényüket, az összterület 500-600 AK értékű, s van benne belterület, külterület, halastó. Ha Újiregben járunk, akkor mindig napirenden van az iskola. Nemcsak az ingyen tankönyvről, füzetről, a 0-3 éveseknek adott ezer, az óvodásoknak, illetve az általános iskolásoknak biztosított .2 ezer, illetve 3,5 ezer forintos segély jön most szóba, ha nem az is, hogy kizárólag tanítóhiány miatt nem tanul otthon idén Diófamaffia Fürgédén?
