Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-05 / 210. szám

6 MSPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. szeptember 5. Aki beszél arabusul A jemeni elnök fiával járt egy iskolába Nem tudom hány tizenéves ifjú van a megyében aki ír, olvas, beszél arabul, de úgy vélem, nem túl sok lehet. Ezen kevesek közé tartozik a szekszárdi Kántor Endre. A szeptember elsején 19. évébe lépő magas, szimpatikus fiú ősztől a Budapesti ÉLTE an­gol-arab szakának elsőéves'hall­gatója. Endre angolul anyanyelvi szinten, arabul pedig igen jól be­szél. Orvos édesapja jóvoltából ugyanis a család előbb három évet Líbiában, majd újabb hármat Je­menben töltött. — Hat éves voltam, amikor Líbiába mentünk. A főváros­tól 15 kilométerre, Tajouraban laktunk. A szüleim egy ame­rikai iskolába írattak, bár ak­kor még egy szót sem tudtam angolul. — Nem volt nehéz dolgod? — Nem, könnyen alkal­mazkodom. Különböző nem­zetiségű gyerekekkel, kínai, kanadai, koreai, francia, jár­tam együtt, meg sok magyar­ral, merthogy a kórházban rengeteg magyar orvos dolgo­zott. — Milyen nyelven folytak az órák? — Angolul. Először egy szót sem értettem, de aztán egyre többet, mert külön is foglalkoztak velünk nyelvtan- folyamon. Félév múlva már levizsgáztam angol nyelvből. — Milyen volt a környe­zet? —- Szuper. Egy multinacio­nális olajvállalat tartotta fenn az iskolát, nagyon jók voltak a személyi és tárgyi feltételek. Hatalmas terület, két tornate­rem, négy teniszpálya, uszoda. Minden a tanulást se­gítette. Ennek is köszönhető többek között, hogy angolul úgy beszélek, mint magyarul, nem kell gondolkodnom a nyelvi fordulatokon. — Az iskolai tantárgyak ugyanazok voltak, mint ná­lunk? — Nem, a kémia-bioló- gia-fizika ott egy tantárgy volt. A többi hasonló. — Az alsó tagozatot Líbi­ában végezted, az ötödik, ha­4. számú általános iskolában. Utána következett Észak-Je- men. — Jemenben az ottani rendszer szerint gimnáziumi előkészítőbe jártam, 7-8-9. osz­tályba, egy arab magánisko­lába, mert ott nem volt megfe­lelő angol iskola. — Mennyiben volt más ez az iskola a líbiaihoz képest? — Az arab iskola teljesen más volt, mint az amerikai, kezdve azon, hogy tiszta fiú iskola volt, a lányok máshová jártak. Magániskola volt, tan­díjjal. A szüleim úgy gondol­ták, hogy ahogy egyik napról a másikra megtanultam ango­lul, az arabbal is épp így lesz. — És nem így történt? — Hát nem ment olyan könnyen, az arab nyelv ugyanis olyan, mint a kínai vagy a japán. Más a hangzás, az írásjelek, az olvasás. Két évbe telt mire tudtam társa­logni arabul. . — Beszéltek az iskolában angolul is? — Igen, a tanárok és a diá­kok is, éppen ez volt a baj. — A tanrend? — A kémia-biológia-fizika itt is egy tantárgy volt, a törté­nelmet viszont két részre osz­tották, általános történelemre és arab, vallásos jeliegűre. Ez utóbbiból én éppúgy fel vol­tam mentve, mint hittanból, a Korán ismerete alól. Ezenkí­vül volt angol óra, matema­tika, testnevelés és arab nyelv,-és irodalom. — Mi volt a fő különbség a két arab ország között? — Míg Líbia vesztett ere­deti kultúrájából, mivel ott már a század első felében vol­tak nyugatiak, addig Jemenbe csak 1958 után jöttek, így ez az ország tovább megőrizte ősi kultúráját, tradícióit. Rövid nadrágban, pólóban a lányok ott nem járhatnak az utcán, még a külföldiek sem, az ara­bok pedig csak lefátyolozva. Sanaaban, abban az észak-je­meni városban, ahol laktunk, szinte kiáltó volt az ellentét a régi sikátoros utcák, és a kő­házak előtt hömpölygő ame­rikai autóáradat között. — Te is autóval jártál is­kolába? — Én iskolabusszal, ami a házunk előtt vett fel és tett le, de az iskolátársaim nagy ré­szét hatalmas nyugati autók­kal hozták-vitték. A tradíci­ókhoz ragaszkodó gazdag arabok ugyanis ide íratták a fiaikat. A jemeni elnök fia és az unokaöccse is odajárt. Az elnök fiát természetesen min­dig két testőr kísérte, akik az órák alatt az ajtó előtt vára­koztak. Az elnök unokaöccse az egy kicsit szabadabban élt, ha eszébe jutott, kilógott va­lamelyik étterembe, engem is többször magával vitt. — Milyen emberek az ara­bok? — Nagyon vendégszere- tőek, bárhol voltunk, elhal­moztak a figyelmességükkel. Aki egy kicsit is beszéli a nyelvüket, azt teljesen a szí­vükbe tárják. — Az iskolatársaid, a ta­náraid hamar elfogadtak? — Igen, hamar nagyon jó kapcsolat alakult ki közöt­tünk. Az ottani tanárokkal jobb volt a kapcsolatom, mint utána itthon a gimnáziumban. — Mi lehetetett ennek az oka? — Talán az, hogy abban az arab magániskolában olyan fejlettebb, szomszéd arab or­szágokból érkezett pedagógu­sok oktattak, akik a Békehad­testhez hasonlóan elhivatott­ságnak érezték a tanítást. Je­menben ugyanis az emberek hetven százaléka még ma is analfabéta, ezért Szíriából, Egyiptomból, Szudánból jön­nek pedagógusok tanítani. Számukra a tanítás és a tanít­ványok képességeinek a ki­bontakoztatása az elsődleges. — Hazajöttetek, a gimná­zium második osztályába mehettél volna, de a szüleid elsőbe Írattak. — Azért, hogy ne legyek hátrányban az egyetemi felvé­telinél, mert azért itt mégiscsak más tantárgyak vannak. — A visszailleszkedés most is zökkenőmentesen ment? — Nem egészen. Valahogy úgy alakult, hogy a tanáraim mindig engem tekintettek az osztály bűnbakjának. Több konfliktusom volt, összeütkö­zésbe kerültem velük, nehe­zen tudtam elfogadni a hazai merev oktatási rendszert. — Tudtad hasznosítani a nyelvtudásodat? — Nem. Amikor az asztali- tenisz világbajnokság volt Szekszárdon, akkor szükség lett volna arab tolmácsra, szól­tak is az iskolában, de a taná­raim elfelejtették átadni az üzenetet. — Ősztől az ELTE hallga­tója vagy. Ha ilyen jól be­szélsz angolul és arabul, ak­kor miért nem pályáztál meg inkább egy külföldi ösztöndí­jat valamelyik nyugati vagy amerikai egyetemen? — Azért, mert a budapesti bölcsészkart tartom a legjobb­nak, éppen ezért előbb ezt sze­retném elvégezni. Utána talán megpályázok egy ösztöndíjat a Nem Yorki tudományegye­tem arab szakára. — Ha végzet, milyen pá­lyát választasz? — Tanár szeretnék lenni. — Rossz tapasztalataid vannak a magyar középisko­lai oktatással kapcsolatban, mégis pedagógus akarsz lenni? — Igen, éppen a negatív gimnáziumi élményeim miatt gondoltam úgy, hogy meg­próbálok jó tanár lenni. Olyan, amilyet mindig hiányoltam. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Egy döbröközi és szakályi tanítócsalád emlékezete Teológiai levelező tanfolyamok 1. Világi hívek számára ismét indul a hároméves leve­lező képzés. A tanfolyamot záró bizonyítvány általános iskolai hi­toktatásra és más egyházi szolgála­tokra képesít. Je­lentkezni lehet a Ca- ritas-irodában min­den munkanapon 8-16 óráig: 7621. Pécs, Janus Panno­nius u. 4. Telefon: 72/27-352. Érettségi bizonyítvány és egyházi ajánlólevél szükséges. Első konzultáció szep­tember 19-én 9 óra­kor Vörösmarty u. 4. sz. alatt. 2. A teológiai tan­folyamot végzett hallgatókat kétéves továbbképzésre hív­juk szintén levelező tanfolymaon. Tudományos szintű képzést és középiskolai hitta­nári képesítést nyúj­tunk. Jelentkezés a Caritas-irodában. Első konzultáció szeptember 19-én. Ebben az évben van 30 éve annak, hogy 1962-ben, 73 éves korában Szakály községben elhunyt Kóbor (Kumper) La­jos okleveles kántortanító, a szakályi általános iskola igaz­gatója. 1889. október 13-án született Döbrököz község­ben. Szülei voltak: Kirczbauer Amália és Kumper János kán­tortanító, aki a XIX. század utolsó negyedében költözött Döbröközre, ahol kántortaní­tói állást kapott. Kóbor Lajos 1907. június 18-án a Pécsi Püspöki Tanító­intézetben megkapta a tanítói, 27-én pedig a kántori okleve­lét. Ezt követően az 1907. ok­tóber 6-án felavatott új döbrö­közi római katolikus egyházi elemi népiskolában tanított. 1909. május 8-án házasságot kötött Döbröközön Kilik Mar­git döbröközi tanítónővel, há­zasságukból három gyermek született. Az I. világháború során Kó­bor Lajost behívták katoná­nak. Az „Albrecht főherceg" császári és királyi 44. (kapos­vári) gyalogezredben teljesí­tett harctéri szolgálatot az orosz fronton hadapródjelölt tizedesi rangban. A harctéri szolgálata során súlyosan megbetegedett, kórházi ápo­lásra szorult. Felgyógyulása után úgynevezett pótkeretbe került, majd 1916. elején vég­leg leszerelték és hazatért Döbröközre, ahol folytatta a tanítói munkáját. Rövidesen vezető-tanítóvá nevezték ki. 1920-ban áthelyezték Szakály községbe, ahol kántortanító­ként és iskolaigazgatóként dolgozott. Kántori tevékeny­ségét nyugdíjazása után is folytatta 1961-ig a község la­kosságának örömére. Három gyermeket nevelt fel, akik közül kettő szintén tanítói képzettséget szerzett. Kóbor János, az elsőszülött fia 1911-ben született Döbrö­köz községben. Elemi iskolai tanulmányait Döbröközön kezdte és Szakályban fejezte be. Ezután gimnáziumi ta­nulmányokat végzett és az érettségi letétele tután a kato­natiszti pályát választotta hi­vatásául. Eleinte továbbszol­gálóként, 1940. november 1-től pedig hivatásos tisztiál­lományban teljesített szolgála­tot a magyar honvédség állo­mányában, ahol főhadnagyi rangot ért el. A 2. hadsereg, IV. hadtest, 12. (szekszárdi) hadosztály, 18/III. zászlóalj egyik századparancsnokaként kikerült a szovjet frontra, ahol 1942. augusztus 9-én, 31 éves korában hősi halált halt. Ha­lála után megkapta a „Magyar Érdemrend Lovagkeresztje hadiszalagon és kardokkal" kitüntetést. Kóbor István, a másik fiú 1916-ban született Döbrököz községben és 1985-ben halt meg. Elemi iskoláit Szakály­ban, a polgári iskolát Hőgyé- szen, a tanító- és kántorképzőt pedig Pécsen végezte el a Pé­csi Püspöki Tanítóképző Inté­zetben 1936. június 17-én. 1940-ben kezdte meg a tanítói tevékenységét Vásárosdombó községben. 1947-ben Tarrósra helyezték, ahol, 1976-ig taní­tott. Eredményes munkájának elismeréseként nagy megbe­csülésnek örvendett és több magasszintű állami elisme­résben részesült. Aktív közé­leti tevékenységet fejtett ki, megírta Tarrós közel 30 éves eseménytörténetét. Kóbor Lajos egyetlen lánya - Mária - szintén tanítói képe­sítést szerzett. Elvégezte a dombóvári Orsolya-rendi ta­nítóképzőt, de nem tanított. 1954-ben, 40 éves korában Szakályban meghalt. A krónikás még emlékszik arra, hogy gyermekkorában, az akkori idősebb döbrökö- ziek - közöttük több rokona - milyen nagy tisztelettel be­széltek a Kóbor (Kumper) csa­lád említett tagjairól, akik ezt kiváló tanítói, kántori tevé­kenységükkel érdemelték ki. Dr. Gelencsér Gyula Források: A döbröközi Általá­nos Iskola története (1906-1942). Kézirat. Kurtz-Kristóffy: Az „Albrecht főherceg" császári és királyi 44. és 105. gyalogezred története. Bp. 1937. 395. old. Özvegy Kóbor Istvánná szakályi lakos közlése. Gelencsér Gyula: Döbrököziek a II. világháború­ban. Kézirat, 1992. • • Ökumenikus naptár Szeptember 5. Szombat. Köznap. Napi igék: Kát: lKor 4,9-15. Zsolt 144. Lk 6,1-5. Ref: Zsid 3,7-14. 5Móz 2,16-25. Ev: Ez 17,22-24. Jer 14,1-16. Őrt: lKor 1,26-29. Mt 20,29-34. A katolikus naptárban Jusztiniáni Szent Lőrinc püspök, hitvalló (+1455) emlékezete. Velencei nemes volt, de le­mondott a világról és egyszerű szerzetes-pap lett, IV. Jenő pápa azonban Velence pátriárkájává tette. Aszkéta élet­módjával, alázatosságával és jótékonyságával tűnt ki. A református és az evangélikus naptárban Viktor napja. Az ortodox egyházban Szent Zakariás próféta napja. Szeptember 6. Évközi 23., Szentháromság utáni 12. va­sárnap. Napi igék: Kát: Bölcs 9,13-19. Zsolt 89. Filem 9-10. 12-17. Lk 14,25-33. Ref: Zsid 3,15-18. Zsolt 66. Ev: Mk 7,31-37. Zsolt 142. Őrt: lKor 15,1-11. Mt 19,16-26. A katolikus naptárban Szent Zakariás próféta (kr. e. VI.sz.) emlékezete. A kispróféták egyike, aki a neve alatt fennmaradt könyvben az eljövendő messiási korra irányí­totta a figyelmet, amikor Isten majd Jeruzsálemben fog lakni és népét boldoggá teszi. A református és az evangélikus naptárban Zakariás napja. Az ortodox egyházban Szent Mihály arkangyal csodaté­tele és Szent Archipposz napja. Szeptember 7. Hétfő. Köznap. Napi igék: Kát: lKor 5, 1-8. Zsolt 5. Lk 6,6-11. Ref: Zsid 4,1-11. 5Móz 2,26-37. Ev: Mt 12,9-21. Jer 15,10-21. Őrt: 2kor 8,7-15. Mk 3,6-12. A magyarországi katolikus naptárban a kassai vértanúk emléknapja. Boldog Körösi Márk esztergomi kanonok, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita 1619-ben, a reformáció és a katolikus restauráció nyomán kirobbant vallásháború során adta életét a hitért. Amikor a protes­táns unióhoz csatlakozó Bethlen Gábor erdélyi fejedelem vezére, Rákóczi György elfoglalta Kassát, a három katoli­kus papot hitük megtagadására akarta kényszeríteni. Mi­vel azok erre nem voltak hajlandók, megkínozták, majd kivégezték őket. A három vértanú katolikus papot X.Pius pápa 1905-ben avatta boldoggá. A református és az evangélikus naptárban Regina napja. Az ortodox egyházban Szent Szózon vértanú napja. Szeptember 8. Kedd. Prot: Köznap. Kát és őrt: Kisbol- dogasszony ünnepe. Napi igék: Kát: Mik 5,1-5. Zsolt 12.Mt 1,1-16.18-23. Ref: Zsid 4,12-16. 5Móz 3,1-17. Ev: Ap- csel 14,8-18. Jer 18,1-22. Őrt: 2Kor 8,16-9,5. Mk 3,13-19. A katolikus és az ortodox naptárban Szűz MÁria szüle­tésének ünnepe (magyar szóhasználatban: Kisboldogasz- szony). Az ünnep Keleten keletkezett a VII. században, a VIII. században már Nyugaton is ismerték, de általánosan csak a XI. században terjedt el. A református és az evangélikus naptárban Mária napja. Szeptember 9.Szerda. Köznap. Napi igék: Kát: lKor 7.25- 31. Zsolt 44. Lk 6,20-26. Ref: Zsid 5,1-6. 5Móz 3,18-29. Ev: ApCsel 3,1-10. Jer 19,1-13. Őrt: 2Kor 9,12-10,7. Mk 3,20-27. A katolikus naptárban Kláver Szent Péter áldozópap (+1564) emlékezete. Spanyol jezsuita volt, aki 40 évet töl­tött néger rabszolgák között, testileg és lelkileg istápolva őket. A református és az evangélikus naptárban Ádám napja. Az ortodox egyházban Szent Joakim és Anna istenősök napja. Szeptember 10. Csütörtök. Köznap. Napi igék: Kat:lKor 8,1-7.11-13. Zsolt 138. Lk6,27-38. Ref: Zsid 5,7-14. 5Móz 4,1-24. Ev: Jak 5,13-16. Jer 20, 7-18. Őrt: 2Kor 10,7-18. Mk 3,28-35. A katolikus naptárban Tolentinói Szent Miklós hitvalló (+1306) emlékezete. Ágostonrendi kanonok volt, majd az ágostonos remeték közé lépett. Prédikációival, önmegta­gadó és alázatos életével Tolentino városának vallási életét megpezsdítette. A református naptárban Hunor, az evangélikus naptár­ban Erik napja. Az ortodox egyházban Szent Mindóra, Mitrodira és Nymfodóra vértanúk napja. Szeptember 11. Péntek. Köznap. Napi igék: Kat:lKor 9,16-19.22-27. Zsolt 83. Lk 6,39-42. Ref: Zsid 6,1-8. 5Móz 4.25- 40. Ev: Mt 8,14-17. Jer 21,1-14. Őrt: 2Kor 11,5-21. Mk 4,1-9. A katolikus naptárban Szent Protusz és Jácint vértanúk emlékezete. Római vértanúk voltak, akikről csak annyi tudható, hogy 250 körül szenvedtek máglyahalált. A református és evangélikus naptárban Teodóra napja. Az ortodox egyházban Szent Theodóra, Valaámi Szent Szergiosz és Germánosz napja. ír Szekszárd város Polgármesteri Hivatala Városüzemeltetési és Beruházási Irodája MEGBÍZHATÓ, NEM ALVÁLLALKOZÓKKAL DOLGOZTATÓ * GENERAL KIVITELEZŐT keres a Dienes Valéria Általános Iskola (Szekszárd, Kecskés Ferenc u.) tornacsarnokának megépítésére, a kiviteli tervek elkészítésével együtt. Az ajánlatok megtételéhez szükséges pályázati anyag 1992. szeptember 7-től 10-ig vehető át ae irodában (Szekszárd, Béla tér 8. II. emelet 53-55.) 15.000 Ft vissza nem térítendő díj befizetése mellett. A kiviteli szerződéskötés feltétele a tervezői és kivitelezői felelősségbiztosítás megkötése. (59/17277)

Next

/
Thumbnails
Contents