Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-17 / 246. szám
1992. október 17. HÉT VÉGI MAGAZIN MÉPÚJSÁG 7 Segíteni- lelkiismeret szerint A Semmelweis Orvostudományi Egyetem tegnap gyémánt díszoklevéllel tüntette ki azokat az öreg diákjait, akik hatvan éve szerezték diplomájukat az egyetemen. Köztük van dr. Málnay János, bár egészségi állapota miatt nem tudott megejelenni személyesen az ünnepélyes átadáson. 1932-ben doktorált, s több, mint fél évszázadot töltött hivatása szolgálatában. Nem sokan, mindössze tizenhármán, orvosok, gyógyszerészek maradtak az élők sorában az akkor végzett mintegy kétszáz hallagatóból. Málnay doktor urat, aki most nyolcvanhat évesen is teljes szellemi frissességnek örvend, sióagárdi otthonában kerestük fel.- Melyek voltak pályájának a legfontosabb állomásai?- Hat évtizede szereztem a diplomámat, majd egy évet töltöttem Pesten, gyakorlaton. Ezután megpróbálkoztam Zombán magánorvosként, Sióagárdra 1942-ben kerültem vissza, egy év múlva nősültem meg. 1952-ben költöztünk Alsónánára, s onnan mentem nyugdíjba, közben gyakran a mórágyi és a szálkai lakosokat is én láttam el.- Milyen lehetőségei voltak a továbbtanulásra?- Abban az időben köny- nyebb volt bejutni az egyetemre, nem volt felvételi vizsga, az anyagiaknak viszont nagyobb súlyuk volt. A szüleim a szegényebb gazdák közé tartoztak, és akkoriban, a pengős világban harmincnyolcezer pengőbe került az egyetem elvégzése. A kollégium havi nyolcvan pengő lett volna, de mivel én jó bizonyítvánnyal kerültem be, csak a felét kellett fizetnem. Viszonyításképp: húsz pengő volt egy mázsa búza.- Hogyan vészelte át a történelem viharait?- Alsónánára nem jószántamból kerültem. Volt itt egy idevaló ávós hadnagy, aki nagyon be volt vágódva a pártnál, hát 1951-ben ő kreált ellenem egy hamis feljelentést. Orvosi ügyekbe nem tudtak beleavatkozni, csak azt róhat- ták föl, hogy kulák családból származtam. Az ávós a közeli pusztákról beköltözötteket használta fel ellenem, és áruhalmozás vádjával tíz hónapra ítéltek el, amit a szekszárdi börtönben kellett letöl- tenem. Ezután költöztünk Alsónánára.- Részesült rehabilitációban?- Igen, a rendszerváltozás után az ítéletet megsemmisítették.- Alsónánán nyugodtabb lett a életük?- Ott olyan vezetőség volt, hogy senkinek nem támadt baja. Munkám akadt elég, Alsónánán kívül egy körzetet mindig el kellett látnom, de volt úgy, hogy hármat is.- Vallásos meggyőződésű?- Igen.- Nem voltak ebből konfliktusai?- Sióagárdon az ávós hadnagy azzal kezdte, hogy miért járok templomba, mert ha nem járnék, sokan belépnének a pártba, azt mondják, amit az orvosnak szabad, azt nekik is. Alsónánán már nem molesztáltak.- Mennyiben más ma pályakezdő orvosnak lenni, mint régen?- Akkoriban a falusi nép olyan mentalitású volt, hogy csak akkor fordult orvoshoz, amikor nagy baj volt. Nem úgy, mint ma, amikor ha egyet köhint valaki, már szalad is a rendelőbe. Az állatokhoz szinte többet hívtak orvost, emberhez pedig csak végszükség esetén.- Van-e különbség az orvosok hozzáállásában?- Ma vannak olyan orvosok, akik nem a hivatás miatt választják ezt a pályát, hanem a kereset miatt. Persze régen a körzeti orvos betegeiből gondtalanul meg tudott élni.- Mi a legfontosabb ebben a hivatásban?- Az orvosnak mindig az a feladata, hogy gyógyítson, és kövessen el mindent a betegért, amit tud, lelkiismerete szerint segítsen.- Család?- Van egy fiam, aki szintén orvos Decsen, és egy lányom, aki Szekszárdon tanárnő. A két unokám még középiskolába jár.- Hogyan érzi magát itthon nyugdíjasként?- Nem unatkozom, eljárok ismerősökhöz beszélgetni, sétálgatok, én intézem a bevásárlást, szóval elfoglalom ma1 gam. Sokan jönnek hozzám orvosi tanácsot kérni, hétvégén pedig itt vannak az unokák. Mindig akad valami.- Boldog embernek érzi magát?- Ha az egészségi állapotomat leszámítom, igen. tf Csendes telefon A rádiótelefonon tömeges elterjedése sokakat idegesít. A készülék ugyanis a legváratlanabb pillanatban kezd el csipogni és csöngeni, ami nyilvános helyen másokat is zavarhat. Egy amerikai cég most megoldást kínál arra, hogy az elfoglalt üzletembereknek étteremben se kelljen nélkülözniük e fontos munkaeszközöket. Az új rádiótelefon elfér a nadrágzsebben, de nem csipog, nem csörög, diszkrét rezgéssel jelzi a hívást. A vibrátoros telefont jövőre Európában is szeretnék piacra dobni. Ötszáz éve világ a világ Versenyzáró gondolatok, Dombóvárról Az Amerika felfedezésének 500. évfordulója tiszteletére Dombóváron rendezett országos földrajzi vetélkedő eredményhirdetése előtt dr. Tóth József egyetemi tanár, a zsűri elnöke értékelte a versenyt: — Nagy örömmel teszek eleget a felkérésnek, hogy röviden értékeljem a versenyt. Tudtam, hogy ilyen feladatom lesz, ezért öt pontban írtam le mondandómat. Először is azt, hogy Amerika felfedezése - amelynek az 500. évfordulójára született meg, zajlott le a verseny - óriási jelentőségű. Innentől kezdve világ a világ. Korábban is mondhatták, például a Római Birodalomban, hogy a világ minden része, de csak azt értették ezen, ameddig ők elláttak a világból. A világ Amerika felfedezésével kezdődött, nem végződött be, hiszen utána még hosszú volt a vajúdás évszázadokon keresztül. Talán a múlt század közepétől mondhatjuk azt, hogy a világ egyenlő a Föld egészével. Onnantól kezdve vannak egyebek között világjelentőségű dolgaink és világ- problémáink is, hiszen a kettő együtt jár. A második gondolatsort azzal kezdem, hogy ha lenne levenném - de mivel nincs így jelképesen teszem azt - a kalapomat az ifjúság tudása előtt. Fantasztikus dolog, hogy egy versenyre felkészülnek szerte az országban a fiatalok. Fantasztikus dolog az, hogy a legjobbak idekerülnek és egyetemi tanárok sorát lepik meg tudásukkal. Nagyon jó tanulni, s rendkívül izgalmas verseny keretében számot adni arról a tudásról. Gratulálok mindannyiuknak. Itt a versenyben résztvettek „krémje" szerepelt. Tehát, aki sajnos nem az első helyen végzett és ez hét csapattal megesett, az se csüggedjen ebben a nagy mezőnyben, mert ennek az igazi haszna, mint mindenfajta versengésben, az izgalom, s ami ezzel együtt jár: az a tudás, ami a verseny után megmarad. Harmadik gondolatsoromat Dombóvárnak szentelem. Dombóvárnak, amely város bennem nemcsak vasúti csomópontként él. Mint geográfus tudnék róla egy órát beszélni. De most elsősorban szubjektív dologról akarok szólni. Ez pedig az, hogy ez a kisváros a magyar földrajzoktatásban- hosszú-hosszú idő óta kiemelkedő szerepet tölt be. Ezt úgy is mondhatom, mint a földrajzi középiskolás tanulmányi versenyek hosszú idő óta zsűritagja, egy ideje elnöke. Úgy is, mint aki javít dolgozatokat és aki, amikor a jeligéket feloldják, talál dombóvári dolgozatot. És a hu- szonegynéhány szóbeli vizsgára behívott között mindig van dombóvári, időnként győztes is, egészen jó helyezett. Egyetemi tanítványaim között mindig van és mindig a jók között találhatók a dombóváriak. Nagyon érdekes, hogy hogyan alakulhat ki egy ilyen iskola. Valószínű nagyon sok összetevője van, de nemcsak valószínű, hanem egészen biztos, hogy az ember nélkül, a tanár nélkül, az alma materben dolgozó földrajztanárok nélkül - és itt már nemzedékekről van szó - nem menne a dolog. Az ember szerepe óriási. Nem véletlen tehát, hogy itt zajlik most ez az országos verseny Dombóváron. Nem véletlen talán az sem, hogy a technika is működöt. A technika, az mindig felmondja a szolgálatot, februárban az Európa Tanács székházában vettem részt egy konferencián Párizsban. Ott a diavetítő nem működött. Tehát egyszerűen arról van szó: a jó ügy szolgálatát még a technika is megérzi és nem rakoncátlankodik. Következő gondolatsorom a szponzoroké hadd legyen. A szponzoroké, akiknek a jelentősége ebben az átalakuló világban egyre nagyobb lesz. Akik a kultúrára, a tudományra, oktatásra nem túlságosan bőségesen csordogáló pénzeket megnövelik, jó ügy szolgálatában segítenek, szerveznek. Itt szép hosszú a névsor, a szponzorok névsora, a földrajzi társaság mellett a város, a megye közgyűlését éppúgy megtaláljuk, mint megtaláljuk Decsi János professzort, akihez hadd fűzzem ötödik záró gondolatsoromat. Öreg diákok ügye az alma mater ügye. Valaki elszármazik valahonnan és nem felejti azt el, hogy honnan származott. Az iskola mindig azt mondja, amikor búcsúznak a diákok - hogy visszavárunk, veletek leszünk. De ezek nagyrészt majdnem mindig szólamok maradnak. Nem azért mintha nem akarnák, hanem azért, mert nem adódik rá alkalom. És végül itt, ebben az esetben és szerencsére nagyon sok esetben és növekvő számú esetben egymásra találnak a régi diákok és az iskola. És ha a régi diák valamit adhat volt iskolájának, akkor ad. Ennek nagyon szép példáját láttam Decsi János professzor esetében, akinek szerepe van és nem kis szerepe, kezdeményező szerepe van, hogy éz a verseny itt, most létre jöhetett. Én azt kívánom a most versenyzett ifjú geográfus palántáknak, hogy valamikor, ha elhagyják mai iskoláikat és nagy emberek lesznek - bízom benne, hogy ez a földrajz területén lesz -, akkor ők is hasonló módon segítik majd egykori iskolájukat. Gratulálok még egyszer a résztvevőknek, a szervezőknek, azoknak, akik végigszurkolták a versenyt. Ezzel tisztem befejeződött. Köszönöm a figyelmüket - fejezte be a versenyzáró beszédét dr. Tóth József egyetemi tanár. Tilinger Sándor IVLesél-e a pincei afcat? Milyen nyomot hagyunk magunk után az életben? Olyan kérdés, amivel nem foglalkozunk naponta, hanem ösztönösen tesszük a dolgunkat. Ki-ki a maga tehetsége és lehetősége, akarása szerint. Aztán majd az utókor válaszol. A képen látható pinceajtó Szekszárdon a Babits tanyán van. Annyi ember kezének munkáját dicséri, hogy lehetne számlálni. Külön az asztalos mesterét, vagy a lakatosét, aki a szőlőfürtöket készítette, esetleg kovácsét. Újabb cél lehet, nyomozni a két évszám között eltelt idő - 1826-1943 - történései, eseményei után. A B. I. monogram viselője milyen ember volt? Szerette-e a szépet? Ő volt az, aki igényéhez rendelte a két- számyú ajtót? No és a fekte macska? Mikortól őriz, vagy riaszt álmot? Babonás léte miként kapcsolódik a költő családjához? Kérdések sorakozhatnának, de ne keressünk válaszokat, maradjunk e fotográfia örökítette pillanatnál és ha időnk engedi lapozzuk fel Babits Mihály verseskötetében az őszi pincézés hangulatát idéző sorokat. -dkj-gkMérgelődni egészségtelen - megérzi a szív A vérforraló méreg nemcsak a hangulatra hat, hanem befolyásolja a szív munka- képességét is: erre az eredményre jutottak az újabb vizsgálatok az Egyesült Államokban. Szívbetegeken végzett tesztek kimutatták, hogy a szív pumpateljesítménye átlagosan öt százalékkal csökkent, ha a páciensek olyan eseményekre emlékeztek, amelyek felizgatták őket és még mindig bosz- szankodnak miatta. A Stanford Egyetem tudósainak tanulmánya kimutatja, hogy az eleve könnyen felfortyanó emberek nagyobb valószínűséggel szenvednek súlyos szívbetegségekben, mint a békés hangulatú férfiak és nők. A vizsgálatban dr. Gaul Ironson és kollégái 18 beteggel elmesél- tettek kellemetlen emlékeket. Eközben valamennyiüknél csökkent a szív pumpateljesítménye - átlagban 5 százalékkal, hét beteg esetében 7 vagy több százalékkal. „A páciensek elmondták, hogy haragjuk a visszaemlékezésnél csak fele akkora volt, mint az eredeti szituáció alkalmával. A pumpateljesítmény tehát a bosszúság idején vélhetően lényegesen nagyobb mértékben csökken" - jelentette ki dr. Ironson. Más szimulált stresszhelyzetekben a pácienseknek nehézkes matematikai feladatokat kellett megoldaniok, és szónoklatot tartaniuk: szívük teljesítménye egyik esetben sem változott. Dr. Ironson azt tanácsolja a pácienseknek, hogy a bosz- szankodást, a dühöt és a haragot ne nyomják el magukban, de a rosszkedvnek meggondolatlanul ne engedjenek szabad utat. Dr. Margaret Chensey, dr. Ironson munkatársa szerint „ha az emberek felismerik, hogy a mérgelődés árt a szívüknek, talán úgy döntenek, hogy nem érdemes bosszankod- niok". Ferenczy-Europress Megrendelem a Tolnai Népújság című napilapot hónapra és kérem, hogy az alábbi címre kézbesítsék: Név:...................................................... Város, község:................................... Utca, szám, emelet, ajtó: ................ P OSTAHIVATAL HELYBEN Aláírás: .................................................. Előfizetési díj egy hónapra 319,- Ft. (A megrendelőlap átadható a kézbesítőnek, bedobható az utcai postaszekrénybe és személyesen is eljuttatható a helyi postahivatalba.)
