Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-14 / 243. szám

4 KÉPÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1992. október 14. Félidőben helyi politikáról Beszélgetés dr. Fazekas Istvánnal, Dombóvár város polgármesterével — November 1-éti lesz két éve, hogy dr. Fazekas István Dombóvár város polgármes­tere. Az eltelt időszakról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy esemény­telen volt. Hogy érzi magát? — Ha másfél hónappal ez­előtt kérdezi azt mondtam volna, hogy ragyogóan, mert akkor úgy éreztem, sikerült a pártérdekeket a képviselőtes­tületen belül háttérbe szorí­tani, de azért így is, köszö­nöm, jól vagyok. — Amikor nyáron beszél­gettünk, akkor éppen a le­mondását fontolgatta, most viszont, amikor leszavazták a kórházzal kapcsolatos javas­latát, harcra késznek látszik. — Az elmúlt két év folya­mán többször lett volna al­kalmam látványosan lemon­dani -, elég ha csak az alpol­gármesterek megválasztásá­nak körülményeit említem, de nem tettem meg. Itt nem arról van szó, hogy a polgármester erős vagy nem, hanem arról, hogy egy demokratikusan működő testületben a testületi jogok erősek. A kórház és igazgatója körül kialakult helyzetet azért éltem meg ne­hezen, mert több képviselővel együtt úgy éreztem, hogy nem szabad dolgokat ilyen intole­ránsán, helytelen precedenst teremtve intézni, ki nem mondott dolgok alapján dön­téseket hozni és egy kórházi koncepciót úgy tárgyalni, hogy annak a következménye az igazgató felmentése legyen. — Amikor leszavazták, felállt és elhagyta a termet. Voltak, akik ezt megfutamo- dásként értékelték. — A távozásnak nem bot­ránykeltés volt a célja, hanem elkeseredés. Az, hogy két év után ilyen dolgokhoz meg le­het szerezni a képviselők többségének igenlését, ez megdöbbentett. — Kemény kudarc volt ez Önnek? — Azt ezért nem monda­nám, mindenesetre ez a testü­let az eltelt év alatt elért már annyi eredményt, ami négy évre is elég lenne, mégsem erre fognak a választáskor majd emlékezni a polgárok, hanem a botrányokra, a kínos szituációkra és nem a sike­rekre. — Sikerek? — Mi az ha nem siker, hogy akkor, amikor a városok Dr. Fazekas István többsége túlélésre rendezke­dett be, akkor ez a testület számos olyan döntést hozott, ami igen hasznosnak bizo­nyult a városnak. Befejeződött a fűtőmű rekonstrukciója, fo­lyik a szeméttelep kialakítása, a gyógyfürdő rekonstrukciója, tornaterem épült a Zrínyi Ilona Általános Iskolában és új szárny az Apáczai Csere János Szakközépiskolában. — Ha ezt a lakosság nem tudja, az kinek a hibája? — A mienk. Én a teljes nyíltság híve vagyok, ezért már többször megvádoltak azzal, hogy híreket szivárog­tatok ki a testületi ülések anyagáról, pedig a nyilvános­ság -segíti mindazokat, akik­nek őszinte a szándékuk. — Ez szépen hangzik, de je­lenleg is az a helyzet, hogy az önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzata sze­rint nem nyilvánosak az elő­terjesztésre kerülő anyagok. — Ez igaz, de én azon va­gyok, hogy ezek az anyagok nyilvánosságot kapjanak. — Miként vélekedik dr. Szabó Imre alpolgártnester lemondásáról? — Amikor a hátam mögött megválasztották dr. Szabó Im­rét alpolgármesternek, akkor igazából nem örültem, de el­fogadtam a döntést. Időköz­ben bebizonyosodott, hogy nekem van igazam, mert eze­ket a területeket nem tiszte­letdíjas alpolgármesterekkel, hanem főállású humán, illetve vállalkozási referensekkel kel­lene betölteni. — Ezzel szemben most „maradt" egy nem főállású alpolgármester. . . — A vállalkozási vonalon még inkább szüksége lenne a városnak egy olyan szakem­berre, aki főállásban, teljesen pártatlanul tudja intézni az önkormányzat vállalkozási ügyeit. Ezzel szemben nálunk olyan vállalkozási alpolgár­mestert választott a testület, aki nagyon komolyan érdekelt egy sor vállalkozásban, köz­tük olyanban, mint a gunarasi strand üzemeltetése. Ézt a szi­tuációt a képviselőtestület egy része és a lakosság sem tudja elfogadni, hiszen minden olyan ügy tárgyalásából, ami Dombóvár város legnagyobb vállalkozásával, a gyógyfür­dővel kapcsolatos, ki kellene zárni Szigethy Istvánt, mert érdekelt a dologban, — Félidőben vagyunk, még két év van vissza. Hogyan to­vább? — Pártérdekektől függet­lenül, a város érdekeit szem előtt tartva kell tovább dol­goznunk. Meggyőződésem, hogy az önkormányzat mű­ködését illetően, a Német Szövetségi Köztársaságban bevált gyakorlatot kellene kö­vetnünk, ahol törvény rögzíti: „A települési képviselők az egész polgárság és nemcsak választóik képviselői. Sem pártprogram, sem választási közösségük utasításai nem köthetik őket, nem alkalmaz­ható velük szemben frakció­kényszer, mert nem ezek megbízottai, hanem az össz- polgárság bizalmi személyei." Ezt szeretném én itt, a dom­bóvári önkormányzatnál el­érni. F. Kováts Éva Fotó: Ritzel Zoltán Miért mondott le dr. Szabó Imre? A szeptember 30-i rend­kívüli testületi ülésen dr. Szabó Imre, Dombóvár vá­ros alpolgármestere le­mondott funkciójáról. Mi késztette erre a lépésre a szocialista párti képviselőt arról - a képzettségét te­kintve középiskolai peda­gógustól - a munkahelyén, az Illyés Gyula Gimnázi­umban érdeklődtünk. — Mi késztette arra, hogy ilyen hirtelen megvál­jon alpolgármesteri funk­ciójától? — Nem hirtelen elhatá­rozás volt ez, előtte megbe­széltem a szocialista párt vezetésével ezt a kérdést. — Konkrétan mi kész­tette Önt erre a lépésre? — A lelki ismeretemmel összeegyezhetetlen határo­zatok meghozatalában nem vagyok hajlandó szerepet vállalni. — A városi kórház, il­letve annak igazgatója felmentése körül kialakult helyzetre céloz? — Igen. Én az emberek ilyen módon történő „elin­tézésében" nem veszek részt. Az ilyen fajta ködösí­tett, személy elleni támadá­sokat határozottan elíté­lem. — Ezt kívánta demonst­rálni a lemondásával? — Igen, ezzel akartam kifejezésre juttatni, hogy melyik oldalon állok. — Mit szólnak a vá­lasztók, a polgárok mind­ehhez? — A polgárok nagy ré­sze, a családom, a kolle­gáim, a tantestület zöme emberileg és erkölcsileg egyetért velem. — Nem fog hiányozni az alpolgármesteri stá­tusz? — Nekem a létem sze­rencsére nem függött attól, hogy alpolgármester va­gyok vagy sem, így nem volt nehéz erről a címről lemondani. Egyébként pe­dig annak idején, amikor felkérésre elvállaltam ezt a funkciót, akkor egy mun­kát vállaltam el, amiről most lemondtam. — Szóval marad „egy­szerű képviselő"? — Igen, képviselőként szabadon tudom végezni azt, amiért oda kerültem és a döntéseimet nem befo­lyásolja, hogy alpolgármes; tér vagyok vagy sem. FKÉ „Rendes" testületi ülés Még mindig a kórházigazgatóról Több rendkívüli képviselőtestületi ülés után csütörtökön soros testületi ülés lesz. A napirend szerint előterjesztése­ken túl - melyet keddi számunkban közöltünk -, valószínű­leg sor kerül azokra a kérdésekre is, melyek a pénteki rend­kívüli testületi ülés napirendjét képezték volna, ha a képvi­selőtestület határozatképes lett volna. Mivel azonban a képviselőknek csaknem fele távol maradt az összejövetelről, ezért nagy a valószínűsége, hogy csütörtökön ismételten sor kerül a kérdésre. A polgár csak remélheti, hogy így vagy úgy, de minél előbb pont kerül az ügy végére. Kolombuszról Dombóváron „Profi szervezésű verseny volt" Interjú Thomas I. Dodd professzorral Amerika felfedezésének 500. évfordulója tiszteletére országos földrajzi vetélkedőt rendeztek a hétvégén Dombóváron. Az lly- lyés Gyula Gimnázium által szervezett esemény egyik díszven­dége az USA-ból érkezett Thomas I. Dodd professzor volt. Thomas I. Dodd professzort (USA) a díjkiosztás után kér­tem fel, válaszoljon kérdése­imre. — Professzor úr, amikor meg­kapta erre a versenyre szóló meg­hívást, mi volt az első gondolata? — Az első reakcióm az volt, hogy nem nagy örömmel vettem a meghívást. De utána nagyon érdekelt az, hogy mennyit tudnak itt az embe­rek Amerika felfedezéséről, az eseményről, Kolombuszról, az ő nagy teljesítményéről. Ma erről magyar diákok fedeznek fel újabb részleteket és felfe­dezik Amerikát úgy, mint Ko- lombusz tette. — Professzor úr, milyennek ítéli a vetélkedő megrendezését, tartalmát és színvonalát? — Nagyon profi módon volt megrendezve, ennél na­gyobb bókot nem lehet kapni egy amerikai szájából. Profi módon volt megrendezve és valami olyat tudnak, amit mi csak most kezdünk el meg­tenni. Nagyon csodálatos do­lognak tartom, hogy ezek a gyerekek képek alapján képe­sek voltak leírni tájakat és ilyen módon felismertek egy másik országot, ismertek meg nagyon sok mindent a képek­ről. Ez a módja a tudásnak nagyszerű és az ilyen fajta versenyek megrendezése is, ez teljesen új Amerikában. Ilyen fajta tudást csak könyv­ből szereznek nálunk a fiata­lok, ez a módszer új nekem. — Mi a professzor úr benyo­mása, véleménye a mi kis váro­sunkról, az itt élő emberekről? — Ügy tűnik, nagyon aktív és nagyon mozgékony ez a város, nagyon elfogalt. Na­gyon tetszett, hogy a város közössége nagy ünnepre mozdult. Láttam a gimnázium múzeumát. Ügy érzem, tu­dásra éhesek az emberek és ezt csodálatos dolognak tar­tom. Az a tervem, hogy a kö­vetkező évben is ellátogatunk ide, nagyon tetszik itt minden és elhozom a diákjaimat, vagy legalábbis néhány diákot. Mint tanár nagyon élveztem az egész versenyt, éreztem, hogy sok mindent tanultak országunkról, én is sokat sze­retnék tudni az Ön országáról. Mindannyian Kolombuszok vagyunk ilyen értelemben. — Professzor úr köszönöm a rövid interjút és viszontlátásra jövőre/_ —; Én köszönöm és gratulá­lok Önöknek, tiszta szívemből örülök, hogy megismerhettem Önöket és városukat. Tilinger Sándor Fogdd meg! Kutyavezetők Gunarason és lohol utána. Hegynek föl, völgynek le, árkon-bokron át. Ahhoz, hogy a németjuhász szinten maradjon, mindig dolgozni kejl vele. — Semmi máshoz nem ha­sonlítható hangulata van an­nak, ahogy felmegyünk a pá­lyára és a kutya azt csinálja, amit én akarok - állítja Erdős Szilvia. /. kováts Fotó: ritzel Erdős Szilvia Az, hogy valaki nő - nem hátrány Fogdd meg! - avagy hogyan kell a tettest elfogni felel meg, az járőrkutyának vagy szagazonosítónak azért még jó. A tizenhárom, német­juhász kutyát oktatók között ott volt egy szőke, hosszúhajú hölgy is. Milyen indíttatás alapján választja egy nő ma­gának ezt a szakmát, ezt pró­báltuk megtudni a 23 éves Er­dős Szilviától. — Mindig szerettem a ku­tyákat, a polgári életben is sportkutyákkal foglalkoztam, itt ugyanezt csinálom -, vála­szolta a képzettségét tekintve ápolónő Szilvia. Hogy mit szólnak a férfi kollegák a szakma „elnőiesedéséhez"? — Férfiként kezelnek a fiúk, ugyanazt csinálom, mint ők - kapjuk a választ, ami va­lóban igaz, mert Szilvia tagja volt annak a három fős ma­gyar csapatnak, amelyik a Nemzetközi Rendőrkutya Bajnokságon győztes lett. Egyébként otthon is van ki­lenc saját kutyája, köztük olyan különleges, mint a fran­cia juhász kutya. Szabadidejé­ben is kutyatenyésztéssel és kiképzéssel foglalkozik. Fogja a terepszínű kezeslá­basba öltözött lány a Gigi névre hallgató szuka pórázát Kutyának, kutyavezetőnek egyaránt tanulnia kell Négy napos edzőtáborozá­son vettek részt Gunarason a múlt héten az Országos Rendőr-főkapitányság Duna­keszi Kutyavezető-képző Is­kolájának kutyái, vezetőikkel együtt. Az edzőtábor céljáról Sasvári Frigyes rendőrzászlós, kiképzés vezető a következő­ket mondta. — Dunakeszin, az iskolá­ban kötött a gyakorlási idő, itt a nap bármely szakában, ami­kor a kutyák megkívánják tréningezhetünk velük. Fe­gyelmező-, őrző-, védő-, nyomkövető munkára, a tet­test elfogni tanítjuk őket. Három hónapja foglalkoz­nak ezekkel a németjuhászok­kal, de még ugyanennyi visz- sza van a kiképzésből. Nem mindegyik kutya alkalmas erre a munkára, amelyik nem Egy kis megbeszélés a szünetben

Next

/
Thumbnails
Contents