Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01 / 181. szám

6 ^PÜJSAG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. augusztus 1. • • Ökumenikus naptár Augusztus 1. Szombat. Köznap. Napi igék: Kát: Jer 26,11-16.24. Zsolt 68,15-34. Mt 14,1-12. Ref: Ef 3,1-13. Ezsd 4. Ev: Jel 3,1-6. Mk 7,1-15. Őrt: Rom 12,1-3. Mt 10,37-11,1. A katolikus naptárban Liguori Szent Alfonz püspök, egyháztanító (+1787) emléknapja. (Azelőtt aug. 2.) Nápolyi ügyvédből lett pappá, majd a Megváltóról nevezett papi rend (a redemptoristák) megalapítójává. Számos erkölcstani könyvet írt, amelyek ma is nagy tekintélynek örven­denek. 1762-ben püspökké nevezték ki. A református naptárban Ézsaiás, az evangélikus naptárban Péter napja. Az ortodox egyházban a Szent Kereszt emlékezete és a hét szent Mak- kabeus testvér vértanú napja. Augusztus 2. Évközi 18., Szentháromság utáni 7. vasárnap. Napi igék: Kát: Préd 1,2-2,21-23. Zsolt 94. Kol 3,1-5.9-11. Lk 12,13-21. Ref: Ef 3,14-21. Zsolt 60. Ev: Jn 6,1-15. Zsolt 132. Őrt: Róm 15,1-7. Mt 9,27-35. A katolikus naptában Vercelli Szent Özséb püspök (+371) emlékezete. (Azelőtt dec. 16.) A szardíniái származású Özséb Vercelli püspöke volt, aki elsőnek vezette be papsága számára a közös életet, azaz az egy házban való lakást. Küzdött a Fiú és Krisztus istenségét tagadó ariánusok ellen, ezért kétszer is számkivetésbe kényszerült. A református naptárban Lehel napja, Hirosima- és békeszolgálati va­sárnap, az evangélikus naptárban Lehel napja. Az ortodox egyházban Szent István apostol, archidiakónus első vértanú ereklyéinek átvitele és Boldog Vazul. Augusztus 3. Hétfő. Köznap. Napi igék: Kát: Jer 28,1-17. Zsolt 118,29-102. Mt 14,13-21. Ref: Ef 4,1-8. Ezsd 5. Ev: Zsid 9,1-12. Mk 7,17-23. Őrt: lKor 9,13-18. Mt 16,1-6. A katolikus naptárban Szent Lídia özvegy. Bíborkereskedéssel foglal­kozó jámbor asszony volt, akit Szent Pál térített meg Filippiben. A református naptárban Hermina, az evangélikus naptárban Csilla napja. Az ortodox egyházban Szentéletű Iszákiosz, Dalmátosz és Fausztosz. Szent István római vértanú. Szentéletű Római Antóniosz novgorodi cso­datevő. Augusztus 4. Kedd. Köznap. Napi igék: Kát: Jer 30,1-2-12-15.18-22. Zsolt 101. Mt 14,22-36. Ref: Ef 4,9-16.Ezds 6. Ev: Jn 6,30-35. Mk 7,24-30. Őrt: lKor 10,5-12. Mt 16,6-12. A katolikus naptárban Vianney Szent János áldozópap (+1895) emlék-, napja. (Azelőtt aug. 9.). A Lyon közeléből származó János csak megkésve és hiányosan tudta papi tanulmányait elvégezni. Ezért nagy nehézséget okozott számára mind a prédikáció, mind pedig a gyóntatás. Mint ars-i plébános,különösen karizmája révén tömegesen vonzotta magához az embereket, az egyszerűeket és a tanultakat egyaránt, akik beszédeinek a hatására tódultak a gyóntatószékéhez. Az igénytelen és önmegtartóztató életet élő plébános rövid idő alatt újjáélesztette a környék vallási életét. A református és evangélikus naptárban Domonkos napja. Az ortodox egyházban hét efezusi szent ifjú és Szentéletű Evdokia vér­tanúnő. Augusztus 5. Szerda. Köznap. Napi igék: Kát: jer 31, 1-7.10-13. Mt 15,21-28. Ref: Ef 4,17-24. Ezsd 7. Ev: Fii 2,1-4. Mk 7,31-37. Őrt: lKor 10,12-22. Mt 16,20-24. A katolikus naptárban Havas Boldogasszony, azaz Szűz Mária római főtemploma - Santa Maria Maggiore - felszentelésének ünnepe. Nevét onnan kapta, hogy azon a helyen építette Liberius pápa 366-ban, amelyet a legenda szerint a nyár közepén hó borított. A református naptárban Krisztina, az evangélikus naptárban Vajk napja. Az ortodox egyházban Szent Evszigniosz vértanú napja. Augusztus 6. Csütörtök. Kát. és őrt: Az Úr színeváltozása. Ünnep. Prot: Köznap. Napi igék: Kát: Dán 7,9-10. 13-14. Zsolt 96. Lk 9,28-36. Ref: Ef 4,25-32. Ezsd: 8. Ev: Lk 9,10-17. Mk 8,1-10. Őrt: lKor 10,28-11,7. Mt 16,24-28. A színeváltozás ünnepe Jézus életének arra a csodás eseményére emlé­keztet, amikor Péter, Jakab és János apostolok előtt megdicsőült oly mó­don, hogy egész alakját sugárözön ragyogta át. A megdicsőülés ünnepét III. Kallixtiusz pápa (1455-58) rendelte el hálaünnepül annak emlékére, hogy Hunyadi János Nádorfehérvámál 1457-ben győzelmet aratott a tö­rök fölött. (Ennek emlékét hirdeti a déli harangszó is az egész világon). A református és evangélikus naptárban Berta napja. Augusztus 7. Péntek. Köznap. Napi igék: Kát: Náh 1, 15.2-2.3,1-3.6-7. 5Móz 32,35-41. Mt 16,24-28. Ref: Ef 5, 1-14. Ezsd 9. Ev: Jn 6,47-51. Mk 8,11-13. Őrt: lKor 11, 8-22. Mt 17,10-18. A katolikus naptárban Szent Kajetán áldozópap (+1547) emlékezete. Jogtudósból lett pappá. Luther kortársa volt, maga is reformátor, aki azonban a kát. egyház megújításának a szolgálatába állította az általa ala­pított teatinus szerzetesrendet. A református és evangélikus naptárban Ibolya. Az ortodox egyházban Szent Dométiosz vértanú. A kajdacsi krónikához A versíró polgármester Kék borítású spirálfüzet kerül elő a beszélgetés második napján. Úgy tűnik, nem mindenki nyithatja ki és lapozhat Lengyel János kajdacsi polgármester írásaiba. Magára nem ez a legjellemzőbb, hogy rímekben fogalmazza meg jelentéseit, de ez a füzet arról tanúskodik, érzékeny ember tulajdona. Nincs hiányában a szavaknak. Ezt nem a füzet, hanem beszéde árulja el. Csak a falujáról folyik a szó. Le­szögezhető mindjárt a bemutatása elején, hogy nagy fájdalmat jelen­tene számára, ha valami oknál fogva elhagyni kényszerülne ezt a Tolna megyei kis falut, ahol 1944. decem­ber hatodikén megszületett. Ponto­sabban: születtek, hiszen lánytest­vére egy fél órával megelőzte. Igaz, hogy Lengyel János állítása szerint, csupán az ő udvariasságán múlott, hogy melyikük érkezzen előbb. A vers mindenütt egyformán szü­letik. Élmény kell hozzá, kín és gyö­nyör, aztán... Aztán tehetség, hogy megfelelő formában, szabályos rendbe állítódjanak a szavak. Az élményt a környezet szüli, az a tér, ahol az ember mozog. Mondjuk a Sárvíz völgyében, a Székesfehérvár- Szekszárd közötti 63-as számú út mentén, attól kicsit nyugatra, Kaj- dacson. Járt e tájon más költő is. Bor- jádon például, ahol Lengyel János­nak kis tanyája áll. Itt írta Petőfi Sándor a négyökrös szekérrel való utazásának emlékét. Azonnal fölmerül a kérdés, vajon találkozott-e a nagy költő azokkal, akikkel Lengyel János földiséget vállal: Csuthy Zsigmond kajdacsi református lelkipásztorral, akit Kos­suth melletti kiállásáért halálra ítél­tek ugyan, de kegyelmet kapott és 25 évig szolgált a kajdacsi gyüleke­zetben. A Sztankovánszky család akármelyik tagjával is összefutha­tott volna „a mi Sándorunk". Erről nem szól a krónika, ám arról igen, hogy a Sztankovánszkyak a XVIII. századtól éltek kajdacsi birtokaikon és évszázadokon át meghatározó szerepet vállaltak a vármegyei köz- igazatásban. Szolgabíróként, alis­pánként, főispánként formálták a közéletet. Kastélyuk ma az általános iskolának adott helyet, a polgármes­ter egyik bánatára. Igaz, ezt nem énekelte meg versezetben, de job­ban el tudna képzelni ebben az épü­letben bármi más intézményt, le­gyen az szociális otthon, vagy akár katonai laktanya, csak éppen ne is­kola. Egy új épület takarékosabb megoldást jelentene a közoktatás­ban és a fejlesztésre többet lehetne fordítani. E kastély épületét és a Sztankovánszky család sírkápolná­ját a Magyar Televízió városvédő filmsorozatában Ráday Mihály is bemutatta, mint megmentésre méltó emléket, hogy unokáink is láthassák majd. A sírkápolna Ybl Miklós ter­vei alapján készült. Ami Lengyel János legfrissebb élményei között található, az a Hra­Lengyel János bovszky János altábornagy életét összefoglaló dolgozat, Bencze László munkája. Az 1848-as forrada­lomhoz kapcsolódó altábornagy földi maradványai a kajdacsi katoli­kus templom falainak tövében nyugszanak. A polgármester azon fáradozik, hogy a helybeliek minél többet tudjanak falujuk múltjáról, és arra legyenek büszkék. Partnerei ebben is többen vannak. Elsősorban az iskola igazgatója, Fodor Zoltán és néhány lelkes pedagógus, akik előtt példaként jár Parraghy Zoltán nyugdíjas tanító. Nem visszhangtalan a munkál­kodásuk. A takaros kis falu népe hajlandó mozdulni olyan kezdemé­nyezésekre, amire tiszta szívvel má­sok is figyelnek. Ilyen volt a máso­dik világháború halottainak tisztele­tére felújított emlékmű, ahol katonai tiszteletadás mellett, történelmi zászlók felvonultatásával rótták le kegyeletüket, a ma élő hozzátarto­zók, a község nyilvánossága előtt. Ilyen alkalmak összetartó erőt jelen­tenek ekkora településen. A falu lé- lekszáma 1441. A kajdacsiak előtt mindig nyitva áll a polgármester aj­taja a hivatalban éppen úgy, mint a lakásában. Mikor kell befizetni a gépkocsi adót, a kárpótlási igényt hol lehet benyújtani, mit kell tudni a helyi adókról? Mindennapi kérdé­sek. Az öreg gazda nem adja asszo­nyának a nyugdíjat, mert az hetvenéves kora ellenére nem tel­jesítette, - vagy csak ritkán - „házas­társi kötelességét". Tegyen igazsá­got a polgármester! Tett! Mindkét fél megnyugvására. Aztán ha nagyon sok megvála­szolatlan kérdés támad és azokra nem tud azonnal felelni, akkor ko­pottas Dáciájába száll Lengyel János és borjádi tanyájához hajt. Közben megáll a Sárvíz hídján. Kiszáll, mé­lyet szippant a friss levegőből, messze néz a tájra és az időbe. Egé­szen a besenyőkig, akik talán a tele­pülés nevét is adták e helynek. Az ő szokásuk volt, hogy állatneveket róttak helynévként. Kajdacs annyit tesz, mint Papagáj. A polgármester gondolatai ilyenkor váltóhoz érkez­nek. Más pályára kívánkoznak. Kapnak ugyan zöld jelzést, de a gyorsulás nem mehet teljes sebes­séggel. Mi az akadálya? Talán éppen az adott környezet, a háttér, a körülmények. A múlt, ami­kor nem volt mód a tanulásra, hi­szen hat gyereket kellett Lengyel Já­nos szüleinek tisztességgel fölne­velni. Meg is tették. A többre való jutás mindig ott bujkált a fiatalem­ber ereiben. Csak felnőttként érett­ségizhetett és így lehetett a helyi té- esz háztáji agronómusa. A kor ak­kori szellemének megfelelően lett párttitkár, majd a község tanácsel­nöke, aztán polgármestere. Amint a múlt rendszerben hitt a munkájá­ban, úgy érez most is. Büszkélkedik és dicsekszik mindennel, ami a fa­luban történt egykor és történik ma. A polgármesteri hivatal dolgozóit olykor oktatási programokra, to­vábbképzésekre iskolázza, hogy a legkorszerűbb ismereteket szerez­hessék meg... Ha sportról esik szó? E területen ugyancsak otthon van és újabb szó­áradat következik arról, hogyan le­het olcsóbban kézilabda pályát épí­teni. Levelez, telefonál mindenki­nek, akiben a legkisebb tanújelét fe­dezi fel, hogy hajlandó áldozni Kaj- dacsért, mert gáz kell a falunak, tele­fon, kábeltévé, szeméttároló ... Amilyen igényeket teremt a kor napról napra. Sötét este kerekedik, mikor elkö­szönünk. A hivatali szobájában az íróasztal megnyikordul a sok-sok irat alatt. A polgármester alig észre­vehetően rakosgatja egyik helyről a másikra a kékborítású spirálfüzetet. Decsi Kiss János Az életet jelző kerékpárok „A dombóvári catastropha" A bíró Babits Mihály volt Simon Károly Emlékezetes Szent Anna-napi búcsú cím­mel idézte föl a Tolnai Népúj­ság július 25-i számában az 1882-ben Dombóvárott történ­teket. Mivel ez az esemény megyénk történetének egyik leggyászosabb lapja, érdemes elidőznünk egyéb részletein is. Az akkori búcsú nem július 26-án, hanem 23-án volt,' mert e nap esett vasárnapra. Dél­előtt a horvát munkások meg­kapták kétheti munkabérüket, majd Wolf regále bérlő pincé­jénél ittak: mintegy százan összesen 140 liter bort. A szi­geti erdőn - a község akkori mulatóhelyén - keresztül, ha­zafelé menet megtaszigálták Frühwirt Jenő hercegi tiszttar­tót, Devecsery Vilmost pedig kővel úgy megdobták, hogy a halántéka mellett a fejbőre felhasadt. Az erősen vérző fér­fit a régi állomás tótjához vitte két nő, a horvátokat pe­dig ismeretlenek megverték. A megvertek segítséget kértek és kaptak barakkokban iddo- gáló társaiktól, akikkel vissza­tértek a szigetbe és ott szétver­ték a tűzoltócsamokot a már kirakott süteményekkel és ze­nélő cigányokkal együtt. Az eddigi falusi verekedés ekkor pánikba csapott át. Az imént megvertek Dombóvárra futot­tak és a hozzájuk csatlakozott 30-40 helybélivel azt terjesz­tették, hogy a horvátok gyil­kolnak, rabolnak, már húsz embert megöltek s a község fölgyújtását tervezik. Az ál­lomás, később a község ha­rangját is félreverték. A többit idézzük a tárgyaláson elhang­zott bírói tényállás-ismerte­tésből: „A községi lakosok na­gyobb csoportokban, ásó, kapa, vasvilla, balta, fejsze s egyéb ütőeszközökkel fel­fegyverkezve a tűzoltó csar­nokba vonultak. Itt nagyobb tömegben összegyülekezve, lámpa világítása mellett és többeknek ezen buzdító felki­áltásával: Előre magyarok!, a felbőszült tömeg a horvát munkások megtámadására indult, és egész a munkások barakkjáig hatolt előre. A hor­vátok részint a munkások számára készült barakkban, részint pedig Moszlovácz Má­tyás deszkaoldal-istállójába menekültek és ott elzárkóztak, mit a támadó dombóváriak észrevevén, körülvették az is­tállót, és előbb az ahhoz épí­tett félszert, majd magát az is­tállót is felgyújtották. A desz­kafalat felfeszegették, a tűzből menekülni igyekvő horvátok közül azonnal négyet agyon­vertek, majd az istállóba beha­tolván az ott talált horvátokat szintén megölték .. . Ezután a barakkba behatolva, majd a menekülőket üldözve agyon­verték, akit csak elértek. Eközben „többen vasúti ásó­kat és egyéb eszközöket, úgy ruhaneműket loptak a véres tettek színhelyéről, sőt a halot­takat is pénzeiktől és ruháik­tól megfosztották, míg végre esti tíz óra körül a megjelent községi bíró föllépése folytán az erőszakoskodó tömeg el­oszlott". Érdemes megvizsgálnunk részben a kiváltó okokat, részben az ügy utóéletét. A búcsúi hangulatban köteke­dők, verekedők, amióta világ a világ, mindig az ünnep vele­járói. A más faluból legények egyike-másika bicskával olda­lában távozik, itt azonban nem erről van szó. A tömeget két órahosszás, brutális tettei során nem fékezte meg az erélytelen (és állítólag éppen távolabbi szőlőjében lévő) bíró. Megjegyezhetjük, aligha volt ott a búcsú napján! A fel- heccelt emberek közül vagy személyes élményből, vagy felnagyított meséből többen hitelt adhattak a gyújtogatási szándéknak, hiszen 1848 őszén az átvonuló horvátok másutt megtettek ilyet... Az ügy tárgyalására csupán jó két évvel később, 1884. szeptember 15'és 30-a között került sor. Részben szerették volna az ügyet altatni, részben pedig az 1883-ban lezajlott horvát válság miatt, amikor a horvát bán lemondott és még fegyveres felkelés is kirobbant a báni határőrvidéken. Ugyanekkor zajlik ráadásul a hírhedett tiszaeszlári per is. A tárgyalást - talán horvátos neve miatt is! - egy beosztott bíróra, Babits Mihályra, a költő atyjára bízták. Összesen 30 vádlott volt, akiket négy ügyvéd - mindegyik a bíró személyes jó ismerőse és ba­rátja - védelmezett. Összesen tizenhat halottért, az azt kö­vető rablásért, illetve gyújto­gatásért kellett volna felel­niük. Fittler Bálint akkori kirá­lyi alügyész terjedelmes és szabályszerű vádiratában szándékos emberölés miatt kérte a büntetést, de azt hang­súlyozta: „... ezen bűnügy egyes túlzó horvát urak által nemzetiségi jelleggel bírónak tüntettetett fel... s ebből más általánosságban a magyar nemzetnek a testvér horvát nemzet iránti ellenséges indu­latát célozzák kimagyarázni". A vádlottak közül 15 fel­mentést, három ítélethoza­tal-felfüggesztést, egy eljá­rás-megszüntetést ért meg, ti­zenegyet ítéltek el mindössze fél évtől öt évig terjedő bünte­tésre. Valamennyiük ítéleti zá­radékában ott szerepelt: „El­lenben a szándékos emberölés vádja alól felmentetik". Gei­ger Gyula, az egyik védő lapja vezércikkében még ezen is háborgott: „Tizenegy magyar munkás börtönre és fegyházra van ítélve. És a horvátok? Ök fel vannak mentve!" A bíróság működésével ugyancsak meg lehettek elégedve a felsőbb körök. A testület nem akarta észrevenni, hogy vádlottak egymásért tanúskodnak, s ahogy Babits Mihály írja atyja bírói ténykedéséről a Halálfia­iban: „Miska a Törvény rideg betűit alkalmazta, s büszkén gondolhatott pártatlanságára. Mégis tévedés volna azt hinni, hogy este nyugodtan hajtotta fejét párnájára - ahogy mon­dani szokták". Fittler köz­vádló, aki először ez ügyben szerepelt alügyészként, 1897-ben már a budapesti ki­rályi ügyészség vezetője, Ba­bits 1888-tól ugyanott bíró, majd a pécsi királyi tábla egyik vezető alakja 1891-től. Csupán a 16 horvát gyükosa nem került meg... Dr. Töttős Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents