Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-19 / 222. szám

1992. szeptember 19. HÉT VÉGI MAGAZIN MPUJSAG 9 Kis háztartástan Centrifugálás, teregetés, szárítás „Aki háztartásának pénzét nem tudja jól beosztani, az más­ban sem tud helyesen dönteni". (Jókai Mór). A kimosott, megfelelően át­öblített ruhaneműt meg kell szárítani. A száradás, gyorsít­ható, ha a vizet előbb mecha­nikai úton eltávolítjuk. A mechanikai úton végzett víztelenítés, lehet kézi erővel kifacsarás, vagy a háziasz- szonyt megkímélő centrifugá­lás. Ez utóbbi módszer gyak­ran a ruhaneműt nem kíméli. Azokat a ruhákat, melyeket kímélő, kézi mosással, tisztí­tottunk, például gyapjú, és se­lyem ruhadarabok, kötött pu­lóverek csak az automata gé­pek kímélő hatású centrifugá- lásával kezeljük, de jobb, ha egyáltalán nem tesszük ki ilyen rongáló hatásnak, ha­nem nyomjuk ki belőlük a vi­zet a textilszálak tekerése, csavarása nélkül. így nem ke­letkeznek maradandó ráncok, gyűrődések. Kényesebb kötött ruhákat kinyomkodás után törölközőn, kiterítve, formára alakítva szárítsunk. Ügyel­jünk, hogy így a száradási idő hosszabb, és a tökéletes átszel- lőzést sem tudja biztosítani. Télen radiátoron helyezzük el. Ha nem biztosítjuk a gyors száradást, kellemetlenül fül­ledt szagot kaphat. A legjobb szárítás a meleg, száraz levegővel történő szárí­tás. A szabadban szárított ruha mindig illatos, még ha öblítőszermentesen kezeljük is. A legtöbb lakásban az őszi, téli mosások utáni szárítás okoz problémát, helyhiány miatt. Ennek elkerülésére fel­tétlenül szerezzünk be megfe­lelő teregetőt. Az összecsuk­ható pelenkaszárító, a mű­anyag bevonatú fém kivitelű öszecsukható teregetők több fajtája lelhető fel az üzletek­ben. Ezek tetszés szerinti he­lyen felállíthatok, akár egy éj­szakára olyan helyén a lakás­nak, ahol egyébként napköz­ben közlekedünk. Okos ötlet, az ablakba, fürdőkádra tehető szárító is. A fürdőkádak felett szinte természetes a fregoli megjelenése. Úgy mossunk, úgy ütemez­zük az egyszerre teregetendő ruha mennyiségét, hogy elfér­jen a rendelkezésre álló szárí­tóhelyen, inkább mossunk gyakrabban, kisebb adagok­ban. Azokat az alsóneműket, pamut ruhákat, melyeket nem kell feltétlenül vasalni, alapo­san rázzuk ki teregetés előtt, hogy a mosás és a centrifugá­lás során keletkezett ráncok kisimuljanak, és csak utána te­regessük. Ügyeljünk, hogy mindig a száürány szerint lógjanak a textíliák. Ha jól teregettünk, száradás után azonnal kerül­hetnek a szekrénybe ezek a darabok. Az erős vasalást igénylő ágyneműk, asztalne­műk, konyharuhák centrifu- gálása után az egyes darabo­kat rázzuk ki alaposan, a sar­kakat összefogva, illesztve Kötényruha kisiskolás leányoknak A zsebes, kantáros ruha vé­kony blúzzal, vagy vastag pu­lóverrel hordható, attól füg­gően, hogy milyen anyagból készítjük. Kékfestőből, vékony szö­vetből, farmervászonból ké­szült melles kötényhez vé­kony blúz illik, a kordbár­sonyból készülthöz vastag pu­lóver is hordható. A zsebeket és a kantárt ki-ki egyéni ízlése szerint, és az otthon rendelke­zésére álló csatokkal, gom­bokkal díszítheti. Ha rövi- debbre készítjük, alkalmas nadrághoz is, hosszabb válto­zata önálló ruha. A zsebekre, a mellrészre készülhet hímzés, applikálhatunk rá formákat, vagy vasalható díszítést te­szünk. Anyagszükséglet: dupla széles anyagból egyszer a hossza +25 cm. Elkészítése: 1. A szabásrajzot helyezze a félbehajtott anyagra és 1,5 cm varrásráhagyással szabjon ki minden részt. 2. Jelölőférccel jelölje az öv­bujtató vonalát, és a zsebek elhelyezését. 3. Először készüljön el a zseb, a bujtatóba való öv és a kantár (a bujtatóba való övhöz 3,5 cm széles anyagot hajtsunk félbe és a ruha derékbőségé­nek kétszeresére készítsünk rollni övét, vagy válasszunk megfelelő színű zsinórt, sza­lagot, a vállpánthoz 6,65 cm széles, 40 cm hosszú anyagot vegyünk. 4. A kijelölt helyekre varrjuk fel a zsebeket. 5. Állítsa össze a darabokat. 6. Varrja fel az övbujtatót. 7. A mellrészt szabott pánt­tal dolgozza el, és tűzze le. 8. Szegje fel az alját. 9. Állítsa be a vállpántot. Palánki gazdaasszonyok Ha fokhagyma, akkor szüret... Ráncosán is fiatal marad - a gyümölcs Fedezzük fel újra az aszalást! alakítsuk őket eredeti formá­jukra. Ezeket száradás után hajto­gassuk össze, úgy tároljuk va­salásig. Összevarrás előtt kényes kötött ruhadarabokat, illetve csipke gallérokat, egyéb csipke ruhákat formára iga­zítva, fektetve szárítsunk. Megtartjuk eredeti formáju­kat, ha fatáblára vékony töröl­közőt fektetünk, erre helyez­zük a kényes ruhadarabot, a formára igazítás után nyú­lásmentesen felgombostűz- zük. A pelenkákat centrifugálás után mindig húzogassuk meg és alakítsuk négyszög for­mára. Felezéssel tegyük a te- regetőre. Így simára szá­rad,felesleges lesz vasalni. Gyors és tökéletes szárítást végez rövid idő alatt a szárí­tógép, de a lakótelepi fürdő­szobák szűkössége miatt nem fér el, ára miatt sem hozzáfér­hető még sok háztartásnak. Ha gépben szárítunk, ügyel­jünk, hogy ebbe is megfele­lően kisimított, hajtogatott ruha kerüljön, mert a ráncok alig vasalhatóan száradnak. Tolnainé Szabó Beáta Lúdláb torta Négy tojás sárgáját habosra keverünk 16 deka cukorral, majd hozzákeverük 4 evőka­nál vizet. 16 deka átszitált lisztbe kevereünk fél csomag sütőport és egy mokkáskanál szódabikarbónát. A négy tojás sárgáját kemény habbá verjük. A liszttel felváltva a kikevert tojássárgákhoz adjuk. Végül hozzákeverünk 2 evőkanál kakaót és a masszát közepes sütőtepsiben megsütjük. A tetejére egyenletes ma­gasságra kenjük a krémet, melyhez 6 deci tejet felforra­lunk, majd egy decijét lan­gyosra hűtve kikeverjük, majd a többi tejbe téve lassú tűzön csomómentesen sűrűre főz­zük. Ha elég sűrű, belekeve­rünk 30 deka cukrot és kihűt­jük. Hűlés közben gyakran keverjük meg, ne csomósod­jon és ne bőrösödjön. 1 cso­mag margarint habosra keve­rünk, és a felfőzött krémalapot kanalanként hozzákeverjük. Adunk hozzá 5 deka kakaót is. Az elkészült krémet a ki­hűlt tészta tetejére simítjuk. A krémet ízesíthetjük rumban áztatot mazsolával, vagy ki- magvalt meggyel is. A torta tetejét csokoládémázzal borít­juk, melyhez egy tábla Katica tortabevonót használunk. Nincs új a nap alatt... A táplálkozástudomány szak­emberei szerint a gyümölcsök, zöldségfélék értékes anyagai, a vitaminok és a fehérjék az őszi-téli hónapokra legtelje­sebben aszalással őrizhetők meg. A nyári ízek, illatok és tápanyagok „spájzolására" tehát érdemes újra fölfedézni azt az egyszerű és olcsó eljá­rást, amelyet már déd- és ükanyáink is eleiktől tanultak. A nyárutó és a vénasszo­nyok nyara bizonyára hoz még meleg, derült napokat - tehát valamennyiünk rendel­kezésére áll az aszaláshoz szükséges energiaforrás: a napsurág. (Itt jegyezzük meg, hogy a hazai boltokban már megjelentek az elektromos aszalók, s a háziasszonyok ta­pasztalatai kedvezőek.) Az aszalás helyszínének lehetőleg a lakás, a kert olyan részét vá­lasszuk, amely szellős, de nem poros. A konzerválásra szánt zöld­séget, gyümölcsöt fektetve vagy cérnára, spárgára fűzve napfürdőztethetjük. Ha a fek­tetés mellett döntünk, terít­sünk asztallapra, gyúródesz­kára vagy rajztáblára tiszta fehér papírt, s úgy rakjuk rá sorba - a helyet jól kihasz­nálva - az aszalni valókat, hogy ne érjenek egymáshoz. Ha még jönnek forró őszi na­Háztartási okosságok Csokoládés végű vaníliás kiflit, különböző töltelékű le­pényekhez, rácsos és fedett süteményekhez, kifliket süt­hetünk, valamint linzitortát az omlós linzertésztából. így készítsük: fél kiló lisztet gyúródeszkán elmorzsolunk 30 deka margarint, vagy ser­tészsírt, eldolgozzuk 15 deka porcukorral, 2 tojássárgájával. A jó omlóstészta-készítés for­télyai: Sima, finomlisztből készít­sük, a réstesliszttől morzsalé- kos lesz. Gyorsan végezzük a zsiradék elmorzsolását, a tészta begyúrását, mert a sok zsiradéktól kenődő lesz a tészta. Ha felmelegedett a tészta, és nem tudjuk rende­sen eldolgozni, keményítős­nek adjunk hozzá 1 tojásfehér­jét, ezzel gyúrjuk át. Begyúrás után hideg helyen, lehetőleg pok, nem árt ritka szövésű ru­hával (pl. régi, kopott, de tisz­tára mosott és kiöblített lepe­dővel) védeni az aszalódó portékát, mert a 60 fok fölötti hőséget a tápanyagok már megsínylik. Egy vékony szita­fedél pedig a legyek, darazsak ellen nyújt védelmet. A szilvát egészben is, ma­gozva is lehet szárítani. Az almát és a körtét legjobb há­mozás nélkül, de a magházat kivágva, egyforma szeletek­ben aszalni. Paprikából azokat érdemes szárítani, amelyek hibátlanok és pirosodóan éret­tek. Ezeket gondosan mossuk meg, vastag tűvel száruknál fogva fűzzük fel, s a pap­rika-láncot szellős helyre akasszuk fel. A petrezselymet, a zellert és a kapor zöldjét szárítás előtt alaposan mossuk meg, szálai­kat kössük kis csomókba és így spárgára - fűzve akasszuk fel jól szellőző helyen. (A tűző nap ugyan gyorsítja a szára­dást, de kifakítja a zöld leve­leket.) Aszalás után a csümölcsö- ket legjobb vászonzacskók­ban, a kamra vagy a pince szá­raz részében tárolni. Ha a zöldségfélék már csontszára- zak, a leveleket morzsoljuk le a szárról, szitáljuk át és tegyük csavaros üvegbe.-szóma­hűtőszekrényben pihentessük a tésztát néhány órán át, de még jobb, ha egy éjszakán át hagyjuk. Ha a tésztánk túl keményre sikerült, lazítsuk tejjel, vagy tejföllel. A zsiradék elmorzsolásánál, az alap­anyagok gyúrásánál ügyel­jünk, hogy ne maradjon csomó. Sütés előtt a sütőteret hevítsük nagy hőfokkal, a tészta behelyezése után mér­sékeljük a lángot. Ha lepényt sütünk, a felső lapot mindig szurkáljuk meg sütés előtt, így a keletkezett gőzök sütés köz­ben nem puposítják meg a la­pot. Ha lapot sütünk, erre töl­teléket halmozunk, hagyjunk a tésztának peremet, így a töl­telék nem fog a tepsibe folyni. A kész tésztát csak teljes hűlés után daraboljuk, ellenkező esetben törik. Palánki gazdaasszonyok Süssünk linzertésztát! Zöldséges ételek nyár végén Még a férfierőt is növeli A nyár utolsó szakasza egyben szagos fűszernövé­nyünk, a fokhagyma szedésé­nek ideje is. Az új termés fe­jenkénti és koszorúba font „kiszerelésben" is megjelnt már a piacokon - s ha válasz­tani lehet, érdemes a koszorú mellett dönteniük a háziasz- szonyoknak, mert egybefonva tovább eltartható. A történeti följegyzések arra utalnak, hogy a fokhagymá­nak évezredeken át roppant nagy volt az ázsiója, s csak a legújabbkori ízlés fordult el tőle fintorogva - jellegzetes, erős szaga miatt. Egyiptom­ban már jóval időszámításunk előtt valóságos kultusza volt, olyannyira, hogy Tutanha- mon fáraó sírjába, a kincsek mellé néhány fokhagyma-ge­rezdet is tettek. Hérodotosz feljegyezte, hogy a Khe- opsz-piramis építői megta­gadták a munkát, ha nem kap­ták meg napi hagyma-fejadag­jukat. Homérosz szintén nagy tisztelője volt e fűszernövény­nek, amely, hite szerint, fo­gyasztójának erőt, bátorságot ad. A római légionáriusok pe­dig már azt is tudták, hogy a szagos gerezdek nemcsak ál­talában az erőállapotra, ha­nem konkrétan a férfierőre is jótékony hatással vannak s egy-egy légyott előtt jópárat bekebeleztek belőlük ... Talán a természetgyógyá­szat növekvő népszerűségé­nek is köszönhetően, napja­inkban a fokhagyma jó úton halad a teljes rehabilitáció felé. A medicina hivatalos és ama­tőr művelői teljesen egyetér­tenek abban, hogy rendszeres fogyasztása betegségek tucat­jainak megelőzését, leküzdé­sét segíti. Hatásos egyebek között fáradékonyság ellen, fokozza a szervezet ellenálló- képességét, karbantartja a vérnyomást, a szívműködést, az érrendszert. Újabban szak­orvosi tapasztalatok is alátá­masztják - bár a miért-re nem találták meg a tudományos választ -, hogy egészségünk legfőbb őrét, a szervezet im­mun-rendszerét is javítja, erő­síti. ■’ A fokhagyma gyakoribb ét­rendbe iktatását néhány prak­tikus tanács is segítheti. Nem kell sokat bíbelődni a tisztítás­sal, hámozással, ha a gerezde­ket néhány percre forró vízbe dobjuk, vagy mikrosütőben melegítjük - utána könnyen, gyorsan eltávolíthatjuk héju­kat. Ha a tisztítás, szeletelés után kezünket sóval vagy cit­rommal bedörzsöljük és utána lemossuk, nyoma sem marad rajta a fokhagyma illatának. „Fogy ózok" is bátran fo­gyaszthatják, mert egy-egy gerezd energiatartalma legfel­jebb 4-8 Jóul. Aromáját nyers állapotban, gerezdekre szedve, szétnyomkpdva őrzi meg legtovább. Felhasználás­kor célszerű lassan párolni, mert forró zsiradékban köny- nyen megég és íze keserű, él­vezhetetlen lesz. —szórna— Ferenczy-Europress Kapros töltött burgonya Fejenként 2-2 szem burgo­nyát számolunk. Meghámoz­zuk őket és a tetejükről egy-egy vékony lapot levá­gunk. Belsejüket kikaparjuk. 5 deka vajban megpárolunk egy kisebb fej apróra kockázott vöröshagymát, hozzáadunk burgonyánként egy-egy jó evőkanálnyi darált húst, pör­költmaradékot, darált füstölt­húst, leveshúst, vagy darált párizsit, virslit. Sóval, borssal, egy csipet szerecsendióval ízesítjük és hozzáadunk egy tojást. A burgonyák belsejébe tölt­jük az elkészített tölteléket. Felolvasztunk egy lefedhető lábasban 5 deka vajat, beleül­tetjük a megtöltött burgonyá­kat, és közéterítjük a kivájt burgonyaforgácsot. Felöntjük egy deci vízzel, beleteszünk egy leveskockát, és fedő alatt puhára pároljuk. Ha szüksé­ges, a vizet pótoljuk! Ha meg­főtt, a töltött burgonyákat tálra rakjuk, a visszamaradt levet elhabarjuk egy evőkanál liszttel és két deci tejföllel. Egy nagy csokor összevagdalt ka­porral ízesítjük, és néhány perces forralás után a burgo­nyára terítjük. * Paprikás lepény Tíz deka húsos szalonnát vékony szeletekre vágunk, te­tejét bevagdossuk, és ropo­gósra sütjük. A zsírból a por­cot kivesszük, félretesszük. A zsírban megpárolunk egy nagy fej vöröshagymát és hozzáteszünk 4-6 nagy papri­kát, amit kicsumáztunk és négybe vágtunk. Megsózzuk, borsozzuk és fél deci vörös­borban megpároljuk. Ha puha, erős lángon zsírjára süt­jük és melegen tartjuk. Hat to­jást habosra keverünk kis só­val, egy evőkanál liszttel, majd egy evőkanál tejfölt is adunk hozzá. Palacsintasütő­ben 4 lepényt sütünk belőle. A lepényekre osztjuk a párolt paprikát, majd összegöngyöl­jük. Kivajazott lapos tűzálló tálra tesszük, tetejére szórunk 10 deka reszelt sajtot, és csak annyi időre toljuk a sütőbe, míg a sajt ráolvad. Ha a sütő­ből kivettük, pici tejföllel dí­szítjük, és a lepényekre „ültet­jük" a szalonnakoronákat. Rakott karfiol Egy nagy fej karfiolt - 60-80 dekás -, sós vízben megfő­zünk, alaposan lecsepegte­tünk, majd a rózsáira szedjük. Egy mély tűzálló tálat véko­nyan kikenünk vajjal, meg­szórjuk zsemlemorzsával és ráterítünk egy sor vékonyra karikázott hagymát. Erre vé­konyra karikázott paprika ke­rül, amit meghintünk egy ma­rék rizzsel. Befedjük vékony paradicsom karikákkal és 5 deka reszelt füstölt sajttal. Rá­halmozzuk a rózsákra szedett karfiolt. A rétegeket mindig picit sózzuk. Befedjük vékony szalonnaszeletekkel, és leönt­jük egy pohár tejföllel, amibe előzőleg elkevertünk egy tojás sárgáját. Sütőben letakarva sütjük, míg a rizs meg nem puhult, akkor a tetejét pirosra, ropogósra sütjük. Mielőtt a sütőből kivennénk, a tetejére olvasztunk 5 deka reszelt füs­tölt sajtot. Palánki gazdaasszonyok

Next

/
Thumbnails
Contents