Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-06 / 185. szám
4 «ÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1992. augusztus 6. Kárpótlási jegyért termőföld Ha a kárpótlásra jogosult, az őt megillető kárpótlási jegyért termőföldet kíván szerezni és ezt az igényét a/ ha az I. kárpótlási törvény alapján jogosult, 1992. augusztus 15-ig, b/ ha a II. kárpótlási törvény alapján jogosult, 1992. október 5-ig, c/ ha a III. kárpótlási töf- vény alapján jogosult, 1992. október 30-ig bejelenti a megszerezni kívánt föld fekvése szerint illetékes önkormányzat polgármesteri hivatalában (üi.: Feil József főtanácsos) a rendszeresített formanyomtatványon (nyomtatvány a postán kapható) a Kárrendezési Hivatal a kárpótlás iránti kérelmét soron kívül, de legkésőbb a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül elbírálja. A hivatal a bejelentés alapján akkor bírálja el a megadott határidőben a kérelmet, ha a jogosult az őt megillető összes vagy legalább 100.000 forint értékű kárpótlási jegyért termőföldet kíván vásárolni és az elbíráláshoz szükséges adatok rendelkezésre állnak. A Magyar Közlönyben és lapunkban is megjelent azon földárverések dátuma, amelyeket augusztus 24. és szeptember 7-e között tartanak. De miként is kell eljárni a licitálás, árverés során? Ezt hivatott az érintettek előtt bemutatni a megyei kárrendezési hivatal által tartott „próba" földárverési bemutató - a kisgazdapárt helyi szervezetének kezdeményezésére, melyet augusztus 11-én, kedden délután 17.30-kor tartanak Pakson, a városháza földszinti tanácskozótermében. A megyei kár- rendezési hivatal vezetője, dr. Ótós János és munkatársai mutatják be, hogy miképp kell licitálni, egyezségre jutni. E.G. Oázis a betonrengetegben Hová lett a paksi Duna- korzó, a Duna-part? Évtizedek óta nincs, és belátható időn belül nem is lesz. De van a lakótelep, ahol közel nyolcvanezer ember él a paksi összlakosság huszezerjéből. A lakótelep két része között fekszik egy nagyon szép kis park, amit az itt élők csak átjárónak használnak. Nem jutott eszébe senkinek régen sem, de most sem, hogy életet kellene lehelni ebbe az oázisba, a lakótelepi betonrengetegbe, talán egy kis szökőkútat, szobrot, nyáron kis kerti pavilont felállítani. Eördögh Gabi A múlt emléke- • Y Sok paksi járt az Anna utcai iskolába. A főutcától távol áll ez a műemlékjellegű szép épület, amely 1820 körül épült klasszicista stílusban. A múlt század neves építésze, Ybl Miklós építette át. Ma a Bezerédj Általános Iskola néhány tanterme található benne. Túl a legnehezebb felvételi időszakon Válaszol Kováts Balázs, az ESZI igazgatója — Az idén felvételiző fiatalok az orvosi, jogi és a közgazdasági felsőoktatási intézményeket részesítették előnyben felvételi kérelmeiknél. Pakson a Budapesti Műszaki Egyetem kihelyezett energetikai szakán a felvételi kérelmek aránya miképp alakult? - érdeklődtünk Kováts Balázstól, az Energetikai Szakképzési Intézet igazgatójától. — Az energetikai főiskola hatodik tanévét kezdi meg szeptemberben, s az idei májusi-júniusi felvételi időszakunk volt a legnehezebb. A felsőfokú továbbtanulási tájékoztató című kiadványban ugyanis szerkesztési hiba következtében tévesen jelent meg a paksi információ. Éz azt sugallta az érdeklődő fiataloknak, hogy Magyarországon minden műszaki egyetem és főiskola közül Pakson a legszigorúbbak a bejutási feltételek, ami matematika-fizika írásbeli és szóbeli felvételit jelent. Ezt a rettenetesen negatív helyzetet egyszerűen nem tudtuk országosan feloldani. A fiatalok többsége, érthető módon, a gyengébb ellenállás irányába törekszik, azaz a biztosabb bejutást jelentő helyeket jelöli meg. Úgy tűnt, hogy mindezek ellenére - sok informálás és meggyőzés eredményeként - mégis egyenesbe kerülünk, mert végül 90 jelentkezőnk volt a 60 férőhelyre. Azután újabb döntés sújtott minket, mert a BME Gépészmérnöki Karán a felvételiket követően még mindig maradt csaknem 100 üres férőhely, s ennek feltöltése többek között Paks rovására történt. Újságokon keresztül pótátjelentkezést hirdettünk meg, s a mai állapot szerint az induló első évfolyam létszáma meghaladja a 30 főt. Ez nem sok, de nem is kevés, ha figyelembe vesszük, hogy idén pl. 16-an állam vizsgáztak Pakson. Továbbra is igaz maradt tehát, hogy főiskolánk családias jellegű. — Ön szerint a most felvételizők előtt milyen jövókp van a műszaki pályát illetően? — Az energetika, s ezen belül a villamosenergia-ipar stabil iparága az országnak, mert minden ipari, szolgáltatási és kommunáli létesítmény működésének ez az alapja. Az itt tanuló fiatalok előnyösebb helyzetben vannak elhelyezkedés tekintetében a más műszaki felsőoktatási intézményekben végzőknél. A jobb eredményűek már főiskolai éveik során szerződésajánlatokat kapnak a Magyar Villamos Művek Rt. vállalataitól, és jelentős anyagi segítséget kapnak tanulmányaik folytatásához, illetve végzettségüknek megfelelő munkahely várja őket. Á műszkai pálya jövőjét egyébként nem látom olyan sötéten, mint sokan mások. Törvényszerűen be kell következni egy öszágos gazdasági fellendülésnek, s ebben a fiatal műszaki értelmiségnek jelentős szerepe lesz. Az is biztos viszont, hogy a szűkén vett szakmai-technikai tudás kevés, kellenek hozzá szervezési, menedzseri ismeretek. Hiába lesznek nagy létszámban jó közgazdászaink, ha nem lesz mit eladni, nem lesz mivel kereskedni. A termelés nélküli fellendülés csak látszólagos. — Miképpen alakul az atomerőmű szakemberszükséglete az ezredfordlóra? — Mivel a kérdést a főiskola kapcsán tette föl, mindenekelőtt egy félreértést kell tisztázni. A paksi üzemmérnökképzés nemcsak az atomerőmű részére, hanem az egész magyar villamosenergia-ipar, de mondhatnám, hogy a hazai energiaipar részére képez fiatal szakembereket. Évente a Paksi Atomerőmű Rt. állományába 4-6 nálunk végzett energetikus kerül. A főiskolai szférán túllépve azt válaszolhatom, hogy vizsgálatot végeztünk az ezredfordulós munkaerőhelyzetre vonatkozóan. A 90-es évek végén nagyarányú nyugdíja*- zási hullám indul el az atomerőműben. Százával érik el a jelenlegi nyugdíjkorhatárt azok a szakemberek, akik annak idején elkezdték a létesítmény beruházását. Sajnos, az akkori „csikócsapat" felett sem áll meg az idő. — Köztudott, hogy az Energetikai Szakképzési Intézet vállalati fenntartásban múdödik. A részvénytársaság átszervezés során várható-e a fenntartói kapcsolat megváltozása? — A Magyar Villamos Művek Rt. elnöksége és igazgatósága határozott véleményt formált, mely szerint a szakközépiskola és a főiskola működését fenntartóként továbbra is támogatni, illetve továbbfejleszteni kívánja, még erősebb iparági arculatot adva az intézménynek. Ennek megfelelően egy hosszabb folyamat eredményeként várhatóan a felsőszintű részvény- társaság biztosítja majd az ESZI működési költségeinek fedezetét, így az iskolaegyüttes nem lesz a Paksi Atomerőmű Rt. gazdasági eredményességét közvetlenül sújtó tényező. Eördögh Gabi Hol lesz a nyilvános illemhely? Mivelhogy elmúlt azon időszak, amikor is Pakson a lakótelepen naponta több tízezer ember, erőműépítő fordult meg, eltűnt a nyilvános illemhely is, pontosabban leköltözött az új Volán-pályaudvarra. A lakótelep meg élte szép csendes életét, mígnem újfent szükségessé nem vált egy nyilvános illemhely létesítése, ugyanis a 10. sz. ABC előtti téren most nem erőműépítők jönnek-mennek, hanem mindenféle árus kínálja sokszor kétes eredetű portékáját. Megjegyzem - például Dunaújvárosban sem a Skála, sem pedig az ottani Csemege-Meinl üzlet előtt ilyet nem látni. Úgy tűnik, hogy ez egy paksi specialitás. No, de hol is lesz eme műintézmény! Van egy névtelen kis terecske, parkoló, ahová a polgármesteri hivatal a vécét szánja. Minden engedély megvan, hiba egy szál sem. Csakhogy a terv nem nagyon nyerte meg az áfész 10. sz. ABC-jében dolgozók tetszését, mivel arra a terecskére néz az, ahol a tőkehúst viszik a hűtőkamrába. Divatos szóval konszenzus kéne, hogy ne maradjon senkiben - még tüske sem. E.G. A közvéleményt gyorsan és szakszerűen kell tájékoztatni Interjú Nagy Zoltánnal, a Paksi Városi Televízió főszerkesztőjével A gombamódra szaporodó helyi tévék között rangos hely illeti meg Tolna megyében a Paksi Városi Televíziót. Az „atomváros" elektronikus sajtójának jelentős szerepe lehet a város közéletében. Tényleg lehet? - kérdeztem Nagy Zoltántól, a tévé újonnan kinevezett főszerkesztőjétől. — Igen. Meggyőződésem, hogy a jövő a helyi és a regionális tömegkommunikációé, az írott és az elektronikus sajtóé egyaránt. Az embereket elsősorban saját közösségük gondjai foglalkoztatják, saját problémáikra keresnek feleletet. Nem „általában" érdekli őket az infrastruktúra, hanem azt akarják tudni, hogy - például - csatomáznak-e abban az utcában, ahol ők laknak. A példa esetleges, a feladat azonban, ami ebből következik, a tévé egész munkáját és magatartástá meghatározza. A közvéleményt tájékoztatni a közérdekű kérdésekről, mégpedig gyorsan és szakszerűen - nos, erre vállalkoztam, amikor a pályázatra jelentkeztem, s ezt tartom most formálódó szerkesztőségünk fő feladatának. — ’Az ön kinevezése előtt is működött itt már a városi tévé. — Az okos vezető sohasem hiszi azt, hogy „vele kezdődik a történelem". Ó is csak egy láncszem a folyamatban, mely előtte indult, s után is tart még tovább. Amikor idejöttem, a tévés szakma iránt érzékeny, belsős-külsős csapatot találtam, olyanokat, akikre lehet építem. Most „mindössze" annyi lesz a változás a korábbi gyakorlathoz képest, hogy szervezettebben, koncepció- zusabban kell a műsorokat gyártani. Ez a folyamat elindult már akkor, amikor a városi tévé kivált a PARt vide- stúdiójából, s a maga lábára állt. Ez a munka, bár eszközeiben hasonlít, mégis eltér a „videózástól". Más műfaj. A tévé elsősorban szellemi műhely, ahol a megszületett gondolatot képi nyelvre kell lefordítani, azaz legyártani. Ez tehát a közéletben, a társadalmi problémákban jártas, azokra affinitiv, szakmailag felkészült újságírókat kíván. És, hogy félreértés ne essék: ilyennek kell lennie az operatőrnek is, a rendezőnek is, sőt, a hangtechnikusnak is. — A PAV már megteremtette ennek technikai alapját... — Kétségtelenül így van, s remélhetőleg továbbra is számíthatunk a PARt segítségére. Szeretném azonban elmondani, hogy azok fölött a berendezések fölött, amelyekkel ma dolgozunk, eljárt az idő. Megszolgálták a magukét, de - ma már nem felelnek meg a korszerű városi televízió követelményeinek. Sem gyorsaságban, sem képi minőségben. Újítani kell. Ennyi az egész. — Megítélése szerint mit jelent Paksnak egy olyan városi televízió, amelyet még nem mindenütt tudnak fogni a városban? — Most még! Ismeretes, hogy Pakson két kábelrendszer van, az egyik az óvárosi részen, a másik a lakótelepen. A kettő nincs összekapcsolva. Éppen a minap kért meg meg a polgármester úr arra, hogy a két rendszer összekapcsolása dolgában tegyem meg a szükséges lépéseket. Jó hírem van: remélhetőleg egy-két hónapon belül erre sor kerül, s várhatóan jó lesz a kép minősége ott is, ahol eddig élvezhetetlen volt. — Mit nyújthat ma egy kisváros tévéje, amikor szinte bombáznak minket a magyar és külföldi csatornák az érdekesebbnél, érdekesebb műsorokkal? — Amint erre már utaltam: ma azt tudjuk nyújtani, amivel nem versenyezhet velünk a CNN, a Super Channel, vagy az MTV - a paksi problémákat, a paksi érdekességeket, gondokat mutatjuk be, itt vagyunk mi előnyben ... — Nem áll-e fenn az a veszély, hogy ugyanazt olvashatjuk a paksi újságban, mint amit láthatunk a tévében? — Ez fennáll, de nem veszély. A két különböző műfajú tömegkommunikációs eszköz jól egészíti ki egymást, s szerencsés esetben támaszkodhat egymásra, hiszen nyüt, tisztességes, közszolgálati tájékoztatási politikát kell folytatnunk. — Mit tart elsődleges feladatának? — Sok első feladat van. Fontosnak érzem, hogy az itt levő tehetséges fiatalokból - mások bevonásával - jól képzett televíziós újságíró gárdát neveljek. Fontos az ehhez szükséges gyártási rend és fegyelem bevezetése. Szükség van új és korszerű technikákra. Fontos, igen fontos, hogy minden lehetséges szellemi erőt a televízió szolgálatába tudjunk állítani. Mobilizálni kell a város szellemi tőkéjét. Fontos, hogy mélyen és alaposan megismerjük az itt élők gondjait, szívük minden dobbanását. Különben semmire sem megyünk! — Ön nem paksi. Hogyan birkózik meg a feladatokkal, ha nem itt él, s nincs a városban? — Itt élek, s csak a hét végén megyek haza, Pestre. Haza? Igen! De - nekem hazám Tolna megye is, hiszen Őcsényben, Tolnán cseperedtem fel, Szekszárdon töltöttem ifjúkorom, feleségem sárszent- lőrinci - a fiam ma is ott él -, s engem ezer szál köt a Dunához, a Sióhoz, a hőgyészi dombokhoz, a kölesdi Zönge hegyhez - és sorolhatnám szinte vég nélkül. — Legközelebbi tervei? — Most készítem az új műsorstruktúrát, a hozzá tartozó gyártási tervvel és költségvetéssel s személyi elképzelésekkel. — Mikor valósulnak meg ezek az elképzelések? — Hitem szerint folyamatosan, lépésről lépésre. Áhogy az erőnk engedi. Az idén már elkezdjük, jövőre folytatjuk. — Milyen új műsorokra számíthat a paksi tévénéző? — Folytatjuk a jól bevált Péntektől-péntekig hírmagazint. A nyár múltával sem felejtjük el a Saláta című ifjúsági műsorunkat, amelyhez tehetséges külső munkatársakat keresünk. Reményeink szerint egyre több riport-dokumen- tumfilmet készítünk a sajátos paksi problémákról. Szeretnénk „szomszédolni" is, azaz ellátogatni a megye más városainak televízióiba, s átvenni tőlük mindazt, ami érdekelheti a paksiakat, s átadni a mi érdekességeinket. Több, nagyszabású élő közvetítést tervezünk. Terveink, ötleteink tehát vannak. Most már nem kell más, csak egy kis szerencse - fejezte be tájékoztatóját Nagy Zoltán főszerkesztő. Eördögh Gabriella
