Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-12 / 216. szám
4 »ÚJSÁG TOLNA ES KORNYÉKÉ 1992. szeptember 12. Mit sem adva az országon eluralkodó pesszimizmusra, a politikai hangulat se hideg, se meleg voltára, a piac beszűkülésére, a szőlő az idén is megérett. A tolnai I-es iskola fácánkerten szüretelő nyolcadikosait kapta lencsevégre Kispál Mária. A fiúk, lányok 1 (azaz egy) forintot kapnak, minden leszedett kiló szőlő után. De az árak és bérek valódi gyű- rűző-kacsázó-kígyózó mozgása nem itt kezdődik . ..-wyAzt is írhatnánk Szefcsik Sándor neve mellé, hogy a tolnai Gemenc Ipari Szövetkezet „esküdt ellensége", hisz - elmondása szerint - ezzel a titulussal illették főnökei, a közelmúltbeli mozgolódásai, elsősorban szakszervezeti szervezőmunkája miatt. De vegyük sorra az eseményeket, hogyan lett a cégnél 25 éve dolgozó Szefcsik Sándor asztalosból munkavédelmis,: majd ellenség? — Jelenleg a Gemencnél, a GÉM-nél és az Elektromos Ipari Kisszövetkezetnél vagyok munkavédelmi és tűzvédelmi előadó, de munkavédelmi szaktanácsadóként is tevékenykedek, az OKISZ megbízásából. A Gemencnél '67-ben asztalosként kezdtem, aztán voltam részlegvezető, mintakészítő, művezető, meós, és végül: munkavédelmi vezető. 53 éves vagyok. — Mikor került kapcsolatba a szakszervezettel? Hisz neve ennek kapcsán - a múlt heti tagtoborzó és vezetőségválasztó taggyűlés szervezésekor - került a figyelem középpontjába. Sokak szerint bátorság kellett ehhez a lépéshez, mert „a főnökök" nem nagyon örülnek annak, ha valaki kézbe veszi a munkásérdekvédelmet. — Hát igen, ők azt mond-. ják, hogy eddig is megadtunk minden jogot, megadunk ezután is. Én meg azt mondom, az új munka törvénykönyv áttanulmányozása után, hogy rögzítsük ezeket a jogokat a kollektív szerződésben. Korábban egyébként nem voltam se párttag, se szakszervezeti tag. Illetve '59-ben beléptem a Vizsga A négyhetes autóvezetői tanfolyam 17 hallgatója 18-án, 9 órakor vizsgázik az elméleti anyagból, a tolnai művelődési házban. A volán mögötti gyakorlati teendőket pedig ezt követően sajátíthatják el. A szedresi templom téglái Nem lesz érdektelen, sőt szükségesnek tartom ismertetni, milyen benyomást tettem erre a főfő kommunistára, amint belépett a lakásomba, körülnéz és szinte felháborodva mondja. — Most már nem hiszem el, amit nekem magáról hazudtak! Nem azért mondom ezt, hogy megnyerjem magamnak, de ilyen szegénységben még nem láttam papot! Nos szedresiek mit szóltok ehhez, ki hazudott, azaz kik hazudtak és mit hazudtak rólam, mert Mohácsi többször is hangoztatta, hogy most már nem hiszi, amit neki rólam hazudtak! Ugye csak azért, hogy jó pontot szerezzenek! A később történtek kívánatossá teszik, hogy visszatérjek ozorai utamra. Ozora volt az első káplán helyem. 14 évvel ezelőtt voltam itt. Ugyan emlékeznek-e még rám, hiszen olyan rég volt az már... új plébános van. Nagyon szívesen és nagy örömmel fogad. — Jöjjön csak! Alig várom már, hogy megismerhessem! Magáról egész legendákat beszélnek az ozoraiak. — Ez szép tőlük, de mi jóért? — Azt mondják, hogy két év alatt többet dolgozott itt, mint más tíz év alatt. — Dolgoztam, az bizonyos. — De még a kommunisták is a legjobb véleménnyel vannak. — Hát ezeket meg mi hatotta meg, nem tudom elképzelni ... — Az egyik férfi látta, hogy amint ment át a patak hídján, találkozott egy kis gyermekkel és a saját zsebkendőjébe megtörölte az orrát. — Én? — Igen. Kezdek az emlékeimben kutatni és végre feldereng. Valóban történt ilyesmi. Jön velem szembe egy kis gyermek. — Hogy lehet egy magyar gyermek ilyen taknyos? Mondottam széles jókedvemben, mert Ozorán, nagyon jól éreztem magam. Aztán megtörültem a gyermek orrát és zsebre vágtam a zsebkendőt. Mit tudtam akkor, hogy ez lesz a laghatásosabb prédikációm, hiszen nem annak szántam. A templom ajtajában elébem áll egy fiatal asszony. — Én vagyok a Makrancos Jutka, emlékszik-e még rám? — Hogyne emlékeznék Ilonka! - Éz az asszonyka, annak idején, egy színdarabban, Makrancos Jutka szerepét játszotta. Apja nagy kommunista volt már akkor is és egy alkalommal kijelentette nekem, hogy: „Nincs Isten és ha van gyűlölöm". Nagyon is emlékeztem rá. A lányát egy csendőr vette el. Úgy látszik az ozoraiak is emlékeztek rám én jó emléket hagytam magam után. Tudtam, hogy áldozatokat kell hoznom, mert csak akkor hiszik el, hogy nem érdekből, hanem meggyőződésből vagyok pap. Ezért örültem a templomépítésnek, hogy itt lesz alkalmam ezt bebizonyítani. De térjünk vissza az Apáti pajtához és bontsuk tovább, hogy a bontási engedélyt megint visszavonják. Hamarosan le is bontottuk, a faanyagát felhasználtuk, a palát eladtuk, mert a szakértők szerint a cserép szebb és azt vettünk rajta. Már említettem, hogy a templom mögött egy sor eperfát meghagytunk, de később láttuk, hogy az is útban van. Bár a régi engedélyünk megvolt, de óvatosságból új engedélyt kértünk azok kiszedésére. Az engedélyt meg is kaptuk. De alig kezdtünk a fák kiszedéséhez, már jöttek, hogy az engedélyt adjuk vissza. Szerencsémre nem volt nálam, hanem Mecsekinél, aki Szek- szárdon volt és mire megjött, az útban lévő fákat kiszedtük. A kiszedett fák helyett hársfákat ültettünk. A templom oldalfala előtt pedig virágágyakat létesítettünk. Ezeket a tolnai Kneféli féle kertészetből származó, gyönyörű, piros bokorrózsákkal ültettük be. Körül szeretném venni az egész templomot ilyen virágágyakkal és végig bekeríteni, de ez még csak részben sikerült. Szerettem volna a templomépítéssel és környékének szépítésével elérni, hogy ha majd a vidéki adakozók eljönnek ide, azzal távozzanak, hogy erre a templomra érdemes volt áldozni és vele a szedresi népet segíteni. 1949. egész nyarán ingyen dolgozott Lenk Jenőné tanítónő és fogadott fia, Kovács János. Egy alkalommal 30-an is dolgoztunk felajánlásból, köztük 7 felszentelt és 3 kis- pap. Az építkezés csak lassan haladt és minél előbbre haladt az idő, annál szegényebb lett a hívek serege, annál nehezebbé vált az anyag beszerzése is. Ebben az időben magánosoktól vettünk téglát: Alsóhid- végről, Nyanya-pusztáról, Dunaszentgyörgyről, Bogyisz- lóról, Landauer szekszárdi téglagyáros és vaskereskedőtől. (Folytatjuk.) Egy arc - egy mesterség Szefcsik Sándor munkavédelmi vezető szakszervezetbe, de pár év után megláttam: mit ér. Az csak egy céltalan gyülekezet volt. Amikor aztán '90 végén jöttek a változások, néhányan úgy éreztük, lépni kell. Megpróbáltuk, városi szinten létre hozni a Tolnai Munkavállalók Érdekvédelmi Szövetségét, 12-en. De rajtunk és a meghívott vendégeken kívül alig jött el valaki a tagtoborzóra. Éél- elem és bizalmatlanság nyomasztotta az embereket. Mert ugye mi történt az elmúlt évtizedekben? Fizették a tagdíjakat, aztán juttatás, üdülés csak olykor-olykor csur- rant-csöppent a proletárnak. Az érdekvédelem is olyan volt, mint minden más: a központi akarat függvénye. És '90-ben még kevesen hitték el, hogy a változások valóságosak. — Jó ez a mostani rendszer? — A legtöbb pártban léteznek olyan áramlatok, amelyekkel egyetértek, de olyanok is amelyeket nem tudok elfogadni. Leginkább az zavar a mai világban, hogy a volt pártvezetők jónéhánya milliomos lett, miközben az átlagember 6-8 ezer forintos semmi-fizetésért dolgozik. Én éreztem, hogy az a pártállami rendszer nem lesz végleges, de most is van egy olyan sejtésem, hogy ennek is változnia kell. — Miben? — Adjunk módot az embereknek arra, hogy valamit tehessenek! De erre mindaddig nem kerülhet sor, míg nincs megfelelő érdekvédelem, míg félelemtől terhes a munkahelyi légkör, míg bárki lapátra kerülhet, hisz tombol a munkanélküliség. — Tehát „korszerű” szakszervezetet kell alapítani. De ez mért ütközik akadályokba? — A Gemencnél még mindig vonakodnak az emberek eljönni, belépni a szakszervezetbe, mert egyes vezetők ellenpropagandát fejtettek ki, megpóbálták manipulálni a szavazást is, sőt a főművezető, a szövetkezet volt párttitkára, a gyűlést követő napon, haza küldte az egyik felszólalót — nem engedte dolgozni -, olyan mondvacsinált ürügygyei, hogy nem megfelelő lábbeliben jelent meg. Magyarul: papucsban dolgozott. Ilyen alapon, nyári időszakban, haza küldhetnék a munkások felét. Arról már nem is beszélek, hogy utalást tettek rá a vezetőink: a jövőben nem lesz rám szükség. Munkavédelmi szakember pedig szerintem mindigis kell! Dehát szerintük én esküdt ellensége vagyok a szövetkezetnek, és egyéni ambíciók fűtenek. — Tehát itt tart most az ügy. — Igen, mi annyit kértünk, hogy ne jelentsen az hátrányt, ha valaki szakszervezeti tag. Az elnök a gyűlés után ígéretet tett arra, hogy nem gátolja, sőt segíti a szakszervezet munkáját. Reméljük, hogy más vezetőink is így cselekszenek. — A témával kapcsolatban engem az is foglalkoztat, hogy miért kell egyáltalán szakszervezeti csoport, mért nem tudja az egyes ember védeni a saját érdekeit, amikor „le vagyon írva", hogy kinek mi jár? — Azért, mert az átlagember nem ismeri a paragrafusokat. A munkahelyi sérülteket is fel kell világosítani, hogy mi jár nekik, különben ha nem kérik, nem kapják. Szakmámból tudom, hogy' a balesetet szenvedettek 97 százaléka kétkezi munkás. Ók ismerik legkevésbé a jogszabályokat, s ugyanakkor ők tehetnek legkevesebbet a biztonságos munkavégzés megteremtéséért - hacsak nincs megfelelő fórumuk! Wessely Fotó: Kispál M. Októbertől kosarat fonnak Kölesden Új hely az iparcikkboltnak Több alkalommal tudósítottunk lapunkban arról, hogy a kölesdi áfész milyen átalakításokat, építkezéseket végez a faluban. Legutóbb arról számoltunk be, hogy egy rendkívül szép, jól felszerelt bolttal gazdagodott a falu, az itt lakók nem kis örömére, megelégedésére. Jelenleg - házi kivitelezésben - a vendéglő melletti volt élelmiszerbolt helyreállítása van soron. Megszépül az épület mind külsejében, mind pedig a belső területén. A volt raktárhelyiségben elbontják a bolt működésének kezdetétől kihasználatlan liftaknát, ezzel is növekszik majd a hasznos terület. A falak meszelésén kívül felújítják a berendezést is. Várhatóan szeptember végére készülnek el a munkákkal, amelyek előreláthatólag mintegy 4-500 Szendi Gyula a belső helyiség festését végzi ezer forintba kerülnek. Ekkor ideköltözhet a volt pártházban működő iparcikk és a gazdabolt. A Kölesd központjában lévő vendéglőre is ráfér a renoválás, amire az élelmiszerbolt felújítását követően kerülhet sor. De már most gondolkodnak azon, hogy az üresen maradt épületeket helyreállításuk után miként is hasznosítsák. Ami már biztosnak látszik az az, hogy október 1-jé- től ketten érkeznek Erdélyből, Siménfalvájól és kosárfonással foglalkoznak majd. ígérik, hogy ezek a kosarak mintegy 30-40 százalékkal olcsóbbak lesznek, ugyanakkor legalább olyan minőségűek, mint azok, amelyeket máshol készítenek.- p. téri Kistormás képekben (pusztai tériké felvételei)
