Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-22 / 198. szám
4 »ÚJSÁG TOLNA ES KORNYÉKÉ 1992. augusztus 22. Egyházi tábor Medinán Különös csendre lettek figyelmesek vasárnap reggel Medina lakói. Bezárta ugyanis kapuit az az egyházi ifjúsági és gyermektábor, amely a megye 16 településéről 119 fiatalt és gyermeket fogadott az elmúlt három hétben. A sort a középiskolás korosztály kezdte, őket követték a felsőtagozatosok, majd a tábor a legkisebbek, az alsótagozatosok csoportjával fejeződött be. A tavalyi sötétvölgyi táborozás után fogalmazódott meg először az az igény, hogy a református egyháznak legyen a megyében önálló konferenciatelepe, ahol fogadhatja a Tolna megyei gyülekezetből érkező gyermekeket, fiatalokat. A megvalósításhoz szükséges anyagi fedezet legnagyobb részét az egyházmegye folyósította. Emellett azonban jelentős mértékű volt a szekszárdi, dunaszentgyörgyi, paksi és faddi gyülekezetek anyagi hozzájárulása, illetve velük együtt a szedresi és kö- lesdi gyülekezeti tagok társadalmi munkában való részvétele. Külön kell hangsúlyozni a medinai gyülekezet nagy- mérékű áldozatvállalását, amellyel nemcsak a helyszínt biztosította a tábor számára, hanem a falu teljes összefogásával több száz órai kétkezi munkával járult hozzá, hogy a konferenciatelep elkészülhessen. A résztvevők elhelyezése egyrészt a lelkészlakás szobáiban, másrészt a parókia udvarán felállított sátrakban történt. A helybeli honvédségi laktanya jelentős segítséggel járult hozzá a tábor felállításához és folyamatos működtetéséhez. A honvédség még azt is vállalta, hogy csoportonként tiszta ágyneműt biztosít a gyermekek részére. A szekszárdi kórház pedig vaságyakat küldött a tábor számára. A táborozok étkeztetéséhez a medinai önkormányzat nyújtott nagy segítséget azzal, hogy önköltségi áron tette lehetővé a gyermekek étkezését a község iskolájában. Megható volt az a gondoskodás is, amely sohasem hagyta, hogy a parókia pincéje kiürüljön - a helybeliek és a többi gyülekezetből érkező látogatók mindig feltöltötték gyümölccsel, zöldséggel, finom falatokkal a készleteket. A tábor sikerét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a medinai gyermekek és fiatalok közül sokan egyszerűen „bejártak" a táborba és resztvettek a programokon, de a korábbi turnusokból is többen visszajöttek „nosztalgiázni". Sőt, voltak olyanok is, akik még egy második hetet is eltöltöt- tek a táborban. A táborlakók idejét a Bibliával kapcsolatos alkalmak mellett igen változatos programok töltötték ki. Színvonalas előadást tartott a Budapestről érkezett dr. Pálhegyi Ferénc pszichológus, teológiai tanár, valamint dr. Kovács Bálint nyugalmazott lelkipásztor, a Teológiai Akadémia díszdoktora. A Bartina Együt-t tes népi hangszerbemutatóval érkezett a táborba, majd egy más alkalommal a gyermekek sárközi népdalcsokrot tanultak meg. Természetesen sok lehetőség volt a sportolásra, játékos testmozgásra is. Szellemi erőpróbaként pedig komoly vetélkedőkön vettek részt a táborlakók, amelyeken a helyezést elérő csapatok számára az a szedresi gimnazista leány sütött igen finom kuglófokat, aki maga is a tábor lakója volt az első héten. A záró alkalmak mindegyikén abban a reménységben búcsúztak el egymástól a táborlakók, hogy jövőre majd még több és még nagyobb kuglófokra lesz szükség. Újlaki Ildikó • /s // // Ciponyuvo nyűglődések Azt a cipősarok-kop- tató, csizma-repegető, cipőtalp-elnyűvő, bokaficammal járó rézangyalát - mondhatnám Nagy Bandósan én is, amikor naponta többször végigtingli-tanglizom Tolnán, az úgynevezett „belváros"-ban, a 11-estől a Szekszárdi út sarkáig. Ilyen töredezett, repedezett, kikopott, elnyűtt járdán tán még a csecsének sem próbálkoznak járni, pláne nem tűsarkakkal. Naponta bosszankodom, de naponta derülök az óvatoskodó, csetlő-botló női cipellők láttán. Egyensúlyozva nekilódul mindenki, hogy majd valahol megáll. Sietünk túljutni a város eme kellemetlen csúfságán. Nem tudom, valaha eljutunk-e a kultúráltság ama fokára, hogy polgárasszonyaink épségben közlekedhetnek magas sarkaikkal. Vagy vegyünk sportcipőt? Nem nőies a szűk szoknyához, ám roppant praktikus. Lehet, hogy Tolnán divatba jön a járdához igazodó Puma cipő. Képzeljük csak el az OTP-s hölgyeket, fehér blúzban, sötét szoknyában no és Puma cipőben. De ez csak vicc, mert át lehet menni a túloldalra és elgyönyörködni a tolnai, „Nemzeti Parkban", ami valóban üdítő látvány. Burlász M. A szedresi templom téglái A néhai Elemér atya feljegyzései 22. Megmutatták kápolnájukat, meg egy nagy könyvet, melyben a látogatók, kik az ő imáikat kérték, beírták nevüket. Megmutatták a kápolnában, egy gyönyörű ereklye-tartóban féltve őrzött kincsüket is, Árpádházi Szent Margit drága ereklyéjét. Az esztergomi kincstárban őrizték Árpád- házi Szent Margit mutató ujjúnak egy csontdarabját, ezt kettéfűrészelték és ebből két nagyobb, a lehullott csont-porból pedig 6 kisebb ereklyét készítettek. Ezekből a kisebb ereklyékből való volt az itt őrzött ereklye. Nem gondoltam akkor, hogy is gondolhattam volna, hogy ezekkel a szerzetesnőkkel és féltve őrzött kincsükkel, két év múlva, Szakályban fogok találkozni. Úgy látszik meghatotta Árpádházi Szent Margit késői utódait, hogy a templomot az ő tiszteletére szenteljük, mert az egyik azt mondja: — Most testvérünk oda fogja adni önnek legnagyobb kincsét. Azt hittük, sohasem tud megválni tőle. — Csak addig adom oda, míg a templom felépül. S átadja nekem az ereklyét. 1950 őszén az ő rendjüket is feloszlatták és így kerültek valami ismeretség folytán, Szakályba. Nem gondoltam volna soha, hogy ez az ereklye is valaha hozzám kerül! Boldogan vittem hazafelé drága kincseimet. A szakcsi hívek 700 forintot adtak az építésre. A pénzt beletettem a fából készült, kis templom-modellbe, úgy vittem haza. Otthon betettem a szekrénybe és ruhával letakartam, azután elmentem vacsorázni. Mikor hazajövök, rémülten látom, hogy a szobám valaki feltörte. Szétszórt pénzt látok a szobán padlózatán. A szobámat valaki kirabolta! Izgatottan megyek a szekrényemhez, a modell és a benne lévő pénz érintetlen. A gazember nem találta meg, pedig valószínűleg erre pályázott! A saját pénzemet vitte csak el, de ebben a templomét is, hiszen minden pénzem, az utolsó fillérig, a templomé volt.. . Az egyik vasárnap délelőtt, szentmise előtt, Mecseki Ferenc jelenlétében, lezárom a szoba ajtaját egy kulccsal, egy lakattal és egy Wertheim zárral, lezárom az előszoba ajtaját és a kerítés ajtót is. Most aztán nem tud bemenni! - mondja Mecseki. Hej! Ha tudtam volna, hogy a mise alatt megint próbálkozik a gazember! Szentmise után meglepetve látom, hogy a kerítés ajtaja nyitva van, az előszoba ajtaja feltörve, a szobám ajtajáról a lakat leverve. Akarom kinyitni a szoba ajtót a rendes kulccsal, nem nyitja. A Wert- heim kulccsal végre sikerül kinyitnom. Bemegyek a szobámba, nem hiányzik semmi, minden megvan. Á bitangot a Wertheim zár megakasztotta. Ezután nem is próbálkozott többé. Kakasdra is el akartam menni, de nem kaptam helyettest. A plébános volt olyan kedves és kihirdette a dolgot, a hívek így is küldtek 500 forintot. Faddon 1800 forintot adtak. Ide is motoron indultam, de hogy változatosab legyen a dolog, gyalog értem oda, mert alig hagytam el Szedrest, a motorom felmondta a szolgálatot. Még szerencse, hogy Fadd elég közel van hozzánk és így még gyalogosan is, idejében megérkeztem. Innen is jöttek a templomhoz dolgozni a hívek Ropp Ferenc káplánnal, kedves pap-társammal az élükön. Mohács-belvárosban 1800 forintot adtak. A barátok templomába a szent évben, 1950-ben mentem el. Odame- net be akartam menni a duna- szekcsői plébániára, hogy egy későbbi utamat is előkészítsem. Szerencsémre elragadott a motorosok közös hibája, ha fut a motor, nem szeretünk megállni, én sem álltam meg, hanem robogtam tovább. Alig érkeztem meg Mohácsra a barátok templomához, jött utánam egy ferences páter, akinek Dunaszekcsőn kelett volna szentévi triduumot tartani. El is ment Dunaszek- csőre, de az autóbusz megállónál már várt rá a rendőrség egy embere és szépségesen visszairányította Mohácsra. Már azt hittem, hogy én is hiába jöttem, de a Házfőnök a legnagyobb meglepetésemre kijelentette, hogy itt azért minden mehet a megbeszélésünk szerint, mert jövetelem nem hirdették, senki sem tudja, hogy egy idegen pap fog ma szentmisét és szentbeszédet mondani. így jutott a templomunk 1100 forinthoz. Mivel Csanád megyei vagyok, ott is végigjártam az ismerős plébániákat. Makón, a szervitáknál 1200, Apátfalván 960, Csanádapácán 980, Csa- nádpalotán 870, Mezőkovács- házán 2500, Kétegyházán 800, Eleken 1250, Magyarbánhe- gyesen 1500 forintot adtak, az általuk ismeretlen, Szedres község templomának építésére. (Folytatjuk.) Egy arc, egy mesterség Klemm Antal, horgászcikk-kereskedő Az udvariasság, a szolgálatkészség az első ... Ahogy mindenki tudja, hol található Tolnán a Gödör, úgy tudják azt is a helybéliek, hogy Klemm Antal üzletében a horgászathoz szükséges minden kellék megtalálható. Tíz éve ment nyugdíjba a Volántól, ahol 18 évig dolgozott, ám nem sokáig maradt tétlen. Mindenképpen üzletet akart nyitni, mivel ideje, energiája van bőven.- Miért éppen a horgászcikk kereskedést választotta?- Nagy horgász vagyok, itt lakom a Duna-parton, rengeteg horgász barátom, ismerősöm van. Ök most már mind a vevőim, sőt, nem csak a helybéliek, hanem a környező falvak, városok horgászai is itt vásárolnak. A Dombodban nyaraló külföldiek is megfordulnak nálam, és ami megelégedettségüket bizonyítja, az az, hogy jövőre ők, vagy akiknek ajánlják az üzletemet, visszatérő vevők.- Ahogy itt körülnéz az ember, csak úgy szikrázik minden. Még a horgászathoz nem értó is látja, hogy hihetetlen árubőség, választék és igényesség jellemzi ezt az üzletet.- Jelenleg kb. 2800 fajta áru található az üzletben. A legdrágábbak az orsók és a botok. A vevőnek választási lehetőséget kell nyújtani ahhoz, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbbet.- Több helyről is hallottuk, hogy ön kitűnő kereskedő, ért a vevők nyelvén. Ma, amikor olyan sok rossz kereskedővel találja szembe magát a vásárló, jó ezt hallani, tapasztalni. Koránál és szakmai tudásánál fogva bizonyára sok jótanácsot tudna adni a fiatal kereskedőknek.- Annakidején én becsületesen megtanultam a kereskedő szakmát. A mesterem tanítását adnám tovább: „Az udvariasság, a szolgálatkészség az első, utána a szakértelem, és mindig tudni kell, hogy az első a vevő, tehát én vagyok a vevőért, és nem fordítva." Az a helyzet, hogy a vevőt megfogni gyorsan lehet, megtartani nehéz. Ezt sajnos a mai fiatalok nem jól csinálják. Először is nincs kialakult profiljuk, az üzletekben mindenfélét árulnak. Gyorsan meg akarnak gazdagodni, ami azt jelenti, drágán adják az árut és sajnos a vevőhöz való hozzáállásuk nagyon sok kívánni valót hagy maga után. A virágzó feketepiacról, az illegális árusokról nem beszélve.- Honnan szerzi be az árut, honnan tudja, mi a kelendő? Mi a sorsa a „lejárt" árunak?- Eddig a HOKÉV-től szereztem be az árut, egy ideje nem kell utána járni, németek, japánok, franciák a helyembe hozzák. A konkurencia harc, mint mindenhol a kereskedelemben, itt is megvan. Szerintem szükséges is. Azért kell jó szakembernek lenni, hogy ismerjük az árut, amit nagy tételben megveszünk, hisz minél jobbat és olcsóbbat veszek, annál jobban és olcsóbban tudom a vevőknek továbbadni. Amikor egy-egy árunak lejárt az ideje, nem rakosgatom, hanem leértékelem, azonnal túladok rajta, hisz kell a hely az új árunak. Az árukészlettel játszani kell, forgatni, figyelemmel kísérni. Ami megjelenik a fővárosban, annak már holnap itt kell lennie. Ezért szükséges az állandó és alapos adminisztráció, másképpen nem lehet átlátni ezt a rengeteg áruféleséget.- Már érintettük a beszélgetés elején az igazi kereskedői magatartást. . .- Meg kell találni a kontaktust a vevőkkel. A gyakorlat azt mutatja, hogy ahol mogorván áll az eladó a pult mögött, oda nem szívesen tér be a vásárló. Kínálni kell az árut, segíteni a vevőnek a vásárlásban, ellátni szaktanáccsal, és ha a kért áru hiánycikk az üzletben, azt a legrövidebb időn belül beszerezni. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Kutyák és díjak Keszthelyi Olivér a tolnai Selyemgyárban dolgozik - és kutyatenyésztő. — Mióta ez a nagy vonzalom a kutyák iránt, Olivér? — Gyerekkorom óta szeretem az állatokat, kutya mindig is volt a háznál. Komolyabban 1989. óta foglalkozom kutyatenyésztéssel. Nemcsak az üzlet miatt, fantáziát látok egy-egy kutyafaj tenyésztésében, meg hobbiból csinálom. Csak a nagyon ritka, szokatlan formájú kutyákat szeretem. Persze ezek drágák, és a tartásuk sem könnyű. 89-ben vás- roltam egy egészen különös, nagytestű kutyát - Cyndit - nápolyi masztiff volt, természetesen pedigrés, ősi itáliai fajta, gladiátor kutya, kutyaviadalokon harcoltatták. Sajnos Cyndinél a fedeztetés előtt egy artériás ér elpattant, ami a kutya azonnali halálát okozta. Akkor az nagyon megviselt. — Milyen kutyákkal foglalkozol? — Zinát 4 évesen hoztam. Kétszeres nemzetközi győztes, egyszeres országos, háromszoros kitűnő buli-terrier, angol fajta, kicsi, csupa izom, szokatlan a megjelenése, a to- jásdad feje miatt. A legjobb személyi testőr. Ilyen kutya egész Tolna megyében nincs több, ezt a fajtát ismerhetik az emberek a Friderikusz-show- ból. 600 kg-os, csonttörő szorítása van. A másik tenyészku- tyám Lola, Pireneusi hegyi kutya. Nagytestű, fehér szőrű, elegáns, kuvaszhoz hasonló, a népvándorlás során Ázsiából került Franciaországba. Őrző, védő kutya, tenyész szemléje van, országos kitűnő minősítésű. —' Amikor kutyát vásárolsz, tudatosan választasz egy-egy fajtát? — Igen. Szakkönyvekből igyekszem mindent áttanulmányozni a kutyák tartásáról. Ezt csak nagyon komolyan, félkészülten lehet csinálni, vállalva az anyagiakat. A kockázat óriási, mert ezek a túltenyésztett fajták érzékenyebbek a betegségekre. A velük való foglalkozás, alapkiképzés sok-sok időt vesz igénybe. —- Terveid? Újabb boxokat építünk. Egyébként a nagyszüleimmel élek a Kossuth utcában. Ők szerencsére ugyanúgy szeretik a kutyákat, mint én. — Mit tartasz fontosnak a kutyatenyésztésben? — A jó összhang megteremtését, megfelelő hangsúlyt találni a kutyákkal. A türelem nagyon fontos. Soha nem ütlegeltem a kutyáimat, elég fe- nyíteni, a kutya rendkívül okos. Megmondom őszintén, amennyit én már bajlódtam, foglalkoztam kutyákkal, nyugodt szívvel mernék vállalni akár 3 gyereket, az sem lenne nehezebb. Burlász Magdolna Keszthelyi Olivér és a buli-terrier család
