Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-19 / 222. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. szeptember 19. Pecabottal Vonzó a holtág A Solti-Dunaág 1946-ban került a dunaföldvári horgászegyesület kezelésébe, s azóta ez a 6 kilométeres, a Duna alacsony vízállása miatt két részre szakadt terület igazi horgászparadicsom lett. A vadregényes vizet nem csak a helyi és környékbeli pecások kedvelik - igazi kirándulóhely -, hanem országhatáron kívül is ismert. Szívesen járnak ide hosszú évek óta, s élvezik a földváriak vendégszeretetét az osztrák, a holland és a bajor pecások. A szigetet átölelő ág - Nagy Sándor egyesületi elnök szerint - pontyos víz - negyven mázsát tesznek bele évente -, de szép a harcsaállomány - idén 35 kilósat is fogtak -, aztán 5-6 kilós süllőket, nagy csukákat, amurokat és még angolnát is akasztottak. Mindenféle fehérhal van a vízben „dögivel". A dévérek, kárászok lépre csalásához legjobb csali a „piros kukac", a pontyhoz, amurhoz a kukorica, a ragadozókhoz a kishal, illetve a villantó. Szabad pergetni, de csak sötétedésig, ám ha nemes halat fognak villan- tóval, akkor azt vissza kell tenni a vízbe. Napijegyet minden nap a horgásztanyán válthatnak Lesnyik István gondnoknál - kedden és pénteken szabadnapos, ekkor Csónakkikötő Dunaföldváron reggel 6 óráig adja a jegyet -, akitől kávét és üdítőt is vásárolhatnak, valamint a három csónak egyikét bérbe vehetik. Az állami horgászrend szerint lehet pecázni - a partról is. Itt mondjuk el, a horgásztanyán szállás és étkezési lehetőség nincs, de körülötte sátrat verhetnek, az étkezéshez edényt adnak, süthetnek, főzhetnek a pecások vagy családtagjaik, egyébként száz személy leültetésére van hely. Az igényt jó, ha előre bejelentik Nagy Sándor gyógyszerésznél - mindenki ismeri Földváron -, az egyesület elnökénél. A Solti- Dunaágat - Nagy Sándor szerint - a Duna szabályozásakor halálra ítélték és most van a huszonnegyedik órában. Akad rész, ahol még 4-5 méteres a víz, de olyan is, ahol húsz centi, vagy éppen a hajdani 2-5 méteres víz helyén már csak föld található. A holtág vize magasabban van a Nagyduna vízénél, ezért az árkon kimegy. Az idén nyáron fokozta a gondokat az, hogy a dunaegyházi tsz 1 kilométer hosszan - öntözésre - kiszippantotta a vizet a holtágból. Egy biztos, a horgászparadicsom megmentéséhez az egyetlen megoldás a kotrás. Erre megkapta az engedélyt egy vállalkozó és úgy néz ki, egy hónapon belül a FOKA-val együtt 400-500 köbméter sódert termel ki, három méterrel mélyíti a medret. A munka megindulásához, egyáltalán a munkához az egyesülettől és a tsz-től egymillió forintot kértek. Egy biztos: nagy gondot oldanak meg.- ékes - Fotó: Gottvald Károly Horgásztanya A megtakarítás kulcsa a konyhában van Drágább gázzal is lehet olcsóbban A mérgelődés nem segít: tetszik, nem tetszik, drágább a gáz, mélyebbre kell nyúlnunk a pénztárcába, amikor a számlát kiegyenlítjük. Azaz talán mégsem: ha megszívlelünk és alkalmazunk néhány praktikus tanácsot, többé-kevésbé ellensúlyozhatjuk a magasabb tarifát, anélkül, hogy a gázfelhasználás előnyeitől megfosztanának magunkat. A háziasszonyok „nagy fogyasztók", a sütés-főzés racionalizálásával tehát számottevő megtakarítás érhető el. Érdemes például megfogadni a tanácsot: a főzéshez mindent - a megmosott és felszeletelt húst, a zöldséget, a fűszereket stb. - készítsünk elő és csak amikor már minden „fazékkész", akkor gyújtsuk meg a gázt. Kukta ugyan van majd' minden háztartásban, de sokan csak olykor-olykor használják. Pedig érdemes „reaktiválni", s mindig abban főzni a különféle pörkölteket, az előzetesen beáztatott szárazhüvelyeseket - jóval kevesebb energia felhasználásával fő, puhul meg az étel, mint a hagyományos konyhai edényekben. Sok kicsi sokra megy-ala- pon arra is érdemes ügyelni, hogy ha felforrt az étel, nyomban tegyük takarékra a gázlángot. Fölöslegesen fogyasztjuk az energiát akkor is, ha fedő nélkül dinsztelünk és főzünk. Ha lábos- és fazék- készletünk engedi, lehetőleg mindig a lángelosztóval azonos nagyságú edényekben főzzük, melegítsük az ételt - így hasznosul legjobban a hőenergia. Az edény oldalát nyaldosó láng jobbára a konyhát melegíti, nem a tál tartalmát, a legmagasabb hőfok ugyanis mindig a gázláng csúcsában van. Sütéskor úgy is csökkenthetjük a gázfogyasztást, ha a gázsütőt 10-20 percig nagy lánggal előmelegítjük. Amikor betesszük a tepsit, már takarékra állíthatjuk a lángot; a tészta vagy a hús így is szépen, gyorsan megsül. A gondozott, tisztán tartott gáztűzhelyek a szakemberek szerint 5-10 százalékkal kevesebb energiát fogyasztanak, mint elhanyagolt társaik. (Főként a kifutó ételektől bekok- szolódó, eltömődő égőnyílások növelik a gázszámlát.) Hasznos, ha a fűtési szezon előtt szerelőt hívunk, s átnézetünk vele konvektort, gáztűzhelyet és minden egyéb gáz- fogyasztó berendezést. A befektetés ha előbb nem, a fűtési idény végére egész biztosan kamatosán megtérül.- szóma Pszichológus a szülői magatartás-formákról Apukák, anyukák: ne így! A nevelés fáradságos - és nem mindig hálás - feladatát sokan a gyermek állandó kor- holásával, szidásával és a lelki ráhatás más, kétes értékű formáinak alkalazásával vélik megoldani. Holott a pszichológia szakemberei egybehangzóan vallják: nemcsak téves, hanem pedagógiailag többnyireártalmas, a gyermek személyiségére káros ez a fajta nevelési módszer. íme néhány portrévázlat a rosszul nevelő anyukák, apukák arcképcsarnokából: „Az örök veszekedő"az egyik legismertebb típus. Valamit mindig kifogásol, kis és nagy dolgokat egyaránt fejreolvas, mindenhez korholó megjegyzéseket fűz. Ha a gyermek olvas - helyteleníti („csak rontod a szemed"), ha nem olvas - rosszalja. Ha játszik - rámordul, ha esetleg kérdezősködik, beszélgetni szeretne játszani küldi. Következmény: a gyerek rájön, hogy úgysem tud szülője kedvére tenni, elengedi füle mellett a korho- lást. Természetesen azt is, amit meg kellene szívlelnie. A „zsaroló" szülő - sajnos - szintén nem ritka. Ha a gyerek rossz fát tesz a tűzre, szívéhez kap, rosszul lesz: „Belefájdul a fejem." „Máris szúr a szívem.", „Te leszel az oka, ha idő előtt sírba tesznek." Az ilyen és hasonló reagálások az érzelmi zsarolás módszerei, megrémisztik a gyereket, betegesre növelhetik a bűntudatot, s életre’szólóan károsíthatják a kapcsolatteremtő készséget, az egészséges pszichés alkat kialakulását. „A gúnyolódó" édesapa, édesanya talán nincs is tudatában annak, hogy a gyerek rovására menő „szellemeskedés" milyen ártalmas. Előbb-utóbb kikezdi a normális, egészséges önbizalmat, rombolja az önérzetet, a kezdeményező kedvet, s a reális önértékelést is depresszióba hajló, önmarcangoló alulértékeléssé változtatja. „A sér tódós" szülő nemigen veszekszik, ám ha valami nincs kedvére - ami gyakran megesik vele - elnémul, mártír-arcot ölt, szinte megfagyasztja maga körül a levegőt. A gyéreknek rendszerint sejtelme sincs, milyen „bűneiért" kellene vezekelnie, a dermesztő néma szemrehányás csak tanácstalanná és ijedtté teszi. Előbb-utóbb arra a meggyőződésre jut, hogy ő mindent csak elront, mindenkinek csak a terhére van, vele mindig csak baj van. A megtépázott önbizalom pedig olyan lelki sérülés, ami nagyon lassan gyógyul. Takács Ilona pszichológus (FEB) Illem és jómodor A borravaló-piac Egész Európában nálunk tagadják a legtöbben, hogy a papíron szereplő keresetük kiegészül a láthatatlan jövedelem egyik ősi válfajával, a borravalóval - állítják az adóhatóságok. Valószínűleg igazuk van, mert a borravaló legú- jabbkori történetében semmi jel nincs arra, hogy a juttatásnak ez a formája visszaszorulóban volna. Sőt, a hagyományos borravalós foglalkozások (pincér, fodrász, taxis, stb.) köre inkáb bővül, mint szűkül. Alighanem hoszszú távon együtt kell élnünk a felülfi- zetés divatjával, jó tehát tudni, hogy melyek a borravaló-piac főbb anyagi és illemszabályai. Ami talán a leglényegesebb: a fizetési kötelezettségnek ebben a kategó- rájában nincs tételes tarifa, csak „irányár". Ez pedig általában a hivatalos számlán szereplő összeg 10-15 százaléka. Aki e határok fölé megy, azt inkább baleknak, mint gavallérnak tartják. Aki pedig az alsó határt „sérti meg", azt nemigen sorolják a kedvenc vendégek, ügyfelek közé. A különböző ágazatokban kialakuló versenyhelyzet azonban befolyásolja a borravaló-árfolyamokat. Fokozatosan érvényesül az a régi szabály, hogy a kiemelkedően udvarias, színvonalas és jó minőségű szolgáltatást 15 százaléknál nagyobb, az elvárhatónál gyön- gébett pedig 10 százalék alatti - vagy akár „0 százalékos" - borravaló honorálja. A szokásjog szerint otromba és hosszú távon nem is kifizetődő módszer az önkéntesség megsértése, azaz a borravaló kiprovo- kálása, kikövetelése. A másik oldalon ugyanilyen modor- talanságnak számít a leereszkedő, harsány kommentárral kísért borravalózás, a publikum előtti baksis-osztogatás. Ennek a pénzügyi aktusnak ugyanis máig megmaradt egyfaja sajátos intim jellege: a borravaló a szolgáltató és a szolgáltatást igénybe vevő ügylete, ami nem tartozik másra. Kivéve természetesen az adóhivatalt. (FEB) CSAHOLÓ Kutyaságok a világból Az életmentő Sparky — Sparkynak köszönhetem az életemet - mondja mégha tódottan a Tulla- homa-i (Tennessee állambeli) Bo Culbertson, miután két hónap intenzív orvosi kezelés után kiengedték a kórházból. Az 51 éves férfit, aki korábban futballedzőként tevékenykedett, hétéves, nagytestű, Labrador fajtájú kutyája egy közös, hajnali sétájuk során mentette meg, amikor hirtelen összeesett. A szívéhez kapó Culbertson- nak csak annyi ereje volt, hogy megkapaszkodjék kutyája nyakörvében. Aztán elsötétült előtte a világ. Sparky két kilométeren keresztül vonszolta a magatehetetlen embert, míg hazaértek. A feleség, Dotty asz- szony, már nem tudta elképzelni, hol késnek olyan soká? Az eszméletlen Culbert- sonnal még idejében ért a mentő a kórházba, így megkezdhették a kezelést. „Sparky ezek után nemcsak közönséges kutya számomra, hanem valódi jóbarát" - mondta a lábadozó szívbeteg. Csak a fogmosás egy órát tart Ernest és Robin Sullivent kutyabolondok. Nemcsak azért, mert garázsukat kedélyes, légkondicionált kutyaházzá alakították, hanem például azért is, mert vettek egy óriási kanapét, hogy kilenc kutyájukkal együtt kényelmesen nézhessék a tévét. Ez még mind semmi ahhoz képest, hogy jólfizető San Francisco-i állásukat is feladták és a Tennessee-ál- lambali Lebanonba költöztek csak azért, mert a kisvárosi kutyaklub a legjobb az országban. A Sullivent-házaspár kilenc Labradorjának itt nagy kifutó, kis tavak, mesterséges dombok és dús aljnövényzet is a rendelkezésére ál. „Mindent megteszünk a családunkért" - mondja a 34 éves Emest és természetesen a gyönyörű fehér kutyákat érti alatta. A hosszúszőrű négylábúak etetése mintegy 15 ezer dollárt emészt fel évente. Miután a férjnek sikerült új lakóhelyükön is orvosként elhelyezkednie, a feleség elhatározta, hogy egész napját az ebeknek szenteli. „Csak a fogmosás egy óráig tart esténként" - jelentette ki Emest. Amelyik kutya pedig a nap folyamán a legjobban viselkedik, különleges jutalomban részesül: a gazdikkal egy ágyban térhet nyugovóra. „Olajkutyák" . Észak-amerikai olajvállalatok Labrador kutyákat alkalmaznak a gáz- és olajvezetékeken keletkező lyukak felderítésére. Ez az eljárás sokkal olcsóbb és mindenekelőtt megbízhatóbb, mint bármely technikai segédeszköz. Az olajat vagy földgázt szállító csöveken keletkező egészen kis lyukak is milliós költségeket, egyidejűleg súlyos környezeti károkat okozhatnak. A kanadai Car- garyben lévő kutatóintézet 30 különböző eljárást vizsgált meg a csővezetékek hibáinak feltárására. Valamennyi eljárás nagyon költségesnek bizonyult és nem volt eléggé eredményes. A kanadai kutatók végül kifejlesztettek egy speciális vegyszert, mely elkeveredik a nyersolajjal vagy gázzal, de kiszabadul a csőből, gyorsan elpárolog, majd a felszínre jutva erős korhadó növényszagot áraszt. A kísérletek bizonyították, hogy a Labrador kutyák ezt, a hibás vezetékekből kiszabaduló szagot nagy megbízha’tósággal észlelik: a kutyák szaglóérzéke ugyanis sokkal jobban működik mint a legjobb műszaki készülék. Az „olajkutyákat" 78 esetben vetették be Észak-Ame- rikában „éles helyzetben"; 97 százalékos eredményességgel. Emlékmű katonakutyáknak Az Amerikai Egyesült Államokban éppen 50 évvel ezelőtt hozták létre az úgynevezett „K-9 Corps"-ot, a harctéren szolgálatot teljesítő kutyák egységét. Amerikai veteránaok ebből az alkalomból rá akarják bírni az amerikai kongresszust: járuljon hozzá egy katonai kutya emlékmű felállításához, hiszen igen sok négylábú veszítette el életét sebesültek és aknák felkutatása közben. Az ötlet Joseph J. White egykori katonai kutyakiképzőtől származik, aki szerint „feledhetetlen értékű áldozatot hoztak a kutyák a sok háborúban". Azt is hozzátette: „Sokkal több sebesültet menthettünk volna meg, ha több képzett kutyát viszünk Vietnamba." Ma is 3 ezer négylábú - főleg német juhász kutya - szolgál az amerikai hadseregben. Ferenczy-Europress
