Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-09 / 213. szám

4 KÉPÚJSÁG DOMBÓVÁR ES KORNYÉKÉ 1992. szeptember 9. Régi-új iskola Szakcson Szeptembertől egy épületben tanulnak a diákok Egy épületben tanulnak idén szeptembertől a szakcsi általános iskolások. Azt az is­kolát ugyanis, ahová a ko­rábbi években jártak az első, második, harmadik osztályo­sok, a katolikus egyház vissza­igényelte, mert korábban is az ő tulajdonában volt. A határo­zat értelmében 1994-ben veszi vissza az egyház az épületet a helyi önkormányzattól. Hogy az alsótagozatosok se marad­janak tanterem nélkül, új szárnyat építettek a „nagy" iskolához, melynek átadása augusztus 31-én történt meg. A négy éve kezdődött, 14,5 millió forintba kerülő beruhá­záshoz a Tolna Megyei Köz­gyűlés 1,5 millió forinttal já­rult hozzá, állami céltámoga­tásként pedig 2,268 millió fo­rintot sikerült szerezniük a szakcsiaknak. A kivitelezési munkákat a Dalmandi Mező- gazdasági Kombinát építői­pari brigádja, illetve a szakcsi téesz kőművesei végezték. Az építkezés befejeztével Ideális körülmények között a községi könyvtár két szinten 340 négyzetméter­rel bővült az oktatási intéz­mény alapterülete. Az új szárny, mely közvetlenül kap­csolódik a régihez, földszint­jén került kialakításra a régóta hiányolt tornaszoba. A 6x9 méteres helyiségben minden feltétel adott a gyerekek meg­felelő testi fejlesztéséhez. A Rossz időben a tornaszobában mozoghatnak a gyerekek tornaórákat ezután télen itt fogják tartani, tavasszal és ősszel pedig az isl«>la hátsó udvarában, a most nyáron, másfél millió forint költséggel kialakított betonozott pályán. Az új épületszárnyba, a tor­naszoba mellé költözött a mű­velődési házból a könyvtár. Az emeleti részen két tante­rem készült, valamint tanári szoba'. A folyosói rész levá­lasztásával új helyre költözött az igazgató és a gondnok. A bővítési munkákkal pár­huzamosan felújították az ok­tatási intézmény régi szárnyát is. Festettek, mázoltak, a tan­termek olajos padlóját parket­tára cserélték, bevezették a központi fűtést, a tetőszerke­zet új cserépborítást kapott és kívülről körbevakolták az is­kola egész épületét, így szep­tember elsejétől egy teljesen megújult iskola fogadta az idejáró 170 diákot. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Az elnök megszólal — Mostanában sokan „átér­tékelik" a múltjukat, Vidóczy László hogy van ezzel? — Húsz évig voltam en­nek a városnak első és egyben utolsó tanácselnöke, semmi okom arra, hogy szégyeljem, amit csináltunk, és hogy taná­csi vezető voltam. — Egy akkori teljhatalmúnak tűnő megyei vezető azt mondta, ne féljen a feladattól, majd segí­tenek, Erre azt válaszolta: „Ap­pen ez az, amitől félek". Sikerült is kiharcolnia a városi vezetés, és azon belül saját függetlenségét. — Elég sokba került ez ne­kem. Mindenki követ el hibá­kat, az enyémeket konzervatív ellenfeleim ki is használták. Több fegyelmit kaptam, mint néhány mai kormánypárti fér­fiú kitüntetést. — Hogy bírja ki, hogy nem beszél bele a helyi dolgokba? — A jelenlegi önkormány­zati vezetők - és ez részükről tulajdonképpen érthető is - agyonhallgatnak. Úgy tesz­nek, mint a strucc, azt hiszik, ha nem ismerik el ennek a te­lepülésnek az elmúlt húszéves fejlődését - és az abban részt vevők szerepét -, akkor az nem is létezik. Vannak tehát, akik azért kerülnek, mert irri­tálja őket, hogy a nevemhez fűződnek a város szempontjá­ból sikeres évtizedek. Mások azért kerülnek, mert sokáig elvtársak voltunk, és esetleg emlékeztethetném őket egyre-másra. Eszmecserére bármikor bárkivel hajlandó vagyok, de az eszméimet nem cserélgetem. Nincs is rá okom, mert sosem voltam ortodox sztálinista. Nem vagyok kö­pönyegforgató, maradtam baloldali érzelmű. A szocia­lista párt helyi vezetésében dolgozom, hiszek abban, hogy egyszer majd az ott végzett munka gyümölcse is beérik. — A polgármester sem kíván­csi a tapasztalataira? — Eleinte többször meg­kérdezte a véleményemet, az­tán mindent másként csinált. A Kernennel kapcsolatos ün­nepség óta alig van kapcsola­tunk. Jobb is, mert nem va­gyunk egy súlycsoportban. — Mi történt az ünnepségen? — A dombóvári polgár- mester, a kernenivel ellentét­ben, meg sem említette a ne­vemet, pedig a kapocsolatépí- tést 1984-ben mi kezdtük el. — Vállalt volna szerepet az önkormányzat környékén? — Nem, mert abban a ze­nekarban nem akarok kisdo­bos lenni, amelyikben évtize­dekig karmester voltam. — Mi a véleménye a testület munkájáról? — El, működik a város és intézményei, ami nem lehet független a munkájuktól. Csak a sok tétovázás, határo­zatlanság, a laktanyai lehető­ség elmulasztása, a többé-ke- vésbé lyukas szociális háló, a fűtőmű korszerűsítésének szüneteltetése, a Gunaras kö­rüli hazardírozás és a munka- nélküliség elgondolkoztat. — A munkanélküliség? — Azt értem meg nehezen, hogy a sok külföldi „mászka" miért nem hozott eddig még a városnak munkahelyteremtő vállalkozókat, mint ahogyan ez más városokban tapasztal­ható. A képviselő-testület ösz- szetétele igen sajátos, senki se próbálja velem elhitetni, hogy a csak tanárokból, orvosokból jogászból álló testület érzé­kelni képes a város valós problémáit, és ezt a megjegy­zést nem szánom értelmiség­ellenesnek. A választópolgá­rok nagyfokú passzivitása mi­att alakulhatott ki ez az össze­tétel. Talán erre ráébredt már az eddig passzív többség, és a következő választásokra el­mennek. Kínlódott és kínlódik a testület, hatalmi csatározá­sok folynak a színfalak mö­gött, és előtte is. Közben a problémák meg sokasodnak, pedig - mint ezt a polgármes­ter a Néppújságban nyilat­kozta - nem üres kasszát és romokat vettek át tőlünk. I.I Továbbra is várja információikat, észrevételeiket, telefonjaikat, leveleiket, megjegyzéseiket az oldal szerkesztője: F. Kováts Éva Októberben próbaüzem Olcsóbb lesz a fűtés? Interjú a városi távhőszolgáltató vállalat vezetőjével Öt éve, 1987-ben kezdődött el a dombóvári városi fűtőmű rekonstrukciója, akkor még a Szekszárdi Városgazdálko­dási Vállalat és a Dombóvári Tanács közreműködésével. A rekonstrukció azóta is tart, mert a megígért megyei pén­zeszközök átutalása elmaradt. Közben a rendszerváltás eredményeként 1991. január 1-vel a fűtőmű a város tulaj­donába került. Hogy áll jelenleg a beruhá­zás? - erről érdeklődtünk a fű­tési szezon közeledtére való tekintettel a Dombóvári Ön- kormányzat Távhőszolgáltató Vállalatának megbízott igaz­gatójától. — Kevés a pénz és ez rá­nyomja bélyegét a beruhá­zásra - kezdte a válaszadást Frucht Ferenc megbízott igaz­gató. - A beruházás első üte­meként 1988-1990-ben elké­szültek az olajtárolók, a távfű­tővezeték és az 51 méter ma­gas kémény. — A kéményre a környező lakóházak miatt volt szükség vagy pedig azért, mert a paku­rával való tüzelés környezet­szennyezőbb az olajnál? — A fűtőmű a lakóházak közvetlen közelében van, ezért volt szükség a magas kéményre. Ami a pakurával való tüzelést illeti, az nem környezetszennyezőbb, mint az olajtüzelés, ha jól van beál­lítva az égőfej. — Korábban a lakók pa­naszkodtak a magas zajszint miatt. Történt-e ezen a téren változás? — A zajszint jóval alacso­nyabb, mint korábban. A belső térben 85 decibel helyett 45 decibel. — A pénzszűke nem befo­lyásolta önöket, amikor az új berendezéseket vásárolták? — Műszakilag a pénzhiány nem jelentett problémát, a be­rendezések a legmoderneb­bek. — Mennyibe került a fű­tőmű rekonstrukciója? — Száztízmillió forintba, ebből a VGV 32,7 milliót épí­tett be. Idén 78 millió van elő­irányozva. Frucht Ferenc térül — Mennyi idő alatt meg ez a beruházás? — A jelenlegi olajárakkal számolva két év alatt. — Mennyivel fognak keve­sebbet fizetni a lakók a táv­hőért, ha olaj helyett áttérnek a pakurára? — Amennyiben megvaló­sul az olajról pakurára való átállás, az a hődíj árát 35 szá­zalékkal fogja csökkenteni. — Ezt úgy értsem, hogy ahol eddig havonta 10 ezer fo­rint volt a fűtési szezonban a távhőszolgáltatás díja, ott most 6500 forint lesz ugyanez? — Igen, ha nem változnak az energiaárak. — Mikor térnek át a paku­rával való tüzelésre? — Idén, október-decem­berben próbaüzemelést tar­tunk, de ez még csak 20 száza­lék költségcsökkenést fog je­lenteni az előzetes számítások alapján. f. kováts - ótós A lakók érdekében volt szükség az 51 méter magas kéményre Útépítés, tanterembővítés, házasságkötő-terem Kocsolai számvetés Az önkormányzat támogatja a rászorulókat Harmincmillió forint, brut­tóban, a kocsolai önkormány­zat éves költségvetése. Mire futja és mire nem ebből az összegből? - ezt kérdeztünk az 1450 fős település jegyzőjé­től, Horváthné Tóth Valériá­tól. — Egymillió forintot, plusz áfát, adtunk át az általános is­kolának, hogy átlakíthassák a felső iskolát úgy, hogy az első, második osztályosok is itt kezdhessék az iskolai évet, - válaszolta a jegyzőnő. — Eddig hová jártak ezek a gyerekek? — Az óvodától nem mesz- sze lévő, úgynevezett alsó is­kolába, de mivel azt az épüle­tet az egyház visszaigényelte, ezért kellett a másik iskolánál a szolgálati lakásokat átalakí­tani osztálytermekké. — Hány általános iskolás gyerek van Kocsolán? — Százharminc, de ez a szám évről évre emelkedik. — Adott-e az önkormány­zat beiskolázási segélyt? — A kocsolai általános is­kolások és a dombóvári kise­gítő iskolába járó gyerekek in­gyen kapták a tankönyveket. A középiskolákba járóknak Az általános iskolások ingyen kapták a tankönyveket pedig, amennyiben igényel­ték, ötven százalékban átvál­laltuk a tankönyveik árát. Az általános iskola napközijében minden gyereknek ötven szá­zalék térítési díjat kell fizetnie, illetve néhány rászoruló térí­tésmentesen étkezhet. — Mire fordítottak még nagyobb összeget? — A házasságkötő ter­münk borzasztó állapotban volt, a hajópadló elkorhadt, a falak vizesedtek, a födém megroggyant, elkerülhetet­lenné vált a rekonstrukció. A Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát építőbrigádja épp a napokban készült el ezekkel a munkákkal. Kicseréltük a vi­lágítótesteket is, és ha marad pénzünk, új asztalt és székeket is vennénk, hogy ünnepélye­sebbé tegyük a polgári házas­ságkötéseket. — Ahogy jöttünk, a község szélén egy úthenger állta az útunkat.. . — Most végzi a Tamási KPM a községi utak kátyúzá­sát. Az útfelújítási munkála­tok során háromszáz méter új, bitumenes útszakasz készült a Petőfi utcában. Mindez két­millió forintjába került a köz­ségnek. — Segélyezések? — Rendszeres és rendkí­vüli nevelési segélyekre idén közel 900 ezer forintot fordí­tunk. Ezenkívül 850 ezer fo­rintot tervezünk az idősek szociális segélyezésére fordí­tani. f. kováts Fotó: ótós Felújítva a házasságkötő-terem

Next

/
Thumbnails
Contents