Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-22 / 198. szám

1992. augusztus 22. MEGYEI KÖRKÉP KÉPÚJSÁG 3 Segítség iskola előtt A várdombi és a pörbö- lyi polgármesteri hivatal anyagi támogatásban ré­szesíti az iskoláskorú gyermekeket, ami bizony a tanszerek borsos árát te­kintve nem kis segítséget jelent a családoknak. Várdombon az általános és középiskolás gyerekek részére ezer-ezer forintot juttat a hivatal, Pörbölyön pedig az általános iskolá­sok ezer, a középiskolások ezerötszáz forintot kap­nak. Ezt az úgynevezett beis­kolázási segélyt nem kell külön kérni, a rendelke­zésre álló adatok alapján a hivatal juttatja el az érin­tetteknek. Átadták a tanműhelyt A dombóvári 516. Számú Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tanműhelyének műszaki átadására került sor a hé­ten. Az esemény sikerrel zá­rult, most már semmi aka­dálya, hogy szeptember elsején a diákok birto­kukba vegyék a korszerű, háromszintes épületet, melynek nagy részét saját maguk építették. Mint ismeretes, az iskola vezetése és tanári kara a szakmunkásképzés nehéz helyzetét látva döntött úgy, hogy a megszűnő vál­lalati tanműhelyek pótlá­sára az iskola területén építenek műhelyt diákjaik részére. Az épület bekerü­lési értéke 35 millió forint, területe 440 négyzetméte­res alapon 1320 négyzet- méter. Paksi „kártyák" Paks városban ötvenhá­rom személy jogosult a polgármesteri hivatal által érvényesített kártya alap­ján az egészségügyi szol­gáltatások igénybevéte­lére. Ebből huszonkét fő rendszeres szociális segé­lyezett és eltartott hozzá­tartozó, kilenc fő ápolási díjban részesülő és eltar­tott hozzátartozója. Tizennyolcán szocális rászorultság miatt kapnak ilyen módon kártyát. Há­rom polgár szociális ott­honi elhelyezettként jut hozzá. Megkapja kártyáját az a kiskorú is, akinek hozzátartozója nem jogo­sult egészségügyi ellá­tásra. Szocialisták találkozója Dombóváron A Szocialista Párt Tolna Megyei Szövetsége Dom­bóváron rendezi meg a szocialisták III. megyei ta­lálkozóját. Az eseményre szeptemberben kerül majd sor. A találkozó vendégei lesznek a párt országos el­nökségének tajgai, az or­szágos testületek, tagoza­tok vezetői, az országgyű­lési képviselőcsoport tag­jai. A helyszín a dombó­vári Vasutas Sportklub sporttelepe. A programban szere­pelnek sportrendezvé­nyek, játékos családi ve­télkedők, különféle fel­nőtt- és gyeremkprogra- mok a játszóháztól a szkanderbajnokságig. Lesz még táncház, kosármeccs, és igény szerint strand és gyógyfürdőlátogatás Gu- narasban. A médiavita kezd komolytalanná válni? „A szobordöntögetések ideje lejárt" Interjú Magyar Bálinttal, aki példaként Marxra és Engelsre hivatkozott (Folytatás az 1. oldalról.) — Az idő múlásával mind időszerűbb lenne megalkotni a médiatörvényt. Erről azon­ban - a rádió és a televízió elnökeinek leváltásáról szóló javaslatokhoz, követelések­hez képest - keveset lehet hallani. — Vannak olyan kérdések, melyekben - úgy tűnik - nem lehet közmegegyezésen ala­puló álláspontot kialakítani. Itt politikai harc folyik, de nem azért, mert léteznek a pártok. Az SZDSZ-nek köte­lessége megakadályozni azt, hogy a médiákat a kormány­zat kisajátítsa. Tehát nem bó­linthatunk rá arra, hogy a köz- szolgálati médiákból kor­mányszolgálati médiák le­gyenek. — Gyakorta hallható kor­mánypárti körökből, hogy az újságok, a rádió és a tele­vízió jórészt az SZDSZ szó­csöveiként működnek... — Az SZDSZ-nek igazság szerint egyetlenegy újságja van, a Beszélő, mely tizenkét éve működik. Persze, a kor­mányzat nem hajlandó elfo­gadni azt - a demokráciákban egyébként természetes - jelen­séget, mely szerint a sajtó minden esetben kritikus a kormányzattal szemben. Ez a sajtó kétségkívül velünk is ha­sonlóképpen kritikus lesz 1994 után, amennyiben meg­nyerjük a választásokat. Nem esünk majd kétségbe, ha a sajtó bírálja a kormányzatot. — Más témakör: a fővá­rosban ismét történt egy szo­bordöntés. Az akció helyszí­nén a hírek szerint szabad- demokraták is ott voltak. — Erről az a véleményem, hogy a szobordöntögetések ideje lejárt, ideje lenne azokat befejezni. Persze, léteznek olyan köztéri alkotások, me­lyeket el lehet távolítani, de azt mindenképpen kulturált módon kell megtenni. A fővá­rosi önkormányzat döntését, melynek értelmében az eltávo­lított műveket egy szobor­parkba száltják, rendkívül hasznosnak tartom. Hiszen még a nem túlzottan szimpa­tikus, ideologikus töltetű mű­alkotások is rendelkezhetnek bizonyos művészi értékkel. — Bizonyos politikai erők valamennyi, nekik nem tet­sző alkotást el kívánnak távo­lítani a fővárosból. — Ez a „söprögetés" na­gyon nem jó, ha totális jelleget ölt. Például Marxnak vagy Engelsnek Nyugat-Európában is vannak szobrai. Végképp elgondolkoztatónak tartom azt a törekvést, mely azt cé­lozza, hogy valamennyi szov­jet hősi emlékműnek el kell tűnnie az országból. Csak a budapesti harcokban ötvene­zer szovjet katona halt meg, s akárhogy is alakult '45 után hazánk sorsa, az nem vitás, hogy ebben az országban '44 végétől egy nyilas-fasiszta rendszer uralkodott. S ha most lehet a nálunk elesett német katonáknak sírhelyeket és emlékműveket avatni, ak­kor ugyanezt megérdemlik az orosz katonák is, függetlenül attól, hogy a háború után mi­ként rendezkedett be a szovjet hatalom Magyarországon. — Ez az utóbbi félmondat viszont sokakban idézhet rendkívül fájdalmas emlé­keket. — Hadd említsem a spa­nyol példát, ahol csak a múlt végleges, nem egyszer fájdal­mat okozó lezárásával lehetett elkezdeni egy új korszakot. Magyarországon azonban a kárpótlási viták, a Zété- nyi-Takács törvény viharai, a szobordöntögetések mind olyan akciók, melyek a kor­mány mindenkit érintő kon­cepciótlanságáról, kiúttalan­ságáról terelik el a figyelmet. Szeri Árpád Fotó: Kispál Mária Igény a földre, Bátaszéken Bátaszéken a földrendező bizottság augusz­tus 19-én megtartotta első ülését. Megtárgyalta 133 személynek az I. kárpótlási törvény alapján benyújtott földigényét. Ez alig haladja meg a 15.000 aranykoronát, és ebből is azonnal nagy­üzemnek szándékoznak bérbe adni 9.000 aranykorona értékű területet. 6.000 aranyko­rona, körülbelül 220 hektárnyi földet saját ma­guk kívánnak megművelni az új tulajdonosok. Ez a terület közvetlenül a község peremén, a táblákra adaptált igényeknek megfelelően kerülhet kölcsönös egyezség alapján kimé­résre. A bizottság ügyelt arra, hogy a II. és III. kár­pótlásra is jusson a legközelebbi, jó minőségű területekből. Iskolabővítés Fácánkertben, • • //■* //i onerobol (folytatás az 1. oldalról) Az óvódások kedves mű­sora, az iskola tánccsoport­jának fellépése, és Bach fú­gájának interpretálása előzte meg a tiszteletdíjas polgár- mester Orbán József, és az in­tézményvezető Dömötör László ünnepi beszédét, majd sor került az átadási cere­móniára is. Valóban jelentős esménye volt ez a fácánkerti augusz­tus húszadikának, hiszen még 1969-ben a körzetesí­téssel együtt szűnt meg a községben a felső négy osz­tály okítása. Az önálló köz- igazgatási egységként ta­valytól ismét létező Fácán­kert önkormányzata előze­tes felmérés után döntött úgy a lakossággal egyhan­gúlag, hogy a négyosztályos iskolában bővítéssel ismét beinduljon az idei tanévtől a nyolcosztályos oktató - ne­velő munka, ami nem kis anyagi áldozatokkal járt. Erre a célra fordították ugyanis az önkormányzat költségvetésének mintegy 45 %-át, vagyis 5,8 millió fo­rintot, mégpedig úgy, hogy nem kellett hozzányúlniuk az önállósodással járó va­gyonmegosztásból rendel­kezésre álló anyagi bázishoz sem. A tervek szerint a már meglévő iskolaépületet sze­rették volna bővíteni, de ké­sőbb az látszott kézenfek­vőnek, hogy az óvoda kap­jon új helyet - a négyosztá­lyos iskola és az óvoda ed­dig egy épületben működött -, s az így felszabaduló épü­letrész átalakításával indul­jon be a nyolcosztályos taní­tás. Az eddigi szoros kapcso­lat persze megmarad az óvoda és az iskola között, hiszen az új óvodaépület, amit a kivitelező - írd és mond - tizenhat hét alatt épített fel, most is az iskola mellett kapott helyet. Az épületegyüttes része az Általános Művelődési Központnak, ami még a művelődési házat és a könyvtárat foglalja magába- mondta el Dömötör László az intézmény igazgatója, aki pályázati úton nyerte el posztját, s eddig az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola oktatója volt. A főiskolára óraadóként továbbra is visszajáró in­tézményvezetőtől tudtuk meg azt is, hogy a szeptem­ber elsejei tanévkezdésig még bőven akad munka az épületen belül, de az utolsó akadályokat a fiatal, tíz pe­dagógusból álló tantestület- melyben a nemek szerinti megoszlás meglepő módón egyenlő - biztosan venni fogja már. így nemcsak a 32 óvodáskorú gyermeknek lesz helye a két szép foglal­koztatóhelyiségben, hanem a 93 iskolás is megfelelő környezetben kap helyet hat tanteremben, két osztá­lyösszevonással. Majd hoz­zátette, hogy a gyerekek in­gyen jutnak az önkormány­zat segítségének köszönhe­tően tankönyvekhez, sőt a rajzfelszerelést is az iskola biztosítja majd a tanulók­nak.- Nagy László ­Kirándulás az Ekhóval Látogatók Boszniából (folytatás az 1. oldalról) Akadtak köztük nősek, ma­gánosok, sorköteles fiatalok, ifjú párok, egész és félcsalá­dok. Egy szarajevói gépész- technikus két kislánya, mint mondta, többszáz kilométerre apjuktól, Svájcban várja, hogy újból együtt legyen a család. 0 muzulmán, felesége szerb. Megy tovább Nyugatra? A menekültnek ott sem más lé­nyegesen a helyzete. Haza? Évek múltán, talán. Budapest láványosan, de nehezen bontakozik ki a dél­előtt párás levegőjéből, egy nap pontosan elegendő arra, hogy az odalátogatónak csak a fényeit mutassa. Az első állo­más Aquincum, a helyi ide­genvezető meleg szavakkal köszönti a csoportot, aztán ki a parkban hűsöl, ki pedig ér­deklődve bámészkodik a galé­riában. Akárki összetéveszt­hetné őket hétköznapi turis­tákkal, az arcvonások azon­ban elárulják: nem egyszerű viziten időznek nálunk. Mi­nek ezért Budapestre jönni? - mutat rá egyikük a római te­lepülés romjaira, - Vukovár épp így fest, és még belépőt sem szednek...- humorérzé­küket még nem veszítették el, állapíthatjuk meg magunk­ban. Rövid pihenő a Városliget árnyas fái alatt, majd belvárosi körséta - autóbusszal. A busz kalauza, született óbudai lé­vén, a nevesebb utcák szinte minden szegletéhez tud va­lami érdekességet hozzáfűzni. „Aki a múltját takargatja, jö­vője sincs" - vallja, s ebben a szellemben özönlenek az in­formációk a rég- és a közel­múlt magyar történelméről, Szent Gellérttől az Andrássy út hatvanig, Jankó Szibinyá- nyitól a volt jugoszláv nagy- követségig, mely utóbbi már az ötvehatos forradalom kap­csán vonult be a történelem- könyvekbe. A közönség fi­gyelmesen forgatja a fejét, senki nem húzza fel a szemöl­dökét, az a szemcsés helyzet állt elő ugyanis, hogy a ma­gyar és a bosnyák történet- szemlélet közt nemcsak átfe­dések, de ellentétek sincsenek. Messze vagyunk egymástól, ergo barátkozni is tudunk. Meredeken emelkedik az út a Halászbástya, majd a Cita­della felé, a város innen való­ban a legszebb arcát mutatja. Egy fiatal lány képeslapot vá­sárol, úgy tűnik, írnivaló lenne is rá bőven, a címzésnél azonban egy pillanatra meg­akad a tolla, nem lehet biztos benne, célhoz émek-e valaha is sorai. Benyomások? Mint mond­ták, inkább elfogódottságot éreztek, hiszen többségük balkáni falvakból érkezett, s eleddig az államhatárt sem igen lépték át. Talán kiván­csiak lettek volna egy kicsit az itteni életszínvonalra is, s ha ebből nem, a bazárokból Ítélve az árakból feltétlen ízelítőt kaptak. A nap Dunaújváros­ban zárult, a vacsora és a sör mindenkinek jólesett a forró fővárosi nap után, s a már-már megszokott mohácsi nap előtt. Az út költségeit az Ekhó állta, s az alkalmazottak fizetés nélkül vállalták e mun­kát. - Tóth ­„Fabulon" alezredes a kiber-teraszon (11.) Veszély külföldről? — Most aztán, hogy ke­zünkben a világútlevél, meg nincsenek vízumgondok, megy ám a nagy népvándor­lás, és rendőrség legyen a talpán, amely helytáll. Azt danultuk egyszer, hogy nemzetközivé lesz holnapra a világ.. . Hát ami azt illeti, csak az alvilág lett azzá. Mennek a lopott kocsik, jön a hamis bankó, és az ég óvjon tőle, a drog is. — Befolyásolja mindez a biztonsági szerveket is? — Nem kell nagy fantázia hozzá - és rábólint -, hát per­sze. Múltkor elzarándokol­tam, csak olyan privát érdek­lődéstől vezetetten a Kossuth térre, tudod, most nem Feri­hegyen, hanem ott történik az államfők fogadása. Jönnek persze, megállnak egy kis bámészkodásra a városnéző turistabuszok is. Jött egy ro­mán is. És mit látok? Nem érik be az alkalmi látványos­sággal, mert van ilyesmi. Közember számára egy au­tókonvoj, himnusz, zászlók, díszmenet, tévék ... Ez mind érdekesség. — No de egész közeibe mégsem mehet egy bámész­kodó. — Jönnek azok. Felzár­kóztak egy kíváncsiskodó gyerekhad mögé és csak úgy, a balhé kedvéért, elkezdték az óvodások lufijait cigivel szétdurrogtatni. Lett is fut- kosás. Azok meg röhögcsél- tek és visszaültek a buszba. Csak el kell képzelni, mi lett volna, ha hazánkfia ugyan­ezt csinálja Bukarastben. — Hogy félt valaha a kormányzat a Nyugatra utazó magyarok fellazulásá­tól! — Én nem mondom, hogy nem hoztak haza brutális és terrorfilmek tucatjaiból pél­daértékű tippeket, de ma nem kell ilyenért külföldre utazni. Jönnek fantasztikus módszerek kazettán meg a műholdakon is. — Te nem jársz külföldre? — Hát egy Gorenje ügyé­ben én is kiruccantam, ha már a kormánynak nem volt annyi esze, hogy maga ho­zasson be egy tételt, de kü­lönben? - elgondolkozik és a bukszájára csak. Ha telik a nyugdíjból, itthon mindent megkapsz, olyan gazdag so­sem leszek, hogy játékkaszi­nóba menjek, de olyan sze­gény se, hogy a véremet árul­jam schiilingért. — Azok a külföldi krimik csak az alvilágnak súghat­nak? A bűnüldözők számára nem sugalnak néhány meg­oldást? — Jó, hogy eszembe jut­tattad. Volt egy film az ame­rikai elnök túszulejtéséről. Azt mi is megszereztük és testületileg elemeztük. A rendező nagyon profi volt. Nyilván súgtak neki. — Minden részlet meg­fejthető volt? — Ez az, hogy nem. Volt például egy jelenet, amely­ben a filmbéli elnök kiszáll egy nagyváros repülőterén különgépéből, de előbb a , biztonsági főember elkéri ci­garettatárcáját, öngyújtóját, sőt még a mandzsettagomb­jait is. — Vajon miért? — Nem értettük. Valaki úgy gondolta, hogy ez már a fémre érzékeny nyomkereső lövedékek, vagy a kö­vető-detektorok elleni véde­kezés. De a módszer nálunk teljességgel ismeretlen. — Szóval talányok egy külföldi példából. — Igen. Meg kell szokni, hogy a műholdak korában a köznapi eseteket is nézi, fi­gyeli, analizálja a lehetséges ellenfél. Nekem ne mondja senki, hogy a kambodzsai népirtás eseményeit el lehe­tett kendőzni, hogy nem látta azt. .. Aki akarta, a nagyok közül. Manapság? Amikor egy szatelita azt is meg­mondja pár perc alatt, hol esett vízbe az a Maxwell! — Nem lehet fontosabb bűnügyekbe is használni a műholdakat? — Jó is lenne! Akkor már megoldódott volna nyilván az a Hungária körúti ÖTP-s gyilkosság titka is. Ki tudja? Égy ilyen mindentudó kém­hold állítólag egy fegyver­dörrenést is érzékelni tud. Persze, ez egy kis ország. Itt minden határ 2-3 óra alatt el­érhető. És hiába tiltja az új kormányrendelet még a lég­puskák tartását is, meg a ri­asztó pisztolyokét, amikor a KGST-piacokon még Kalas- nyikovot is árulnak, meg ké­zigránátot, vagy amit akarsz. — Sok fegyver lehet még elrejtve? — Lehet. Még háborúból eredő is. Egy-egy átépítésnél, falbontásnál még mindig ke­rül elő egy-egy flinta, vagy lőszercsomag. Találtak krip­tában még páncélöklöt is. Amikor elrozsdásodnak, még veszélyesebbek. — Illegális fegyverkeres­kedelem? — Inkább csak tranzit. Dél felé. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents