Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-08 / 187. szám
6 »UJSAG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. augusztus 8. ,Ne vegyél el több kagylót, mint amennyit megeszel!" Új-Zéland magyar szemmel Negyvennégy órát voltak úton, ebből 27 órát levegőben, hogy Új- Zélandról haza, Szekszárdira látogassanak. A szeles télből a forró nyárba érkezett Bártfainé Kaposi Márta a földgolyó másik feléről két gyermekével, a 7 éves Bálinttal és az 5 esztendős Lillával. — Mióta megnyíltak a határok, sokan vállalnak munkát külföldön, de ilyen mesz- szire csak kevesen mennek. Hogyan kerültetek a Brit-koronagyarmatra? - kérdeztem a hazaérkezést követő napok egyikén, a még aklimalizáló- dási nehézségekkel küzdő Mártát. — A férjem három éve elnyert egy pályázatot, melynek értelmében Uj-Zéland fővárosának egyetemén Wellington- ban kutatást folytathat és tanít. A pályázat elnyerése után kiment, körülnézett, hogy milyen lehetőségek lennének, ha családostól érkezne, és mivel kedvezőek voltak a feltételek, két éve márciusban a gyerekekkel együtt mentünk ki Wellingtonba. — Miért éppen Új-Zé- landra esett a választásotok? — Mindenképpen angol nyelvterületre szerettünk volna menni, mert a férjem ezen a nyelven beszél jól. Először Angliára gondoltunk, de aztán Új-Zélandon adódott a párom érdeklődésének megfelelő kutatási terület. — Milyen volt az első év? — Torokszorítóan nehéz. Az első időszakban ugyanis mindent összehasonlítottam a hazai állapotokkal, ez jobb itt, az rosszabb, mondtam mindig magamban. Egy év kellett, hogy rájöjjek, nem rosszabbak és nem jobbak itt a dolgok, meg az emberek, csak mások. Mihelyt ezt elfogadtam, abban a pillanatban elfogadtak engem is olyannak, amilyen vagyok. — Mit értettél az alatt, hogy az ottani emberek másként gondolkodnak? — Elsősorban azt, hogy sokkal optimistábbak. Mindig mosolyognak még akkor is, ha a dolgaik nem a legjobban mennek, ha éppen hullámvölgyben vannak. Sok szempontból praktikusabban gondolkodnak az emberek Wel- lingtonban, mint Budapesten vagy Szekszárdon. Kevesebbet foglalkoznak az anyagiakkal, többet a lelki békéjükkel. Aztán egészen más az ottani gyermeknevelés is, sokkal korábban kezdik önállóságra nevelni a gyermekeket, mint nálunk. A család dolgait pedig mindig megbeszélik a kicsikkel. — Gondolom más az új-zé- landi oktatási rendszer is, mint a magyar. Mint két kisgyermek gyakorló anyukája, mit tudnál mondani erről? — Igen, egészen más az ottani iskolai rendszer. Nem a poroszos, tekintély elvre épülő iskolai rendszer honosodott meg ugyanis, hanem a gyerek egyéniségét kibontakoztató, szabadabb elvű tanítás. A gyerekek ötödik születésnapjuk betöltését követő napon már iskola kötelesek és meg is kezdik a tanulmányaikat. Persze felesleges lenne egy ottani iskolát az ittenihez hasonlítani, mert minden teljesen más. Az első egy-két évben például iskolapad egyáltalán nincs, sokkal többet játszanak a gyerekek, kevesebb a kötelező tananyag. A hangsúly inkább a felzárkóztatáson, az azonos szintre hozáson és az egyéni képességek kibontakoztatásán van. — Mi volt a legpozitívabb élményed? — Legjobban az tetszik nekem, ahogy az új-zélandiak a környezetüket kezelik. Nem akarják a tájat kisajátítani, felparcellázni, kizsákmányolni, hanem védik, óvják a természetet. Már az iskolában erre tanítják a gyerekeket, amikor azt mondják nekik, hogy ne vegyél el több kagylót a tengerparton, mint amennyit megeszel! — Wellingtonba, lakással vártak benneteket? — Nem, nem vártak bennünket lakással, letelepedési segélyt kaptunk. Abból a pénzből béreltünk aztán lakást és vettünk egy 11 éves Toyotát. A bútorokat fillérekért szereztük be az úgynevezett garázs-vásárokon. Ott ugyanis az a szokás, hogyha egy családnál sok olyan felesleges holmi gyűlik össze, amit már nem használnak semmire, akkor azt nem tárolják, hanem kirakják a garázs elé, vegye-vigye akinek kell. — Hogyan teltek a napjaitok az új környezetben? — A fiam iskolába ment, a lányom óvodába, de már háromnegyed tizenkettőkor otthont voltak. Főztem, takarítottam, vezettem a háztartást. — Úgy hallottam, azért közben szerveztél egy gyermek klubot... — Igen, az egyik legjobb barátnőmmel, a wellingtoni konzul lányával közösen szerveztük a Paprika Jancsi klubot kisgyermekes szülőknek. Huszonöt éve nem volt ott gyermekklub, így mindenki nagyon örült a kezdeményezésnek. A védőnői szobát béreltük alkalmanként, ott rendeztük az összejöveteleket. — Most, hogy mindkét gyermeked iskolás lett, több a szabadidőd. Kirakatrendező vagy, mik a terveid? — Beiratkoztam egy intenzív angol nyelvtanfolyamra, hogy minél előbb jól elsajátítsam a nyelvet, mert munkát akarok vállalni vagy továbbtanulni. Szeretném ugyanis elvégezni az ottani iparművészeti főiskolát, A rajzaimat, vázlataimat már beadtam, meghallgatáson épp a hazautazásunk előtti napokben voltam. Többszörös a túlje- lenkezés, hogy felvesznek-e, az még kétséges. — Külföldiek minden megkötés nélkül vállalhatnak munkát Új-Zélandon? — Nem, addig nem vállalhatnak munkát és nem tanulhatnak tovább, nem kaphatnak Credit-kártyát és nem köthetnek biztosítást, amíg meg nem kapják a lakhatási engedélyt. Mi ezt hét hónap után kaptuk meg. — Meddig maradtok kint, mikor jár le a férjed munka- szerződése? — A férjemnek nem meghatározott időre szóló munka- szerződése van, ezért maradhatunk hosszabb ideig. — Nem akartok kinnmaradni, ott letelepedni? — Nem, ahhoz mindany- nyian túlságosan magyarok vagyunk. Érdekes, hogy még a 7 éves Bálint fiunk is így érzi ezt. Ünnepség volt ugyanis az iskolájukban, ahol a gyerekek egy maori harci táncot adtak elő. Amikor ismétlésre hívták őket, a fiam nem ment a színpadra, hanem odajött hozzám és azt mondta: Mama, én ezt mégegyszer nem táncolom el, mert én nem olyan vagyok belülről, mint ők. F. Kováts - Gottvald Családi kép a wellingtoni lakás teraszán Újra itthon A székelység történelemkönyvéből A lengyeli Apponyi kastélyban ezekben a napokban veszi kezdetét a hagyományos bukovinai székely hagyományőrző diáktábor, ahová Erdélyből épp úgy érkeznek táborlakók mint hazánkból. Ennek kapcsán merült fel az a gondolat, mely kinyittatta velünk a székelység történelem- könyvét, hogy legalább váz- latszerűen nyújtson információkat e hányatott sorsú, sokat próbált népnek a történelméből. Természetesen messze a teljesség igényétől. A székelység a magyarság egyik népcsoportja, amelynek becsült lélekszáma a kétmilliót közelíti, vagyis minden nyolcadik magyar székely anya vagy apa gyermeke. A régi ugorok egy részét a török nyelvű ogurok megszervezték, s így az egész, - később magyarnak nevezett - nép nyelvén egyaránt van nyoma a régi török hatásnak, s mind a hun, mind az onogur (ami tíz nyilat jelent) birodalomba tartoznak hosszú ideig. A székelység eredeti neve szakül (ami annyit tesz: barna) volt, lovaik színéről, s az onogur birodalomból a VII. század második felében Küver (ez kékesszürkét jelent) vezérlete alatt vonultak az aba (avar) birodalomba. Ott szerteszét, nagyrészt még a mai Alsó-Ausztriában telepedtek le. Az alsó-ausztriaiak 797. évi csatavesztése következtében nagyrészt Erdélyben Csigla-me- zején (Mezőség) telepedtek le, majd Árpád hétmagyarjainak bevonulásakor a honfoglalásban Üsübü vezérletével vettek részt. Az első Árpádházi királyok idején kezdődött meg a székelyeknek a Csigla-meze- jétől délre , majd a többséggel keletre való települése. A székelyek déli része II. András király idején települt a később kialakult Sepsi, Or- bai, Kézdi (háromszéki) területekre. A többiek nagyobb csoportja közben Udvarhely, Maros, majd Csík-Gyergyó-Kászon tájára ment. Magyarországon majdnem minden vármegyében maradtak kisebb székely szórványok. Ezek a szervezeteik idővel lemorzsolódtak. A XIII. században István király egy elmaradt töredékből az Aranyosnál létesített települést. A székelységnek eredetileg két rendje volt, a lófők és a községiek, vagy más néven gyalogok. Előbbiek a nagyobb nemek és ágak szerinti, utóbbiak a kisebb (községbeli, tizesbeli) tisztségeket voltak kötelesek ellátni. 1325 körül alakultak a székek mint területi közigazgatási egységek. Az egyes falukban, székekben lakó székelyek, s az egész erdélyi Székelyföld lakói, mind nemzetgyűléseket tartottak, melyeken jogszabályokat alkottak. A XV. században kezd a székely főemberek rétege kialakulni, akik a jogokból nagyobb részesedést követeltek. A falvakban a belsőség az egyes családoké volt, a külsőséget időnként nyílhúzással kiosztották. Az erdők közhasználatban maradtak. Városokban idővel polgári réteg alakult ki. A székelység mint politikai nemzet 1437-ben kötött szövetséget a Lakság (vármegyék) és Királyföld (Szás- zság) politikai nemzetével. A nehéz körülmények között élő székelység 1567-ben felkelt, s leveretését követően, s a többi nemzet határozata folytán a köznép jobbággyá lett. Á nemek és ágak szerinti közigazgatás szerepe is ez időben szűnt meg teljesen. Az állandó határőrség szervezésének erőltetésekor 1764-ben az osztrák paracsnokság kegyetlensége folytán a katonaság Má- défalván vérfürdőt rendezett. Sok székely menekült Moldvába, majd Bukovinába. Ezek visszate- lepítgetése a XIX. és XX. században morzsolólag hatott. Kerültek Erdélybe, az Al-Dunához, s a Völgység tájára. Gyergyóból is szórtak szét székelyeket Budapest környékére. 1848-ban, valamint az első világháború végén még volt székely nemzetgyűlés. 1877-ben szüntették meg a magyarok a székek (Udvarhely, Maros, Csík, Gyergyó, Kászon, Háromszék, Aranyosszék) szerint való köz- igazgatást. A román uralom idején rövid ideig csak névlegesen volt önkormányzat, habár 1919-ben nemzetközi szerződés írt elő valódi ön- kormányzatot. Az érdeklődők, a többet tudni vágyók további adatokat találhatnak a Székelyek nyomában, A székely művelődés évszázadai, vagy a Magyarrá lett keleti népek Panoráma kiadású köteteiben. Közzétette: Szabó Sándor Gyűjtés a boszniai menekülteknek A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szekszárdi Csoportja a boszniai menekültek megsegítésére 1992. augusztus 11-én és 12-én (kedden és szerdán) 15-19 óra között rendkívüli gyűjtési akciót szervez • a Szek- szárd, Toldi u. 10. sz. alatti épület alagsorában lévő raktárhelyiségében. Kérik gyermek és felnőtt ruhaneműk, cipők, gyermekjátékok, tartós élelmiszerk adományozását. A Szeretetszolgálat adomány gyűjtésének a korábbiakban már meghirdetett helye (Toldi u. 10.) és ideje (minden pénteken 15-17 óra között) továbbra is változatlan. Az előbbiekben feltüntetett adományokon kívül műszaki cikkeket, mindennemű, a háztartásban használható tárgyakat, takarókat, stb. köszönettel fogadnak. • • Ökumenikus egyházi naptár Augusztus 8. Szombat. Köznap. Napi igék: Kat.: Hab 1, 12-2,4. Zsolt 9,8-13. Mt 17,14-19. Ref.: Ef 5,15-20. Ezsd 10. Ev.: Jel 19,6-9.Mk 8,14-21. Őrt.: Róm 13,0-10 Mt 12,30-37. A katolikus naptárban Szent Domonkos áldozópap (+ 1221) emléknapja. (Azelőtt aug. 4.) Képzett és magasrangú spanyol pap volt, aki sokat buzgólkodott Dél-Fran- ciaországban az egyháztól elszakadtak megtérítésén. Ezért alapította meg 1216-ban a „prédikáló testvérek rendjét" (domonkosok). A teljes szegénységet vállaló rendtagok feladatává a tanulást és a tanítást (prédikálást) tette. A református naptárban Oszvald, az evangélikus naptárban László napja. Az ortodox egyházban Szent Emiliánosz kyzikoszi püspök hitvalló. Augusztus 9. Évközi 19., Szentháromság utáni 8. vasárnap. Napi igék: Kát.: Bölcs 18,6-9. zsolt 32. Zsid 11.1- 2,8-19. Lk 12,32-48. Ref.: Ef 5,21-23.-zsolt 62. Ev.: Mt 5,13-16. zsolt 137,1-8. Őrt.: lKor 1,10-18. Mt 14,14-22. A katolikus naptárban Szent Ernőd (Emygdius), aki az itáliai Ascoli püspöke volt és 303-ban vértanúságot szenvedett, valamint Szent Román, aki Valerianus császár seregében katonáskodott és 258-ban lett vértanúvá. A református és evangélikus naptárban Ernőd napja. Az ortodox egyházban Szent Mátyás apostol napja. A zsinagógái naptárban Tisá Beáv. Böjtnap. Az ENSZ rendszerében a dél-afrikai és namíbiai nők harcával való szolidaritás nemzetközi napja. Augusztus 10. Hétfő. Köznap. Napi igék: Kát.: 2Kor 9, 6-10. zsolt 111. Jn 12,24-26. Ref.: Ef 6,1-9. Dán 1. Ev.: Róm 6,19-23. Mk 8,22-26. Őrt.: lKor 11-31-12,6. Mt 18,1-11. A katolikus naptárban Szent Lőrinc diakónus, vértanú ünnepe. II. Sixtus pápa (257-258) szerpapja volt. Amikor Valerianus császár követelte tőle az egyház kincseit, a szegényeket vezette eléje. Tüzes rostélyon égették meg 258-ban. A református és evangélikus naptárban Lőrinc. Az ortodox egyházban Szent Lavrentiosz (Lőrinc) ar- chidiakónus ünnepe. Augusztus 11. Kedd. Köznap. Napi igék: Kát.: Ez 2,8-3,4. Zsolt: 118,14-24.103-131. Jn 18,1-5,10.12-14. Ref.: Ef 6,10-24. Dán 2,1-24. Ev.: gal 6,7-10. Mk 8,27-33. Őrt.: lKor 12,12-26. Mt 18,18-22.19,1-2.13.15. A katolikus naptárban Szent Klára szűz (+ 1253) emléknapja. (Azelőtt aug. 12.) Assisi Szent Ferenc követője, a szent szegénység vállalója és eszményesítője volt, megalapította a rohamosan terjedő klarissza apácák rendjét. A református naptárban Tiborc, az evangélikus naptárban Tibor. Az ortodox egyházban Szent Evplusz vértanú napja. Augusztus 12. Szerda. Köznap. Napi igék: Kát.: Ez 9, 1-7. 10,18-22. Zsolt 112. Mt 18,15-20. Ref.: ITessz 1. Dán 2,25-49. Ev.: Kol 1,3-11. Mk 8,34-9,1. Őrt.: lKor 13,4-14,5. Mt 20,1-16. A katolikus naptárban Szent Hilária, Szent Afra édesanyja, augsburgi (Bajorország) vértanú (+ 304). Személyéről és vértanúságáról nincs hiteles adat. A református és evangélikus naptárban Klára. Az ortodox egyházban Szent Fóliosz és Anikitosz vértanúk napja. Augusztus 13. Csütörtök. Köznap. Napi igék: kát.: Ez 12.1- 12. Zsolt 77,56-62. Mt 18,21-18,1. Ref.: ITessz 2,1-12. Dán 3,1-18. Ev.: Mt 7,13-21. Mk 9,2-13. Őrt.: lKor 14,6-19. Mt 20,17-28. A magyarországi katolikus naptárban Boldog XI. Ince pápa (+ 1689) emlékezete. Rómában és Nápolyban tanult, 34 éves korában püspök és bíboros, 1676-ban pedig pápa lett. Különös gondja volt a szegényekre. Sokat fáradozott hazánknak a törökök alóli felszabadításáért, ezért a budai várban szobrot is állítottak neki. A református és evangélikus naptárban Ipoly. Az ortodox egyházban Szent Maximosz hitvalló napja. Augusztus 14. Péntek. Köznap. Napi igék: Kát.: Ez 16.1- 15.60.63. íz 12,1-6. Mt 19,3-12. Ref.: ITessz 2,13-20. Dán 3,19-33. Ev.: Fii 2,14-18. Mk 9,14-29. Őrt.: lKor 14,26-40. Mt 21-12-14.17-20. A katolikus naptárban Szent Maximilián Kolbe áldozópap, vértanú (+ 1941) emléknapja. Lengyel minorita szerzetes volt. Rómában tanult, majd Japánban és Lengyelországban működött. Varsó mellett felépítette a katolikus sajtó központját, amelynek programjává tette, hogy a hazugság és gyűlölet ellen igazsággal és szeretettel harcoljon. 1940-ben az auswitzi koncentrációs táborba került, ahol egy többgyermekes családapa helyett vállalta a ha- lált. A református és evangélikus naptárban Özséb. Az ortodox egyházban Szent Mikeás próféta napja.
