Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-17 / 246. szám
4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1992. október 17. Faddon mindig történik valami Folytatják a községben a szennyvízhálózat építését, és megkezdték a sportcsarnok alapozását. (A felvételeket Kispál Mária készítette.) Petra csinos csaj! Csillogó szemek, lágyan omló barna haj. Petra másodikos, a szed- resi iskola növendéke. Szünetekben éppen úgy forgózik, kergetőzik, labdázik mint társai. Délelőtt végigüli az órákat, délután a napközit. S ha jön a szombat... Petra akkor más! — Nagyon érdekesen indult Petra! - kezdi a beszélgetést az édesanya, Horváth Lászlóné. Izgalomban, lázban volt. az egész család, ahogy iskolás lett. Mindig azon meditáltunk: vajon fogja-e bírni a fizikai és a szellemi megterhelést? Ahogy múlt az idő, egyre jobban belelendült, s nem volt fáradt! Sőt, a tanulás után sok szabadideje maradt, amit nem tudott megfelelően kitölteni. Ekkor beszélte meg a család az ovis néptáncot oktató nevelő - Éva néni - javaslatát: Írassuk be a lányt jazzbalettra. A Szekszárdon induló Dioro Divat Stúdióba mentünk el. sikerült a próbafelvételi. Szombatonként vannak a foglalkozások. Egy régebbi újságcikkben a stúdió menedzsere azt mondta: „Célunk, hogy a gyerekek elsajátítsák a jó tartást, a jó mozgást, valamint a Petra a sztárcsapatban felszabadult viselkedést!". — Pontosabban? — Van itt jazzbalett, színpadi mozgás, egyedül és közösen, viselkedés-kultúra, alakjavítási tanácsadás, hajápolás, csoportos formációk, videofelvételek, kiértékelés, de vizsgaelőadás és gálaműsor is. — Mint anya és óvónő - hogy értékeli Petrát? — Könnyen lelkesedik, könnyen tűzbe jön, de éppen olyan könnyen, gyorsan el is keseredik, Mi szülők, ezeket a végleteket igyekszünk közelíteni egymáshoz. A stúdiósok befogadták, ő is elfogadta társait. Annyit tudni kell, hogy a csoportban hattól huszonöt évesig vannak tanulók. A kicsikre már neki is vigyázni kell, s alkalmazkodni a felnőttekhez. Az elmúlt évet eredményesnek látom. A szakma részét azért, mert fejlődése, aktivitása, munkája - a zsűri döntése értelmében - alkalmassá tette, hogy a stúdió sztárcsapatába kerülhessen, akik már a budapesti felmérő bemutatókon vesznek részt. Ezzel párhuzamosan fejlődött a személyisége, az önfegyelme. Goethe mondta: „Az egyéniség az élet legnagyobb kincse". — Ez a nevelés. Az anyagiakról még nem beszéltünk. — Azt bizony a szülőnek bírnia kell! Utazás a szekszárdi foglalkozásokra, a fél év során öt alkalommal Pestre, majd a továbbképzés díja és az öltöztetés. Igaz, hogy jó eredmény esetén, a tanfolyam díjának felét „visszakeresheti" Petra, mert a tanulási idő alatt bemutató manökenként foglalkoztatják a legjobbakat: rendezvényeken, video- és filmfelvételek alkalmával. Ha záráskor a zsűri ismét fejlődést lát, akkor a haladó csoportban már rendszeresen kínálják a bemutatási lehetőséget. — Gond az, hogy a megyén belül nincs lehetőség bemutatkozásra, fellépésre? — Rettenetesen nagy baj. Biztosan nagy hercehurcával jár egy divatbemutató megszervezése, s ezért nem vállalkozik rá senki e megyében. — Petra volt az első fecske a faluban, aki a stúdió foglalkozásaira járt, s jár. Hogyan fogadta ezt környezete? — Vegyesen. Még ma is megkérdezik: „Ugyan mit akarszt nevelni a lányodból?" Petrának meg azt mondják: „Na, kis manöken ..Ha igaz az, hogy a gyermeke jövőjéért a szülő felel, akkor azt valamikor el kell kezdeni, tervezni és véghezvinni. Jó, hogy felfedeztük ezt a lehetőséget, jó, hogy megfogadtuk a táncpedagógus tanácsát... S jó, hogy Petrának kedve is van hozzá, s a szakértők szerint tehetsége is. Akkor miért ne egyengessük ezt az utat közösen még akkor is, ha akadnak rosszmájúak ... De már követői is akadtak: egy hároméves és két hatéves szedresi apróság. Komád László Füstölgésem egy húskonzerv miatt Kies hazánk azon állampolgára, aki volt sorkatona, vagy tán még most is az, jól ismeri a honi konzervipar műremekeit. A honvédségi szolgálat ideje alatt szoros kapcsolatba kerül máj-, disznósajt-, olajoshal kon- zervekkel, de legfőképpen a húskonzerv számtalan változatával. Laktanyája válogatja, hogy eme műremekeket milyen névvel illetik. Hallottam már cápahús, teknőshús, de legfőképp gyíkhús néven emlegetni ezt az ínyencségnek nem nevezhető eledelt. A sorkatonai szolgálatom két éve alatt tetemes mennyiséget fogyasztottam el a csemegékből, mert a gyomor, az igen nagy úr (na nem mintha éheztettek volna). Szolgálatra való bevonulásom idején, 1976-ban a 150 grammos „gyíkhús"ára 7,50 forint volt. Leszerelésemet követően hosszú évekig nem igazán kívántam, érthető okokból, közelebbi kapcsolatba kerülni a konzervekkel. Sorsom úgy alakult, hogy egy verőfényes júniusi napon megéheztem és betévedtem egy áfész által üzemeltetett ABC boltba felvágottat venni. Az ajtón belépve azonnal láttam, hogy igen nagy a baj, mert a fel- vágottas pult üresen tátongott. A pult tetején volt ugyan néhány rúd Pick szalámi, de bevallom őszintén, nem vásároltam a csemegéből. Az okot nem kívánom részletezni, mert az egy másik történet. Gondoltam egy merészet, vettem 3 db kiflit és hozzá egy különleges vagdalthús konzervet. A konzervdoboz lemezébe préselve számok találhatók. Megállapítottam a szavatosságáról, hogy 1992. április 16-án készült, tehát még friss volt. A konzerv ára meglepett, ugyanis a mel- lőztetése évei alatt 7,50-ről 42 forintra emelkedett. Azzal a reménnyel fizettem ki, hogy az árával párhuzamosan talán a minősége is javult valamelyest. Mondanom sem kell, csalódtam! Amint a konzervnyitó pengéje áthatolt a szükségtelenül vastagra hengerelt lemezen, egy jó adag piros zsír nyomult ki a frissen ütött résen. A nyitóval körbejártam a doboz oldalán, majd felnyitottam a tetőt és ekkor ért a meglepetés. Magát a húst az előbb említett piros zsírtól nem láttam. Egy pillanatra arra gondoltam, bizonyosan nem jól olvastam el a feliratot, mert a doboz tulajdonképpen kizárólag a vagdalthús zsírját tartalmazza, csak a zsírt apró betűvel írták rá. Megpiszkáltam a jó fél centi vastag zsírréteget és alatta végre megláttam a húst! Igazából nem vagyok finnyás, de akkor nem zsíroskenyérre voltam éhes. Az igazi meglepetés csak ezután következett, ugyanis a zsír nemcsak a hús tetején volt, hanem körben és alul is jó vastagon. Az első falat után azonban megnyugodva konstatáltam, hogy a régi íztelensége változatlan, csak a zsír mennyisége és az ára változott lényegesen. Nem is zavart volna az egész konzervtörténet, ha hozzávetőleg egy hónappal később tubusban forgalomba hozott, fűszerezett marhahúskrémet nem vásárolok. Ezzel a csodatermékkel hasonló módon „befü- rödtem". A különbség mindössze annyi volt, hogy a tubus egyharmad rész zsírt, egyharmad rész kocsonyás állagú valószínűleg kötőanyagot és egyharmad rész húst tartalmazott. A húskrém kifejezetten sós és amellett erősen vöröshagyma illatú volt. Valószínű, hogy mindkét termék egyfajta kényszerélelmezési cikk gyalázatos minőséggel, gyalázatos kiszerelésben a magyar gasztronómia nagyobb dicsőségére. S három á magyar igazság: a napokban egy tavaszi vagdalthús konzervemmel szakasztott úgy jártam, mint a különleges vagdalthússal és a tubusos marhakrémmel. A vagdalthúsokat a budapesti Glóbusz Konzervgyár produkálta. Csak gratulálni tudok jó zsíros termékeikhez, akkor amikor a kerti csapból is az folyik, hogy a helytelen táplálkozásunknak káros következményei lesznek. Az élelmiszeripari termékeket gyártó cégeink az európai gazdasági közösség tagságára áhítoznak. Hetente legalább egy alkalommal hallom a cégek vezetőinek nyilatkozatát, hogy be akarnak törni a „Lajtán túli piacokra". Hát kérem “ezekkel a termékekkel a volt szocialista piacon még úgy ahogy „elvoltak", na de a nyugatabbra és hozzá valutáért? Európa nyugati felén legfeljebb az ebtartóknak tudnának örömet szerezni. Az lehet, hogy Oroszországban sokan éheznek, lehet hogy Szarajevó is éhezik, és ott szívesen megennék ezeket a különlegességeket. Valószínűnek tartom azonban, hogy amint rendszeresen más élelemhez is hozzájutnának, legszívesebben a gyártó hajára kennék ezt a zsírtól csöpögő, íztelen, színtelen masszát. Most csak a vagdalthús családról alkotott véleményemet írtam le, de a „májas" elnevezésű májat már alig-alig tartalmazó készítményekről, valamint a disznósajtról, a Párizsi néven forgalomba hozott förte- lemről, a szafaládéról, a lecsókolbászról, sőt a gépsonka nevű zsírzárványos árukról is hasonlókat lehetne leírni. A magyar élelmiszerek állítólag ízletesek. A kérdés az, hogy mihez képest? A húszegynéhány év óta fo- lyamaosan romló ízállagú felvágottak, konzervek, félkész és készételek minőségének javításával, vagy legalább a minőség megőrzésével még az sem törődött, akinek pedig munkaköri kötelezettsége lett volna. (Állategészségügyi és Élelmiszer-Ellenőrző Állomás, KERMI, stb.). A volt Jugoszlávia gyártott, illetve gyárt egy Coka nevezetű húskrémet, aminek a híres magyar termékek a nyomába sem léphetnek. A Coka - amióta csak ismerem (1978) - azóta állandó minőségű és ráadásul nincs tele zsírral, egyéb kocsonyás kötőanyaggal. Azt hiszem (és jól hiszem), hogy a leírt minőségű termékeinkkel igazából nem fogjuk elárasztani a Nyugat-Éu- rópa piacát, sőt még a belső piacokról is kiszorulunk! Úgy tűnik, az élelmiszeri- pari szakembereink képességeiből ennyi telik, vagy talán mégsem? Őszintén szeretném, ha egyszer bebizonyítanák, hogy tudnak folyamatosan jó minőségű, gusztusos csomagolású, ízletes és netán még elfogadható áron konzerveket, felvágottakat, egyéb kész és félkész termékeket is piacra „dobni"! Zöld Zoltán Tolna Természetgyógyászat A Zöld alapítvány október 18-án mutatkozik be Tolnán, a művelődési házban. Előadást tartanak a természetgyógyászatról. Koszorúzás A Hősi emlékműhöz várják Programok a szervezők mindazokat a tolnaiakat, akik részt kívánnak venni az '56-os események tiszteletére tartandó rendezvényen. A koszorúzással egybekötött megemlékezésre október 22-én, 16 órakor kerül sor. Mozgássérülteknek Következő klubdélutánját október 27-én 14,30-kor tartja a mozgássérültek Tolnai csoportja. A meghívott előadó Pilisi Istvánné, aki a házipatikáról, a gyógyszerellátásról, valamint az igényelhető támogatásokról ad ismertetést az érdeklődőknek. A szedresi templom téglái A néhai Elemér atya feljegyzései 30. Megengedik, magamhoz veszem. Erre udvariasan belém karolnak és a legnagyobb csendben, visznek kifelé a breviáriummal a kezemben, Szent Margit ereklyéjével a zsebemben, mentem velük a sötét éjszakába. Kiérünk a köves útra és megyünk a rendőrőrs felé, de nem mentünk el addig. A lakásomtól kissé távolabb állt a rettegett dzsip kocsi. Belenyomtak és robogtunk valamerre, de hogy merre, nem tudtam. Végre felismertem az utat, Szekszárd felé megyünk. Úti társaim közül az egyik megkérdezi. — Ismeri az utat? Szek- szárdra megyünk. Egy másik megkérdi: — Miért kapták el? — Mit tudom én!? — Maga ne tudná?! Valóban nem tudtam, hogy a tégla miatt tartóztattak le. Hiszen a rendőrségi kihallgatások már jóval előbb megtörténtek. Semmi összefüggést nem láttam a kihallgatás és a letartóztatásom között, mert ha olyan nagy bűnösnek találtak volna, akkor azonnal le kellett volna tartóztatniok. A holdvilágos éjszakában egy hatalmas róka oson el a jármű előtt. Ez az ő idejük - gondoltam magamban, és az autó száguldott tovább. A szekszárdi rendőrség előtt álltunk meg. Bent kellő „tisztelettel" fogadnak. Az ügyeletes rendőr kiüríti a zsebeimet. Oda kell adnom a cipőfűzőt is. Bezárnak a többi börtöntöltelék mellé, de egy kis idő múlva hívnak. Kihallgatás az éj csendjében, egy és két óra között. Megnyugtatnak, hogy nem vernek meg, mert ők nem vernek meg senkit. Csak a papi nőtlenség lehetetlenségéről akartak meggyőzni. Nem vitatkoztam. Ha nekik ez a meggyőződésük, hát legyenek boldogok vele. Állítólag egy viccet is találtak a szobámban, egy papírra felírva: „Az orosz katonáról és a nőről." Hogy tarthat ilyet a szobájában és minek ír le ilyeneket? Megvallva az igazat, én sokkal rosszabbtól tartottam, így, ez a kérdés szemtelensége ellenére is inkább megnyugtató volt, mint bántó, mivel sem Szedresben, sem másutt, soha senki tőlem ilyen tréfát nem hallott, ilyet soha le nem írtam, ezért a kérdésre is válaszoltam. De egy levelet is találtak nálam, melyben az egyik barátom figyelmeztet, hogy vigyázzak Dr. Gulyás ügyvédre, mert az „komcsi". Ez valóban így is volt. — Miért nem figyelmeztette, hogy ilyen tiszteletlenül nem szabad írni a kommunis-- tákról? — De hiszen az egyik újságban ők maguk nevezték magukat így! — Hogy mer maga így beszélni. Nem tudja, hogy 1952-t írunk? Álljon fel! Álljon vi- gyázba! Arra tudott vigyázni, hogy ne uszítson! — Hát most még ez is baj?!!! (Folytatjuk.) Bál a tornateremért Jótékonysági bálon vett részt Tolna városból az a 180 ember, aki szívügyének tekinti az egészséges életmódra nevelést. A Patex éttermében megtartott rendezvényt a szülői munkaközösség szervezte, bevételét az 1-es iskola - évtizedek óta várt - tornatermének építésére fordítják. Nemcsak a szülők, de a város egyéni vállalkozói, kft-i, üzemei is nagy mértékben hozzájárultak a színvonalas rendezvény sikeréhez. Pástiné Szentendrei Mária Fotó: Sterczné
