Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01 / 181. szám

1992. augusztus 1. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 7 A 6-os számú főúton Szek- szárd és Bonyhád között ha­ladva egy takaros kis falu ké­pét viheti magával az utazó. Ami a legfeltűnőbb, hogy a megszokottnál több torony hívja fel magára a figyelmet. Bányai János a községben ti­zenegy évig és egy hónapig volt tanácselnök, a rendszer- változást megelőző időben. Nyugdíjaztatása egybeesett e történelmi fordulóval. Az öt tornyot őrzó faluban napja­inkban épült kettő. Ezekről is szól Bányai János: — Községi intézményein­ket igyekeztünk rendben tar­tani, de a kultúra háza siral­mas állapotban volt. Életve­szély miatt le kellett bontani. Ekkor vetődött föl a gondolat, hogy jó lenne újat építeni. Egy lett az ötlet a tettel. Elsőként a helyi téesz ajánlotta föl a köz­pontban levő telket olyan cél­lal, hogy ott megépíthetjük a művelődési házat. Csak így kaptuk meg ingyen. Most már látható, hogy nagy kínnal, ke­servvel tető alá került az épü­let. — Mint ismeretes, Mako- vecz Imre tervei alapján ké­szült és épül továbbra is. — ő akkor Pakson volt vá­rosi főépítész. Őt hívtuk meg egy beszélgetésre. Érdekelte a téma és megálmodta ezt az épületet, ami a két, sokat szenvedett nemzetiség együttélését hívatott szimbo­lizálni. A régi sváb település emlékére a sváb tornyot, a be­telepített székelyek tisztele­tére a székely tornyot tervezte. Ez utóbbi belseje a bukovinai Andrásfalva templomának mása. — Milyen funkciója lesz ennek a hatalmas épületnek? — Egy nagyterem a külön­böző nagylétszámú rendez­vények befogadására alkal­mas. Itt kap helyet a könyvtár, a lakodalmas konyha, az ifjú­ság részére egy klubhelyiség. Akkor még a pártszervezet is igényt tartott egy teremre, a Zomba és Vidéke Takarék- szövetkezet helyi fiókja is itt üzemelne. Ez utóbbi kettő közben kilépett. — A lakosságnak mi a vé­leménye minderről? — Éleinte kétkedve fogad­ták, de végül a településfej­lesztési hozzájárulást is erre szavazták meg. Az első terv annak idején még nem volt olyan magas, de több felső in­tézkedés különböző adók formájában most már roppant terhet jelent. Az ötmillió forint tervezett társadalmi munka lassan megcsappant. Legjob­ban a tornyoktól féltünk, de szerencsére megépültek. Most belső munkákat kezdünk. Az idei évben tizenegymillió fo­rintot tervezünk e faluház épí­tésének folytatására, de nem valószínű, hogy ez elegendő. Bányai János készségei me­sél a falu múltjáról, szinte ide­genvezetői tájékozottsággal, így kalauzol az 1700-as évek végéig, amikor a török dúlás után a kipusztult vidékre Németországból érkeztek te­lepesek, Ulm környékéről. Békésen éltek, amikor a II. vi­lágháború potsdami egyez­ményeként az itt élő sváb ki­sebbség teljes vagyonelkobzás után Németországba került vissza. Helyükbe Bukovinából székelyek érkeztek kálváriás útjukon. Ezen a ponton elhall­gat Bányai János és nem kíván sebeket tépni. Annyit jegyez meg csupán, hogy a kárpótlást alaposan meg kellett volna gondolni napjaink politikusa­inak, mert az ideológia, az el­mélet helyes, de a gyakorlati végrehajtására jobb nem gon­dolni. Két évtized kellett ugyanis, amíg Kakasdon székely le­gény elvehetett feleségül sváb leányt, vagy sváb legény szé­kely leányt. Éelnőtt egy új ge­neráció és a nemzetiségi kü­lönbözőségek eltűntek. Egy­más színével lett gazdagabb e kis település. Ekkor jött a lehe­tőség, hogy az egykori tulaj­dont most vissza ... Kinek? Kiét? Olyan feszültség halmo­zódott máris, amihez kevés szikra is elegendő és lobban! A tényfeltáró kérdések nem szolgálják a békés fejlődés út­ját! Kárpótolni nem lehet negyven esztendő nyűgét és nyilait. — A település sajátos fek­vése - csatlakozik a beszélge­téshez Illés Ferenc polgármes­ter - nem indokolta, hogy ide is telepítsenek ipari üzemet. Ingázott mindenki Bonyhádra vagy Szekszárdra. Alvó falu lett. Kevés mezőgazdasági termelés volt csak. Az 1991-es Statisztikai adatok szerint 1795 a lakosság száma. Azt is meg kell jegyezni, hogy fo­lyamatosan csökken. A volt tanácselnök és a je­lenlegi polgármester egyetért abban, hogy nagyon kevés hagyományt ápolnak a meg­maradt svábok. Ők befelé for­dultak. Még énekelni sem énekel németül senki. Vala­mikor sváb énekekkel köszön­tötték szilveszteri évfordulón a ház urát. Ma csak a széke­lyek őrzik régi dalaikat, tánca­ikat. Sebestyén Adám a leghí­vebb gyűjtője, feldolgozója, mentője, közreadója a buko­vinai székelyek kultúrájának. — Adám bácsi egészségi ál­lapota gyengébb, ezért a népi együttes próbáin egyre nehe­zebben jelenik meg. Sebestyén Éva útmutatása szerint tanul­nak a fiatalok újabb táncokat. Gondot jelent e csoport népvi­seleti ruháinak a beszerzése. Különböző alapítványoktól igénylünk kisebb-nagyobb összeget - magyarázza Illés Ferenc. ■*— A polgármester olyan örökséget vett át, amit nem tudtak az elődök készen át­adni. Milyennek látja a falu­házat? *— Nehéz lesz élettel meg­tölteni, az tény. Addig renge­teg pénzre van szükség. Jelen­legi lehetőségeinkhez képest túlméretezett. Az alapgondo­lat mindenképpen aktuális ma is, csupán más léptékű kivite­lezés kellene. Ezzel Makovecz Imre is egyetért. Az ismert költségek rohamos növeke­dése ellenére, reméljük, hogy jövőre egy-egy részleggel meg tudunk indulni, hogy a bevé­telek segítsék a további lépé­seket. Különböző vállalkozá­sokat szeretnénk bevonni. — A település táji megjele­nése vonzza az idegenforgal­mat. Nem gondoltak esetleg ilyen célú hasznosításra? Kö­zeleg a világkiállítás, .ez alka­lom lehet bizonyos folyama­tok meggyorsítására. — A hatalmas padlástér láttán mi is gondoltunk ilyen jellegű hasznosításra. Panzió, vagy átmeneti szállás kialakí­tására kínál lehetőséget, de alaposan meg kell gondolni minden további munkafo­lyamatot, mert a konkurencia már adott. Olyan szolgáltatá­sokat kell megteremteni, ami az átmenő forgalmat megál­lítja Kakasdon. A sváb és székely torony mellett ezüstösen csillog az Anna kápolna tornyán az év­szám - 1867. A falu belsejében egy 160 esztendős, a római ka­tolikus vallásúak temploma áll. Kicsit fiatalabb ennél a be­lad harangtorony a 6-os út másik oldalán. Tornyok, ame­lyek mindig a békességet igyekeztek hirdetni, a lélek csöndre vágyó helyeként áll­tak évszázadokon át. Akik ma tornyot építenek, maguk is e nyugalom, a lélek tisztulásá­nak, a test megújuló erejének kívánnak otthont teremteni oly módon, hogy majd unoká­ink is láthassák. Decsi Kiss János A Vaszjugan vize mellett Expedíció az osztjákok földjére A '' v | | ~ |§| gj | <■' * K -«■ - jggl| |g|gg§g 1 Nagy Zoltán már az újabbb útra készül Szúnyogok és moszkitók miriádjai támadtak rá olyan erővel, hogy véresre marták az arcát. Az erdőben csak a legnagyobb elővigyázatos­sággal közlekedhetett, hiszen a hatalmas testű tajgai medve kiszámíthatatlanul veszélyes állat. A falu, ahol lakott, nél­külözte a villanyáramot és a vezetékes vizet: ha megszom­jazott, merített a közeli tóból. Naponta kétszer halászott, hajnali háromkor feküdt, dél­előtt tíz órakor kelt. Nos, ezek után ki gondolná, hogy ezt a „robinzoni", ké­nyelmesnek egyáltalán nem nevezhető életmódot Nagy Zoltán önként választotta ma­gának. A bátaszéki fiatalem­ber ugyanis nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint nyelvrokonaink, az osztjákok tanulmányozását. S ezt igazán eredményesen hol is lehetne másutt megtenni, mint a hely­színen, a szibériai Azjornoje településen. — Idén május elsején in­dultam Tomszkba, Szibéria hajdani kulturális központ­jába - kezdte néprajzi expedí­ciójának történetét Nagy Zol­tán, aki a pécsi tanárképző egyetemen néprajz-nyelvészet szakot, ezen belül finnugo- risztikát tanul. - Egy hónapos ott tartózkodás után június elején másodmagammal vág­tunk neki az osztjákok lakta területnek. Úticélunk a Vasz­jugan folyó volt: ez az a legdé­lebbi határ, ahol még termé­szetes környezetben élnek Ma már nyílt titok, hogy az ország különböző pontjain el­követett gépkocsi-lopásoknak hányféle céljuk van: 1. / Atrendszámozás, esetleg átfestés különböző bűntettek elkövetésére. 2. / Szétszedés, motor- és ka­rosszéria-elemek eladása. 3. / „Tucatárunál": Hamisított iratokkal külföldre csempé­szés (általában Keletre). 4. / „Értékes kocsiknál": ugyanaz Nyugatra. A legnagyobb kárt - és bosszúságot - a rendelésre történő lopások jelentik. Meg­esett már, hogy a honosított rendszám felszerelése után egy órával már hűlt helye volt a többmilliós értékű jármű­nek. Az első feladat: megsze­rezni a kocsi kulcsát. A rend­őrség felderítette már a mód­szerek legtöbbjét. Letörik a benzinsapkát és annak alapján pótkulcsokat készítenek. Megszerzik bizonyos típusok gyári kulcsmásolatait. Lefize­tik az alkalmi szervízmunká- sokat vagy éppen a riasztókat szerelő, javító műhelyek ro­vott múltú dolgozóit. Nagy Zoltán vendéglátója, Kucsurki, azaz Szürke Evet legközelebbi nyelvrokonaink. Meglepőnek tűnhet, de a vaszjugani osztjákok száma a nem túl megbízható statiszti­kák szerint legfeljebb hetvenre tehető, s közülük is ma már csak tizen-tizenketten beszélik - természetesen az orosz mel­lett az anyanyelvűket. Kul­túrájuk sajnos eltűnőben van: éppen ezért volt fontos Nagy Zoltán számára az eredeti környezetben való tanulmá­nyozás, ahol még valameny- nyire élnek az ősi hagyomá­nyok. A bátaszéki „felfedezőt" a csak helikopterrel megköze­líthető Azjornoje nevű falu fo­gadta be. A tajgai mocsár kel­lős közepén található piciny település mindössze négy fa­házból állt: Nagy Zoltán az egyik lakónál, a Kucsurki, azaz magyarul a Csíkos Evet nevű idős osztják férfinál ka­pott szállást júniusra. Az a kárvallott Mercis, aki­ről történetünk szól, (s aki ne­vének, rendszámának mellő­zését kérte) nem mindenna­pos rászedésének még intim részleteit sem hallgatta el. A kaland két balatoni für­dőhely között kezdődött, a déli parton, ahol egy kislány csak magányos úrvezetők felé integetett. A cukorbébi kész volt a fuvardíjat természetben viszonozni, éppen csak azt kérte, hogy szórakozzanak is egy kicsit, autókázzanak, tán­coljanak és igyanak egy kólát. A gáláns lovag minderre haj­landó volt, miközben elme­sélte, hogy szörfbajnok, hogy melyik szállóban lakik a csa­ládjával, akiktől különböző ki­fogásokkal tud csak lelépni egy kis szórakozásra. Ideje persze nem korlátlan, de el­tűnhetnek pár órára egy mo­telben és ha okos lesz a kis­lány, nem bánja meg, mert ő hálás természet, épp úgy, mint a Daliásból Jockey Ewing. A lány épp ilyen szövegre várt és elragadtatással nyilat­kozott a férfi vezetői stflusá- ról, miközben valami zsongító — Az itt élő emberek a mai napig halásznak, vadásznak és gyűjtögetnek - folytatta to­vább élménybeszámolóját Nagy Zoltán. - Persze, ma már nem nyíllal, hanem pus­kával ejtik el zsákmányukat. S mivel nekem elhatározott szándékom volt néprajzi gyűj­tőmunkát folytatni nyelvro­konaink között, ezért együtt dolgoztam velük. Segédkez­tem szállásadómnak a halfo­gásnál és az egyéb munkák­nál. Ennek köszönhető, hogy gyorsan befogadtak. Termé­szetesen az is kiderült, hogy Magyarországról érkeztem: ez óriási szenzációt jelentett az ottaniak számára, hiszen a tör­ténelem folyamán eddig mindössze három - egy finn, egy orosz és a mostani magyar - expedíció jutott el erre a vi­dékre. A nyelvrokonság ténye mindenesetre nem ismeretes számukra, így több példát kel­lett felhoznunk ennek a tény­nek a bizonygatására. Az osztják és a magyar em­ber - háromezer évvel a közös kapcsolatok megszakadása után - természetesen nem érti meg egymást. Néhány szó azonban sokatmondóan utal a közös eredetre. A szem oszt- jákul is szem, a kő köh-nek hangzik, a ló pedig lov-nak. A gyöngy osztják elnevezését - köhszem - ugyancsak bárki képes lenne lefordítani ma­gyarra. A szóegyezés érdeke­sebb példáinak felfedezése mellett Nagy Zoltán óriási eredménynek tartja a folklór­anyag - elsősorban a mesék - összegyűjtését. A vendéglátók szívesen idézték fel a közeli tó öbleinek, szigeteinek mitikus történeteit, igaz, csak akkor, ha a „gyűjtő" szinte észrevét­len vette rá erre az „adatköz­lőt". A feldolgozás még várat magára, sőt, egészen biztosan még az idén újabb adatokkal egészül ki a gyűjtött anyag. — Számomra csodálatos az a kultúra, amit az osztják nép képvisel - árulta el vonzódá­sának okát Nagy Zoltán. - Lenyűgöző meséik, mítoszaik nagy hatást gyakoroltak rám. Már készülök a következő, augusztusi expedícióra ... Szeri Árpád zenét varázsolt elő a magnó­ból. Csak egy idő után kér­dezte meg, hogy nem félti-e ezt a meseautót, mire a spor­tos úrvezető, aki már az elkö­vetkező izgalmakra összpon­tosított, megmutatta a naív kislánynak, hogyan működik a kesztyűtartóba süllyesztett kapcsolószerkezet. A pásztorórára nem is lehe­tett panasza a kikapós Mercis úrnak. Két nap múlva azon­ban az ezüstmetál Mercinek se híre, se hamva nem volt. Amikor képzelete filmvász­nán az intim együttlétet visz- szapörgette, hirtelen rájött: hol hibázott! Amikor a fürdő­szobából visszatért, bizony csak a bukszáját vizsgálta meg egy óvatlan pillanatban. Minthogy ott mindent rend­ben talált, arra már nem gon­dolt, hogy kulcsai is az aszta­lon voltak. Nem gondolta, hogy egy üyen sokmindenhez értő teremtésnek a kulcsmin­tavétel is a kisujjában van. Nyilván megvolt hozzá a fel­szerelése. Az illetékes bűnügyi osz­tályvezető, akit beavatott tit­kába, rosszallóan csak ennyit mondott: - Drága uram, azért minden „fekete fuvaron" a rendőrség sem tarthatja rajta a szemét. A Mercédes elveszté­sének előtörténetével a „fér­fias" úrvezető máig is adósa családjának. L. B.(FEB) Azjornoje - osztják falu a tajga közepén Nem mindennapi zsarutörténetek A pásztoróra ára A szex áldozata: a Mercédes

Next

/
Thumbnails
Contents