Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-04 / 183. szám

4 MEPUJSAG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1992. augusztus 4. A városházán hallottuk Pályázatok és beruházások Két héttel ezelőtt ígéretet kaptunk, hogy beszámolha­tunk a céltámogatásra benyúj­tandó pályázatokról, amelyre elkészült a testület elé terjesz­tendő javaslat. Sajnos, a várost leginkább nyomasztó probléma, a sze­mételhelyezés nem szerepel a támogatott tevékenységek kö­zött, de az információk szerint erre is lehet pályázni az illeté­kes minisztériumnál. Azt is szomorúan konstatálták az il­letékesek, hogy a vízbázisfej­lesztésbe egy új termálvizes kút fúrása a fürdő területén „nem fér bele". A javaslatban szerepel Adorján-Űjtelep felé vízhálózat-fejlesztés, bár le­het, hogy a szükséges doku­mentáció és engedélyek hiá­nyában ez csak jövőre lesz be­nyújtható. Problémamentes­nek látszik a kórház gépbe­szerzése, hiszen ahhoz „csak" önrész kell. Döntés a témában augusztus 17-én várható. Több beruházás után is ér­deklődtünk. A tűzoltószertár bővítésének tervei most van­nak engedélyezés alatt, így remélhetően az ősz elején be­számolhatunk az átadásról. Tervezési fázisban van az új képtár és a munkaügyi kiren­deltség kialakítása is. A vég­leges kivitelezési tervek birto­kában folyik az új szemétte­lephez szükséges terület tu­lajdonjogának megszerzése, amely cserével történik a je­lenlegi tulajdonosoktól. Ezt követi az engedélyeztetés, majd a hivatal javaslatot tesz a testületnek a szükséges fede­zetbiztosítására. Reális számí­tások szerint a kivitelezés a tavasszal megkezdődik. Végezetül a köznyelvben csak KGST-piacnak nevezett illegális árusítás felszámolá­sának tapasztalatai után ér­deklődtünk. Az illetékesek egybehangzó véleménye sze­rint a város és környéke köz- biztonságára egyértelműen pozitív hatása van a megszün­tetésnek, hiszen az ehhez kap­csolódó gépkocsilopások, be­surranásos lopások azóta megszűntek. Udvari mozaik Udvariban a legutóbbi tes­tületi ülésen szóba került, hogy eddig a járda- és útépíté­sekből mennyit valósítottak meg. Az 510 méter hosszú Köztársaság utca építésének egy részét még az ősszel elvé­gezte a kivitelező, a Ka- pos-Koppány Völgyi Vízitár­sulat. A munka folytatására és befejezésére az időjárás miatt idén tavasszal került sor. Ta­valy bővítették a községben a közvilágítást is, ezt az idén folytatni szeretnék. Nem illik az Udvariról alko­tott kedvező képbe a magas dombon álló evangélikus templom: rendkívül romos ál­lapotban van. Már falugyűlé­sen is felvetődött, hogy tenni kéne érte valamit. Próbálko­zott az önkormányzat min­denfele, de a műemlékvé­delmi felügyelőségnek nincs erre a célra pénze. A próbál­kozást nem adták föl, mert a faluban, egyre többet beszél­nek a templomról, és arról, hogy Udvariban miért nincs emlékmű. Az önkormányzat saját költségén mindezeket nem tudja fizetni, ezért kérték a községből elszármazott né­metek segítségét. A levélre még nem kaptak választ, de bizakodók. A falu ifjúsága mindezekből a belső gondokból szépkeve- set vesz észre. Inkább élvezik a nagy nyári szabadságot, ön­feledten szórakoznak, kirán­dulnak. A faluban nyaraló fiatalok­kal is találkozni. Erdős Ildikó Ebesről, Debrecentől pár ki­lométerről, érkezett Udvariba. Édesanyja nővérénél tölt el egy hetet, ahova vele tartott Tóth Julianna is, aki Ildikó ba­rátnője. Mindkettőjüknek jóle­sik a pihenés a falusi környe­zetben. Csak azt sajnálják, hogy gyorsan elszállt az az egy hét, és vissza kell menni dolgozni.- p. téri ­A barátnők Másfél éve önállóak Az újiregi jászok Közel 100 család indult el 1930-ban Jászárokszállásról, és a munka, a jobb élet re­ményében letelepedett Úji- regen. Dolgos, derék, csa­ládszerető népség - mondja Fazekas Ferencné, a négy­száz lelkes település pol­gármestere, aki büszkén vallja, hogy édesapja révén ő is félig jász. Rendezett porták, virágos udvarok és utcák fogadják az erre járó idegent, minden háznál veteményes, állato­kat tartanak, mintegy meg­erősítvén a polgármester szavait az itt élő emberekről.- Szerényen élünk, de tudunk örülni annak, amink van - sommázza Fazekas Ferencné a település másfél éves önállóságát. Egy író­géppel kezdték, azóta barát­ságos, fehérre meszelt, virá­gos ablakú, rendezett kör­nyezetű községháza, szilárd burkolatú utak, a második vüágháború áldozatai tiszte­letére emelt emlékmű és nem utolsósorban a faluház, valamint a felújított, korsze­rűen felszerelt óvoda mu­tatja, hogy jól gazdálkodtak a község pénzével. - Ha nem is sok az a 7 millió, de ezt a keveset is ide, a falura fordítjuk — mondja a pol­gármester, és máris a ter­vekkel folytatja:- Saját templomot szeret­nénk, de ez önerőből, csak helyi összefogással nem le­hetséges. Ezért pályáztunk és bízunk abban, hogy tá­mogatják elképzelésünket. Játszóteret is szeretnénk, a fafaragók ígérte játékokkal a gyerekeknek. Parkosítani akarjuk a faluház környékét, no és pályázunk, hogy lega­lább az alsó tagozatos álta­lános iskola visszakerülhes­sen Újiregre. Ez a település sem kerülte el á korábbi évtizedekben az iskola, a közigazgatás, a termelőszövetkezet körzete­sítését. Mégsem jutott a pusztulás sorsára. Hogy mi­ért? A polgármester asszony szerint az itt élők mindig „adtak magukra", látszik ez a lakások berendezésén, tisztaságán is. Megtermel­ték, amire szükségük volt, jó konyhát vezettek, szerették megtartani ünnepeiket. Mert a jászok dolgos, derék, de mulatós fajta is. - Végülis élünk - fejezi be moso­lyogva Fazekas Ferencné. '- kamarás ­Versmondók, színjátszók találkozója Tamásiban a városi műve­lődési központ ad otthont au­gusztus 6-án a felnőtt értelmi fogyatékosok versmondó és színjátszó találkozójának, a Speciális Művészeti Műhely és a Regölyi Szociális Foglal­koztató Intézet szervezésében. A délelőtt fél kilenckor kez­dődő megnyitót 9 órától, majd 13-tól a Szakosított Szociális Otthonok műsora követi. Dél­után öttől a Tátika Együttes, majd Délhúsa Gjon lép fel. A díjkiosztót vacsora és szabad­téri bál zárja. Restaurálják a diósberényi templomot Jövőre tervezik a teljes felújítást Berény község, közismerten Diósberény Szakadát plébánia filiája volt és 1788-ban lett önálló plébánia. Az 1722. évi vizitáció ezt tartalmazza: „Február 10-én vizitáció volt a nagyméltóságú gróf Szinczendorff birtokán Be- rényben. Ezen birtok öt évvel ezelőtt még néptelen volt: új- ranépesítése csak ekkor, 1717-ben kezdődött. Lakói magyarok és katolikusok .. 1753-ban Berénynek fgtemp­loma van, amelyet az időköz­ben idetelepedett németajkú hívek építettek. Ők gondos­kodtak a berendezésről is. A plébániaház 1789-ben épült, amit 1852-ben teljesen újjáépí­tettek, és 1957-ig állt is. A Szent Imre-templom ma­gas dombon, a temető mellett áll, 1775 óta. 1813-ban a temp­lomot tornyával együtt reno­válták. A plébánia patrónusa Apponyi Károly gróf volt. A templom egyhajós, barokk stí­lusban épült valószínűleg a lakosság összefogásával. A falu magyar őslakossága és a németek állíttatták Szent Imre tiszteletére. Külsejében a het­venes években újították fel, míg a tetőszerkezet négy év­vel ezelőtt készült el. Jelenleg is nagy felújítási munkák vannak folyamatban, a szószéket, a főoltárt, a szem- beoltárt hozzák rendbe, állít­ják vissza eredeti állapotába. A főoltár mögötti falon fal­festményt találtak. Nem tud­ják, ki s mikor készítette, még a legidősebb herényiek sem emlékeznek rá. Hopp Ferenc plébános elmondta, hogy szakemberrel vizsgáltatják meg az eredetét. A barokk stílusú alkotá­Már csak néhány ecsetvonás van hátra sokra jellemző volt a gazdag díszítettség, anyagukban vi­szont a legegyszerűbbek: fá­ból készültek az itteni mun­kák. A templomban lévő szó­szék is egy példája a barokk művészetnek, amit Lajos bá­csi, a restaurátor újított fel úgy, hogy tizenkét karátos arannyal vonta be, az eredeti­leg is ékesen díszített szószé­ket. Feltétlen meg kell még emlí­teni, hogy két héttel ezelőtt készült el a templom világí­tása, ami 460 ezer forintba ke­rült. Télen sem kell fázni a szentmisére eljáró hívőknek, mert a fűtést is beszereltették. Teljes egészében nem saját kasszából fizette az egyház ezeket a kiadásokat, hanem a községből elszármazott néme­tek, és a falu adományaiból. Tavasszal szeretnék elvégezni a templom teljes belső felújítá­sát, ami közel 500 ezer fo­rintba kerül, és ebben is segít­séget várnak mind a falu lakó­itól, mind pedig az elszárma­zottaktól.- pusztai téri ­Hol legyek máshol? Köztudott, hogy az ember közösségi lény. A magányt fi­atalon és öregen egyaránt ne­hezen viseljük. Sajnos, sok azoknak — a főleg időskorú- aknak — a száma, akik hozzá­tartozói nem élnek, vagy nem sokat törődnek velük. Ilyen emberek lakják az 1949. novembere óta működő gyönki szociális otthont is. Itt közösségre, barátokra, vi­gyázó szemekre és elfoglalt­ságra találnak a megyéből fel­vételt kérők. A tavalyi fürdőszobabőví­tés után az idén új konyha ké­szül a telepen, melynek átadá­sát 1993-ra tervezik. Az épít­kezésre azért volt szükség, mert a meglévő korszerűtlen helyiség beázott. A porta mel­lett társalgó kialakítására is készülnek. Az itt lakók közül több kedves asszony sereglett kö­réin ottjártamkor. Kérdé­semre, hogy szeretnek-e az otthonban élni, az egyik ké­zenfekvő válasz az volt, hogy: Hol legyek máshol? De aztán elmondták — köztük egy ma­gát nagyon jól tartó 78 éves néni, aki éppen unokáihoz in­dult —v hogy nagyon jól érzik itt magukat, örülnek, hogy ide kerültek. Az otthon falain be­lül működik egy idősek klubja, ahova a faluból is jár­nak be egy kis beszélgetésre. Hétköznap innen viszik az ebédet a kintiek. Az otthon lakóinak egész évben színes programokat szerveznek, színházba, mo­ziba, kirándulásokra mehet­nek azok, akiknek egészsége engedi és kedvük is van hozzá. Most utaznák néhá- nyan „csereüdültetés" kereté­ben egy másik szociális ott­honba. A nyári elfoglaltságok körébe tartozik a tamási strandon való fürdőzés is. Akiknek pedig a munka öröme hiányzik, és ilyenek nagyon sokan vannak, azok a kertben, a konyhán, az ebéd­lőben vagy az állatok körül segíthetnek. A gyönki szociális otthon dolgozói három műszakban, sok munkával és szeretettel gondozzák az idősebb es fiata­labb embereket, a járni tudó­kat, és a fekvőbetegeket egya­ránt. A kétszázhúsz tagból álló közösség csendesen éli napjait. S. É. Bővítik a gyönki szociális otthont Az oldalt szerkesztette Kamarás Katalin. Köszönjük fi­gyelmüket és továbbra is várjuk leveleiket, javaslataikat. S.O.S - Simontornyán Úgy döntöttek a simontor- nyaiak, hogy a megüresedett és az egyház tulajdonába ke­rült óvoda épületében egy ka­ritativ szolgálatot működtet­nek, amelyet találóan SOS Szeretetszolgálat névvel illet­nek. Az egyház adja a helyet, a már most közel 60 lelkes tag­ság pedig a munkáját, tudását, és nem utolsósorban szerete- tét. Segíteni akarnak minden elesett, magányos emberen: időseknek kirándulást szer­veznek, működtetik a névte­len alkoholisták klubját, ked­vezményes vásárokat, jóté­kony előadásokat is rendez­nek. Ősztől tervezik a kézi­munka szakkört, a nevelési tanácsadásra is van igény és az értelmi fogyatékos gyere­keknek heti 2-3 alkalommal összejövetelt, foglalkoztatást is akarnak indítani. Keresik az álláskeresőkkel, a kismamákkal, a fiatal háza­sokkal is a rendszeres kapcso­lattartás lehetőségét. Terveik közt szerepel egy előadásso­rozat, amelyen a kábítószer, az alkohol, a dohányzás ár­talmairól esik szó, de belefér a gyermeknevelés, vagy a nagy- családosok problematikája is. Lelkészek, orvosok, psziholó- gusok, természetgyógyászok, pedagógusok szakértelme se­gíti ebben is az SOS Szeretet­szolgálat munkáját. A pol­gármesteri hivatalnak is segí­tenek a szociális segélyek elbí­rálásában. Látogatóban Alsópélen Fölszerelték a telefont Alsópél félreeső, a világtól elzárt helyen - Udvaritól pár kilométerre — helyezkedik el. Negyven család éli itt hétköz­napi életét. Az emberek többsége a gazdaságban dolgozik. Aki egyedülálló és teheti, az el­megy, elköltözik innét, más­hol alapít családot, keresi a boldogulást. Egyhangúan, unalmasan telnek a napok, a szórakozási lehetőség, ha an­nak lehet nevezni, a kocsma. Nagy szerencséjük az alsó- pélieknek, hogy olyan a bol­tos, mint aki itt van. A hen­tesárutól kezdve mindent beszerez, nincs hiány semmi­ben. Ami nem kapható, azt is rövid idő alatt előteremti. Hosszas huza-vona után körülbelül egy hónapja végre fölszereltek egy nyilvános te­lefonállomást a központban. Eddig telefon sem volt itt, csak a gazdaságban. Hogy mi tör­tént akkor, amikor például sürgős orvosi segítség kellett? — Jöttek hozzám - mondta Molnámé Papp Erika -, hogy értesítsem az orvost a gazda­ságban lévő telefonon. Még most is gyakran előfordul, hogy odahívnak a telefonfül­kéhez, hogy segítsek telefo­nálni, mert nehezen boldo­gulnak. Kevesen élnek Alsópélen, s az ember azt gondolná, hogy annál nagyobb az összetartás, az összefogás. Az itteniek azt mondják, ez már nem divat, mert kihalt az emberekből a jóindulat.- p. téri ­A külvilággal összekötő ka­pocs a telefon

Next

/
Thumbnails
Contents