Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-19 / 222. szám

10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. szeptember 19. Pecabottal Vonzó a holtág A Solti-Dunaág 1946-ban került a dunaföldvári hor­gászegyesület kezelésébe, s azóta ez a 6 kilométeres, a Duna alacsony vízállása miatt két részre szakadt terület igazi horgászparadicsom lett. A vadregényes vizet nem csak a helyi és környékbeli pecások kedvelik - igazi kirándulóhely -, hanem országhatáron kívül is ismert. Szívesen járnak ide hosszú évek óta, s élvezik a földváriak vendégszeretetét az osztrák, a holland és a bajor pecások. A szigetet átölelő ág - Nagy Sándor egyesületi el­nök szerint - pontyos víz - negyven mázsát tesznek bele évente -, de szép a harcsaál­lomány - idén 35 kilósat is fogtak -, aztán 5-6 kilós süllő­ket, nagy csukákat, amurokat és még angolnát is akasztot­tak. Mindenféle fehérhal van a vízben „dögivel". A dévérek, kárászok lépre csalásához leg­jobb csali a „piros kukac", a pontyhoz, amurhoz a kuko­rica, a ragadozókhoz a kishal, illetve a villantó. Szabad per­getni, de csak sötétedésig, ám ha nemes halat fognak villan- tóval, akkor azt vissza kell tenni a vízbe. Napijegyet minden nap a horgásztanyán válthatnak Lesnyik István gondnoknál - kedden és pén­teken szabadnapos, ekkor Csónakkikötő Dunaföldváron reggel 6 óráig adja a jegyet -, akitől kávét és üdítőt is vásá­rolhatnak, valamint a három csónak egyikét bérbe vehetik. Az állami horgászrend szerint lehet pecázni - a partról is. Itt mondjuk el, a horgásztanyán szállás és étkezési lehetőség nincs, de körülötte sátrat ver­hetnek, az étkezéshez edényt adnak, süthetnek, főzhetnek a pecások vagy családtagjaik, egyébként száz személy leül­tetésére van hely. Az igényt jó, ha előre bejelentik Nagy Sán­dor gyógyszerésznél - min­denki ismeri Földváron -, az egyesület elnökénél. A Solti- Dunaágat - Nagy Sándor sze­rint - a Duna szabályozásakor halálra ítélték és most van a huszonnegyedik órában. Akad rész, ahol még 4-5 méte­res a víz, de olyan is, ahol húsz centi, vagy éppen a haj­dani 2-5 méteres víz helyén már csak föld található. A hol­tág vize magasabban van a Nagyduna vízénél, ezért az árkon kimegy. Az idén nyáron fokozta a gondokat az, hogy a dunaegyházi tsz 1 kilométer hosszan - öntözésre - kiszip­pantotta a vizet a holtágból. Egy biztos, a horgászparadi­csom megmentéséhez az egyetlen megoldás a kotrás. Erre megkapta az engedélyt egy vállalkozó és úgy néz ki, egy hónapon belül a FOKA-val együtt 400-500 köbméter sódert termel ki, há­rom méterrel mélyíti a med­ret. A munka megindulásá­hoz, egyáltalán a munkához az egyesülettől és a tsz-től egymillió forintot kértek. Egy biztos: nagy gondot oldanak meg.- ékes - Fotó: Gottvald Károly Horgásztanya A megtakarítás kulcsa a konyhában van Drágább gázzal is lehet olcsóbban A mérgelődés nem segít: tetszik, nem tetszik, drágább a gáz, mélyebbre kell nyúlnunk a pénztárcába, amikor a szám­lát kiegyenlítjük. Azaz talán mégsem: ha megszívlelünk és alkalmazunk néhány prakti­kus tanácsot, többé-kevésbé ellensúlyozhatjuk a magasabb tarifát, anélkül, hogy a gázfel­használás előnyeitől megfosz­tanának magunkat. A háziasszonyok „nagy fo­gyasztók", a sütés-főzés raci­onalizálásával tehát számot­tevő megtakarítás érhető el. Érdemes például megfogadni a tanácsot: a főzéshez mindent - a megmosott és felszeletelt húst, a zöldséget, a fűszereket stb. - készítsünk elő és csak amikor már minden „fazék­kész", akkor gyújtsuk meg a gázt. Kukta ugyan van majd' minden háztartásban, de so­kan csak olykor-olykor hasz­nálják. Pedig érdemes „reak­tiválni", s mindig abban főzni a különféle pörkölteket, az előzetesen beáztatott száraz­hüvelyeseket - jóval kevesebb energia felhasználásával fő, puhul meg az étel, mint a ha­gyományos konyhai edé­nyekben. Sok kicsi sokra megy-ala- pon arra is érdemes ügyelni, hogy ha felforrt az étel, nyomban tegyük takarékra a gázlángot. Fölöslegesen fo­gyasztjuk az energiát akkor is, ha fedő nélkül dinsztelünk és főzünk. Ha lábos- és fazék- készletünk engedi, lehetőleg mindig a lángelosztóval azo­nos nagyságú edényekben főzzük, melegítsük az ételt - így hasznosul legjobban a hő­energia. Az edény oldalát nyaldosó láng jobbára a konyhát melegíti, nem a tál tartalmát, a legmagasabb hő­fok ugyanis mindig a gázláng csúcsában van. Sütéskor úgy is csökkent­hetjük a gázfogyasztást, ha a gázsütőt 10-20 percig nagy lánggal előmelegítjük. Amikor betesszük a tepsit, már taka­rékra állíthatjuk a lángot; a tészta vagy a hús így is szé­pen, gyorsan megsül. A gondozott, tisztán tartott gáztűzhelyek a szakemberek szerint 5-10 százalékkal keve­sebb energiát fogyasztanak, mint elhanyagolt társaik. (Fő­ként a kifutó ételektől bekok- szolódó, eltömődő égőnyílá­sok növelik a gázszámlát.) Hasznos, ha a fűtési szezon előtt szerelőt hívunk, s átnéze­tünk vele konvektort, gáztűz­helyet és minden egyéb gáz- fogyasztó berendezést. A be­fektetés ha előbb nem, a fűtési idény végére egész biztosan kamatosán megtérül.- szóma ­Pszichológus a szülői magatartás-formákról Apukák, anyukák: ne így! A nevelés fáradságos - és nem mindig hálás - feladatát sokan a gyermek állandó kor- holásával, szidásával és a lelki ráhatás más, kétes értékű for­máinak alkalazásával vélik megoldani. Holott a pszicho­lógia szakemberei egybe­hangzóan vallják: nemcsak té­ves, hanem pedagógiailag többnyireártalmas, a gyermek személyiségére káros ez a fajta nevelési módszer. íme néhány portrévázlat a rosszul nevelő anyukák, apukák arcképcsar­nokából: „Az örök veszekedő"az egyik legismertebb típus. Valamit mindig kifogásol, kis és nagy dolgokat egyaránt fejreolvas, mindenhez korholó megjegy­zéseket fűz. Ha a gyermek ol­vas - helyteleníti („csak ron­tod a szemed"), ha nem olvas - rosszalja. Ha játszik - rá­mordul, ha esetleg kérdezős­ködik, beszélgetni szeretne ­játszani küldi. Következmény: a gyerek rájön, hogy úgysem tud szülője kedvére tenni, el­engedi füle mellett a korho- lást. Természetesen azt is, amit meg kellene szívlelnie. A „zsaroló" szülő - sajnos - szintén nem ritka. Ha a gyerek rossz fát tesz a tűzre, szívéhez kap, rosszul lesz: „Belefájdul a fejem." „Máris szúr a szí­vem.", „Te leszel az oka, ha idő előtt sírba tesznek." Az ilyen és hasonló reagálások az érzelmi zsarolás módszerei, megrémisztik a gyereket, be­tegesre növelhetik a bűntuda­tot, s életre’szólóan károsíthat­ják a kapcsolatteremtő kész­séget, az egészséges pszichés alkat kialakulását. „A gúnyolódó" édesapa, édesanya talán nincs is tuda­tában annak, hogy a gyerek rovására menő „szellemeske­dés" milyen ártalmas. Előbb-utóbb kikezdi a normá­lis, egészséges önbizalmat, rombolja az önérzetet, a kez­deményező kedvet, s a reális önértékelést is depresszióba hajló, önmarcangoló alulérté­keléssé változtatja. „A sér tódós" szülő nemigen veszekszik, ám ha valami nincs kedvére - ami gyakran megesik vele - elnémul, már­tír-arcot ölt, szinte megfa­gyasztja maga körül a levegőt. A gyéreknek rendszerint sej­telme sincs, milyen „bűneiért" kellene vezekelnie, a der­mesztő néma szemrehányás csak tanácstalanná és ijedtté teszi. Előbb-utóbb arra a meg­győződésre jut, hogy ő min­dent csak elront, mindenkinek csak a terhére van, vele min­dig csak baj van. A megtépá­zott önbizalom pedig olyan lelki sérülés, ami nagyon las­san gyógyul. Takács Ilona pszichológus (FEB) Illem és jómodor A borravaló-piac Egész Európában nálunk tagadják a legtöbben, hogy a papíron szereplő ke­resetük kiegészül a láthatatlan jövede­lem egyik ősi válfa­jával, a borravalóval - állítják az adóha­tóságok. Valószínű­leg igazuk van, mert a borravaló legú- jabbkori történeté­ben semmi jel nincs arra, hogy a jutta­tásnak ez a formája visszaszorulóban volna. Sőt, a ha­gyományos borrava­lós foglalkozások (pincér, fodrász, ta­xis, stb.) köre inkáb bővül, mint szűkül. Alighanem hosz­szú távon együtt kell élnünk a felülfi- zetés divatjával, jó tehát tudni, hogy melyek a borra­való-piac főbb anyagi és illemsza­bályai. Ami talán a leglényegesebb: a fi­zetési kötelezettség­nek ebben a kategó- rájában nincs tételes tarifa, csak „irá­nyár". Ez pedig álta­lában a hivatalos számlán szereplő összeg 10-15 száza­léka. Aki e határok fölé megy, azt in­kább baleknak, mint gavallérnak tartják. Aki pedig az alsó határt „sérti meg", azt nemigen sorolják a kedvenc vendé­gek, ügyfelek közé. A különböző ága­zatokban kialakuló versenyhelyzet azonban befolyá­solja a borravaló-ár­folyamokat. Fokoza­tosan érvényesül az a régi szabály, hogy a kiemelkedően ud­varias, színvonalas és jó minőségű szol­gáltatást 15 száza­léknál nagyobb, az elvárhatónál gyön- gébett pedig 10 szá­zalék alatti - vagy akár „0 százalékos" - borravaló hono­rálja. A szokásjog szerint otromba és hosszú távon nem is kifizetődő módszer az önkéntesség megsértése, azaz a borravaló kiprovo- kálása, kikövetelése. A másik oldalon ugyanilyen modor- talanságnak számít a leereszkedő, har­sány kommentárral kísért borravalózás, a publikum előtti baksis-osztogatás. Ennek a pénzügyi aktusnak ugyanis máig megmaradt egyfaja sajátos intim jellege: a borravaló a szolgáltató és a szolgáltatást igénybe vevő ügy­lete, ami nem tarto­zik másra. Kivéve természetesen az adóhivatalt. (FEB) CSAHOLÓ Kutyaságok a világból Az életmentő Sparky — Sparkynak köszönhe­tem az életemet - mondja mégha tódottan a Tulla- homa-i (Tennessee állam­beli) Bo Culbertson, miután két hónap intenzív orvosi kezelés után kiengedték a kórházból. Az 51 éves férfit, aki ko­rábban futballedzőként te­vékenykedett, hétéves, nagy­testű, Labrador fajtájú ku­tyája egy közös, hajnali sétá­juk során mentette meg, amikor hirtelen összeesett. A szívéhez kapó Culbertson- nak csak annyi ereje volt, hogy megkapaszkodjék ku­tyája nyakörvében. Aztán el­sötétült előtte a világ. Sparky két kilométeren keresztül vonszolta a maga­tehetetlen embert, míg haza­értek. A feleség, Dotty asz- szony, már nem tudta elkép­zelni, hol késnek olyan soká? Az eszméletlen Culbert- sonnal még idejében ért a mentő a kórházba, így meg­kezdhették a kezelést. „Sparky ezek után nemcsak közönséges kutya szá­momra, hanem valódi jóba­rát" - mondta a lábadozó szívbeteg. Csak a fogmosás egy órát tart Ernest és Robin Sullivent kutyabolondok. Nemcsak azért, mert garázsukat kedé­lyes, légkondicionált kutya­házzá alakították, hanem például azért is, mert vettek egy óriási kanapét, hogy ki­lenc kutyájukkal együtt ké­nyelmesen nézhessék a té­vét. Ez még mind semmi ah­hoz képest, hogy jólfizető San Francisco-i állásukat is feladták és a Tennessee-ál- lambali Lebanonba költöztek csak azért, mert a kisvárosi kutyaklub a legjobb az or­szágban. A Sullivent-házaspár ki­lenc Labradorjának itt nagy kifutó, kis tavak, mestersé­ges dombok és dús aljnö­vényzet is a rendelkezésére ál. „Mindent megteszünk a családunkért" - mondja a 34 éves Emest és természetesen a gyönyörű fehér kutyákat érti alatta. A hosszúszőrű négylá­búak etetése mintegy 15 ezer dollárt emészt fel évente. Miután a férjnek sikerült új lakóhelyükön is orvosként elhelyezkednie, a feleség el­határozta, hogy egész napját az ebeknek szenteli. „Csak a fogmosás egy óráig tart esténként" - jelen­tette ki Emest. Amelyik ku­tya pedig a nap folyamán a legjobban viselkedik, külön­leges jutalomban részesül: a gazdikkal egy ágyban térhet nyugovóra. „Olajkutyák" . Észak-amerikai olajválla­latok Labrador kutyákat al­kalmaznak a gáz- és olajve­zetékeken keletkező lyukak felderítésére. Ez az eljárás sokkal olcsóbb és mindenek­előtt megbízhatóbb, mint bármely technikai segédesz­köz. Az olajat vagy földgázt szállító csöveken keletkező egészen kis lyukak is milliós költségeket, egyidejűleg sú­lyos környezeti károkat okozhatnak. A kanadai Car- garyben lévő kutatóintézet 30 különböző eljárást vizs­gált meg a csővezetékek hi­báinak feltárására. Vala­mennyi eljárás nagyon költ­ségesnek bizonyult és nem volt eléggé eredményes. A kanadai kutatók végül kifej­lesztettek egy speciális vegy­szert, mely elkeveredik a nyersolajjal vagy gázzal, de kiszabadul a csőből, gyorsan elpárolog, majd a felszínre jutva erős korhadó növény­szagot áraszt. A kísérletek bizonyították, hogy a Labra­dor kutyák ezt, a hibás veze­tékekből kiszabaduló szagot nagy megbízha’tósággal ész­lelik: a kutyák szaglóérzéke ugyanis sokkal jobban mű­ködik mint a legjobb mű­szaki készülék. Az „olajkutyákat" 78 eset­ben vetették be Észak-Ame- rikában „éles helyzetben"; 97 százalékos eredményesség­gel. Emlékmű katona­kutyáknak Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban éppen 50 évvel ezelőtt hozták létre az úgy­nevezett „K-9 Corps"-ot, a harctéren szolgálatot telje­sítő kutyák egységét. Ame­rikai veteránaok ebből az al­kalomból rá akarják bírni az amerikai kongresszust: járul­jon hozzá egy katonai kutya emlékmű felállításához, hi­szen igen sok négylábú ve­szítette el életét sebesültek és aknák felkutatása közben. Az ötlet Joseph J. White egy­kori katonai kutyakiképzőtől származik, aki szerint „fe­ledhetetlen értékű áldozatot hoztak a kutyák a sok hábo­rúban". Azt is hozzátette: „Sokkal több sebesültet menthettünk volna meg, ha több képzett kutyát viszünk Vietnamba." Ma is 3 ezer négylábú - fő­leg német juhász kutya - szolgál az amerikai hadse­regben. Ferenczy-Europress

Next

/
Thumbnails
Contents