Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-12 / 216. szám
1992. szeptember 12. HÉT VÉGI MAGAZIN MEPUJSAG 11 c . Kis----r eneráció fjúsági oldal Törd a fejed! Két héttel ezelőtti rejtvé- megfejtés nem érkezett. így nyűnk egy lábtörlő részletét hát a következő héten dupla ábrázolta. Sajnos, értékelheltő nyereményt sorsolunk ki. Erasure és ABBA? Boszorkánykonyha művészet Először is sietek önkritikát gyakorolni rajongóim hosszú, tömött sorai előtt, s bár férfiasán még nem áll módomban bevallani (mivel az általam gyártott mérgek a hormonháztartásom iránt jeges közönnyel viseltetnek), de azért nőiesen beismerem, hogy a kotyvasztás bűnös szenvedélye már zsenge hajadonként megmételyezte amúgy is sötét lelkemet. Ama vastüdejűek között, akik túlélték a fenti kacifántos körmondatot, a szerkesztőség eredeti, századeleji lélegeztetőkészülékeket sorsol ki (szuperroncs minőség, szovjet importból), én pedig nagy titokban elárulom nekik, hogy már oly szendén is a pikáns ízek iránt tápláltam beteges vonzódást. Valószínűleg ezért kevertem mustárt a kakaómba, és öntöttem nyakon ételecettel a csokikrémet. Első specialitásaim közé tartozik minden szakács (rém)álma, az „elszenesedett fazékmaradványok hülyegyerek módra". Fogyasztandó az égő lakásban, ínyenceknek köretként néhány teltkarcsú füstfelhőt ajánlhatok mellé. Eme zseniális találmányom megvalósítására ama nagy pillanatokban került sor, midőn a mamim egy rémizgalmas szülőértekezleten szendergett. Először még csak azt észleltem, hogy valami gyanús, barna lötty fortyog a tűzhelyen. Az órák teltek-múltak, s a konyha lassanként gázkamrává képeztette át magát. így a pokol hetvenhetedik bugyrának kigőzölgéseire emlékeztető bűzgalacsinok elől békésebb tájakra menekültem. Mikor már a füstfellegek is döntő rohamra indultak, Istennek ajánlva bűnös lelkemet, bezárkóztam a nagyszobába. Ám a bűz és a füst ide is tapintatlanul követett, megsértve utolsó óráim szerzetesi magányát. Jobblétre szenderülésem előtt két perccel aztán mégis rászántam magam, hogy elnyargaljak kedves mamimért, és megzavarjam az Ige hallgatásában. Tán mondanom sem kell, hogy a tűzhely fedőnevű, tajtékzó szörnnyel való első „találkozásom" mellékterméke a prózai kukában végzé földi pályafutását. Béke poraira! Ámi a jelenlegi állapotokat illet, imádok főzni, viszont a nagy szellemekre jellemzően utálok logikusan gondolkodni. Ezért általában akkor kezdek el kotyvasztani, amikor már mind a négy szemem katonásan kopog a konyha- kövön. Szükség is van erre a mai, rohanó vüágban, így ugyanis minden feleannyi idő alatt készül el - hacsak időközben be nem szállítják az embert a balesetire. Válogatott mérgeink kavargatásában akkor találhatunk igazi, pokoli gyönyört, ha a zavaró körülmények (lásd: segítőkész nagyi, kotnyeles atya, mindent jobban tudó mami) egyéb vadászmezőkön tartózkodnak. Ilyenkor nyugodtan lesújthatsz a dióra baltával, vagy húsvágó bárddal, kipróbálhatod a (pápa-)szemmelverést a plafon iránt lángoló palacsintákkal szemben, akár stihlfűrész- szel is nekieshetsz a fagyhalálban is elválaszthatatlan tyúkalkatrészeknek, vagy megkísérelheted zamatos átkaiddal jobb belátásra bírni a fazékból gáládul kirohanó levest. (Szakértői vélemények szerint a leghatásosabb talán a következő: rúgjon bokán a háromnapos hideglelés!) S ha fogytán az ihleted, senki sem akadályozhat meg abban, hogy felkapj szuperszonikus seprűnyeledre és kikapcsolódásnak néhány tiszteletkört tégy a konyha romjai fölött. Kotyvasztási (ál-)tudomá- nyomról nég csak annyit, hogy mostanában rendkívül előrehaladott állapotban vagyok: népes családom leginkább a csirkemáj-ragumtól volt elragadtatva. (Tán mondanom sem kell, hogy pulykamájból csináltam.) Csak estefelé hagyá el kékülő ajkaikat egy-két szolid halálhörgés, mivel kinn érleltem a menüt a napon, és kissé megromlott benne a gomba. De sebaj, még élnek! Óriási sikert arat még a „mindent bele" levesem is - fokhagymás rántással. Mindenki el van tőle ájulva, különösen a járókelők, midőn el- szédelegnek mellettünk az utcán. Általában mindent bele- hajigálok, amit a hűtőben találok, bár jóatyám halálfejes kenőcseiből igazán csak egy-két tubust szoktam felhasználni, hogy némi egzotikus ízt adjon az egésznek. Végezetül pedig álljon itt elrettentő például egyik régi, kedves - és szerénytelenség nélkül mondhatni - irtó klassz receptem. Családirtásra roppantul alkalmas: végy három deka őrölt tevét (esetleg lehet őrült is), adj hozzá 10 tonna lótuszlekvárt, két törött vöröscsillagot és George Bush füléből egy darabot. Főzd ki négy hektó szennyvízben, majd öntsd hozzá hét mammuttojás felvert habját (ez utóbbit helyettesítheted ama habbal is, mely ajkaidon képződik e recept olvasása közben), végül süsd ki az egészet egy ötszáz éves holttetem porában. Melegen tálald, lehetőleg egy hangyaboly közepébe, ropogtass hozzá aszalt lábtörlőt, és szívj mellé egy kis elsőosztályú szmogot. (Kapható a városközpontban.) További ízesítés: ízléstelenség szerint. Finta Judit — Józsi bácsi, csak ámulok, hogy már a harmadik hatalmas görögdinnyét kebelezi be! Nem lesz ebből baj? — Ugyan! Azt mondta a doktor úr, minden nap egyek két-há- rom szem gyümölcsöt! Manapság a feldolgozások korát éljük. Ami egykor bombasiker volt, az néhány év múlva újra vevőre talál. Az Erasure együttesnek alig jelent meg pár hónapja a Chorus című nagylemeze, máris itt egy új mini LP, ami négy régi nagy ABBA slágert tartalmaz. Többek között az S. O. S. -t is újrahangszerelték. A siker nem maradt el, szinte minden listán megtalálhatók ezek a dalok. Meg nem erősített hírek szerint egyébként az ABBA együttes tagjai is újra összejöttek egy LP készítésére. Arany Zs. A titok (4.) A Gróf úr felkapta a telefont: — Tessék! — Egy pillanat, máris adom! - azzal a házitelefonon tárcsázott, majd: — Philip! Melany a 3-as vonalon. Ha lehet röviden, mert egy igen fontos telefont várok! — Oké apa! Igyekszem rövidre fogni, de tudod, hogy ez nemcsak rajtam múlik. Akkor felvettem! A Gróf úr tudván, hogy a legrövidebb beszélgetés is félóráig tart, kiment a kertbe azzal a céllal, hogy beszélget egy kicsit az öreg kertésszel, Jean-nal. Sokszor bosszankodott azon, hogy fia és Melany képesek órákat telefonon beszélni, ahelyett, hogy mint a „normális" párok találkozgatnának. Ebből kifolyólag voltak is vitáik fiával. Jean éppen befejezte a fűnyírást és mint mindig, pihent egy kicsit mielőtt továbbment volna a rózsakertbe. Leült a barokk kőpadra. Azon elmélkedett, hogy ilyen hűvös tavaszuk már régen nem volt, mikor felfigyelt a Gróf úr közeledtére. — Jó napot Thomas úr! Igazán kellemes tavaszunk lehetne, ha sütne egy kicsit a nap. - állt fel, hogy üdvözölje a grófot. — 'Napot Jean! Hát így igaz. - ült le mellé. — Gondterheltnek látszik. Csak nincs valami komoly baj a családban? - érdeklődött az öreg. — Hát... bajnak még - éppenséggel nem nevezhető, de még az is lehet belőle. .. - ekkor elgondolkozott azon, hogy miképpen fogja ezt a bonyolult és kényes helyzetet megmagyarázni Philipnek. Hirtelen támadt a csend a két barát között. Hiszen azok voltak, bármilyen különös is. A Gróf úr évekkel ezelőtt visszavonult a társasági élettől, s azóta Jean volt az egyetlen közeli barátja. Vele beszélte meg minden bú- ját-bánatát. Jean a Gróf urat már akkor ismerte, mikor Emmy anyjának jegyese volt. Végül a csendet az öreg törte meg: — Thomas öntse ki bátran a szívét nekem, hátha tudok segíteni! Tudja, hogy én mindig megpróbáltam segíteni, még akkor is ..., csak rám sem hallgatott... - itt abbahagyta, mert tudta, hogy fájó emlékeket érint. — Értem mit akart mondani Jean. Akkor megtett mindent, ami öntől telt, pedig én nem kértem semmit. Ezt most mégegyszer köszönöm. Most sem akarom a lelki bajaimmal traktálni, Jean. De tudja, hogy van az, ha az embert nyomasztja egy dolog, őszintén szólva jól esne elmondanom valakinek. - kért és mentegetőzött egyszerre a gróf. — Ezért vagyok én, nyugodtan mondja el! -nézett Jean a Gróf úrra, mert látta, hogy csak az segít, ha elmond mindent töviről hegyire barátja. — Hát legyen, ahogy akarja. Nem tudom helyesen cselekszem-e akkor, mikor ennyi év után elkezdem keresni a lányom. Hiszen azt sem tudom, él-e egyáltalán. Az sem biztos, hogy örülne a találkozásnak. És én sem élhetek örökké. - tekintetét a távolba meresztette. Álomkép- szerűen jelentek meg az emlékek. Egy gyönyörű szőke kamaszlányról. Arra a gondolatra, hogy már nem láthatja soha többé, könnyek szöktek a szemébe, elfordult, hogy Jean ne láthassa, és zsebkendőjével gyorsan letörölte azokat. — Ez egyszerűen csodálatos ötlet! - lelkendezett az öreg. Hál' Isten megbocsátotta Emmynek, hogy Serafint nem tartotta magához valá asz- szonynak. Ne lássa már olyan setéten a világot, előbb távozom én az „árnyékvilágból", mint ön. Tudja, hogy súlyos beteg vagyok, ezért is mondom mindig, hogy kell ide nekem egy segítség. ■ — Meg kell bocsá- tanom, hiszen igaza volt. A másik ügyet meg még megbeszéljük - azzal elindultak a rózsák felé .. . Bob eközben a Porsche 968-asán haladt a belvárosi utcákon. A 2. utcába érve lassított, majd megállt a 775-ös szám előtt. Csengetett... Egy néger nő nyitott ajtót. Meglepően csinos volt fehér, hosszú lasztex nadrágjában, és ujjatlan, különlegesen szabott fehér blúzában. Kivágása pedig sejtette dús kebleit. A látványtól megbabonázva szólalt meg Bob: — Jó nap .. .pót! - dadogott akarata ellenére. - Miss Estella Felicia Gordont keresem. Ugye itt lakik? — Igen. Fáradjon be uram! Én lennék az, akit keres - tessékelte be Bobot a lakásba. Elkapva a férfi csodálkozó pillantását, meleg barna szemeit belemélyesztette a férfi tekintetébe. — Egy barátnőjéről szeretnék pár dolgot megtudni - huppant bele Bob a legközelebbi fotelbe, amint úrrá lett érzelmein folytatta. Egész pontosan Emmy Rixerről. A lány szeméből elillant az előbbi bíztató melegség, hideggé vált a pillantása. — Émmyről nem tudok semmit, mióta kiutazott - közölte. — Azt sem sejti hová mehetett? - csodálkozott Bob. — Éppenséggel volna néhány ötletem. Talán: Szicília, Afrika, Hawai, USA: - egy határozott kézmozdulattal jelezte Bobnak, hogy a beszélgetésnek vége. - Elnézést, de sietek. Fontos tárgyalásom van. - finom mozdulatokkal terelte vendégét az ajtó felé. Mind ketten kiléptek. Bob a 9. utca felé hajtott. Estella pedig a Von streetre, ott kiszállt és egy lapot dobott a postaládába. Tibay Rózsa Heti cáfolat Nem igaz, hogy Csurka István és Torgyán József egy érdekes közös tanulmány megjelentetésére készülnek a közeljövőben, „Népszerűségünk titka" - címmel. USA TOP 10 1. Bozy 11 Men End of the Road 2. T. L. C. Baby-Baby-Baby 3. Madonna This used to be my Playground 4. Guns N' Roses November Rain 5. Sir Mix-A-Lot Baby Got Back 6. Tom Cochrane Life is a Highway 7. En Vouge Giving him Something he can Feel 8. Jon Secada Just Another Day 9. Billy Ray Cyrus Achy Breaky Heart 10. Shakespeare's Sister Stay A Ház vár benneteket! A tanév kezdetével új évadot kezd a szekszárdi Gyermekek Háza is. Ebből az alkalomból beszélgetünk Matókné Misóczki Máriával, az intézmény igazgatójával. — A Gyermekek Házának rendezvényei, állandó programjai melyik korosztályt célozzák meg? — Igyekszünk minél jobban kitágítani azoknak a gyerekeknek a körét, akik hasznos elfoglaltságot találhatnak nálunk. Elsősorban a 3-16 éves korosztálynak szánjuk a foglalkozásokat, tanfolyamokat, szakköröket. Vannak kifejezetten csoportoknak készülő programjaink, és vannak, amelyek egyénileg választhatók. — Csak felsorolás jelleggel, mi közül válogathatnak az érdeklődők? — A színházi előadástól a vetélkedőkön át igyekszünk sokszínű programokat szervezni. Sok a napközis csoportoknak szóló foglalkozás, az óvodásoknak való délelőtti program. A tanulást is segíti például a „Barátunk a múzeum" és „A művészet története" vetélkedősorozat, vagy a különféle versenyek, pályázatok. Természetesen tovább folytatjuk az évek során már nagy népszerűségre szert tett klubjainkat, játékainkat, de igyekszünk újdonságokkal is bővíteni a választékot. Nem lesz hiány játékos sportversenyekben, vetélkedőkben sem. — Kérem, említsen meg néhányat az újdonságok közül. — Elsősorban a tizenéveseknek szánjuk a fümklubot. A viselkedéskultúrával, a korosztályt érdeklő témákkal folglalkozik majd az „Otthonülő", amit klub formájában szeretnénk megvalósítani. Újdonság a szakképzett edző irányításával induló ritmikus sportgimnasztika kezdők-, illetve a balett kezdők és haladók számára, négytől tizenegy éves korig. Lesz tánctanfolyam is, ahol a legnépszerűbb társastáncokat lehet elsajátítani. Ezenkívül egy számítás- technikai tanfolyamot is indítunk. — Van-e olyan programjuk, ami nemcsak a szekszárdi gyerekeknek elérhető? — Az évek tapasztalatai azt mutatják, hogy főként városkörnyéki gyerekek is szívesen látogatják foglalkozásainkat, rendezvényeinket. Nagyon sikeresek a különféle úgynevezett levelezős játékaink, és a pályázatok is, melyeken szép számmal résztvesznek nem szekszárdi gyerekek. A Gyermekek Háza mindenkit szeretettel vár ebben az évben is! venter Válogatott Maradék Itt ülök mostan előtted. Kihúnyva és elaludva. Ilyennek még nem láthattál. Ez vagyok. Hidegen és magabiztosan szégyellem is egy kicsit magam Rád nézek, és nem pirulok. Hazudtam, mikor kimond- tam, És most is hazudok. Ne higyj nekem már ezután. Aki túl jó, az nekem rossz. Becsaptalak, mert igazat mondtam.- Vesszenek el a hazugok - Annyit írtam ezekről, Nem maradt bennem semmise, Csak toliam szeretne még versezetek Szerelmes lenni mindenkibe. Ez vagyok. Utálj! Mert valaki miatt szenvedek, írásra termett az arca, S én ráírom a Föld körvonalát. Égessétek meg bennem az ördögi esztétikát. Koloh Tamás Én kívülről vidám, belül sötét rugdosom a bánat kövét máglyát rakok álmaimból fájdaíom-fa gallyaiból csak az emléked gomolyog vágyaimtól elbúcsúzok pocsolya-tánc minden éjjel egy vagyok a szenvedéllyel hangosan dördül meg az ég hisszük hogy beköszönt a vég az idő hurkot köt az éjre lámpásom a szemed fénye a könnyező felhőt dallal. részegíti a mámor-hajnal Gyász Gyászruhában lapul itt a csönd, egy fűz alatt gyászolja magányát. Ki nem mondott meséit zúgja a szemtelen szél, s halálát a hold csak bágyadtan bámulja. Búcsú Mögötted vérző csönd ijedten tövig ég. Búcsút int s beköszönt a rádomló sötét. Lukácsi Péter
