Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-05 / 210. szám
1992. szeptember 5. HÉT VÉGI MAGAZIN WÚJSÁG 5 Két falu között a Kentaur Altglashütte esőködben A Mecsek dombjai között bújtatja, az erdő lombjai ölén ringatja, s az idegen előbb veszi észre esőködből elősejlő apró, fehérre meszelt kis házait, a vendégszerető Óbányát mint mi, akik a közelében éljük hétköznapjainkat. S ünnepeink napján sem nagyon szánunk rá időnkből. Pedig megérné! Meg ám. Altglashütte. Alig feleded Mecseknádasd kiegészítő tábláját, melynek zöldjében ott díszük a név németüP is: Nadasch, máris elfogja a pillantást a szemhatáron szétterülő panzió látképe. Komótos, igazi eleganciával gyanúsítható, a magyaros udvarházakra utaló építészeti stílusjegyeket magán viselő a ház. A csend, ami körülveszi, nyugalmat áraszt, de a lakkozott akácfakerítés felől lónyerítést hoz a szél. A semmiből termett itt egy varázsszóra mindez. A környezet ideális, a hely adott volt, s a befektető a puszta semmiben is látta a jövőképet. Egy röpke év, és a Kentaur nyomot hagyott Altglashütte és Nadasch között a mezőn. Lovaspanzió. Kísérőm, aki a Stuttgart melletti Wemauból előbb lelt rá minderre, mint én a bonyhádi tízkilóméternyi elérhetetlenből, ujjait összecsippentve csak annyit mond nyomatékül minderre ami látványként elénk terül: - Picobello! Aztán mégegyszer ugyanezt.-Picobello. Ide sétálni is érdemes kijönni, amit azért néhány bonyhádi és környékbeli pécsi, siklósi, szigetvári család fel is fedezett. Akadt aki olcsó telken drága szép új házat épített, más megelégedett a régi svábházak egyikével. Már amelyik eladó volt. Az ember ül a harsogóan zöld fűben, a magyar ipar egyik elismert „Fleair"-rek- lámján, vagyis a hófehér kertigarnitúrák egyikén és belefeledkezik a semmibe. Olyan jó nézni a lovakat. A panzió, csütörtök lévén, a szokásosnál is teltebb érzésekkel ajándékoz meg. A nyolc szoba mostani s majdani lakói előre, október végéig mind eképp mint most én, beleülhetnek a csendbe. Mélázunk. A konyha pazar, a gyerek imádja, hogy lovon ülhet, amit körbe-körbe vezetgetnek. Barátom elnéző mosollyal fogadja sekélyes német tudásom egy-egy vívmányát, amin aztán többen is jókat derülünk, miközben ott jó mélyen bévül, magam kicsit szomorkodom. A nyelvismeret nagyon kell! Az azért jó ám, ha az ember gyereke már a „pórázon" vezetett lóról is rászól: Nem jó a névelő, kérem! Mit is akarok én itt csinálni? Heinz és Magdalena bezzeg tudják maguktól is a kérdésre a feleletet. Nekik kell ez a vidék. A sok őshonos sváb háza előtt, ott trónolnak a Mercedesek, az Opelok. Meg néhol a hazaiaknál a Trabik is. Üdülő- község ez a javából. Csupa német szó hallik. Még a hirtelenjött későnyári zivatarban is németül szólal meg az előttünk ballagó néniké, aki mezítláb tapodja a langymeleg, párálló betont. A falu közepén, a földhányások mentén időtállónak tűnőén parkol le stuttgartmel- léki jóbarátom. — Dieses Haus ... No, szóval ez az a ház, amit kinézett magának. Egy orvos élte itt kedves nyugalomban dolgos hétköznapjait. Szigetváron praktizált, Óbányán ejtőzött, s pihent meg. Az apró ház nagyot mutat. Helybéli kőműves rakta kétoldalra szóló kandallóját, helybéli ács csinálta patakon átvezető pallós szabadteraszát. — S itt jön majd a nagy terv megvalósítása - homályosít fel a jövőről Heinz, a Stuttgart környéki. - Ebből télikert lesz, virágokkal, a patakra néző hatalmas ablakokkal. Máris a télbe bújt lelkem, látom a hófehér környéket, a havas kövek közt a ház télikertje alatt sündörgő jeges vizet ... Ő még egy esztendeig dolgozik a Mercedesnek^ Aztán punktum. Elég. A feleség már nyugdíjas. A ház otthon fixum-fertig, a két leány önálló boldogságot keres. Ő meg házat keresett. Aztán Altglashütte apró fehérre meszelt kicsi házacskái között meglelte. — Három-négy hónap, de jó is lesz itt - simítja végig deresedé haját és hófehérre meszelt szakállát Heinz barátom. Ha megunja, visszamegy. Német szót hallania itt bezzeg nem lesz nehéz, hiszen Óbányán a fazekas is, az ács is, a kőműves is, a szomszéd is, de a másik német városbéli is bírja a nyelvet. S az az idős nénike . . . Kezében a nyári szandáljával, egyre csak ballagott, befelé a völgybe rejtőzött házak egyikébe ... Szabó Sándor Fotó: Ótós R. Kis magyar harács Variációk egy témára Mázoltatni szeretnék, nem tetszik a lakásban lévő ajtó-ablak színe, meg a radiátorok is kopottak. Mestert hívok, a kontárokból már elegem van. Ajánlanak is egyet. Ismerem az illetőt, valamikor egy iskola padjait koptattuk. Ő is emlékszik erre, fel is emlegeti a régi szép időket. Elsoroljuk a közös ismerősöket, ki, mit csinál. Ő most éppen munkanélküli, mondja, ráér. Bevállalt ugyan egy-két maszek munkát, meg ügynökösködik is, de azért nálunk megcsinálja a mázolást. Kell a pénz, kevés a se- gély. Többszöri egyeztetés után végül sikerül összehozni a helyszíni szemlét. Három üvegezett ajtó, ugyanennyi kétszámyú ablak, négy radiátor, meg egy kétszer ötméteres sáv tapétázása. Az ajtók jó állapotban vannak, elég lesz egyszer lefesteni, csiszolni nem kell, hangzik el a megállapítás. A radiátorokat sem kell leszerelni, át lehet így kenni őket. Glettelni a falat nem kell, a régi tapétára rá lehet ragasztani az újat. - Az anyagot, a festékeket természetesen nektek kell megvenni, azt én nem vállalom, és csak a szakmunkát végzem - mondja a mester. - Hogy mennyiért? Nos én ezt 9 ezer forintért tudom nektek megcsinálni. De csak nektek ennyi! Olcsóbban nem vállalom, nem éri meg. De ezt is csak szeptember végén, addig nem érek rá. Számlát? Azt nem tudok adni. A festékről kérjetek áfás számlát, azt elszámolhatjátok, szól az ismerős és elvonul. Én meg csak nézek. Akárhogyan is számolom, ezt a munkát a leglassúbb tempó mellett is egy hétvégén el lehet végezni. A munkabér ezek szerint két napra netto 9 ezer. A festő úron kívül vajon ki kereshet ma napi négy és félezret? Nekem, spéciéi két hétig kell dolgoznom ennyi pénzért. Nem lazán, hanem keményen, pontosan. Igaz, brutto többet kapok, csakhogy abból lejön az adó, a TB, a szakszervezeti díj, no meg a munkanélküliek alapjára egy százalék. Merthogy szegény, munkanélküli festőmet még ilyetén módon is kénytelen vagyok támogatni. * Ülök a megyeszékhely egyik jónevű, ehhez illően páciensekkel bőven ellátott fogorvosának magán- rendelőjében. A helyzethez illően a szám tátva, a szemem fennakadva, a fülem viszont nyitva. Merthogy aranykezű fogorvosom mesél. Panaszkodik. Nem elég, hogy éjjel-nappal itt kell állnia a fúrógép mellett, még ki is toltak vele, mondja. Megígérték, hogy ő fogja megkapni az egyik, felszámolás alatt lévő, volt megyei építőipari nagyvállalat fogorvosi rendelőjének berendezési tárgyai közül a nemrég vásárolt szuper fúrógépet, de nem így lett. Az egyik kollegája se szó, se beszéd, megvette az egész berendezést, bagóért. Pedig van berendezett magánrendelője az illetőnek. Fel is hívtam a felszámolást végző cég ügyintézőjét, hogy miért adták oda egy személynek az egészet, miért nem hirdették meg a kiárusítást, mondja a fogorvos, miközben bőszen tömi a fogamat. (Zárójelben legyen mondva, príma munkát végez.) Tudja milyen választ kaptam a panaszomra? Azt kérdezte tőlem a felszámolóbiztos, én mennyivel adnék többet érte? Méghogy többet?! Azt már nem, de annyiért, mint a kollegám, én is megvetettem volna, jelenti ki, miközben közli, hogy 800 forintot fizetek a tömésért. Számlát természetesen ő sem ad. F. Kováts Éva Régi és új noteszlapok Ment öleltem kavorbökröt kaporbokrot A koreaiaktól származik az a baljóslatú hír, hogy mese nincs, 1992. október 28-án bekövetkezik a századok során már oly sokszor kilátásba helyezett világvége. Olyankor, amikor jól emlékezünk még arra a Nostradamus-magya- rázóra, aki Friderikusz show- jában tűnt föl nemrég, gyara- pítandó esti vidámkodásaink ráadásaként szorongásainkat is. Ez az úr a riporteri harapófogók mesteri alkalmazása ellenére sem volt hajlandó nyilatkozni a nagy világlátó által megjövendölt III. világháború közeli időpontjáról. Csak arról, hogy az rövid lészen és (ami pusztítását illeti) meghaladja az első és második „világháború hatékonyságát", megtizedelődik ismét az emberiség, javai csaknem olyan csekélyre apadnak mint voltak akkor, amikor ősünk kövek összedörzsölésével, ütö- getésével nyert szikrát a tűzrakáshoz. Gyönyörű kilátásnak ugye nem ezt nevezik? ‘ Úgy tűnik, imádunk félni. Mindannyiónk Sanyikájának ez a műsora napokig beszédtéma maradt, méghozzá a neheztelés jegyében, mivel hogy nem lettünk eléggé beavatva. Azt gondolom, a neheztelés most a koreai jövendölök felé fordul, mert a menetrend szerinti világvége-jóslat pontatlan, azzal is adós, hogy meg- úszásához mi a teendő. Mert ugye mi sem embervoltunkból fakadóbb, mint az, hogy meg akarjuk úszni? Legalább utólag feltárva, ki, mi, miért hozta ránk a bajt?! Még az sem elképzelhetetlen, hogy számosán máris köszörülik tollaikat, készítgetik író- és szövegszerkesztőgépeiket a nagy show-műsor leírására. Mostanában ez a divat, legalábbis itt, a mi eszeveszett térfelünkön, ahol a napi politika jóvoltából meglehetősen sok nyilvános főpróba zajlik kis világvégekből. Mostanában éppen egy nyolc oldalas pamflet kapcsán. Hogy az mi a manó? Pamflet - olvasható az idegen szavak szótárában: gúnyirat, gyalázkodó röpirat, för- medvény. Ha most azt kérdeznék, hogy a nyolcoldalasra melyik a megfelelő “ínagyar kifejezés, hitem szerint azt kell válaszolnom, hogy együttesen, mind a három. De hagynám ezt. Döntse el ki-ki maga, miként olvassa, ha egyáltalán hajlandó rá időt áldozni. Azt se bánom, ha az lesz a véleményük rólam, hogy javíthatatlan vagyok és az is maradok. Engem igazán és most „csak a majom érdekel", tehát az, hogy mi teszi számomra életemben első ízben felejthetetlenné október 28-án esedékes születésnapomat, amit huszonötödik életévemtől azért nem szoktam megülni, mert haragszom az egymást villámgyorsan követő évekre. Lehet, hogy csak és kizárólag az én tiszteletemre datálódik a világvége október 28-ra? Nem valószínű, mivel eddig se voltam a szerencse kegyeltje. De van még idő. A világvége esedékességéig igyekszem majd föltárni a titkot. Hát persze csak akkor, ha más rejtélyek el nem hódítják figyelmemet. E vonatkozásban akármi megeshet, most például a horoszkópom miatt vagyok kiborulva, úgy is mondhatnám, hogy egyvégtében, mivel nem túlságosan kedvelt, de hét végén azért rendszeresen vásárolt napilapunk egyikének HoroszPókja (csak hímnemű és rosszindulatú lehet az illető) egyre-másra bohócot csi- nál(na) belőlem. Csak ármányainak érzékeltetése végett idézem azt a tanácsát, amit követve beutalót kaphattam volna egyik sárga házunkba. E szerint ugyanis, a világnagy, s engem kerülgető szerencse elnyerésének az lett volna a föltétele, hogy hold világos éjszakán megölelgessek egy kaporbokrot. Lehetőleg azt, aminek leveleivel a kovászos uborkáimat és a tökfőzeléket ízesítem. Fogékonyságomra mi sem jellemzőbb, hogy nyomban elképzeltem hálóin- ges kilibegésemet az egyik környékbeli faluba, lévén hogy ott a kolléganőm kaportermő kertje: Van a házban telefon. Helyben orvos is. Valószínű, az lett volna a világnagy szerencse, ha elhiszik, hogy nem kánikulai bugy- gyantság munkál bennem. Ami az aktuális intelmeket ü- leti, az se kutya, hogy e héten ne kísértsem a balszerencsét esti jövésmenéssel, mert ki vagyok (leszek) téve annak, hogy pucéran érkezem haza, találkozván elszánt vetkőzte- tőkkel. Egyébként van már egy emlékem a világvégéről. Fantasztikusan élveztem, noha csalódást okozott, mert olyannak képzeltem el, mint egy gyönyörű színházi előadást. Mentségemre szóljon zsenge korom. Abban az esztendőben írattak be az elemi iskola első osztályába és utolsó szabadmadár nyaramat töltöttem anyai nagyanyámnál Nagykőrösön. A végítélet eljövetelének híre kiterelte a városka hiszékeny lakosságát a piac térként is funkcionáló fő térre, hogy legalább a házak omlásától megmeneküljünk, amikor elkezdenek térdre ros- kadni a házak és megrtyílik a föld. Fantasztikus, milyen jót fo- gócskáztunk, hancúroztunk, bujócskáztunk az imádkozó, ajvékoló, magukba roskadtan üldögélő felnőttek között a számunkra tilalmas időben, éjfél körül. Ugye nem kell mondanom, hogy nem szólaltak meg maguktól a harangok, döndült meg futkározásunk alatt a föld és szabdalta meg haragja villámaival az egek ura az égboltot. Elmaradt tehát az ítélet elevenek és holtak fölött. S emlékszem, hazafelé menet - félig már alva - milyen boldogtalan voltam, hogy élemedett korom miatt nagymama a karjában nem engemet, hanem húgomat cipeli. Másnap, majdnem délig aludtunk és amikor azt kérdeztem kávésbögrét szorongatva körülöttünk tündérkedő nagyanyánktól, hogy elme- gyünk-e máskor is világvégét nézni, nevetve mondta, hogy legyen elég az, ami elmaradt hálistennek... Azóta többször helyezték kilátásba azt, ami akkor elmaradt. Most éppen a koreaiak. Hát. .. majd meglátjuk. Az emberiségtől minden gyalázatosság kitelik. Legföljebb azért drukkolhatunk, hogy ne a Nostradamus jósolta III. világháború következzék be - részleges világvégeként, de a hazai kis világvégéktől is meg kéne szabadulni már . . . László Ibolya
