Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-23 / 225. szám

4 KÉPÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1992. szeptember 23. Belvárosi fülesbaglyok Vajon hány sétáló vette észre a Dombó Pál utcában, az úgynevezett Krobák-ház előtti vadgesztenyefán élő erdei fü­lesbagoly párokat? A szokat­lan, nem mindennapi látvány­ról kértem magyarázatot Nagy Sándor tanár úrtól, a 28. számú helyi Madártani Cso­port titkárától. — Tanár úr, mivel magya­rázható, hogy a belvárosban ta­nyáznak a fülesbaglyok? — Ez a faj Közép-Európa leggyakoribb bagolyfaja. Nem fél az embertől, közel kerül hozzánk, de leginkább erdő­lakó. Nem fészekrakó, inkább más madarak fészkét foglalja el. Megfigyeléseink szerint évente 4-5 pár látható a város­ban. A városkörnyék kifejezet­ten jó táplálékszerző hely a baglyok számára, tekintettel a halastavak gátrendszerére. Té­len ugyanis a gátak külső ol­dalán hamar olvad a hó, és ott könnyen talál táplálékot, pél­dául földipockot. — A csoport tagjai figyelem­mel kísérik-e a madarak életét? — Igen, megvizsgáljuk a madarak köpetét. Ugyanis az éjszakai táplálkozás után, napközben kiöklendezik a nem emészthető részeket, a csontot, szőrzetet, amiből kö­vetkeztetni tudunk táplálko­zásukra, az elfogyasztott fa­jokra és a táplálkozás mennyi­ségére. — Milyen tanácsot ad nekünk a madarakkal kapcsolatban? — Semmi esetre se riogas­sák, zavarják a madarakat. Örüljenek az emberek, hogy itt élnek közöttünk. Gyönyör­ködjenek bennük, figyeljék szokásaikat, életüket, mert az is érdekes, hogy nem fenyőfán élnek, hanem a gyalogjárda mellett lévő vadgesztenyefán. Tilinger Sándor Papírból - játék Az elmúlt hét péntekén a dombóvári Molnár György ál­talános iskola környékén pa- pírkötegekkel bajlódó, cipe- kedő gyerekekkel lehetett ta­lálkozni. E napon tartották ugyanis az évente visszatérő, már hagyományosnak szá­mító papírgyűjtő napot a diá­kok. Az eladott papír értéké­ből, ami várhatóan 25-30 ezer forint körül lesz, az iskola ud­varán fa és fém játékokat fog­nak készíttetni. -TS­„Szegények mindig lesznek köztetek" Szeretetház épül Dombóvá­ron, a városi kórház mellett. Az építkezés szervezését a ka­tolikus egyház nevében Far- kasdi András dombóvári es­peres-plébános végzi. — Dombóváron már van egy idősek otthona, Önök most egy újabbat szerveznek. Honnan az ötlet á szeretet­otthon építésére? - kérdeztem a plébános úrtól. — Munkámból adódóan naponta találkozom olyan idős emberekkel, akik szíve­sen költöznének szeretetott­honba, de nem nyolc-tízá­gyasba, hanem olyanba, ami megfelel a mai kor követel­ményeinek. Az ő kezdemé­nyezésükre, biztatásukra kezdtük el a szervezést tavaly. — Katolikus hívők részére épül a szeretetotthon? — Nem, ökumenikus sze­retetotthon szeretnénk, kü­lönböző vallású emberek él­hetnek majd itt békességben egymás mellett. — Hogyan jutottak ehhez a telekhez? — A dombóvári önkor­mányzat ajándéka a telek, aminek fejében lemondtunk két katolikus iskoláról, nem igényeljük vissza. — A tervek már elkészül­tek, a leendő szeretetház ke­resztet formál. — Igen, Erdélyi Zoltán Ybl díjas építészmérnök igen szép, kívül-belül mutatós, kényel­mes 100 személyes, két szintes európai nívójú épületet terve­zett. Az összkomfortos, egy-két-három személyes szobák mindegyikéhez tea­konyha, fürdő, vécé tartozik. Közös ebédlő, társalgó és színházterem is lesz, ahol a hosszú téli estéken színi elő­adásokat és különböző ren­dezvényeket szándékozunk Keresztet formáz a szeretetház tervrajza tartani, hiszen az idős embe­reknek a lelkét, a szellemét is gondozni kell. A szeretott- honhoz kis kápolna csatla­kozna. — Mindezen feladatok el­látásához hány fős személy­zet lesz? — A szeretetház 100 lakóját 40-45 alkalmazott fogja ellátni. Állandó orvosi ügyeletet ter­vezünk és éjjel-nappali nővéri felügyeletet. Mivel az otthon a város szélén van, ezért mikro- buszt kívánunk vásárolni, az­zal fogjuk a városba szállítani a bevásárolni szándékozókat, illetve a gyógyfürdőbe vá­gyókat Gunarasra. — Mibe fog kerülni az ott­hon felépítése? — Az épület tervezett költ­ségvetése 14 millió forint. — Honnan lesz pénz mind­ehhez? — Először alapítványt sze­rettünk volna létrehozni terve­ink megvalósítása érdekében, de végülis egy magyar-német gmbh-t alakítunk, a jogi kér­dések rendezése most folyik. Egy német bankkal már meg­állapodást kötöttünk hosszú- lejáratú hitelre és az OTP-vel úgyszintén tárgyaltunk hitel ügyben. Annak, aki a szeret- házba felvételt szeretne nyerni, egy 36 négyzetméter alapterületű lakosztályért egy millió forintot kellene fizetnie. — Nem magas ez az ősz- szeg, van elég jelentkező? — Eddig 25-30 személy ér­deklődött, a mai árak mellett nem sokallják a jelentkezők ezt a pénzt. — És akinek nincs egymil­liója, de mégis ide szeretne jönni? — Akinek kevesebb pénze van, az nem egy, hanem há­romszemélyes szobába költö­zik, de lesz olyan személy is, aki ingyen, térítésmentesen fog a szeretházba költözni, hi­szen Jézus is azt mondta: „szegények mindig lesznek köztetek". — Ezenfelül a gondozásért is kell fizetni? — Igen, éppúgy, mint a többi hazai szociális otthon­ban. — Mikorra tervezik az épület átadását? — Amennyiben megkap­juk a kért kölcsönöket, úgy még az idén elkezdjük az építkezést. 1993. karácsonyára szeretnénk az első harminc szobát átadni.-— Mi lesz a szeretetház neve? — Valószínűleg Árpádházi Szent Erzsébetről fogjuk elne­vezni az intézményt. F. Kováts Éva jBD Ökumenikus szeretetház épül Dombóváron Cukrászda, de más mint a többi Süti a sarokról Romos ház, derékig érő gaz, évekig ilyen volt Dombóvá­ron, a városközpontban a Dombó Pál utca sarkán lévő régi régi ház. Ma a családi ház felújítva, az udvar egyik fe­lében pedig kellemes kis sa­rok, fehér székekkel, aszta­lokkal. Az ajtón édes vanília, frissen sült pogácsa csalogató illata árad. A kilincset egy­másnak adják a vevők, pár hónap alatt a város kedvelt cukrászdája lett Gábor Sán­dor sütődéből átalakított vál­lalkozása. Ha valakiről, a 33 éves cukrászról .nyugodtan elmondhatjuk, hogy a vállal­kozások embere, hiszen pá­lyafutása alatt több minden­nel próbálkozott sikeresen. — Először cukorka, édes­ség készítéssel foglalkoztunk a feleségemmel közösen, Új-Dombóváron volt a műhe­lyünk. Jól ment a bolt, volt egy találmányom egy újfajta cu­korra. Nagy üzletnek indult, jött egy német vevő, 100 má­zsa havi tételt rendelt volna, de ekkora mennyiségre nem volt kapacitásunk. Nem volt hozzá hely, gépek. — Ezután jött a sütöde ötlete? — A sütöde egy véletlen eredménye. Itt laktunk nem messze a Csipkeházban, a mostani házunk mellett jár­tam el naponta a boltba me­net. Mindig nézegettem ezt a régi épületet, hogy milyen kár érte, hagyják veszendőbe menni. Aztán egyik nap látom ki van írva: eladó. Rögtön tele­fonáltam a tulajdonosoknak, bár még akkor nem volt meg a pénzünk rá. Nagyon romos ál­lapotban volt a ház, az összes ablak kitörve, a mennyezet le­szakadva. A barátaink, az is­merőseink, akik látták mit vet­tünk, részvétüket nyilvánítot­ták. Nekünk viszont tetszett a hely, az épület formája, a munkától pedig sose féltünk. Korábban dolgoztam kint Németországban egy cukrász műhelyben és annak a példá­jára elhatároztam, itthon én is ilyen cukrászdát fogok létre­hozni. — Hogy jön a cukrászdához a \ütóde? — Mivel nem volt elegendő tőkénk, ezért első lépcsőként sütődét alakítottunk ki a ház melléképületében. A burko­lástól kezdve a festésig min­dent ketten, a feleségemmel csináltunk. — Beindult a sütőüzem, jöt­tek a megrendelések, aztán mé- giscsakbérbeadta. . . — Igen, mert közben ismét külföldre mentem dolgozni, így aztán bérbeadtuk a sütő­dét, de rosszul tettük, tönk­rement a bolt, elvesztettük a hírnevünket, mindenképpen valami másra kellett áttérni. — Gondolom, ekkor jött az eredeti elképzelés, a cukrászda. — Cukrászda, de nem olyan, mint a többi. Én lakto-vegetáriánus vagyok, eszerint étkezem és ennek szellemében készítem a süte­ményeimet is. — Akkor itt nincs francia- krémes vagy párizsicsúcs? — Aki az émelygős, folytós sütiket szereti az ne ide jöjjön, én nem azt sütöm, amit az is­kolában tanítanak. A cukorkás tapasztalataimat felhasználva készítem a süteményeimet, tortáimat, de azért csokiszelet, linzerkarika és pogácsa is kapható nálunk. — Apropó pogácsa! Ilyen jó tepertős pogácsát kevés helyen kap az ember, elmondaná a re­ceptjét? — Azt már nem, ez üzleti titok, aki akar, vehet belőle. » — Fagylalt van-e? — Még nincs, de a terveink között szerepel. Ezt is, mint annyi mást, az anyagiak hiá­nya miatt egyelőre, elhalasz­tottuk. Tervezzük a műhely megnagyobbítását, a cukrász­dái rész bővítését. A tetőtér­ben kávézót szeretnék, egy olyan cukrászda az álmom, ahol minden kapható a jó sü­teményektől kezdve a kávén át a likőrökig. — Hallottam valamiféle ma­gánkiállítás terveiről is. — Formázó edényekből, szerszámokból már van egy bemutatóm, de szeretnék majd egy olyan állandó kiállí­tást létrehozni, ahol az édes­ségkészítéshez szükséges régi és új szerszámokat mutatnám be. Ha jön egy iskolai csoport, akkor a gyakorlatban láthatják a gyerekek: hogyan készül a táblás csoki vagy a szaloncu­kor. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Gábor Sándor tepertős pogácsát szaggat Hagyományos és laktovegetáriánus sütemények Ki az illetékes? Már több hónapja a képen a jáfda javítása, meddig ke­látható látvány fogadja a járó- rülgessük még a fölfagyott kelőket Dombóváron, a Ho- burkolólapokat? tel-presszó előtt. Kire tartozik -tilinger­Készül a jelzőlámpa Napok óta lázas munka fo­lyik Dombóváron, az Ady utca, Népköztársaság utca és a 611. számú útkereszteződés­nél. A munkákról Rózsai Béla, a polgármesteri hivatal főelő­adója adott tájékoztatást. — Forgalomirányító jelző­lámpa készül ezen a veszélyes csomóponton. Az 5,1 millió forintos beruházás generálki­vitelezési munkáit pályázat útján a Pécsi Építő Kft. nyerte el. A munkák során az Ady utcai csatlakozó útszakaszt másfél méterrel, a Népköztár­saság útit fél méterrel szélesí­tik meg. A négy gyalogos-át­kelőhely kialakítása miatt a közvilágítás is átépítésre ke­rül. A munkák befejezésének időpontja 1992. november 30.

Next

/
Thumbnails
Contents